Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-20 / 84.szám

most, azt megvédelmezték ugy az elnök mint a törvényhatósági bizottság mérsékelt tagjai. De feltétlenül rossz forrásból fakadónak kell tekintenünk a támadást, mely a gyűlés komolyságának és auktoritásának gyöngülését okozhatta. Nem Esztergom vármegye képviseletének tanácskozási termébe való az hang, a jogos bírálatnak olyan elfajulása, mely csak az elnök bölcs mérsékletén mult, hogy komoly megtorlásban nem részesült az elnöki székből. Liberális és alig eléggé méltányolható kijelentés volt érdemes főispánunk részéről, hogy bár nem illetékes fórum előtt kérte fel panaszát a sérelmes tag, de a szólásszabadságot (az elnök) korlátozni nem akarja. Ám a szólásszabadság ilyen elfajulásai ezen alkotmányos jog becsének többet ártanak, mint használnak. Azért óvjuk ettől törvényhatóságunk tanácstermét, melynek eddig ez a szólás szabadság, a tárgyilagos tanácskozás imponáló nyugodtságával együtt legfőbb disze volt. Legyen ez a kis incidens tanulság a jövőre nézve: megtanulni belőle respektálni a törvényhatóság gyűlésének tekintélyét. C. Hullámtörés. Irta : PÓLYA LAJOS. Nagy-Ölved, október hő. A korteskedés megszűnt, a verseny befejeződött, a felzaklatott kedélyek csillapulni kezdenek, a pártok közül az erősebbiknek győzni kellett. Az elesett fél kell, hogy megnyugodjon a sors végzésében, a győztes fél ne kérkedjék győzelmével, békejobbot nyújtunk egymásnak ; különösen a jelen viszonyok közt kell, hogy testvérek legyünk s a különféle nemzetiség és vallásos polgáremberből alakult haza jövőjét csak ugy biztosithatjuk, ha a lezajlott hullámok után ismét szélcsend áll be. A bukást igen gyakran magunk szerezzük, a győzelem a mi érdemünk, foglalja el minden párt tagja azon tért, melyre a gondviselés őt helyezte, — küzdjünk, munkálkodjunk saját magunk, családunk, hazánk boldogsága előmozdításáért, mert azok, kiket a közbizalom szerzett többsége ilyetén megtisztelt, csak a mi segédkezésünk mellett képesek megteremteni azon állapotokat, melyek hazánk jólétét, boldogságát, felvirágzását előmozdítják. Választottunk jogtudósokat, kik a törvények alkotásaira hivatvák, — választottunk irókat, kik képesek szellemi életet önteni a holt betűkbe, — választottunk iparost, kereskedőt, gazdát, technikust, kik mind egyenkint társadalmi életünk külön faktorai s egyöntetű tevékenységűk által mindannyian a legszebb várakozásokra jogosítanak. A pap foglalja el ismét helyét és híveit ismét munka, szorgalom, takarékosság és józanságra serkentse, különösen a jelenkorban, midőn a számtalan szövetkezet közt ott látjuk a > mértékletességi egyesületet t, kell hogy ezen elvek hangoztatója legyen. A nép ismét vegye kezébe a szent könyvet, melyet esküvel a megváltótól vett át s mely a felebaráti szeretet elveit hagoztatja. Az iparos foglalja el megint műhelyét, teremtsen ujat s az Ízlést fejleszsze. A gazda fogja meg az ekeszarvát, hánytorgassa a földet, versenyezzen a természettel, mert az idő gyorsan elrepül, de többé soha vissza nem kerül. Még pár évtizeddel ezelőtt szegény, de tehetséges ember is kiléphetett a küzdőtérre most láthatjuk, hogy mindennek előtt a vagyon kell, csak azután egyéb és országgyűlési követek lehetünk. Az öt évre terjedő országgyűlés helyeslésre talált, mert a gyakori követválasztás még inkább sietteti azt a rémet, mely felénk közéig, mely ugy fenyegeti vagyoni károsítással a szegényt, mint a gazdagot, elsőt mint utolsót, szolgát mint az urat s ez az anarkhizmus. Ma Amerika, holnap Magyarország, csak osztogassuk a potya italt, s az ámitó és bujtogató elveket, itassuk népünket s akkor . ha bekövetkezik a rombolás időszaka, ne vádoljuk őket durvasággal, miveletlenséggel, mert úgy látszik, hogy az utat mugunk nyitjuk meg részünkre. A jog, törvény és igazság korszakát éljük, meg kell szokni mindenkinek, hogy a tiszta meggyőződést tisztelni kell. Lassanként a tiszta választásoknak, kell bekövetkezniük — én, ha rajtam állana, még az a mai, még az aznapi itatást, etetést is eltörülném. Látjuk, hogy sok választó meggyőződését elhagyva, — midőn mámora elhagyje, — lelkiismerete felébred, hogy a bor és árpáié elvette eszét, — és a végpillanatban változtatta elvét. Sokkal helyesebben teszi a társadalom előkelő tagja, ha vallásosságra és munkára téríti a népet s nem tűr viszályt, egyenetlenséget, gyűlölséget, hanem békét óhajt s ennek országát igyekszik megteremteni. ] A pótválasztások. Köbölkút. . Mióta a Szauder Károly visszalépését < tudató nyilt levél a választóknak szét küldetett, a választási mozgalmak elvesztették érdekességüket. Mit ér a választás, ha nem lehet választani, mondják sokan; — azonban a jelölt nélkül maradt párt főkorteseinek egy része semmikép sem akar belenyugodni abba, hogy szavazás ne legyen ; — s ne lehessen egész nap inni és enni; — a más költségén. A választókat a kerület összes községeiben izgatták és lázitgatták. Kiadták a jelszót: nem engedünk ! A választás napján mindnyájan megjelenni készülnek a választás színhelyén és a szavazás elrendelését követelni ajiar~ fák. Minthogy az intéző körök e szándék felől tudnak; gondoskodás történt az esetleges zavargások megakadályozásáról. Ugyanis 150 gyalogos katona és 10 csendőr van a helyszínre kirendelve ; s bízunk B. Szabó Mihály választási elnök tapintatosságában és népünk józanságában, hogy nem fogják magukat 1—2 szájhős izgatásai által félrevezettetni s igy remélhető hogy a választási eljá^ rás minden zavaró incidens nélkül fog lefolyni. — Igy irt tudósítónk tegnap este. A köbölkúti kerület szabadelvű hivei annyi izgalmas hetek után tegnap örömünnepet ültek. Kobek István kerületünk szabadelvű j zászlajának rendithetlen veterán bajnoka nagy lelkesedéssel egyhangúlag megválasztatott. 1 Midőn B. Szabó Mihály választási el- c nök nyugodt hazafias érzületektől átha- * tott meleg szavakkal Kobek Istvánnak * * e t átnyújtotta a mandátumot, harsogó él jenzésben nyilvánult az általános öröm. * Kobek István könyes szemekkel, az elérzékenyülés remegő hangján töredezve megköszönte pártjának és pártvezéreinek £ ugy személye mint a szabadelvű eszmék c iránt tanúsított és semmi nehézséget t nem ismerő szilárd hazafias kitartását 1 és ugyanazon remegő hangon fogadta, 1 hogy mint eddig a jövőben is a Haza, ] nemzete és kerülete boldogulására irá- ; nyitott törvényhozásnak szenteli minden < idejét és tehetségét. í Kobek István képviselő a választási 1 bizottságot és az összes megjelenteket 1 szívélyesen meghívta vendégül Bátorkeszire. ] Bátorkeszin több helyen tanyák lettek 1 rögtönözve, ahol mindenki a magyar c vendégszeretetnek kellemes otthonára t talált. A választási bizottság tagja és kerületünk összes intelligenciája, beleértve a jegyzői kart, a képviselő kedves uri . otthonában érezte azt a varázskapcsot, ami a választó és képviselője között az eszmék és törekvések azonosságát oly < jótékonyan tünteti elő. < A virágokkal dúsan díszített fehér asztaloknál az első toasztot Kobek Kor- ^ nél mondotta a Iegalkotmányosabb j király, Ferenc Józsefre és az uralkodó csa- j Iádra — mit valamennyien felállva hall- . gattak és háromszoros éljennel fogadtak. Usztanek Antal vál. másodelnök kiemelve a képviselő szilárd jellemét a szabadelvű zászló magasan tartásában, hazafiassá- | gát és fáradhatlan munkálkodását a köz- , ügyek és közgazdaság érdekében, hosszú ^ életet kivan. Vargha Dezső dr. hosszú ( toasztban fejtegette a Haza boldogulá- , , sát célzó üdvös elvek és eszmék minden személyeskedés és mellékérdekeket k

:záró tiszta nemes fegyverek használatát ^ és élteti a pártkülömbség nélkül szeretve * . tisztelt és nagyrabecsült B. Szabó Mhály legigazságosabb elnököt. B. Szab 5 ] Mihály mint választási elnök megkeszönve a választási bizottság tagjainak buzgó és lelkiismeretes közreműködésükér:, t szellemes fordulattal egy már elhangzóit t toasztra reflektálva éltette az általa oly • annyira szeretett Kobek családot. A kitűnő s bőven folyó pezsgoj höz méltóan következtek a sziporká2Ó humoros toasztok. Ezek után a társaság feloszlott kártya-partikba a cigány meg 1 húzta a jó magyar nótákat. 1 Kevés választó előtt hirdette ki ÍZ t elnök, hogy Szauder visszalépésével Kr>' bek Istvánt egyhangúlag megválasztott l képviselőnek jelenti ki. •1 Dorogh. S Doroghon ugy volt a választás, ahogy Z sejtettük. A függetlenség két árnyalatitól függött a szabadelvű zászló sorsa. A. S többség Szaczelláry mellé vonult s a ' végeredmény, amelyet dr. Burián léi hatkor hirdetett: Szacelláry György 10^4 Perczel Béla Ő58. Eszerint Szacelláry 2

. György 4.86 szótöbbséggel szabadelvű ké

4 >U viselővé választatott. 1g A hazatérő győzteseket éretlen s 1hancok kővel megdobálták. ** Esztergom, október 19. Igy asszony levele a szerkesztőhöz. Kedves Munkácsy! A >Hét<-beIi kollegám, Emma asszony körülbelül minden témát elírt már előlem, de én valataivel mégis >vor«-ban vagyok vele szemben. Ugy-e nem találja ki, mivel? Kérem, ne törje a fejét valami banális bókon ; úgy veszem, mintha elmondta volna. Tehát pro primo : (mint az uram szokta mondani, mert szereti affektálni latinságot, pedig ötven szónál nem tud többet) nekem még nincs eladó lányom, csak elemi iskolás. Pro szekundo: nem lakom Budapesten, a zsúrok melegágyában, ahol olyan szépen fakadnak a banalitás lilaszin virágai és a frivolság dudvái békés szomszédságban; hanem itt élek ebben a nagy faluban, amit némi jóakarattal Esztergom városának is szoktak nevezni. No itt frivolitásról teljességgel nem lehet szó, a mi pedig a banálisságot illeti, hát az igazán nevetséges fogalom ott, ahol az aranyifjúság üres idejében tigrisre vadászik. Ebben a tekintetben hasonlítunk kissé Afrikához, — talán még a sötétségben is. A férjem ábrándos rajongó ; képzelje csak, mit mondott tegnap este is, mikor egy úgynevezett főutcán végigtapogatóztam a két lámpa közé eső darabon. Hogy akárhány kisebb városban be van már vezetve a villanyvilágítás, amelyek még hozzá nem ís primási székhelyek. Meg, hogy a Duna erejét milyen jól lehetne erre felhasználni!« Ugy-e nevetséges ? Egyszer meg délben szórakozottságában azt kérdezte a cselédtől: Te Julcsa, vízvezetéki viz ez? Meg vagyok róla győződve, hogy ő képes még azon is csudálkozni, hogy nincs minden házban vizveték. O már egyszer ilyen! Viszont azon meg nem lelkesül, hogy hidak dolgában tán Velencén is túl teszünk. Hogy minek annyi hid ?! Hallott ilyent kérem ? Meg hogy úgy is elég nagy apótadó, annak az árát inkább tették volna a vízvezetéki alaphoz! Tudja, mi egyre veszekszünk egymásscl az ő csodabogarain. Próbálná csak egyszer a Bottyán palotában felrepiteni őket. Ugy-e? Persze, a mama, mint okos asszony, nekem szokott igazat adni és ő még az anyósokra dörmög. Gondolja csak, mit csinált tegnap délután az én szerelmetes férjem uram! Elvitte a mamát sétálni és képzelje: Párkányba vezette. Ebben még nem volna éppen semmi csodálatos, se megróni való, de mit szóljak ahhoz, amit a Julcsa nekem »visszamondott.« Hogy hazajövet hallotta az előszobában, amint ' az én Jánosom azt morogta, hogy az a • tigris is csak olyankor jön elő, mikor 1 nincs rá szükség. No, ha ezzel a mamára célzott, hát , megkeserüli. Igaz, mit szól a doroghi választáshoz ? Én lelkes függetlenségi vagyok, az . uram meg olyan titkos néppárti. Hát képzelje, mit talált ki megint az a ret-