Esztergom és Vidéke, 1901

1901-08-18 / 66.szám

aki azokat kibérelje, hiszen már is látjuk, hogy a bérösszegek évrőlévre lejjebb szállanak és nem lehet eltagadni, hogy ez az állapot okozati összefüggésben van a trágya hiányával. Ez a körülmény egymaga parancsolólag követeli, hogy az utcai szemét, mely a trágya alkatrészeinek egy jó nagy adagát foglalja magában — kihasználtassék. Ez pedig csak úgy történhetik, ha az utcák és terek tisztogatását a gazdasági osztály veszi kezébe. Tudtunkkal még évekkel ezelőtt egy szakértő szőlész, — aki hivatásából kifolyólag most is foglalkozik a trágya előállításával, könynyen olvasható és felfogható modorban nem csak leirta az utcai szemétnek trágyává való átalakítását, hanem mégis rajzolta azokat a gödröket, a melyek a trágya készítéséhez szükségesek. Ezt a leírást és rajzot beterjesztette a városhoz és úgy látszik, ezzel is az történt, mint sok mással a múltban, bekerült a sírkamrába. Ki kell azt venni a feledékenységből, még pedig sürgősen, rá kell parancsolni az illetőre, hogy ne csak tanulmányozza, hanem még a jövő évi költségvetés tárgyalása előtt annak nyélbeütésére nézve, úgy pénzügyi, mint gazdasági oldalát tekintve, szakszerű előterjesztést tegyen. Senex. II fegyelmi vizsgálatok és községeink. Esztergom, 1901. augusztus 17. Nincs a vármegyében gondolkodó fő, a ki aggodalommal ne telnék el, ha végig tekint vármegyénknek az uj közigazgatási aera nyomait magán viselő térképén. E térkép nagyban egy hadviselési tenézve, a Szent-Vendel-teret jelölvén ki a templom építési helyéül. Hogy így határozott, ez nem csak azért történt, mert a tanács ajánlotta és mivel ez a hely a város külső területének legszebb, legtágasb tere volt, de valószínűleg ennek egyik oka abban rejlik, hogy midőn Rudnay 1820. évi május 15 én, a táthi országút felől, érseki székes városába ünnepélyesen bevonult, éppen e helyen fogadta a város küldöttségének Kollár Antal városbíró által tolmácsolt hódolatát. E helyen, a számára felállított díszes sátorban, a város szónokának adott válaszában Ígérte meg a lelkes bíbornok Esztergom polgárainak, hogy e városban fog állandóan lakni, hogy a főszékesegyházi káptalant is, 277 évi távollét után, ez ősi városba fogja visszahelyezni és a magyar Sionon, a romok helyén, új székesegyházat fog építeni. És a Gondviselés megengedte, hógy a nagylelkű főpap mindezeket az Ígéreteket beválthatta, teljesíthette. E nemes tettével örökre bevéste emlékét varosunk lakosainak szivébe ; Esztergom város közönsége azzal is iparkodik háláját leróni az áldozatkész prímás iránt, hogy a templom előtt lévő teret nevéről Rudnay térnek nevezi el. ' !

i augusztus lö. rület térképéhez hasonlít, melyen a vidéki kaszinó csendesvérű tagjai a lapok tudósításai nyomán az egyes ütközetek és véráldozatok helyeit kis piros tűzászlócskákkal jelelték meg, Ily zászlócskák tarkítják vármegyénk térképét, leszúrva a helységek neve mellett, jelezvén, hogy itt is, ott ís, áldozatot szedett az uj aera. Hát valóban oly gyengék voltak közigazgatásunk katonái, hogy az első komoly fordulatra rakásra hullottak roszszul betöltött pozíciójukon? Sorra vesztették az ütközeteket, maguk után vonva a közönség csodálkozó moraját, mert e zászlócskákat oly helyen is kitűzve látjuk, hol Önkéntelenül is kételkedőén csavargatjuk fejünket. Avagy tán a hadvezetőségben a hiba, mely béke idején nem vezette helyes irányban hadseregét, elmulasztotta a gyakorlatokat megtartani, hogy majd ha számon kérik a komoly időben katonáitól képességüket, helyt ls tudjanak állani. Nem lehet dönteni a két feltevés között, de azt tudjuk, hogy egy hadsereg munkaképessége nemcsak az egyes katonák képességeitől függ, hanem a vezetők eljárásától is. Későn van a katonát haditörvényszék elé állítani és főbe lövetni az ellenség előtt, mert a taktikát nem érti, vagy nem jól cselekszi. A béke idejében kell oda hatni, hogy a katona megtanulja a szabályokat, amelyeket be kell tartani és a mit tőlük a felsőbbség követel. De nemcsak megismerni, hanem saját ügyszeretetük behatása alatt jól végrehajtani is, mert a hadi fegyelem mellett az ügyszeretetet is fejleszteni.es ápolni kell. Mindenesetre gondolkodóba ejtenek bennünket ezen elmélkedések és csodálattal tekintünk végig a községek elöljáróin, a kik most áldozatai lesznek a múltban követett rendszernek, mert megszívlelendő, hogy ugyanezen tisztviselői kar vezette a községek közigazgatását akkor is, mikor pár év előtt Esztergom vármegyét, minta vármegyének mondották és ismerték. Nem az a szándékunk, hogy az egyes elöljáróságok mulasztásait menteni igyekezzünk, de a ki a fegyelmi vizsgálatok özönéből itéíné meg a vármegye községei tisztikarát, meg vagyunk győződve, hogy az könnyen hamis képet alkothatna magának. A községi törvény egyik legnagyobb ferdesége, amelyben a községi elöljárók igazi jogsérelme van szentesítve : a fegyelmi eljárás. A főszolgabíró kimondja a fegyelmi vizsgálat elrendelését, a főszolgabíró megtartja az általa elrendelt vizsgálatot és ugyancsak a főszolgabíró hozza meg ezek alapján a fegyelmi Ítéletet. Egy személyre van ruházva a vádló, a vizsgáló és az Ítélkezési jog. Nem úgy az igazság legfőbb őreinél, a kir. bíróságoknál, ahol a vizsgálóbíró vizsgál, az ügyész a vádat emeli és a törvényszék ítélkezik. Mindegyik fórum tehát egymástól teljesen függetlenül, önállóan mérlegeli a tárgyat. Ezt kellene tehát a közigazgatás reformálásánál Ís módosítani. A főszolgabíró, mint ellenőrző hatóság emelje fel a vádját, mondja ki a fegyelmi vizsgálatot és azután a vizsgálatot egy teljesen független bízottság teljesítse. Igaz és sajnos körülmény, hogy a jegyzők között sok oda nem tartozó van, de ha a hivatali megítélésnél magas nívón álló tekintetek lesznek a hatóság részéről zsinórmértékül véve, ott kellene kezdeni, hogy a bejuthatás megnehezítendő lenne. A hatóságnak kellene gondoskodni az önbizalom emeléséről a jegyzői karban, egyben a lélek nemesítéséről és az egyéJnek művelésérői. A mily helyénvaló a végső fokban a fegyelmi vizsgálat a mulasztást elkövető és ismételt intés dacára is hanyag tisztviselőnél, ép olyannyira tönkre teszi a méltatlanul megtámadottakban a lelket, a hivatala iránti ügyszeretetet, a buzgalmat és egy lélek nélküli indivídiummá válik. S jaj annak a tisztviselőnek, kinél a működő öntudatos lélek kihalt. Nem az a cél, hogy a javát is tönkre tegyük, hanem, hogy a rosszat is megjavítsuk, Itt pedig többet ér az atyai szeretettel párosult intés, mint a fegyelmi vizsgálatok özöne, az érdemek megjutalmazása, mint a hibásak agyonbírságolása. Mert ha elvesszük az amúgy is gyengén dotált jegyzői kar kezéből azt a keveset is eljárási költségekre és büntetésekre, ez annyit jelent, mint erővel odaterelni, hogy igyekezzék azt pótolaí. . ,L_ .,JHJULL._„UII1.'-IX- .„.Vili I • I l| II I "' Ennélfogva csupán helyeselhetjük a főispán úr O méltóságának megkezdett akcióját, mely szerint Önmaga megy ki a helyszínére és a községeket sorba járva, ott a helyszínén alkotja meg impresszióit új vármegyéjéről. E a.*) *) Vármegyénk egy régi polgára vélekedik így a mi kifejezett véleményünkkel szemben. Válaszul legközelebb bemutatjuk aí idén indított s lefolytatott fegyelmi és megelőző vizsgálatok lefolyását, eredményét, azok eleget fognak maguk beszélni. Hivatalos termésbecslés. — Befejezésül.. — Amit az esztergom-megyei hivatalos termésbecslésről írtam, abból Bodnár úr nem cáfolt meg semmit, mert cáfolni csak adatok , tények-, és számokkal lehet, de berzenkedéssel, személyeskedéssel nem. Nyilt tárgyilagos kritikára annak, aki közpályán szerepel, el kell készülve lenni, ez ellen a személyeskedés nem jól választott fegyver. De hát legyen Bodnár úrnak az ő ízlése szerint, de én őt arra a térre követni nem fogom. Csak egy kérdést vagyok bátor még az igen tisztelt Bodnár Gyula úrhoz intézni : Mi lesz akkor, ha ezen *első bonitású vezérvár megye-*ben több község lakóinak egy jó része, kiknek alig termett annyi, hogy kenyérre és magnak elég legyen, nem fogja megfizethetni az adóját? Mi lesz akkor? Hogyan kérhetnek majd ezek halasztást az adó megfizetésére, mikor Bodnár úr magas miniszteri dicséretben részesült termésbecslése Esztergomot ezidén ís megtette vezérvármegyének. Nos, mi lesz akkor ? Mi lesz akkor ?! Bátorkeszin, aug. 9-én. Simonyi Lajos. Iskoláink értesítői. V. Tanítóképző - intézet. Népoktatási intézeteink koronája a helybeli érseki tanítóképző, melynek Ízléssel s kellően áttekinthető berendezéssel kiállított értesítőjét közrebocsátotta az intézeti igazgató. Bevezető része a Mária-társulat fontosságát méltatja a kath. tanítóra nézve, közli a társulat újjászervezését. A magyar kath. egyház fejedelme által fentartott intézet szelleme nem lehet más, mint katholikus, s így annak működését is csak ezen szempontból szabad elbírálni, te' intet nélkül az országos politikai pártárnyalatokra. Hogy az iskolázottság révén megnemesedett intelligens ember a vallás kultusza nélkül sem ütközik a jogrendbe, az természetes folyamánya a kifejlődött ethikai érzéknek, de hogy a köznép is ily érzékkel élhessen a társadalomban, ahhoz állandó nevelő tényezőre van szüksége. E célra a vallásnál hathatósabb eszközt még nem sikerült felfedezni, mert ez ideáljaival a szívre nemesitően hatván a láthatatlan hatalom jogara alatt a hitélet birodalmában féken tartja az emberi szenvedélyeket, míg az imperativ-törvények mint az egyéni szabadság korlátai, mind* untalan sarkalják a gondolkodó észt, hogy e korláton belül minden egyes alkalmat teljes mértékben aknázzon ki egyéni javára, tekintet nélkül a társadalmi lét követelményeire. Az igazságszolgáltatás actahalmaza kirívó bizonysága annak, hogy az emberi törvények nem elégségesek a társadalom fenntartására, ethikai érzék kell ehhez, legyen az akár vallás philosophiaí, akár más bölcsészeti rendszer dogmája. Nem volna tehát eléggé helyteleníthető a kifogás, hogy tanítóink java része egy-egy vallás dogmái szerint nevelődik ; ők a nép hivatott nevelői, nagy missiójukat csak úgy tölthetik be eredményesen, ha kellően megállapodott ethikai dogmáik vannak, mert gyakran láthatjuk káros hatását annak, hogy az ifjúság évei nem alkalmasak még a kész tanok befogadására sem, mennyivel alkalmatlanabbak tehát ily tanok megteremtésére. Míg az emberiség felekezeti korlátok között él, a kath. tanítóképzés is jogosult intézmény s ezen szempontból csak dicsérendő azon vallásos buzgalom, mely a helybeli tanítóképzőben a Mária-társulat újjászervezésével is oly feltűnően megnyilatkozik. Az intézet ünnepélyei, az elhangzott tanulságos szónoklatok, teljesen igazolják az igazgató szavait, hogy »az intézet hazafiúi és valláserkölcsi feladatának teljesitésében magas fokon áll. * A tanítói pályára javarészben szegénysorsú tanulók lépnek s így a szegénység enyhítésére valóban méltó helyet talál a 8356-50 K. segély és jutalom, melyot az intézet nemeslelkű pártfogói a szorgalmas növendékek támogatására szenteltek.— A segélyegyletnek 9767 K. 65 f-t. tevő vagyona, a tápintézeti intézmény, tankönyv és hangszer-segély képezik azon állandó alapot, melynek jótéteményeire minden érdemes tanuló bizton számíthat. Keményffy Kálmán Dánielnek terjedelmes és részletes jelentése az >önképzőkor« működéséről világot vet azon munkásságra, melyből az ifjúság nemesebb ambícióból Önművelésére oly bőven kivette részét a legváltozatosabb munkakörben ; ha e széleskörű önművelés tanítóságunk ifjabb nemzedékének lelki szükségletévé lesz, úgy népoktatásunk rövid idő múlva a nyugati államokéval egy nivóra emelkedik. Az előző tanév végén a tantestületnek két tagja megvált az intézettől, a megüresedett tanszékeknek azonban csak egyike lett nyilt pályázat alapján betöltve »hogy e fontos állásra képzett és minden tekintetben alkalmas erőU nyerjen az intézet. Hát a többi tanszék betöltésénél fölösleges a képzettség és képesség ? Az intézet általános áttekintését a statisztikai kimutatásban találjuk, melynek eléggé lényeges fogyatkozása, hogy az egyes tantárgyakból elért eredményről nem számol, pedig a tanári kar működését, bánásmódját, intencióit csak ebből ítélhetjük meg kellően; stiláris lapsusnak kell minősítenünk továbbá a kimutatás nemzetiségi rovatában feltüntetett csoportosítást, mert sem magyar-német, sem magyar-tót nemzetiség nincs még az osztrákmagyar monarchiában sem. E felosztás tehát csak a >nyelvismerett címe alatt találhat helyet.