Esztergom és Vidéke, 1900
1900-12-20 / 99.szám
életen át híven teljesített köztevékenység közben e hó 17-én elhunyt. * A temetés 1900 évi december hó 19-én d. u. 3 órakor lesz, melyen a képviselőtestület részt vesz, hogy a város jeles szülöttét örökpihenésre kisérje. Áldás emlékére ! Az »Esztergomi Kaszinót Így siratta el szeretett elnökét: Az Esztergomi Kasainónak mély gyásza van ! Kruplanicz Kálmán Úr ő Méltósága királyi tanácsos, Esztergomvármegye főispánja, — ki két évtizeden át, szilárd kézzel, nemes áldozatra készen, hazafias szivének teljes melegével, s minden magasztos célnál sajátos ügyszeretetével vezette egyesületünket társas céljai felé, kinek közszeretett személye vonzerőnknek legfőbb biztositéka volt, — a mai napon elhunyt. A kérlelhetlen végzet elragadta szeretett Elnökünket körünkből. Sülyos veszteségünk tudatában •— fájdalommal eltelve álljuk körül ravatalát és hálaérzettef szivünkben helyezzük reá koszorúnkat utolsó Istenhozzádként. Eirlékét kegyelettel őrizzük. Isten adj neki örök nyugodalmat! A Párkányi Takarékpénztár jelentése igy szól: Esztergommegyei Párkányi Takarékpénztár mély fájdalommal tudatja, hogy az intézetet évek hosszú során át fáradhatatlan buzgalommal vezető elnöke Méltóságos KRUPLANICZ KÁLMÁN T Kir. Tanácsos Úr Főispán, folyó hő 17-én, élete 71-ik évében elhunyt. Hült tetemét Esztergom vármegyeházának tanácsternréből 1900. évi december hó 19-én (szerdán) d. u. 3 órakor helyezik el a kir. városi temetőbe, az engesztelő szent mise-áldozat ugyanaznap d. e. 10 órakor fog a kir. városi plébánia templomban a Mindenhatónak bemutattatni. Párkány, 1900. december 17-én. Nyugodjék békévelI Gyászszegélyü meghívón kérte fel Berényi József elnök is a jegyzőegyesület tagjait a temetésen való megjelenésre. A vármegye szép részvétirata következőképpen hangzott : Méltóságos Asszonyom ! Mindnyájunk javára, a szellem fegyverével folytatott, vármegyénk felvirágoztatására irányzott alkotmányos küzdelmünk közepette szólalt meg a lélekharang, hogy kisérje áthaló szavával szeretett vezérünk égbe szálló lelkének röptét. Szeretett íőispánunk és vezérünk, kit emlékezetes ünnepe, ötvenesztendős közszolgálata emlékünnepe alkalmából csak nemrégiben öveztük körül ragaszkodásunk, tiszteletünk és hálánk anynyi jelével, búcsúzott el Tőlünk és elvitte ma gával szeretetünket, hogy helyet adjon a szomorú emlékezetnek, a fájó részvétnek. Közszolgálatban eltöltött hosszú és tartalmas életét hozzája méltóan végezte be s a Gondviselés kegye megnyilatkozott irányában még halálában is; mint a jó katona, a diadalmas csata napján és a csatatéren : ugy költözött el ő közülünk, mikor hivatásunkat épen gyakoroltuk, a mi csatánk mezején, hol az ő számára annyi babér termett. Szemünk láttára vonult be helyi történelmünk nagyságai közé. Csuda-e, ha halálának hírére nem birtuk folytatni munkánkat és az alkotmányos küzdelmek szintere, a gyülésterem templommá alakult át, hol a kegyeletnek, a részvétnek volt csupán szava. És ott, hol mi, erős férfiak, elnémulva, megdöbbenve állunk meg és nem tudjuk jajszó nélkül elviselni a csapás súlyát, a fájdalomsujtott családra esik résztvevő tekintetünk. Hiszen a csapás, mely bennünket ért, Méltóságodat és mélyen tisztelt családját sokkal, igen sokkal inkább sújtja. Nagy ami veszteségünk, lesújtó a fájdalmunk, de Méltóságod és mélyen tisztelt családjának vesztessége pótolhatatlan. Mi elveszítettük szeretett vezérünket, Méltóságod és mélyen tisztelt családja elveszítette a felejthetlen áldott szivü férjet, a háznak szelíd lelkű urát, unokái az őket dédelgető nagyatyjukat. Nincs módunkban azt a csapást, mely Méltóságodat és mélyen tisztelt családját az ő elveszítése által érte, enyhíteni, de mint az élőfa sebeit, a dúsan folyó repkény, úgy takarja el Méltóságod vérző sebét a lelkeknek repkénye, a szivünkbe fakadó részvét, a bús emlékek és a hálás Kegyelet. Adjon a Mindenek ura Méltóságodnak erőt, hogy elviselhesse a súlyos csapást és fájdalmát enyhítse az Isten gondviselésben való megnyugvás. Fogadja Méltóságod és mélyen tisztelt családja eme lesújtó csapás alkalmából fájdalmuk iránt érzett meleg részvétünknek és fogadja mindenkor törhetlen ragaszkodásunk és mély tiszteletünknek Őszinte nyilgánitását. Kelt 1900. dec. 17-én, A végbúcsú. És ma eljött a legszomorúbb nap, az amelyen a tipikus magyar, bár megmerevült arcvonásoktól is el kellett búcsúznunk. Esztergora ezt a napot igaz gyász ünneppé tette. A gyászistentisztelet, amelyen dr. Fehér Gyula plébános celebrált, délelőtt tiz órakor kezdődött. Ott volt a vármegye, amelynek gyászfátyoilal bevont zászlaját Kádár Gyula számvevő vitte, ugy a tisztikara (legnagyobb részt gyászmágy árban), mint a törvény hatos: gi bizottság j tagjai, a város tisztikara, képviselőtestülete, minden hatóság képviselője stb. A templom zsúfolva. Az e hunyt családja az első két padban foglalt helyet. A lesújtott özvegyet az e'hunyt fivérei: Sándor, ny. primási intéző és Endre, főkáptalani kasmár vezették. A gyermekekkel s vőkkel jött; dr. Marton Ödön min. titkár is, az övegy unokaöcscse. A mise kezdetén érkezett meg Andrássy Mihály kíséretében gróf Majlath György, az elhunyt főispán előde, aki pöstyéni nehéz kúráját szakította félbe, hogy utódjának a végtisztességet nobilisán megadja. Ott voltak : Molnár János (a család rokona), Frey Ferenc, dr, Komlósy Ferenc országgyü- ; i Jési képviselők. A diszes szarkofágon : I a hatóságok s a legjobb barátok koszo- I íruit helyezték el. j j Délután azután megszóllalt a főszékes- i I egyház Boldogasszony harangja ; nagy j Örömeink és nagy bánatain érchiinoke. Még jobban megsokasodtak a gyászlobogók, kigyúlt a haivány láng a gyászflórral bevont utcai lámpásokban. A köz-! lekedést a Bottyán utcában, ahol a tanintézetek (főgimnázium, reáliskola, tanítóképző) ifjúsága is sorakozott, alig le- j hetett lentartani. Megjelent a város és a vármegye tisztikara, egész intelligenciája, a helyi egyesületek, a községi elöljáróságok, Párkányból a Takarékpénztár, a Tűzoltó-egyesület, az Ipartestület s a Legény-egyesület. Ott voltak : dr. Csernoeh János, Rosszival Istváv, dr. Komlóssy Ferenc, Wenczell Antal praelátus kanonokok, Frey Ferencz, Kobek István, Molnár János országos képviselők, gróf Majlálh György, a kerületi papság- igen í nagy számban, az izraelita hitközség, a ; ! tanítótestület, a hercegprimási és főkáp j talani tisztikar, a helyőrség és a csen- j > dőrség tisztjei. A temetést Pór Antal prépostkanonok I végezte négyes esszisztencíával. A gyász- J menet élén Kádár számvevő lóháton vitte, két lovas hajdú kíséretében, a vármegye zászlaját. Fáklyavivők voltak gyászmagyarban: Andrássy János, Hamar Árpád, Kakass László, Mattyasovszky Vilmos, Thuránszky Lajos és Vimmer Imre. A koporsón csak az özvegy feketeszallagos koszorúja feküdt, a negyvennyolcas bajtársak maguk vitték 'hatalmas koszorújokat. Impozánsan lengett a város közönség remek koszorújának kék-piros szallagja. A temetés legfájdalmasabb jelenete volt. amikor az özvegy a nyitott sír előtt összeroskadt. Oda is a tisztviselők vitték volt vezérüket. Hát láb mély föld választja el immár azóta tőlünk — mindörökre őt. Riporter. A megyebeli kisgazdákról. ín. Tehát azzal lenne segítve kisgazdáink baján, ha az eddigi egyoldalú gabnatermelési rendszerrel felhagyva, áttérnének intenzivebb gazdálkodással a nyugoti marhafajok tenyésztésére és ebből nyernék leginkább készpénz! eli jövedelmüket. Úgy hiszem, hogy ezen változtatás helyességét senki sem fogja kétségbevonni, mert hogy ezzel célt lehet érni, eléggé bizonyítja a hivatkozott példa. Ep a napokban igazolta ezt beszélgetés közben előttem egy itteni egész telkes gazda. Panaszkodott, hogy rossz volt a termés, rosszak az árak ; alig vett be a terméséből 36 hold földről több pénzt, mint a mi adóra és más apró fizetésekre kellett, csak az maradt neki, amit két eladott marha árában kapott. Hit a kisebbek mit szóljanak, kiknek csak !/ 2 va gy V4 telkük van ? ! Igen, csakhogy olyan alapos rendszerváltozás nagy feladat. Hogyan legyen az foganatosítva ? — Fokozatosan. Mert ilyen nagymérvű változtatás még nagy gazdaságokban, melyek kellő szakértelemmel kezeltetnek, sem hajtható keresztül egyszerre átmenet nélkül, még akkor sem, ha meg is van a változtatáshoz szükséges tőke. Itt pedig tőke sincs és gondolnunk kell arra, hogy a rendszer-változtatáshoz hol veszik a szükséges tőkét,, és hogy addig, amig az gyümölcsözni fog, ne sülyedjenek mélyebben az adósságok örvényébe. Első és legfontosabb lépés, amit tenni kell az, hogy adják el lovaikat és szerezzenek azok helyett 2 jó nagy és lehetőleg szép tarka tehenet. Es pedig ezt olyankor tegyék, amikor a mezei munkák szünetelnek, hogy igy idejök legyen a szerzett teheneket kellően betanítani járntiozásra. Ez lesz az első lépés, és ha ezt megteszik, már jót haladták. A két ló árán körülbelül vehetnek két tehenet, ezek elvégzik a kisgazda mezei munkáját, tejet is adnak és nevelnek neki borjut is. Hogy azután a tenyésztés helyes irányban haladjon, azt hatóságaink, állatorvosaink és első sorban mi, nagyobb gazdák, leszünk hívatva irányítani. Azért hát csak el a lovakkal! A ló sokat eszik, abrak kell neki, hogy jó legyen, mégis évről-évre apad az értéke és azt a legcsekélyebb bajnál majdnem teljesen elveszti. Mert a nép nyelve szerint: »drága a lóhus.» Igaz, a munkáját elvégzi azokon is a kisgazda, de ez nem tériti meg a lóra fordított gondozás és a feletetett takarmány értékét. A csikónevelésből sincs sok haszon. Hibásak ebben első sorban a fedeztető állomásaink rendje, a kiosztott mének és sok más körülmény, aminek részletezése nem tartozik már ide. Elég, hogy így 30—40% a rendes meddőség, és ami lesz csikó, abban sem sok a köszönet, kitűnik ez akkor, ha egy lóvásárló katonabizottság elé egyegy községben 1—200 fiatal lovat vezetnek, és abból a sok lóból alig vesznek 2—3 remondát. Ha pedig máskép értékesiti azt a lovat, ami remondának nem vált be, mit kap érte ? Bizony igen kevés pénzért veszi meg a kupec. Hogy térül itt meg a rá fordított költség ? Es hány nyomorodik meg addig is, amig akkorára felnevelik. Ha pedig V2— 1 éves korban adja el, mit kap érte? 30 — 60 frtot, ha akad vevő. Csakhogy nem mindig akad ám. Igy például ez idén alig tudnak a csikókon túladni, úgy hogy csak 60—7o°/ 0-át kapják a mult évi áraknak. Úgyse kel. Sokat is foglalkoztam már a kérdés ezen részével, de azt hiszem, hogy erről még sokat kell írnunk és beszélnünk, ha ezen bajon segíteni akarunk. Mennyivel hálásabb, jövedelmezőbb lesz kisgazdáinknak, ha ló helyett szarvasmarhát tartanak, mennyivel kisebb ott a kockázat, és ha csak egy kicsit alkalmas lesz a tenyésztés, milyen jó árért eladhatjuk azt minden időben ! Teheneken járni, igaz nem oly rangos dolog, mint lovakon; — de hasznos. Hiába, bele kell abba törődnünk, hogy a gazdálkodás ma már nagyban és kicsinyben egyaránt üzlet, és ennek megfelelően kell azt berendezni. Ha azzal boldogulni akar, kivált a kis ember, félte kell tennie még a vele született hajlamokat is, ha azok boldogulásának útjába esnek. Bátorkeszin, december hó 15-én. Simonyi Lajos. — Cenzúra. A főkáptalan uradalmi főszámvevői hivatalában tegnap kezdődött meg az úgynevezett cenzúra, a nagy uradalmak mult évi Összes revideált számadásainak felülvizsgálata. A káptalan gazdasági tanácsa részéről, mint cenzorok, dr. Csernoch János, Kittenberger | István, dr. RosssivalIstván, Wenczell Ani tal kanonokok vannak jelen. A bizottság elnöke dr. Csernoch János. — Helyettesítés. Ivanics István vármegyei pénztárost erősebb meghűlés ágyba döntötte. Mig felépül, Nedéczky Pál h. ellenőr helyettesíti, akinek állását ideiglenesen Nógrádi Gyula könyvvezető tölti be. — Esküvő. Dvorzsák Rezső, a tokodi üveggyár igazgatója tegnap vezette oltárhoz szép aráját: Eggenhoffer Margitot. Az esküvő a ^székesegyházban ment végbe, az egyházi szertartást dr. Csernoch János prépostkanonok végezte. — A Kaszinóból. A Náni, mint irodalmi munka, tucattermék, a lélektan ekvilibrista-szerepet játszik benne, de azok közül a színdarabok közül való amelyek egyes szerepek kedveért íród tak s ha e szerepek alkalmas betöltőket találnak, mégis mindég hálásak és hatásosak. Ahogy a főpróba után megírtuk, a Kaszinó műkedvelő gárdája éppenséggel nem becsülte túl tagjai erejét, amikor e körülmény tudatában, előadására vállalkozott. Hogy mennyire nem becsülte túl, mutatja az a rendkívüli tetszés, amelyet mindkét este aratott s melylyel sikerei hosszas sorozatában elérte a legnagyobb rekordot, valamint a legnagyobb látogatottságot is. Akik a darab sorsát intézik, mind rátermettek szerepükre, kifogástalan, teljes volt az eusemble; minden elismerés illeti érette Büttner Róbert főrendezőt, akinek izléie, rendező talentuma ily feltűnően még meg nem nyilatkozott. A gárda változik ; a régiek — csak az öt év előttiek is — már egészen letűntek, a gárda vezetőségének titka, hogy mindég talál olyan tagokat s kellő számban, akik beigazolják a régi igazságot, hogy senki, semmi téren sem pótolhatlan. Ezúttal is uj volt a fele játsió, de nem sejtette az a néző, aki nem tudta. Milyen poétikus, szere tetreméltó, szive mélyéből játszó Náni volt Szecskay Valéria, milyen kabinetalak Székely Henrik öreg sváb parasztjában, annak minden eredetiségét kidomborítva s milyen élvezettel fedezték fel hatalmas, meleg bariton-hangját! Kell-e kedvesebb, pajkosabb csitri leány, mint amilyen Szecskay Margit volt, nem juttatta e Berán Károly teljesen érvényre az érzés ritka melegével, a szerelmes Jóssi gyerek szimpatikus alakját! Nem volt-e a legszeretetreméltóbb szüle a koráho? nem illő szerepben Csukass Etel és az a sokatigérő hang belépő dalában, kit nem kapott meg? Vagy nem volt-e ritka karakterisztikus alak Istvánffy Eleméiigazán patent jogászgyereke ? Hát Serényi Zoltán kacagtató s a komikum minden ízléses eszközével kidolgozott Szepje, Fischer László pompás legénykéje kit sem kacagtatott meg ? És jók a többiek is mind. Az énekek, különösen a karok precízek, mintha dr. Reviczky Gábor már egy csomó karmesteri pálcát koptatott volna el. A Landler nek, ennek a kissé nehézkes táncnak bemutatása is csupa grácia. Kimagas.
