Esztergom és Vidéke, 1901

1901-02-14 / 13.szám

* Rendörbál. Mint minden esztendő­ben, a közrendőrök az idén is lefoglal­tak maguknak egy éjszakát a farsang­ból. Egy mulató éjszakát, amikor nem kell nekik részeg, duhaj farsangolókkal vesződni, de maguk is ahogy volU-ozhat­nak és dalolhatnak kissé, amikor ez egyszer nem kell nekik sövény mögül, folyosóról nézni, hogy mulatnak mások. Jól is mulattak ; kipótolták magukat a többi elveszett napért. A Porgesz-ven­déglőben tnrtott táncestén a rendőrség egész tisztikara s több városi tisztviselő JIV gjelent. * Tűzoltó bál. Nem nagy község Nana, de azért bálja mégis volt. Az ottani tüzoltóegyesület rendezte f. hó io-én. Rendelte pedig, mint tudósitónk iria, tűzoltói kitartással kivilágos kivir­radtig. Ugyancsak tudósitónk mondja el, hogy az est lélekemelő része volt Né­meth András vizmester szavallása, amelyet disztnagyarban cselekedett meg. Megkaptuk a szavallmányt is. Tényleg igen hazafias, csak azt nem értjük, hogy miután a királyt lelkesen éltette magyon, •de nagyon sokátgc, miért fejeződik be e meglepő felkiáltással: >Éijen a köz­társaság.* Vagy ez csak olyan farsangi móka volt ? * A doroghi vasutasok bálja. A do­roohi vasúti alkalmazottak és hivatal­nok kara, élén Schlembach János állo­mási főnökkel, f. hó io én kedélyes far­sangi estélyt rendezett. Az egész vonal vasúti tisztjei szép számban voltak képviselve. A bálanyatisztet Schlem­bach János töltötte be. A nagyszámú vendégkoszorú kitűnően mulatott hajnal­hasadtáig. A feHilfizetések a templom céljaira fordíttatnak s e célra a rendező­bizottság át is szolgáltatta Pe^zer Lipót esperesplébánosnak azokat. A felülfize­zetők nevei: Neuhni«er József 8o fillér, Néraety Ede i kor. 6o fill., Náni Antal i kor., Schteimbach János 2 kor. 6o fill., Zsömböry Pál 8o fill., Uresch Emil I kor. 20 fill., Javorka Mihály 6o fill,, Fi­lip Rezső 20 fill., Lendvai János 40 fill., Fux Albert 40 ííll., Markovi cs Ede 1 kor. 60 fill., Mayer József 1 kor. 80 fi'l., és Pelczer Lipót 1 kor. 80 fiilér. Összesen 14 kor. 80 fillér. Esztergom, február 13. >Régi nóta.* A >Magyar Szót, f. évi február 12 iki szamában, előrebocsátvan azt, hogy az »Esztergom és Vidéke it iki számában a fenti cím alatt közölt vers a korán el­hunyt, izzó lelkű poétának: Ssomory Ká­rolynak munkája, amely a költő Lidérc­tüzek cimű gyűjteményében jelent meg s ErdŐdi Sándor antológiájába is fel van véve, felhívást intéz hozzám, úgyis mint az elhunyt személyes ismerőséhez, hogy álcázzam le a plagizátort. A fe'hivasra kötelességem válaszolni. A verset az elmúlt hét valamelyik napján Osváth Andor úr, akitől 1895. év óta igen sok, hangulatos s több helyi vonatkozású verset is közöl­tem s azok eredeti volta iránt soha kétely nem támadt, személyesen nyúj­totta át, sőt előbb asztaltársaságunk előtt fel is olvasta azt. A kézirat és a név sajátkezű irása volt s igy habozás nél­kül adtam sajtó alá a munkát. Jóhiszeműségem igy kétséget nem sztnvedhet. Az elhunyt költőhöz tény­leg személyes barátság fűzött s ennek emléke előttem mindig kedves és nagy­rabecsült marad. Elkerülve azonban évek óta az irodalmi központból, nincs módom­ban immár teljes figyelemmel kisérni még jó ismerőseim, barátaim irodalmi működését sem, a verskötetek s anti­légiák itt nem feküsznek szerkesztőségi asztalomon. Ezt a verset sem olvastam előbb sehol. Igy megeshetik, hogy misz­tifikáció áldozata leszek, amint hogy már megesett is és ennekkellemetlen cin­ekét acm fogom feledni. Éppen ezért immár két év óta csak teljesen ismert kézből fogadok el kézi­ratot s ilyen volt mindenesetre Osváth úr. A cikk elolvasása után azonnal nyi­latkozattételre kértem fel s adott nyi­latkozatát egész terjedelmében alább közlöm. Esztergom, 1901. február 13. Munkácsy Kálmán. Igen tisztelt Szerkesztő Ur ! Mai napon vett szives felszólítása foly­tán, van szerencsóm szives tudomására hozni, hogy a Magyar Szó cz. fővárosi újságnak »HalottrabIó irodalmi szarka« cz. czikkét csakis figyelmeztetése után olvastam el, amennyiben ezt a lapot ol­vasni nem szoktam. Midőn kijelentem, hogy az abban foglalt és ellenem irá nyúló vád engem méltatlanul és jogta­lanul gyanúsít, egyben kérem tudomásul venni, hogy a »Régí nóta* ez. költe­mény tőlem származik. Lehet, hogy bol­dogult Szomory Károly azt tévedésből a magáéi közé sorozta, mert ve'e Buda­pesten intim ösmeretség kötött egybe és nem egy poémámat adtam át neki megbirálás végett. Hogy azonban a sa­ját szerzeményem, arra esküt tenni haj­landó vagyok. Távolról sem kívánom a megboldogult poéta emlékét megsérteni, de a saját irodalmi tisztességem érdeke azt követeli, hogy világosan nyilatkoz­zam. A » Magyar Szó* nak nem szokat­jlan hangú támadására egyéb megjegy­í zésem nincsen, legfelljebb annyi, hofgV felhozott azon bizonykodása, hogy az érintett költemény a >Magyar költők 'Kincses Háza* ba is besoroztatott, még nem elég arra, hogy ezzel a józan ítélő­képességgel bíró közönség megtéveszt­. heto legyen. Megjegyzem még, hogy 1 abban az időben Budapesten a » Magyar Föld,* illetőleg a későbbi »Magyar Új­ság* belmunkatársa voltam, a vádbeli poémát akkor szereztem és adtam át j Szovicry nak, aki különben nem egy dol­! gozatomnak volt lelkes felülbírálója. Va­lóban fájdalmas, hogy ily csúnya vád­dal illett a >Magyar Szó*, mely ha a valószínűség látszatával bir is, mégsem . lehet jogosult halottat élővel szembe j állítani. i A tekintetes Szerkesztő Urnák |* kiváló tisztelettel Osváth Andor városi h közgyám. — Személyi hírek. Koróda Pál, a bu­dapesti posta- és táviróigazgatóság tit­kára, a kiváló poéta, vasárnap városunkban járt s itteni barátainak megígérte, hogy a böjt folyamán a Kaszinóban felolva­sást fog tartani. —- Dr. Mátray Ferenc megyei tiszti főe r vos ma Budapestre utazott, hogy az Országos Orvosszövet­ség helybeli fiókjának megbízásából a betegsegélyző pénztárak reformja alkal­mából ma Budapesten tartott orvosi elő­értekezleten kifejtse a fiók álláspont­ját. — A hercegprímás születésnapja. Sok meleg, őszin f e szeretet — és tisz­telet nyilványitás között ünne­pe'te tegnap Vaszary Kolos hercegprí­más szii'etésének hatvankilencedik év­fordulóját. A főszékesegyházban hálaadó istentisztelet volt, a vármegye és a vá­ros levélben üdvözölte, a primási palo­tában kitett iven nagyon sokan iratkoz­tak alá. Küldöttségileg tisztelgett a fő­káptalan, él<n Bolttzár József érseki helynökkel, valamint a gazdatiszti kar, amelynek küldöttségét Vaszary László gazdasági tanácsos vezette. Testületileg tisztelegtek az udvar tagjai; vezezetőjük dr. Walter Gyula irodaigazgató volt. — Betegágyban. Az influenza váro­sunkban ismét nagyon terjed, A bee­gek között van dr. Földváry Istvánné úrasszony is, aki már napok óta őrizi ágyát. — Őszinte részvéttel halljuk, hogy Jhuránszky Lajos vármegyei al­jegyző kinzó reumában szenved s gyógyu­lása hosssabb ideig tarthat el. — Gyar­mati Dénes városi rendőrirnok — ideg­baja miatt — hosszabb szabadságra ment. — Esküvő. Bauer Pál bazini betétszer­kesztőségi hivatalnok f. hó 19 én vezeti oltárhoz Szabó József városi pénztáros szép leányát, Olgát. A frigykötés a meny­asszony unokafivérénél : Horváth Dezső földbirtokosnál Vágvecsén lesz meg­tartva. — Eltávozás. Dr. Berényi Zoltán ügy­védjelölt, dr. Horn Károly ügyvédi iro­dájának vezetője, aranyifjuságunk egyik legképzettebb tagja, kedden elhagyta városunkat és Pécsre költözött, a hol egyik ügyvédi iroda vezetését rögtön át­vennie kellett. Eltávozását mindenütt őszintén sajnálják. — Kelemen János öngyilkossága. Mé­lyen megrendítő eset történt tegnap városunkban, s híre elterjedt már a kora reggeli órákban, általános részvétet keltve a nagy csapástói sújtott csalid iránt. Szájról szájra járt a híradás: Kelemen János pénzügyőri biztos öngyil­kosságot köve'ctt el. — Az égisz vá­ros ismerte őt, hisz mint a mi pénzügy­őri biztosunk, több évig volt lakója vá­rosunknak, ide mentek férjhez leányai s fia dr. Burián János ügyvéd irodavezetője, legkedveltebb tagja aranyifjuságunknak. — Ke'emen tudvalevőleg városunkból Vácra helyeztetett át. Ott működött egészen raule év május haváig, amikor a mai kor félelmetes betegségének : a pa­paralhisnek tünetei erősebben kezdettek jelentkezni nála. Hoss/.abb szabadságot kapott s nejével együtt városunkba köl­tözött ugyanegy házba leányával: Haus­lohner István rendőrfogalmazó nejével. Időnkint javu't állapota, mindazáltal nyugdíjaztatását kellett kérnie, ami azon­ban még nem következett be. A nyáron gyakran 'ehetett őt látni, egyenruhájá­ban, bottal a . kezében, amint a Duna mellett áltva, a paralitikusok jellegző tekintetével órákig bámult a víztükörbe. Állapota kölönösen azóta rosszabodott, hogy a lapokban Lukács Béla öngyil­kosságát olvasta. Azó f a nagyon magá­ba mélyedt s a csa'ád tagjai előtt több­ször emlegette: — Az én bajom is épen olyan. Én is úgy fogok járni. Azóta kettőzött figyelemmel őrködtek felette s egy lépésre sem engedték egye­dül az utcára menni. Tegnap reggel hét óra után fia felébredve, nem látta aty­ját a szobában. Sietve félöltözött, kiment az utcára, valami balsejtelemtől űzetve, egyenesen a sziget felé. És már a töl­tésen találkozott is a rendőrrel, aki a biztosi köpenyt és a kardot hozta. Akik a Mária Valéria-hidon jártak, úgy ad­ják elő a tragikus esetet, hogy Kelemen a híd harmadik pilléréig hahdt, itt hir­telen megállott, a karfara dobta köpe­nyét, a gyalogjáróra kardját és sapká­ját s mielőtt bárki közelébe érhetett volna, fejjel a Dunába ugrott. Csak egyetlen egyszer, egy percre bukkant fel. Vagy a hidpüléren,; vagy valamely jégdarabon erős zúzódásokat kellett szen­vednie, mert a viz az ugrás helyén a vértől egészen megfestődö't. A holttest kifogása céljából tegnap eszközölt kísér­letek eredménytelenek maradtak s igy egyelőre még az a kis megkönnyebbü­lése sincs kesergő hozzátartozóinak, hogy a végtisztességet megadják drága ha­lottjuknak. — Halálozások. A kis Rédly Bö/sike fehér koporsója sok-sok könyhutlatás, a mélységes fájdalom zokpgása mellett szállott hétfőn alá a dunamocsi sírkert­ben öcsikéje mellé, amelyen még szinte friss volt a rög. A bébék idei réme: a meningitis ölte meg őt is. Nem használt a szülék Önfeláldozó ápolása, az orvosok minden igyekezete, Bókay tanár meghívása ; tizennégy napi vergődés után itt hagyta bubáit, test­vérkéit, szüleit, akik igy sirják ei vesz­teségüket : Rédly Gyula és neje Mezey Juszta a maguk, valamint gyermekeik: Irmike és Gyulácska nevében is fájdalmas szívvel tudatják kedves kis leánykájuk, illetve testvérkéjük : Bözsikének f. hó 9-én reg­geli 8 órakor, 4 esítendős korában tör­tént gyászos elhunytát. A drága kis halott hült teteme folyó hó n-én d. u. 2 órakor fog a duna-mocsi sírkertben örök nyuga­lomra helyezte'ni. Duna Mocs, 1901. feb­ruár 9 én. Áldás emlékére ! Hétfőn délután nagy részvéttel temet­ték el özvegy Muratty Józsefné, szül. Müller Franciska úrnőt, aki élete 82 ik évében zárta le örökre szemeit. Leánya: Özvegy Szvoboda Románné, unokái: Szvoboda Kornélia, férjezett ifjabb Szik­lay Nindorné és Szilárd Bíla gyászol­ják. Nyugodjék békében. Stric Bemard, volt növendékpap, főgim­náziumunk végzett tanulója hosszú szen­vedés után tüdővészben elhunyt. — A Reviczky ítélet. A Reviczky Győző központi főszolgabíró fegye'mi ügyében hozott ítélet indokolásával együtt har­minckét oldalra terjed s ép e terjede ­me miatt csak vasárnapi számunk mel­lékleteképen közölhetjük. — A Bátorkeszi Polgári Olvasókör nagy érdeklődés mellett e hó 10 én tar­totta rendes évi közgyűlését. Bittér Tó­dor köri jegyző gondos in össieállitou terjedelmes és a kör anyagi és szellemi helyzetét világosan íeltárló jelentése és különösen a kör pénztárának kedvező áüagotát tárgyaló része a lelkesedést vharos éljenzésre fakasztotta. A köz­gyűlést este 8 órakor farsangi vacsora követte és mivel abban hölgyek is részt vettek, reggelig tartó táncz fejeztébe. — Új állampolgárok. Kruintz Antal és Pinkochar Károly megyebeli lafcosok f. hó 19-én teszik le az alispán kezébe az állampolgári esküt. — A Váraljai-ügy. Mint ismeretes, a képviselőtestület azt kérte a kultuszra"! nisztertől, hogy Váraljai Sándor reális­kolai h. tanár a tanév végéig állásában maradhasson. A miniszter ujabb leiratá­ban leguióbbi rende'etének sürgős s egész terjedelmében való végrehajtását köve­teli, vagyis a volt pályázók közül nem­csak a szak , de az alapvizsgával bíró tanárjelöltek is felszólitandók, vájjon hajlandók e az állást azonnal elfoglalni. — Száznégyéves asszony. A Lábatlan községben legutóbb megtartott népszám­lálás alkalmával kitűnt, hogy özv. Hol­lender Mártonné, szül. Schvartz Betti épen az összeírás napján érte el életének 104-ik évét. Az asszony bár öreg, de eléggé fürge és igen tréfás természetű. Legidősebb fia 86 éves agglegény. Ér­dekes, hogy az agg nő 93 éves korában örökölt egy amerikai nagybátyjától ti­zenhatezer dollárt, de olyformán, hogy ezen összegnek csupán kamatait élvez­heti, a tőkét halála után gyermekei kö­zött osztják fel Ki gondoltta volna, hogy még a n-ik évi kamatot is Ő fogja fel­venni? Legfiatalabb leánya négy év előtt ment férjhez s a lakodalomban az agg asszony a íáradhatlan háziasszony sze­repét játszotta és nem egy ropogós csárdást és nem egy andalító walcert táncolt végig. — Uj hegykÖZ8ég. Lábatlan községben Kakass László h. főszolgabíró és Hege düs Sándor szöl, felügyelő vezetése alatt tartott közgyűlésben a hegyközség f. é. február hó 4 én megalakult. Az eléi i sikerhez nagyban hozzájárult a fős o'ga­birónak az érdekeltséghez intézett nagy­szabású bevezető beszéde. A gyűlés a főszolgabíró éltetésével végződött. — Farnád népessége. Farnád köség j lakossága 1890 ben 1818 volt, mig a mos­tani népszámlálásnál 2066 lelket írtak Össze. Ez mindenesetre nagy szaporodás ; meg kell azonban jegyeznünk, hogy leg nagyobb részt uj bete'epülők emelték a számot. — A betótszerkesztes befejezése. A kir. városi betétek szerkesztése f. hó 11 én fejeztetett be. A szerkesztők össze­sen 1880 jegyzőköny\et vettek fel. Két­ség kivül nagy és nehéz munkát végez­tek ; ezt mindenki tudja, aki az eddigi zavaros telekkönyvi viszonyokat ismerte, S ha tekintetbe vesszük, hogy a telek­könyvi átírások, javítások legnagyolb részét a költséges peres, vagy liagya ték u'on ke'Iett volna a feleknek eszkö­zöltetni ; ezrekre menő összeg az, atre lyet a betétszerkesztés benn hagyott az ? érdekelt felek zsebében. Végre rende­zettek a te'ekkönyvi viszonyok ; mind n telek a tulajdonosa nevén áll, azok is, amelyek eddig telekkönyvezve egyálta­lán nem voltak. — Nincs hely. A csévi község elöl­járósága bejelentette a főszolgabírónak, hogy Zubovies János ottani lakoson az Őrültség tünetei mutatkoznak. Dr. Ho­racsek Gyu'a járási orvos tegnap künn is járt a betegnél s konstatálta a bajt, de egyelőre seramit sem lehet tenni — mert nincs hely az elmegyógyitó inté­zetekben, amelyeknek városunk és vár­megyénk megdöbbentően sók lakót szállít. — Méhészeink érdekében, Gazdasági egyesületünk rendelt >japáni Sophora* fákat, a melyeknek virágja négyszer annyi mézet tartalmaz, mint az akacfájé, további előnye pedig az, hogy június­ban virágozváu, a késői fagyoktól ne>n szenved és igy a méheknek gazdag, biz tos legelőt nyújt. Ezen fákra gazdaság'

Next

/
Oldalképek
Tartalom