Esztergom és Vidéke, 1900

1900-10-21 / 82.szám

modorban, de a volt gyűlés lefolyásának teljesen megfelelőleg szerkesztette meg. Indítványozták is, hogy a sok úrázást és egyéb fölösleges cimzést jövőben gondosan elkerüljék. Egyebekben a jegyzőkönyveket — hitelesités alapjául — elfogadták. A választmány abbeli indítványát, hogy br. Eötvös József Összes műveit az egyleti könyvtár részére beszerezzék, a közgyü és magáévá tette. Arra nézve, hogy az Eötvös-alap 50 koronányi részjegyeiből egynél többet vásároljon a közgyűlés, a nézetek eltérők voltak. De mivel úgy vélekedtek (pozitív adatok nélkül), hogy szerintük protestáns tanitók által létesített Eötvös-alap segélyeiből úgyszólván 9

/

10-ed részben a más vallásnak — nem katolikusok — részesülnek, a közgyűlés csak egy részjegy megvásárlásához járult. Az Országos Kat. Tanítói Árvaház segélyezésének módja foglalkoztatta ezután hosszasan a közgyűlést. A választmány az osztálytermekben perselyek felállítását javasolta. Többen abbeli nézetüket fejtegették, hogy a perselyrendszer életbeléptetése a szülők körében gyanitására adhat alkalmat s ezért az eszmét elvetendőnek tartják, de meg abból az okból is, mert az faluhelyen, édes-kevés eredményt mutatna fel, amennyiben a gyermekek többnyire szegények, s ha némelyiknek van is valamije, inkább saját szükségleteire fordítja, semhogy azzal a persely tartalmát gyarapítsa. Szóba jött az is, hogy miként az országos tanítói árvaház javára egy hazai gyufagyár, eladott gyártmányaiból, jelentékeny percentet szolgáltat be, — talán egy másik gyufagyáros hasonló kedvezményt a kat. tanítói árvaháznak is adna. Az elnökség erre a persely-indítványt visszavonta, a gyufagyárossal kötendő egyezményt mellőzte azon egyszerű okból, hogy e téren ne csináljon a kat. árvaház a másik árvaháznak konkurrenciát tekintve, hogy abba az árvaházba kat. tanitók árváit is felveszik. Azonban határozatba ment Major János v. elnök abbeli indítványa, hogy a kat. tanitók árvaházuk javára rendezzenek beléptidijas gyermek-ünnepségeket. Következett a pénztári számadás, melyet Neményi Károly számvizsgáló terjeszt elő. Összes bevétel: 593 kór. 86 fillér volt, a kiadás : 427 kor. 70 fillér. Maradvány 116 kor. 16 fillér, melyet a jövő évi kezelés javára irtak át. A vagyoni állapot 1664" kor. 26 fillért, melyben 173 korona tagdíj hátralék is szerepel. Minden közgyűlés évek óta foglalkozik, de eredmény nélkü', a tagdíjhátralékok behajtásának lehetőségével. S mivel a számadást ezek az átvezetések csak nehezítik, ennél fogva a számvizsgálat azt indítványozta, hogy a 173 korona hátralék végképen töröltessék. Major János apellálva a tagdíjhátralékosok önérzetére, a hátralékos nyugták kiváltása szempontjából még fél évi halasztást indítványozott. A közgyűlés tekintettel arra, hogy az új pénztárkönyvbe való bevezetés — dr. Fehér Gyula helyes megokolása szerint — célszerűtlen munkaszaporulatot okozna, — a nevezett tagdíjhátraléknak törlését fogadta el azzal, hogy törlés csupán az 1897-ik év előtti való időkbői fönmaradt tagdíj-hátralékokra szól. Ezután Miklósy József egyleti kiküldött beszámolt az országos kat. tanitók II. kongresszusáról, amelyen az egygyé tömörülés eszméjeért szálltak síkra, s a kat. egyház és haza szeretetének fogalma elválhatlan kapocsként lett hangoztatva, ami arra birta az Összesereglett tanítókat, hogy egy szívvel-lélekkel 1 elhatározták, hogy a hitvallásos nevelés és oktatás terén kifejtendő buzgalomban testvéries kölcsönösséggel támogatni fogják egymást és az ügy keretéhez tartozó összes faktorokat. A szépen összeállított jelentést megéljenezte a közgyűlés s Gyarmathy József indítványára egész^ terjedelmében a jegyzőkönyvbe vétette. Következett dr. Walter Gyula főegyházmegyei főtanfelügyelő átirata, melyben a kat. tanítóságot lelkes kitartásra serkenti. Eljenzéssel tudomásul vették. Bejelentvén az új tagokar, Litsauer Sándor > Magyarország gyümölcstermelésének tényezőiről*, ép oly tanulságos, mint élvezetes felolvasást tartott, a melyet a közgyűlés eljenzéssel honorált. Végül sorra került volna BertalanVinczű tanítóképző intézeti tanárnak, a jeles szakirónak, másfél év óta felolvasásra szánt értekezése : *A szülők iránti gyermeki szeretet fejlesztéséről a népiskolákban* — de az idő előhaladottsága, másrészt a testület látható fáradtsága pihenést kívánván, maga Bertalan Vincze azon ajánlatot tette, hogy ki fogja értekezését a maga költségén nyomatni, s a jövő közgyűlésen ingyen a tagok rendelkezésére bocsátja A szép ajánlatot hálás és lelkes köszönettel fogadták, — s a jövő közgyűlés helyének kitűzését a választmányra bízván, a közgyűlés véget ért. Lakoma. A közgyűlés után az egybegyűltek számszerint hatvanketten, a dorogi kaszinóhelyiség éttermébe vonultak. Az étlap elég jól válogatott és teljesen kielégítő ételekből állt, a vendéglőst dicsérték. A pecsenye-bort Pelczer Lipót jeles pincéje szolgáltatta, a szivarozókat is ő látta el. O volt az első tóasztozó, aki a pápát és a királyt éltette. Reá is és dr. Fehér Gyulára is ürítettek poharat, majd Major Jánosra és nejére Karkesz Alajos. Igen jó hatást keltett egy jelenlevő lelkész, aki kitanitás adott minden papnak arra nézve, hogy a papi tekintély nagyon is összefér a tanítóval való barátsággal, tehát semmi lealázó nincs abban, ha a pap a tanítóval karöltve, egy csapáson halad. A fél öt órai esztergomi vonat a barátságosan elbeszélgető csoportot széjjeloszlatta. Sequens. Párkányi vásár. Essiergom, október 20, A ki október hó derekán a Vág partját Farkasdtól Gutáig átutazza, meglepő képpel találkozik, csak ugy hemzseg a nép; hajója, dereglyéje kiigazításával van elfoglalva. Ha valamely porosz generális itt átutazna ily időben, — öröm töltené el e rettendő hadikészületre, azt hinné — hogy ez itt mind dinamitot szállít boszszút állni Kinába a porosz követ elestén. Nagyon csalódnék pedig a generális úr, mivel ezek szerény és igen ártatlan munkásai a társadalomnak, hadát üzennek ugyan Vác, Párkány és Esztergomnak, illetve az üres káposztás hordóknak : ők a hordókkal küzdenek, szorgalmasan látják el azokat töltvényekkel. Ezen hajók nem hadsereget, nem ágyukat szállítanak, hanem csak bombákat, káposzta fejek alakjában, és erre a sportnak egy oly nemét használják, mely a junker előtt ismeretlen. Mindenik siet, mert a ki előbb elkészül, előbb indul, közelebb jut a párkányi hidhoz, mely vágyaik netovábját képezi és a legszerencsésebb helynek tartatík czikkeik darusítására, hol Simon Judakor több száz hajó áll zöldséggel és káposztával. A vidéken, már Esztergom és Bars atyánkfiára nézve, csak ez a vásár az, mely valódi igénynyel bir. A garammelléki asszony felveti libáját 4 héttel előtte s kihizlalja, hogy azt a párkányi vásárkor elkölthesse az otthon sütött reszkető kalácscsal együtt. Isszák reggel a jó bátórkeszi spiri túszt. Van még a párkányi vásáron más is, ami csábítja a vidék lakosait, — a jó bor és jó lévai cigánypecsenye, melynek szagát ily alkalommal már a nánai indóháznál is megérzik as átutazók. Eljönnek ide bécsi, budapesti kereskedők, mivel ha az időjárás kedvez, vásárjuk jó sikerül. Bars-, Hont-, Esztergom és Komárommegye kisebb-nagyobb városainak üzletemberei itt állítják fel sátraikat. A száz, meg száz sátorban, különböző árucikkek tömkelegében, ezrével kóvályog a nép, mindenki saját gondolataival van elfoglalva, számítva pénzét, vennivalóját. Halad az egyik sátorból a másikba. Vannak, kik négy pár csizmát visznek, ami az egész család lábát megóvja a téli hidegtől. Vannak, kik 3 kalapot is visznek fejükön, egy az övé, felette a fiáé, a legfelső a bokrétás kis gyermeké — nincs egyéb hely, mivel karjai telve vannak ruhanemüekkel, oda tette hát portékáját, hol annak helye van. Felesége üres kézzel ballag utánna, szegény férj kénytelen vinni a terhet, majd ha saját tűzhelyére megy, ott lerakja terhét s felveszi papucsát, megtartva azon korszerű elvet: O ugyan az első a háznál, de az asszony parancsol, hogy a családi életet lehető békében éljék át. Százanként mennek a káposztás hajókra s fogyasztják a szegény vágmelléki ember portékáját. Vannak kik hordókat vesznek, mert azt mondják, hogy a párkányi vásáron vett hordóban a bor is erősebb. De micsoda tolongás ez itt ? Egy kövér asszony rettentően ajánlja Váczon készült szegedi szappanát — melyből min. denki resz — ha többet nem legalább 1 kilót. Kolompárosok, rézművesek, vaskereskedők fülsértő zörgést csinálnak, hogy a figyelmet felébresszék, — szitások rostalják a levegőt s dicsérik rostáikat, — melyek Tatába készültek, — Posztókereskedők gyalázzák az angol szöveteket és dicsérik a hazai készitményt, holott sátoruk angol szövetekkel telve, — vászonkereskedők mutatják a cosmanosit, pedig mind gyárba készült. A sátorok közt ezer és ezer ember tolong — csak egy helyütt üres a sátor — itt csak elvétve fordul meg egy pár mivelt ember és ez a hely a — könyvárusok sátora. No, de mit az irodalom a falusi embernek ! Vegye a pap, az ráér olvasni, az irodalmi vásár — bármennyire híres is a párkányi —- ott is ép ugy pang, mint másutt. Ezen rettentő sokadalom, lárma — és zajból kihallik a trombitások andalító zenéje, meg a gyermekszinház előtt játszik, kielégítve minden nemzetiséget ; játsza az osztrák himnust, meg andalgót, keringő vei kiséri a sógort egyik sátorból a másikba. Játszák a Rákóczit és lelke siti a mai gyárt: a pánszlávokat is kielégíti az élelmes német, amenyiben forgatja »a Hobsem Jankó béli kóp* mely eszükbe juttatja Szvatopluknak fehér lovát és veres kantárját és bánatukban neki esnek a bátórkeszi spiritnsznak Majd ismét más jut fülükbe; verklinek nevezi a magyar, különben kintorna — ez a becsületes néve, a ringispilközepén játszik; hol lovak tigrisek, a mitológia szörny-alakjai, s járnak folytonosan körbe, reggeltől estig ; délelőtt gytrmekek használják a fejtornászat e nemét, délután peig, egyes tarjedelmes falusi mamák is megkívánják a hintót és bele ülnek 5 krért, kétszer megkerülik a kört, othon gyermekeiknek eldicsekszenek, hogy ők is ültek már hintóban. Este fele már meglehetősben benyakalt paraszt emberek is felülnek a tigrisekre. Van panoráma is. Nézik Il-ik Sándor cár felvettetését, Umbertó lelövését. Van még Paprika-Jancsi is. Annak legtöbb nézője van, amennyiben itt ki lehet kerülni a fizetést, szegény német reggeltől estig üti veri az angyalt az ördöggel s megfordítva. Az egész párkányi vásár egy nagy hangyazsombék, melyben egyik visz — a másik hoz az, egyik teherrel jő és üresen megy haza. Pólya Lajos. HIEEZ. Esztergom, október 20. Dal a szüretről. — Levél a szerkesztőhöz. — Szerkesztő ur, arra kérem, Hogy ha lehet, tegye meg, A vőlegény-jelölt urnák írjon még ma levelet, írja meg, hogy vig szüretre Jöjjön gyorsan, szaporán, Én, 8z apa, alig várom, Hát még a — hat szép leány! Mind azt hiszi, hogy Ő lesz a Választottja s nem a más; Van is itthon nagy versengés S bécsi rongygyal mázolás, Kora reggtől késő estig Szól a rozzant zongora, Anyjukom meg sürög-forog Készül a nagy vacsora. Azt azonban meg ne irja, Hogy váltóim száma nő. Minden lányra jut egy néhány, Hatra épp' tizenkettő. Minek neki még ezt tudni, Én se tudtam, mikoron Vacsorákkal, zongorával Megfogott az anyjukom. Vagyha talán annyi dolga, Hogy írásra nincs idő, Jöjjön maga szerkesztő ur, Mi nem bánjuk, — üsse kő! Kása, must és jó vörös bor Várja szerkesztő urat, Hanem osztán, az áldóját! Elvegye a lányomat! Egy családapa. Mit vár Ön a jivö farsangtol ? — Pályázati feleletek. — I. Ha Ő kérdezné, csak egy szót felelnék: Magát 1 Bakfis. II. Mit szeretnék én a jövő farsangtól ? Egy istenigazában való nagy lumpolást, olyan férfiast! Persze álarezosan, idegen férfiak között. Pezsgőzni s a serleget minden ivás után a tükörbe, vagy az ablakba