Esztergom és Vidéke, 1901

1901-10-20 / 84.szám

most, azt megvédelmezték ugy az elnök mint a törvényhatósági bizott­ság mérsékelt tagjai. De feltétlenül rossz forrásból fa­kadónak kell tekintenünk a táma­dást, mely a gyűlés komolyságának és auktoritásának gyöngülését okoz­hatta. Nem Esztergom vármegye képviseletének tanácskozási termébe való az hang, a jogos bírálatnak olyan elfajulása, mely csak az elnök bölcs mérsékletén mult, hogy komoly megtorlásban nem részesült az el­nöki székből. Liberális és alig eléggé méltányolható kijelentés volt érdemes főispánunk részéről, hogy bár nem illetékes fórum előtt kérte fel pa­naszát a sérelmes tag, de a szólás­szabadságot (az elnök) korlátozni nem akarja. Ám a szólásszabad­ság ilyen elfajulásai ezen alkot­mányos jog becsének többet ár­tanak, mint használnak. Azért óv­juk ettől törvényhatóságunk ta­nácstermét, melynek eddig ez a szólás szabadság, a tárgyilagos ta­nácskozás imponáló nyugodtságával együtt legfőbb disze volt. Legyen ez a kis incidens tanulság a jövőre nézve: megtanulni belőle respek­tálni a törvényhatóság gyűlésének tekintélyét. C. Hullámtörés. Irta : PÓLYA LAJOS. Nagy-Ölved, október hő. A korteskedés megszűnt, a ver­seny befejeződött, a felzaklatott kedé­lyek csillapulni kezdenek, a pártok közül az erősebbiknek győzni kellett. Az elesett fél kell, hogy megnyu­godjon a sors végzésében, a győztes fél ne kérkedjék győzelmével, béke­jobbot nyújtunk egymásnak ; külö­nösen a jelen viszonyok közt kell, hogy testvérek legyünk s a különféle nemzetiség és vallásos polgárem­berből alakult haza jövőjét csak ugy biztosithatjuk, ha a lezajlott hullámok után ismét szélcsend áll be. A bukást igen gyakran magunk szerezzük, a győzelem a mi érde­münk, foglalja el minden párt tagja azon tért, melyre a gondviselés őt helyezte, — küzdjünk, munkálkod­junk saját magunk, családunk, ha­zánk boldogsága előmozdításáért, mert azok, kiket a közbizalom szer­zett többsége ilyetén megtisztelt, csak a mi segédkezésünk mellett képesek megteremteni azon állapo­tokat, melyek hazánk jólétét, bol­dogságát, felvirágzását előmozdít­ják. Választottunk jogtudósokat, kik a törvények alkotásaira hivatvák, — választottunk irókat, kik képesek szellemi életet önteni a holt betűkbe, — választottunk iparost, kereske­dőt, gazdát, technikust, kik mind egyenkint társadalmi életünk külön faktorai s egyöntetű tevékenységűk által mindannyian a legszebb vára­kozásokra jogosítanak. A pap foglalja el ismét helyét és híveit ismét munka, szorgalom, ta­karékosság és józanságra serkentse, különösen a jelenkorban, midőn a számtalan szövetkezet közt ott lát­juk a > mértékletességi egyesületet t, kell hogy ezen elvek hangoztatója legyen. A nép ismét vegye kezébe a szent könyvet, melyet esküvel a megváltótól vett át s mely a fele­baráti szeretet elveit hagoztatja. Az iparos foglalja el megint mű­helyét, teremtsen ujat s az Ízlést fejleszsze. A gazda fogja meg az ekeszarvát, hánytorgassa a földet, versenyezzen a természettel, mert az idő gyorsan elrepül, de többé soha vissza nem kerül. Még pár évtizeddel ezelőtt sze­gény, de tehetséges ember is kilép­hetett a küzdőtérre most láthatjuk, hogy mindennek előtt a vagyon kell, csak azután egyéb és országgyűlési követek lehetünk. Az öt évre terjedő országgyűlés helyeslésre talált, mert a gyakori követválasztás még inkább sietteti azt a rémet, mely felénk közéig, mely ugy fenyegeti vagyoni károsí­tással a szegényt, mint a gazdagot, elsőt mint utolsót, szolgát mint az urat s ez az anarkhizmus. Ma Amerika, holnap Magyaror­szág, csak osztogassuk a potya italt, s az ámitó és bujtogató elveket, itassuk népünket s akkor . ha bekövetkezik a rombolás időszaka, ne vádoljuk őket durvasággal, mi­veletlenséggel, mert úgy látszik, hogy az utat mugunk nyitjuk meg részünkre. A jog, törvény és igazság kor­szakát éljük, meg kell szokni min­denkinek, hogy a tiszta meggyőző­dést tisztelni kell. Lassanként a tiszta választásoknak, kell bekövet­kezniük — én, ha rajtam állana, még az a mai, még az aznapi itatást, ete­tést is eltörülném. Látjuk, hogy sok választó meggyőződését elhagyva, — midőn mámora elhagyje, — lel­kiismerete felébred, hogy a bor és árpáié elvette eszét, — és a végpillanatban változtatta elvét. Sokkal helyesebben teszi a tár­sadalom előkelő tagja, ha vallásos­ságra és munkára téríti a népet s nem tűr viszályt, egyenetlenséget, gyűlölséget, hanem békét óhajt s ennek országát igyekszik megterem­teni. ] A pótválasztások. Köbölkút. . Mióta a Szauder Károly visszalépését < tudató nyilt levél a választóknak szét küldetett, a választási mozgalmak el­vesztették érdekességüket. Mit ér a vá­lasztás, ha nem lehet választani, mond­ják sokan; — azonban a jelölt nélkül maradt párt főkorteseinek egy része semmikép sem akar belenyugodni abba, hogy szavazás ne legyen ; — s ne le­hessen egész nap inni és enni; — a más költségén. A választókat a kerület összes községeiben izgatták és lázitgat­ták. Kiadták a jelszót: nem engedünk ! A választás napján mindnyájan meg­jelenni készülnek a választás színhelyén és a szavazás elrendelését követelni ajiar~ fák. Minthogy az intéző körök e szándék felől tudnak; gondoskodás történt az esetleges zavargások megakadályozásá­ról. Ugyanis 150 gyalogos katona és 10 csendőr van a helyszínre kirendelve ; s bízunk B. Szabó Mihály választási el­nök tapintatosságában és népünk józan­ságában, hogy nem fogják magukat 1—2 szájhős izgatásai által félrevezettetni s igy remélhető hogy a választási eljá^ rás minden zavaró incidens nélkül fog lefolyni. — Igy irt tudósítónk tegnap este. A köbölkúti kerület szabadelvű hivei annyi izgalmas hetek után tegnap öröm­ünnepet ültek. Kobek István kerületünk szabadelvű j zászlajának rendithetlen veterán bajnoka nagy lelkesedéssel egyhangúlag megvá­lasztatott. 1 Midőn B. Szabó Mihály választási el- c nök nyugodt hazafias érzületektől átha- * tott meleg szavakkal Kobek Istvánnak * * e t átnyújtotta a mandátumot, harsogó él jenzésben nyilvánult az általános öröm. * Kobek István könyes szemekkel, az elér­zékenyülés remegő hangján töredezve megköszönte pártjának és pártvezéreinek £ ugy személye mint a szabadelvű eszmék ­c iránt tanúsított és semmi nehézséget t nem ismerő szilárd hazafias kitartását 1 és ugyanazon remegő hangon fogadta, 1 hogy mint eddig a jövőben is a Haza, ] nemzete és kerülete boldogulására irá- ; nyitott törvényhozásnak szenteli minden < idejét és tehetségét. í Kobek István képviselő a választási 1 bizottságot és az összes megjelenteket 1 szívélyesen meghívta vendégül Bátorke­szire. ] Bátorkeszin több helyen tanyák lettek 1 rögtönözve, ahol mindenki a magyar c vendégszeretetnek kellemes otthonára t talált. A választási bizottság tagja és kerületünk összes intelligenciája, beleértve a jegyzői kart, a képviselő kedves uri . otthonában érezte azt a varázskapcsot, ami a választó és képviselője között az eszmék és törekvések azonosságát oly < jótékonyan tünteti elő. < A virágokkal dúsan díszített fehér asztaloknál az első toasztot Kobek Kor- ^ nél mondotta a Iegalkotmányosabb j király, Ferenc Józsefre és az uralkodó csa- j Iádra — mit valamennyien felállva hall- . gattak és háromszoros éljennel fogadtak. Usztanek Antal vál. másodelnök kiemelve a képviselő szilárd jellemét a szabadelvű zászló magasan tartásában, hazafiassá- | gát és fáradhatlan munkálkodását a köz- , ügyek és közgazdaság érdekében, hosszú ^ életet kivan. Vargha Dezső dr. hosszú ( toasztban fejtegette a Haza boldogulá- , , sát célzó üdvös elvek és eszmék minden személyeskedés és mellékérdekeket k :­záró tiszta nemes fegyverek használatát ^ és élteti a pártkülömbség nélkül szeretve * . tisztelt és nagyrabecsült B. Szabó M­hály legigazságosabb elnököt. B. Szab 5 ] Mihály mint választási elnök megke­szönve a választási bizottság tagjainak buzgó és lelkiismeretes közreműködésükér:, t szellemes fordulattal egy már elhangzóit t toasztra reflektálva éltette az általa oly • annyira szeretett Kobek családot. A kitűnő s bőven folyó pezsgo­j höz méltóan következtek a sziporká2Ó humoros toasztok. Ezek után a társaság feloszlott kártya-partikba a cigány meg 1 húzta a jó magyar nótákat. 1 Kevés választó előtt hirdette ki ÍZ t elnök, hogy Szauder visszalépésével Kr>­' bek Istvánt egyhangúlag megválasztott l képviselőnek jelenti ki. •1 Dorogh. S Doroghon ugy volt a választás, ahogy Z sejtettük. A függetlenség két árnyalati­tól függött a szabadelvű zászló sorsa. A. S többség Szaczelláry mellé vonult s a ' végeredmény, amelyet dr. Burián léi hatkor hirdetett: Szacelláry György 10^4 Perczel Béla Ő58. Eszerint Szacelláry 2 . György 4.86 szótöbbséggel szabadelvű ké 4 >­U viselővé választatott. 1­g A hazatérő győzteseket éretlen s 1­hancok kővel megdobálták. ** Esztergom, október 19. Igy asszony levele a szerkesztőhöz. Kedves Munkácsy! A >Hét<-beIi kol­legám, Emma asszony körülbelül min­den témát elírt már előlem, de én vala­taivel mégis >vor«-ban vagyok vele szem­ben. Ugy-e nem találja ki, mivel? Ké­rem, ne törje a fejét valami banális bó­kon ; úgy veszem, mintha elmondta volna. Tehát pro primo : (mint az uram szokta mondani, mert szereti affektálni latinságot, pedig ötven szónál nem tud többet) nekem még nincs eladó lá­nyom, csak elemi iskolás. Pro szekundo: nem lakom Budapesten, a zsúrok me­legágyában, ahol olyan szépen fakadnak a banalitás lilaszin virágai és a frivolság dudvái békés szomszédságban; hanem itt élek ebben a nagy faluban, amit némi jóakarattal Esztergom városának is szoktak nevezni. No itt frivolitásról teljességgel nem lehet szó, a mi pedig a banálisságot il­leti, hát az igazán nevetséges fogalom ott, ahol az aranyifjúság üres idejében tigrisre vadászik. Ebben a tekintetben hasonlítunk kissé Afrikához, — talán még a sötétségben is. A férjem ábrándos rajongó ; képzelje csak, mit mondott tegnap este is, mikor egy úgynevezett főutcán végigtapoga­tóztam a két lámpa közé eső darabon. Hogy akárhány kisebb városban be van már vezetve a villanyvilágítás, ame­lyek még hozzá nem ís primási székhe­lyek. Meg, hogy a Duna erejét milyen jól lehetne erre felhasználni!« Ugy-e nevetséges ? Egyszer meg délben szórakozottságá­ban azt kérdezte a cselédtől: Te Julcsa, vízvezetéki viz ez? Meg vagyok róla győződve, hogy ő képes még azon is csudálkozni, hogy nincs minden házban vizveték. O már egyszer ilyen! Viszont azon meg nem lelkesül, hogy hidak dolgában tán Velencén is túl te­szünk. Hogy minek annyi hid ?! Hallott ilyent kérem ? Meg hogy úgy is elég nagy apótadó, annak az árát inkább tették volna a víz­vezetéki alaphoz! Tudja, mi egyre veszekszünk egymás­scl az ő csodabogarain. Próbálná csak egyszer a Bottyán palotában felrepiteni őket. Ugy-e? Persze, a mama, mint okos asszony, nekem szokott igazat adni és ő még az anyósokra dörmög. Gondolja csak, mit csinált tegnap dél­után az én szerelmetes férjem uram! Elvitte a mamát sétálni és képzelje: Párkányba vezette. Ebben még nem volna éppen semmi csodálatos, se meg­róni való, de mit szóljak ahhoz, amit a Julcsa nekem »visszamondott.« Hogy ha­zajövet hallotta az előszobában, amint ' az én Jánosom azt morogta, hogy az a • tigris is csak olyankor jön elő, mikor 1 nincs rá szükség. No, ha ezzel a mamára célzott, hát , megkeserüli. Igaz, mit szól a doroghi választáshoz ? Én lelkes függetlenségi vagyok, az . uram meg olyan titkos néppárti. Hát képzelje, mit talált ki megint az a ret-

Next

/
Oldalképek
Tartalom