Esztergom és Vidéke, 1901

1901-06-06 / 45.szám

gyezni, hogy véleményük szerint az alapszabályok akképpen volnának módositandók, hogy a tagfelvételre ne csak a városi képviselőség kvalifikáljon. Tagja lehessen az egyesületnek a város minden tisztességes polgára, hogy igy a városi ügyek szakszerű megbeszélésében azon is résztvehessenek, akik nem városatyák, akik esetleg szintén szolgálnának ideákkal, — másrészt az egyesület igy mintegy előkészítő iskolájává válhatnék a leendő városatyáknak. Egyelőre tehát még mindég várakozó álláspontra kell helyezkednünk, reményeljük azonban, hogy rövid idő múlva módunkban fog állani már az egyesület intenzív működésének hasznos eredményeire reámutathatni. Semper. Időszakos demokrácia. Nagyolved, május 31. Demokrácia, ez a hangzatos kifejezés mint indigéna szerepel a mi nyelvünkben. Valamikor, társadalmi átalakulásunk éveiben fenségesebb tartalommal bírt. Emlékezzenek csak vissza, akik átélve szabadságharcunk küzdelmes éveit, viharait, tudják, hogy a fenséges demokrácia még a hó alatt is virágot nevelt. Mily nemes tradíció volt még a hatvanas évek elején is, a sarkantyús világban, mikor külsőleg is adtuk azt, hogy magyarok vagyunk, nem ugy mint ma lakkos-, klakkos, éí frakkos magyarok. Csak az a szerencse, hogy az idegen boríték alatt még magyar sziv dobog. Manapság a társadalmi közjelenségek között a legveszélyesebbik azzal fenyeget, hogy az »egyenlőség és testvériség* magasztos eszméit középkori csizmákkal tiporják Össze. Nem tagadhatjuk meg természetünket, a szalmalángot, mely egy ideig égetően perzsel, de kevés idő múlva az utolsó szikra is elhamvad, és mi ismét visszaesünk a régi közönybe. A demokratikus eszmék, ugy látjuk, csak követválasztások alkalmával mutatkoznak. Ha ez lezajlik, ismét leeresztett sisak, vaskalap és vaspáncél választja el a népet a többi rendtől. Ismét küszöbén állunk e fontos jog gyakorolhatásának. Erezzük, látjuk azt a bizonyos tömörülést, mely még ez ideig csak titokban szervezi táborát, de félő, hogy e titkos tervezkedés előtérbe fogja vezetni az őskor setét lovagjait és mi, kik megszoktuk e választó kerületben a győzelmi zászlót fent hordani, csúnyán lemaradunk. Csoportosuljunk tehát a szabadelvű hazafiság, a munka s a művelődés zászlója alá és akkor meg van verve az a had, mely mivel a jövőben nem képes nimbuszt keresni, vissza megy az elavult időkbe, rangkórságos foszlányokért. Ébredjünk tehát! Félek, ha sokáig szunnyadunk, elkésünk ! Pólya Lajos, ev, ref, lelkész. A szentgyörgymezei temető és kápolna. — Perger Lajos >>Esztergom-szentgyörgymezei plébánia történetéből* című emlékfüzetéböl. — A temető földjét a szen'györgyrnezei határ földesura, az esztergomi érsek adta a vízivárosi és szentgyörgymezei híveknek. A temetőhöz jogot az egyik község sem igényelt magának, az mindig egyházi kezelés alatt állott, a templomhoz tartozónak tekintetett. Rudnay Sándor herczegprimás 1825-ben miheztartás végett tudatja leiratában a plébánossal a közetkezőket: tNehogy a temető tekin tétében szükség álljon be, tisztvíselőségünknek meghagytuk, hogy a most meglevőnek nagyobbitására, vagy ha azt nagyobbítani nem lehetne, egy újnak alkalmas helyet szemléljen ki > A tagosztály alkalmával Scitovszky János herczegprimás egy hold földet adott a temetőnek a régi mellett. Ez az terület 1883-ban lett a régivel egybekapcsolva, körülárkolva és bokrokal szegélzezve; a következő évben pedig átvitetett a régi tetnetőből egy magas kőkereszt s megújítva fölállitatott; a hívek adományai fedezték ennek költségeit. A külön sirhelyegért fizetett összegek a templompénztárba folyván be, ugyaninnen lettek a temető útjainak, kerítés c

nek, fák ültetésének kiadásai fizetve. Valamint a plébánia minden ügyeinek, úgy a temetőnek rendezésében is elvénüihetlen érdemei vannak fáradhatlan buzgóságu elődömnek : Palkovich Viktor plébánosnak. Még a harminczas évekből vannak meg a plébánia levéltárában iratok, a melyekben a hívek külön sírhely engedélyért a plébánoshoz fordnltak s ebbeli kérelmüket azon kötelezőnek elismert ígérettel támogatták, hogy a sírnál kőkeresztet állíttatnak, Közös lévén a temető a vízivárosiakkal, az ott lakó primacialis uradalmi tisztek ide temetkeztek, a temetőben látható díszesebb síremlékeket töbnyire ők állíttatták. Diszes síremlékei vannak : a Simoncsics, Maár, Mórász, Vimmer, Forster családnak ; valamint Trenker Ferencz volt Vízivárost tekintélyes kereskedőnek. A hitvesi szeretet kegyeletes gondoskodása szép emléket állított Mészáros Károly volt primási és káptalani ügyesznek. Itt kívánt nyugodni két nővére mellett a nagy tudományú Somogyi Károly és a lelkipásztori teendőkben haláláig megtör I hetién buzgóságu Krotky József, mindketten a fő káptalan tagjai. A kápolna előtt szép sírkő jeleli sirját három papnevelő intézeti elöljárónak : Habaz László, Zlathényi Béla és Soóky Gábornak. A volt szentgyörgymezei plébánosok közül itt fejezte be életét s temetőnkbe lett eltemetve Neymajer Mihály és Molnár János. Mellette van fehérmárvány kereszttel jelelt sírja Mészáros Sándor nyug. plébános, sz. Adalbert intézeti tagnak. Van temetőnkben öt síremlék, melynek föntartására alapítvány van téve s annak kezelése és a sírnak gondozása a plébánosra van bízva. A temető közepén álló szép kápolnát 1835 ben építtette Miklósffy András káptalani ügyvéd ; de annak fontartását alapitványnyal nem biztosította s igy fölszente'hető nem volt. Tagosztálykor az uradalom a temető kápolnának is adott két hold földet. 1884-ben pedig Meszlényi Gyula kanonok Szemináriumi kormányzó közbenjárására Bubla Károly v. püspök, esztergomi kanonok 500 forintott tett le föld tehermentesítési kötvényben kápolna alapul*a főkáptalannál. Ugyanakkor Majer István v. püpök a kápolnát építtetőnek családtagja, 150 forintot tett le szintén kötvényekben ez elhunyt családtagokért mondandó szentmisékre. Fölszerelte a miséhez szükséges ruhával és felszentelte a kápolnát azon év 14-én. Végrendeletében ismét 100 forintot hagyott a kápolnának. A két hold föld haszonbérből, valamint az alapítványi tőkék kamataiból megtakarított Összegből lett a kápolna nagyobb mérvben tatarozva 1895-ben, az alapított szentmisék végzésének alkalmára ugyanazon jövedelmekből egy kisebb harmóniumot vettünk. Megfelelő Összeggel rendelkezvén a jelzett jövedelmi forrásokból, 1900-ik év őszén kifestettük a kápolnát. Temetések alkalmával egyesek kívánságára a kápolnában végzett harangozás, évenkint szinte néhány forint jövedelmet ád. Hamar Árpád, eszlergommegyei árvaszéki elnöknek, mint családtagnak beleegyezésével, többször lettek leginkább máshonnét hozott holtestek a kápolnában ravatalra helyezve. Kivül a bejárat fölött, a falba helyezett márványtáblán a következők vannak bevésve: » A felfeszített Üdvözítőnek dicsőségére, a fájdalmas Istenanyának tiszteletére és elfeledhetetlen drága jó szülői áldott hamvainak háládatos emlékezetére építtette csikvátsártsi Miklósffy András 1835. évben.* A kápolna alatt a mély sírbolt a család tagjainak temetkezési helyül van szánva. Alapítvány van letéve a kápolnában mondandó négy szent-misére. Az uradalom a szentgyörgymezei temető mellett egy darab földet adott a vízivárosi híveknek külön temető helyül, ide temetik halottjaikat 1867 óta. Szenttamás község a vízivárosi temető mellett templomunk tulajdonából vett meg 1884-ben egy hold földet temetőnek 500 forintért, az egyházi hatóság engedélyezvén az eladást. Azóta a három városrésznek itt egymás mellett van elkülönített temetője. Néhány száz lépésnyire a hármas köz temetőtől van a honvédtemető, az 1848/49 iki szabadságharc áldozatainak nyughelye. A szabadságharc idején idehozták egyrészét a peredi, nagysallói, váci csaták sebesültjeinek, az üresen álló főkáptalani lakások tágas termeiben ápolták őket városunk honleányai. Hatszáznégy honvéd és százötven osztrák katona lett itt közös jeltelen sírokba temetve. Az a földterület akkor legelőföld volt.. A lezajlott harcokat követő szomorú időben, csupán árokkal volt körülvéve e terület s a bánatos honfi szivek titkolt kegyelete járt itt néma kesergéssel olykor, a korán elhalt ifjak sirhalmai között. De amint oszladozni kezdettek hazánk, nemzeti életünk egén az elnyomatás sötét fellegei, a föllélegzett honszeretet 1861-ben emlékszobor fölállításával tanusitá háláját az elhunyt névtelen hősök iránt. Egyházilag fe'szenteltetett a honvédtemető 1867-ik év május elsején Molnár János helybeli plébános által. Hata'a Péter szemináriumi tanár, mint volt honvéd, pedig ugyanott szép beszédet mondott. Azóta minden évben március tizenötödik napján Esztergom sz. kir. város lakossága nagy tömegben nemzeti zászlók alatt vonul ki a honvédtemetőbe hálás emlékezéssel dicsőíti hőstetteiket, imádkozik lelkük üdveért. A honvédtemetőbe lett eltemetve Garam-Kövesden, az ottani esperes plébánosnál, testvérbátyjánál lakó Bátori Schulcz Bódog egykori honvéd dandár parancsnoknak 1885 ben történt halálakor ide szállított holtteste. Paikovics Károly 1848 ban kormánybiztos, később Esztergommegye alispánja, 1897. februáí 17-én a honvédtemetőbe lett temetve. Emlékoszlopát rabbilincs disziti, mert ilyet viselt egykor hazájáért. A városrészek egyesítése óta a hontfédtemetőt a városi foáM&áa v^tt** rmnA. jai alá; az előtt a vármegye gondozta. A szentgyörgymezei temetőben lévő halottkamra, a három városrész szá* mára 1891 ben épült. A „GazdaságiEgyesületből/* A Viharágyuk. A Gazdasági Egyesület felkérésére a földmüvelésügyi mi. niszter a viharágyukkal való védekezés szakszerű ismertetésére Raum Oszkárt, a m. kir. meterologíai és földmágnesség! intézet első aszístensét küldötte ki, aki f. hó p-én, azaz vasárnap délelőtt 10 órakor fogja szakelőadását a városháza termében megtartani, délután pedig a város határában fog szemlét tartani, hogy a viharágyuk raj vonalát, azok szükséges számát megállapíthassa. Raum Oszkár annak idején a kormány által európai tanulmányútra volt kiküldve, s e téren tett elméleti tanulmányai és gyakorlati tapasztalatai nagy elismerést nyertek. Ez uton is felhívja a Gazd. Egyesület a közönséget, hogy a rendkívül érdekes és tanulságos előadást meghallgatni el ne mulassza. * A gabona-futrinka. A földmívelési minisztérium kiadásában megjelent egy kis füzet, amely a >gabona futrinkát nevü bogár ellen való védekezést tárgyalja. Ez a bogár mindig akkor lép fel, ha az árpa után búza termeltetik. Mivel a búzatermés nagy részét veszélyezteti, a védekezés a legbiztosabb ellene, ha oly helyen, ahol fellépett, árpa után közvetlenül nem vetnek búzát. * A mezei egerek. Ugyancsak a földmivelési miniszter küldött rövid útmutatást a > mezei egerek irtására vonatkozólag.* E hasmos útmutatást — az előbb említettel együtt — az érdeklő közönség a gazd. egyesület szőlőtelepkezelőségénél kaphatja meg. — Személyi hir. Gulyás Elek, főgimnáziumunk ritka közszeretetben álló volt tanára, a keddi napot városunkban töltötte. — Fogadó nap. Horváth Béla főispán tegnap megtartotta fogadó napját. Már este elutazott Budapestre. — Adomány a közkórházra. Perényi Margit úrhölgy, a Kolozsvári Nemzeti Színház művésznője, a közkórház javára lapunk szerkesztőségébe ujabban ismét tiz korona adományt küldött, amelyet rendeltetési helyére juttattunk. — Esküvő Beretei Marton Géza nyugalmazott huszárőrnagy május hó 18-án, Budapesten oltárhoz vezette Hazay Józsát, néhai Hazay Ernő bátorkeszi földbirtokos és neje : bátorkeszi Kobek Róza leányát. Mint násmagyok: dr. Hazay István miniszterelnöki és dr. Marton Ödön miniszteri titkárok szerepeltek. Az esküvőt a Hazay-palotában lakoma követte, amely után az uj házaspár külföldi útra indult. — Áthelyezés. Gyalokay Sándor a muzslai kir. járásbiróság albirója, saját kérelmére, Szegszárdra helyeztetett át. — A Legényegyesület másodelnöksége. Most értesülünk, hogy dr. Andor György szentszéki jegyző, mint magántitkár, csak azalatt az idő alatt fog a hercegprímás mellett tartózkodni, amikor ebben dr. Kohl Medárd akadályozva van. Igy tulajdonképen városunk lakosa marad, az esztendő legnagyobb részét körünkben fogja eltölteni s módjában áll megfelelni a Katolikus Legényegyesület ama sürgető, egyhangú óhajtásának, hogy másodelnöki állásában, amelyben eddig is oly eredménynyel működött, a jövőben is megmaradhasson. — Rózsaszínű rovat. Kondor József ipolykeszi földbirtokos jegyet váltott Horváth Mancikával, Horváth Miklós nyug. kir. törvényszéki elnök leányával, főispánunk nővérével. — Harmncéves találkozó. Dr. Feichtin£?rE!ek közigazgatási biró tudatta a harmincéves találkozó helybeli rendezőivel, hogy még e hó folyamán városunkba érkezik, hogy a részletedet bővebben megtárgyalhasák. Az 1870/1-ben tanévben érettségit tett tanulók névsora — az sgyházi férfiak kivételével — a következő .