Esztergom és Vidéke, 1900

1900-09-13 / 71.szám

Bizony, határtalan ostobaság ez, még még álomnak is. Itt az állami alkalmazottaknak három nyelvet kell tudniok. A magyart törvénynél fogva, a tótot és németet szükségből. És van e tótoknak külön szláv-irodalmuk (ha már lehet ilyenről beszélni.) Több lapjuk, köztük politikai is. És van heti vicclapjuk ; ugy hívják, hogy Cernoknaznik. Ebben, mint a mi MátyásDiák-unk Papanek Dánielje, állandó alak a Baci kut'alános. Ezzel csúfolják a magyarságot. Többek között a legutóbbi számban ez foglaltatik: >Aj to je veliky hazaárulság, z'e a mad' az novinkók udzyvala novy tollán királ't: Victor Emánuel 1 — Mic'ode Victor Emánuel ? C'o to ? — Győző Manó, az ebattat — mondatják Kutyaláncos bácsival. >NebudÍ mad' arizováj cupa zidókat, ale musálj megmad'arizováj a kiráíokat és a cásárokat is, feneed'emek.* No lám, igy gúnyolódnak ők a névmagyarosítással. Ezek valóságos fanatistái egy korcseszmének : a Szvatopluk birodalmát akarják visszaállítani egy ezredéves halál után. És hozzá mily rövidlátok. Sajtóperbe volt fogva egy ilyen pánszláv agitátor és megtette, hogy ügyvéd létére a végtárgyaláson tótul beszélt az elnök figyelmeztetése dacára is. Természetesen az lett az eredménye a nemzeti Önérzetnek, hogy jegyzőkönyvbe vétetett a viselkedése s a fellebbezési bíróság megkétszerezte a kiszabott büntetést. A mint aggódó érzéssel látja és hallja az ember a fentebb előadottakat, mégis talál egy nyugvó pontot a lelke. S ez a nyugvó pont a ruttkai és túrócszentmártöni vasúti tisztviselők, de legfőbbképen is első sorban a tanitók működése. Igen, a tanitók, a magyar állam mostoha gyermekei, itt apostolai a magyarságnak. E derék misszionáriusok (e szó meggyőződésemnek kifejezője) fáradhatlan buzgalmának és erős magyar érzésének eredménye az, hogy a fiatal generáció már tud magyarul s a tótul nem tudó idegen, ha benyit egy tót hajlékba, ahol iskolát járt, vagy iskolába járó gyermek van, jó magyar tolmácsot talál benne. Nagy érdeme van ebben tanfelügyelőjüknek, Berecz Gyulának, aki erősen öntudatos magyar és kemény kézzel, de a mellett tapintatosan intézi a magyarosodás ügyét. Küzd a magyarság érdekében nem csak az iskolában, hanem a sajtó utján is, szerkesztvén a TúrócSzent-Mártonban megjelenő Felvidéki Hiradót. Ruttkáról különösen kell irnom. Ez még nem régiben zsupp-fedeles, 100—120 házból álló falu volt s most a kassaoderbergi és magyar államvasutak alkalmazottai olyan telepet alkottak belőle, ahol a magyar állami elemi iskolába 700—800 gyermek jár, sőt párhuzamos osztály is van és azon felül két állami óvoda. E telepnek fejlődése bámulatos. Évente egész utcák épülnek fel, szép, modern házakkal és az utcákon (az igaz, hogy német szó is van bőven) magyar beszédet hall az ember. Ilyen alakulatok mellett két évtized alatt (ha addig a megyék kikerekitése meg nem történik) bekövetkezhetik, hogy a beteges magyarságú Tűróc-Szent Márton helyett a fejlődő, mindenesetre erősebb magyarságú Ruttka lesz a megyei székhely, Ez a község fiatal ple bánosának palotát emelt: 8 szobás parohiát épitvén. Az az erő, mely ezt létrehozta, megyeházat, járásbíróságot, adóhivatalt és más hivatalok helyiségeit |S tudná létesíteni. Igy e közönség erős végvára lehetne a magyarságnak Dula Máté-ék ellenében. E helyütt említem meg azt is, hogy ruttkai Róth Péter, a kassaoderbergi vasút vezérigazgatója és országgyűlési képviselő, évente 600 koronát oszt szét a derék ruttkai magyar tanitók között, ami buzgalmukat mindenesetre fokozza. És idővél a ruttkai ember (akkor nem lesz tót) nem igy fogja megszólítani a hivotalnokot: — Pán Beámter, proszim peknye — hanem igy: — Hivatalnok ur, kérem szépen. Adja Isten! Csákány Sándor. Esztergom, szeptember 12. Manőver után. Immár lefújtak, szombat reggel Hazazónáztak a bakák, Népesebb lett a Buda-utca És a központi kis oáz. Népesebb lett a Huszty-kantin, Hol kréta körül nincs hiba S népesebb lesz a népszámlálási — Jövő évi statisztika. Napos. — Személyi hírek. Dr. Hulényi Győző országgyűlési képviselő és neje, több héti tartózkodásra, Parisba utaztak. — Számord Ignác javadalmas lelkész súlyos bajából már annyira felépült, hogy szobáját elhagyhatta. — Szeptember 10. A középületekre ugyan nem vetettek árnyékot a gyász fekete lobogói, de azért, nem kételkedünk, a mélységes gyász és fájdalomérzés nem hiányzott egyetlen esztergomi polgár lelkéből sem e balvégzetű, csak köny között említhető napon. A főszékesegyházban gyászistentisztelet volt, a többi templomokban is gyászmiséket mondottak. Az iskolák kegyeletes megemlékezése nov. 19-én lesz. — A főapát elutazása. Fehér Ipoly főapát a vasárnapi délelőttet még várorosunkban töltötte s több előkelőségünknél látogatást tett. Délután utazott el a budai helyi vonattal. A bucsuvételnél megjelentek : Vimmer Imre polgármester, Frey Ferenc orsz. képviselő, Niedermann József rendőrkapitány, dr. Földváry István főügyész, Kollár Károly gazdasági tanácsos, Hollósy Rupert főgimnáziumi igazgató és Schedl Arnulf bencés házgondnok. A főpap a vonat elindulásáig szívesen beszélgetett a megjelentekkel s kocsijába felszállva, még a kupé ablakából is hivta a városi urakat, hogy mielőbb látogassák meg Panonhalmán, ahol ősszel is nagyon szép. — Francsics Norbert, aki mint tankerületi főigazgató volt jelen az ünnepségen és nem mint tévesen hitték : a kormány képviselője, már szombaton d. u. visszautazott a fővárosba. — Hetven esztendő. Krupla icz Kálmán kir. tanácsos, főispán, holnap szeptember 13 án hetven esztendős. Nemcsak családjának, közelállóinak, ünnepe ez a szép és nagy évforduló : a tágabb családnak : vármegyénk nek, városunknak is, melynek minél nagyobb felvirágoztatására, érdekei előbbvitelére hosszú évtizedeken át folytatott s folytat — gyengélkedő egészséggel — ma is állandó, nagy, és eredményes munkát. S nemcsak a szeretet, az igaz ragaszkodás, de kissé az önzés is mondatja velünk az őszinte kivánsá got, hogy minél tovább örvendhessünk e napon az örvendezőkkel, tisztelőkkel. — Rózsaszínű rovat. Havas Győző székesfővárosi tanító, városunk fia, folyó évi szeptember 8-án jegyezte el Jungmann Károly kürthi birtokos szép és müveit leányát, Mariskát. Az eljegyzés a menyasszony nagybátyja: Meisermann Ignácz bátorkeszi esperes plébános vendégszerető házánál tartatott, melyen Kobek István és dr. Hulényi Győző országgyűlési képviselők, a leendő nász nagyok, is részt vettek. — A helyőrségből. Helyőrségünk, mint előre jeleztük, szombaton reggel két különvonaton érkezett meg a hadtestgyakorlatokról ; fáradtan, porosan, de vidám zeneszóval vonultak be kaszárnyáikba a legények, élükön gyalog haladt az ezredparancsnok. Még ugyanazon napon hazabocsátották az Öreg bakákat, Beabfirolták a bakancsot, a csákót, a mindenféle katonai muníciót s boldogan dalolták utcahosszat: »Nyisd ki anyám zöld leveles kapudat, Ereszd be a szabadságos fiadat 1 »BeeresztIek, édes fiam, vártalak, Három éve, mióta nem láttalak.? Az elbocsátás munkálatait maga Rupprecht és Pauer ezredes vezették egész napon át s ezért nem vehettek részt a bencés székház diszebédén. Udvardy Zsigmond hadnagy, a 76-ik gyalogezredtől okt. lével a komáromi hidász-zászlóaljhoz helyeztetett át egy évi tanfolyam végzésére, amelynek sikeres befejezése után az ezred hidász tisztjévé fog kineveztetni. Gorsitz Guidó hadnagy, kinek Dalmáciába veló áthelyezéséről irtunk, ujabb rendelkezés szerint megmarad az ezredtörzsnél, amig Hilar Rudolf hadnagy a soproni zászlóaljhoz helyeztetett át. — Az igazságügyi palota. Dr. Hegedűs Kálmán, az igazságügyminisztérium elnö'd titkára, vasárnap táviratban és levélben is tudatta Kollár Károly polgármester helyettessel, hogy dr. Plósz Sándor igazságügyminiszter kedden d. e. IO—1 óra között fogadja az igazságügyi palota ügyében bejelentett városi küldöttséget. E figyelmes eljárás folytán, amely előre is biztosított a miniszternek ; városunk iránt való jóindulatáról, Wimmer Imre polgármester, Kollár Károly gazdasági tanácsos s dr. Földváry István városi főügyész tegnap délelőtt jelentkeztek audienciára a miniszternél, a legszívélyesebb fogadtatásban részesültek s hoszszabb társalgás után azzal a biztató Ígérettel távoztak, hogy az igazságügyi kormány a Sa^kaszárnya-telek Széchenyitéri részéért 40,000 korona vételárt hajlandó fizetni. Ez összeg pedig kerek 12,000 koronával több, mint amennyiért való eladása megszavazására a képviselőtestület néhány tagja a birói becsű előtt aláírásokat gyűjtött s azokat elégséges számban össze is tudta volna hozni. A miniszter az építkezést, illetve bontást már jövő évi februárban szeretné megkezdetni. — Szóba került a törvényszék ügye is, de tekintetben a miniszter úgy nyilatkozott, hogy a törvényszékek szaporítása nem célja a jelenlegi igazságügyi kormánynak. —Tudvalevő, hogy a kérdéses telek eladása felett a holnapi közgyűlés fog határozni. E helyütt felkérjük a városi képviselőket, hogy legalább ez alkalomból jöjjenek össze határozatképes számban, hogy igy már most határozhassanak s a maguk részéről ne késleltessék az ügyet, amelyben a kormány teljes jóakaratát tapasztalhatják. A közgyűlés délután négy órakor kezdődik. — Esküvő. Puck Emil Károly, az ódoroghi kőszénbányatársulat tisztviselője, e héten esküszik örök hűséget arájának, Plander Karola úrhölgynek, doroghi volt postamesternének Budapesten. — Keresztfeltétel. A szombati szürkeség megszűnt, kivillant a napsugár a Jó Pásztor-kápolna keresztfeltételi ünnepére, mégis sokkal kevesebb közönsége volt a szép aktusnak, mint az megérdemelte volt. Ott veit természetesen dr. Fehér Gyula plébános, aki úgyszóllván a házigazda szerepét játszhatta, a kegyúri várost csak Kollár Károly gazd. tanácsosi és Rothnagel Ferenc főjegyző képvisel-1 ték, ott volt Höhnel Béla fővárosi építész, a kápolna tervezője is. Az épülő kápolna zöld lombokkal, zászlókkal csinosan fel volt díszítve, munkásai ünneplő ruhában jelentek meg. Az emlékmű gótikus stílben épülvén, tornyára rózsakeresztet állítottak, amelyet a megáldás után a csigák néhány perc alatt szinte automatiee helyére illesztettek. A munkások nevében a szokásos köszöntőt, nagyon értelmesen és ügyesen, Nadoban Mihály előmunkás mondotta el. A jelenvoltak örömmel látták, mennyire előrehaladt az építkezés, e héten a haraszti kőből való oszlopok is elhelyeztetnek. Egy volt a vélemény, hogy a 14,800 koronába kerülő épülettel újból igazi műemlékkel gazdagodik városunk. A szertartás után a plébános barátságos uzsonnára hivta meg a jelenvoltakat szomszédos hajiokába, mig Sinka Ferenc, a kápolna épltő-vállalkozója, harminc munkását esti 8 órára egész kis bankettre gyűjtötte a »Magyar Király? szállodába. Itt különösen tetszett jól szervezett dalárdájuk éneke. — Az utolsó jour. Fényes végtisztességet rendezett aranyifjuságunk a búcsúzó nyár egy legkedvesebb, legnehezebben feledhető halottjának: a — journak. — Szépséges leányarezokból volt fonva koszorúja; vidámság, csengő kaczagás, fülbemászó édes zene volt gyászindulója és Törley halálra szánt katonáinak sortüze kisérte a feledhetlen kedves emlékekből megvetett puha sirba, ahonuan fel nem támadhat addig, amig a sárguló leveleket zöld lombsátor nem váltja fel és a harkályok egyhangú kopácsolása helyett az erdők dalosának szerelmes szavától nem fog visszhangzani a nagy természet dédelgetett kedvencze, a Kovácspatak. 9 óra felé járt az idő, mikor a Fürdő vendéglő nagytermében Géza czigány hegedűje megszólalt és kezdetét vette a tánez. Igazi jókedvvel járta mindenki, mert akik ott voltak, mindannyian bizalmas jó ismerősök. Fesztelen jókedv, aranyos kedélyhangulat voltak az est állandó kísérői. Szupé alatt az egész társaság a hoszszan fel teritett asztalok mellett foglalt helyet, Géza czigány pedig addig-addig próbálgatta eltalálni a lcgszivhez szólóbbat, mignem a beszélgetés beleveszett a dalolásba. A szupé-csárdás tizenkilenc újrából állott és ha a czigány keze el nem fárad, talán még most is járják. Fél öt órakor volt vége az utolsó journak, amelyre bizonyára sokáig vissza fognak emlékezni a jelenvoítak. A négyest tizenhat pár tánczolta. Ott voltak : dr. Burián Jánosné és Böske, Barta Árminné és Ilonka, Csukass Lászlóné és Etelka, Geiger Ferenczné és Ilonka (Nána), Gyurányi nővérek és Fáy Rózsika, Hajas Simonná és Olga, Mezey Dénesné, Ilonka, Manci és Kozmán Ilonka, Szecskay Antalné, Valéria és Bárdossy Etelka, TJsztanek Antalné és Margit. — A főgimnázium tanulói. A főgimnázium tanulóinak végleges létszáma, osztályonkint, a következő: I. osztály 70 (2 magántanuló), II. 0. 51 (1 m. t), III. o. 51 (1 m. t.), IV. o. 42 (1 m. t.), V-ik o. 49, VI ik o. 38 (1 m. t), VII ik o. 51 (1 ra. t.), VIII. o. 49, összesen 401, vagyis az ötvendetes létszámemelkedés 22. S ezenkívül az első osztályból — paralell osztály nem lévén — többet vissza kellett utasítani. — A városi elemi iskolák jeliege. A közigazgatási bizottság m. év december havában tartott ülésén kimondotta a városi elemi iskolák községi jellegét s ezzel, hogy a tanítónők férjhezmenetelére vonatkozó tilalom — a népoktatás: törvény értelmében — a pályázati feltételek közé fel nem vehető. E határozatot megfellebbezte az egyházmegyei főhatóság, a város közönsége és a városi iskolaszék, A közigazgatási bizottság tegnapi ülésén foglalkozott a miniszter döntésével, mely a határozat első felét feloldotta. A határozat ugyanis a miniszternek egy előző döntésére hivatkozott, amely a Gosztayer-ügy alkalmával kimondotta, hogy mindaddig, amig a bizottság külön eljárással, a várossal, az iskolaszékkel, a főhatósággal folytatott jegyzőkönyvi tárgyalás után, az iskolák keletkezési és fentartási viszonyaira vonatkozó összes adatokat összegyűjtve és mérlegelve, a kir. tanfelügyelőt meghallgatva, az iskolák jellege felett szabályszerűen nem dönt, a statusquo fenmarad, vagyis az iskolák községi jellé-