Esztergom és Vidéke, 1900

1900-09-06 / 69.szám

rendkívül meleg, elismerő szavakkal vett búcsút leghívebb segítőtársától: a le­lépett főtitkártól, a volt titkárok érde­meit is méltatva. Felszólalás csak a községi és kör­orvosok államosítására vonatkozó tör­vényjavaslat tervezeténél volt. Itt maga az elnökség indítványozta, hogy utasitas­sék a tervek sürgős tárgyalására, mihez a fiókszövetségek észrevételeit kérje be. Boskovitz Mór megtoldotta az indít­ványt, hogy a kongresszus, mint ilyen, intézzen kérelmet a belügyminiszterhez az iránt, hogy a tervezet tárgyalásához a szövetkezet vezetősége is meghivassék. Oláh Gyula volt közegészségügyi fel­ügyelő (érdekes művészfejü úr, jeles szónok) ezzel szemben azt indítványozta, hogy már ne kopogtassanak, de dö­römböljenek a kormány ajtaján. A ter­vezet rosszabb, mint a jelenlegi állapot; e szerint immár nem is a szolgabíró, ha­nem a községi jegyző Ítélkeznék egész­ségügyi dolgokban. Kívánja, hogy az Ítélkező I. II. IH-ik fórum is szakembe­rekből álljon. Indítványozza, hogy a szövetség egészen uj közegészségügyi törvényjavaslat-tervet készítsen s ezt terjessze a kormány elé. (Helyeslés sok­felől.) Jeudrassik tudja, hogy Oláh az egész kar szivéből beszélt, a tervezetet maga is *veszedelmesc-nek tartja, egyelőre azonban elégnek véli az elnökségnek Boskovitz indítványával kombinált javas­latát. Ezt is fogadták el. A kormányhoz egyébként azonnal fel­terjesztést intéznek, hogy az államosító törvény életbeléptéig is, a körorvos látogatási dija székhelyén és körutak al­kalmával a vidéken: nappal I, éjjel 2 ko­ronába állapíttassák meg, a körutakon kivül vidéken e dij kétszeresében. A Betkovits Miklós által nagy gond­dal kidolgozott országos orvosi rendtar­tást en bloc elfogadták s valamint dr. Hecht Adolf (Arad) amaz indítványát, hogy a fizikai gyógymódot csak orvosi felügyelet alatt álló gyógyintézetekben szabadjon gyakorolni. A kongresszus kevéssel dél előtt vég­ződött, mire az új igazgató tanács tar­totta alakuló ülését. Az orvosok nagy része meg dr. Berényi Gyula vezetése mellett a hévvizü források megtekinté­sére ment s legtöbb a Takarékpénz­tár uszodájában meg is fürdött s nem győzött hetelni a viz dicséretével. A bankett. A déli órákban támadt aggodalom alap­talan volt; az időjárás nem okozott za­vart ; a bankettet a Fürdő kerthelyisé­gében meg lehetett tartani. Öt hosszú asztal állott a fák alatt, a notabilitásoké a szélső pavillonban volt s beosztását dr. Áldori Mór rendezte. Ott foglaltak helyet a kongresszus no­tabilitásain kivül: Boltizár József püs­pök, dr. Komlóssy Ferencz és Maszlaghy Ferencz prépostkanonokok, Andrássy Já­nos alispán, B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző, Vimmer Imre polgármester, dr. Földváry István városi főügyész, Frey Ferencz és Major Ferencz országgyű­lési képviselők. A kert több része na­gyobbrészt hölgyekkel, a kongresszisták hozzátartozóival telt meg, akik ez alka­lommal csak kibicekül szerepelhettek. Az első toasztot Boltizár püspök mon­dotta a királyra, amig Kétly a legma­gyarabb, leghumánusabb főpapot: a her­cegprímást éltette, majd újra a lelépett főtitkár érdemeit méltatta s az egész orvosi karra köszöntött. Dr. Földváry István magvas s az ő ismert ékes­szólásával előadott pohárköszöntőjével a legzajosabb sikert aratta, látszott az intenzív hatáson, menyire lelkéből be­szél s lelkébe látott valamennyinek. A város közönsége nevében emel poha­rat, mondotta, amely város, sajnos, hogy csak történeti emlékekben gazdag és tolmá­csolja a polgárok rokonszenvét és Örö mét. Utal a legközelebb itt lezajlott nemzeti emlékezés fényes ünnepségeire, melyhez most az orvosi kar országos ün­nepe csatlakozik, mintha jelezné, úgy­mond, hogy a nemzet nemcsak nagy emlékeit, múltját tiszteli és fényesiti ki időről időre, de intelligenciája serényen dolgozik a jövőért is. A nemzeti fejlő dés folyamatának — igy szól — egy nagyobb és egy kisebb, de egyaránt eléggé fontos és rokonszenves jelensége, mely egymás mellett, egy azon törté­neti földön megnyilatkozik. Poétikus összehasonlítások után az orvosi kong­resszus méltatására tér át, melyről mint laikus igy nyilatkozik : Amidőn a ma­gyar orvosi kar saját jogos érdekeinek megvédésére szervezkedik, nem pusztán önös érdekek szolgálatában áll, de a közérdek hasznára, a nemzeti erő gya­rapítására működik közre, mert megte­remteni segít a modern közigazgatás egyik legelső és fő intézményét: a jó közegészség-ügyet, amely kiforrásban van, de még meg nem erősödött s a melyet helyes formában megteremteni, ugy látszik, emberfeletti feladat. A nagy Közönség is ugy van a jó közegészség­ügygyei, mint az egyes rendszerint az or­vossal, hogy csak a veszély óráján kapasz­kodik görcsösen hozzá, máskor pedig apró kellemetlenkedésnek, vexátiónak, fölösle­ges aggályoskodásnak tekinti intézkedé­seit. Az önök céltudatos előrelátásában, színvonalon álló tudásában és főleg egy jó szervezeten át működő energiájában kell lenni annak az egész állami életre is kiható erőnek, mely a nagy közönség­nek, — ennek a nagy gyermeknek, ide­genkedését, felületességét legyőzi, annak épségét, egészségét, végelemzésben a nemzet erejét öntudatosan megőrzi. (Vi­haros tetszés, taps.) Ebből a magasabb szempontból nézem és látom én a ma­gyar orvosi kar kiforrásának, elhelyez­kedésének munkáját. Nagy tudósokat, búvárokat adott ez a kar a tudomány­nak, amelyet fejlesztettek, tovább vittek, a magyar névnek dicsőséget szereztek, ez azonban végtére is nem elég, a rend általános alapjairól magának a karnak kell első sorban gondoskodni. Az orvosi kar őrködik, virraszt a nemzet testi ereje, épsége felett, viszont a nemzet­nek is gondoskodnia kell ezen nagy közügyének szolgáiról. (Éljenzés.) Ezen gondolatokkal, az ügy fontossá­gának ezzel a megmérésével fogadja Esztergom a kongresszust s a polgárok nevében a szövetség felvirágzására, a kongresszus sikerére emel poharat s ki­fejezi a fölött való sajnálkozását, hogy a város, csekély anyagi erői miatt, külső jelekben többet nem tehetett az Orszá­gos szövetség tiszteletére. Élteti a szö­vetség elnökét, annak tagjait, Esztergom vendégeit. Dr. Mátray Ferenc a következő szép szavakkal éltette Kétlyt: Aki rohamosan fejlődő társadalmi evo­lúcióink közepette figyelemmel kiséri közegészségügyi állapotaink sajnos vi­szonyait, az kell, hogy indokoltnak lássa és méltányolja azon törekvéseket, melyek a magyar orvosrend ezreit az országos orvosszövetségbe egyesitették. Esztergom vármegye és város müveit közönsége, amely az imént előttünk le­folyt ünnepélyes alapkőletételben is do­kumentálta közegészségügyi intézmé­nyeink fejlesztésének szükségessége iránti érzékét, velünk megosztott öröm­mel és tisztelettel fogadta és ünnepli a dicső multak alig lezajlott jubiláris szín­helyén, hazánk jövőjén aggódva, komoly tanácskozásra egybegyűlt tudósokat. Igen, mert ha való, miként bármely állam jövéjének biztos posztulátumát az államalkotó faj ép, erős fejlődése és sza­porodása képezi, úgy itt az idő, hogy a magyar orvosi-rend ma innen íenn­hanzó intelme végre öntudatos s véde­kezésre ébressze pusztulásnak indult nemzedékünk őreit! E nagy missziónak mi csak szerény munkásai vagyunk, de Örömmel, bizalom­mal és hivatásos önfeláldozással követ­jük azt, akinek érdeme a kezdeménye­zés, lelkesítő ereje a nemes példaadás s legyen jutalma a sikerben, mely a ma­gyar orvosrend érvényesülését a haza legszentebb érdekében követeli. Amiért én visszahárítva a reánk su­gárzó fényt és érdemet oda, ahonnan ered s akit valóban megillet: szerencsésnek ér­zem magam ép e kulturális jelentőségé­ben dicső ormok alatt köszönhetni a tudomány lángpallosával élünkre állt je­les vezérünket: csurgói dr. Kéthy Ká­rolyt, a tudós tanárt, otszágos orvosszö­vetségünk nagyérdemű elnökét. Hazánk és rendünk díszére a Magyarok Istene éltesse soká!! Vimmer Imre polgármester a minden közügy, minden nemes mozgalom iránt érdeklődő, minden örömünkben és bána­tunkban résztvevő érseki helynököt kö­szöntötte fel, amig Sckwarczer Ottó nagy történelmi multu városunkról és vármegyénkről, szónoki emelkedettség­gel, emlékezett meg. Az utolsó toaszt már a fák alol hangzott el, egy ifjú rákospalotai orvos: Valkó Gyula sok temperamentummal és tűzzel ölte az orvosi kamarát és éltette a szövetséget. A menü, a kiszolgálás, mint már em­iitettük, mintaszerű, az előbbi a követ­kező volt: Szárnyas ragout. Viza, hollandi mártással. Nyársonsült és pácolt marhanyelv körítve. Stiriai kappan és fogoly. — Saláta. Almás és crém béles. Sajt. Mocea. -€ BOROK: lS8o. Neszmélyi. Szegzárdi vörös. A menükártya is ötletes ; hármas leve­lezőlap a város látképével; ragasztódtak is reá mindjárt a bélyegek. A vendégek az ebéd ideje alatt moso­lyogva szemlélték, mennyire nagyvároso­dunk; a rikkancsok egymást kergették a helyi lapok számaival és képes levelező­lapokkal. A hangulat az egész ebéd alatt ritka zavartalan, vidám volt. Az elutazás. Valamivel négy óra előtt asztalt bon­tottak a notabilitások, mire természe­tesen általános mozgolódás következett. Majdnem az egész társaság találkozott azonban újra fél 5 órakor a propellernél, amelyhez kötött komp is zsúfolásig megtelt. A vendégek odakünn is nagyon jól érezték magukat, maga dr. Kétly is — Niedermann János vezérigazgató kalau­zolása mellett — bejárta az egész tele­pet. Különös érdeklődéssel szemlélték a szomszédos káptalani erdőrészt s sokan elsétáltak a helembai őrházig. A legtöbb vendég innen utazott el a 6 és 9 órai vonattal. A homály beálltával a lampionokkal kivilágított alsó tisztás, festői képet nyúj­tott, odafenn pedig megkezdődött a tánc, amelyek résztvevőit külön hajó hozta haza. Egyszóval a legnagyobb rendben, ál­talános megelégedésre folyt le az egész kongresszus s mi csak ismételten hálán­kat fejezhetjük ki dr. Mátray Ferencz helyi elnöknek, nemcsak hogy az illuszt­ris gyülekezetet városunkban tisztelhetni kieszközölte, de főleg, hogy mint a legta­pasztaltabb és leggondosabb főrendező, városunk jó hírnevének újabb emelkedésé­hez ily kiváló mértékben hozzájárult. Riporter. H1EES. — Személyi hírek. Andrássy János kir. tanácsos családja két heti tartóz­kodásra Visegrádra ment. — Dr. Rudolf Béla szombathelyi törvényszéki jegyző szabadságidejét városunkban tölti. — A herczegprimás székvárosában. A herczegprimás gyengélkedése már szü­nőfélben van, Balatonfüredre azonban már nem tér vissza, he nem e hó első felében székvárosába jön. — Dr. Kohl Medárd felszentelése. Dr. Kohl Medárd püspökké való felszente lése, az eredeti tervtől eltérőleg, f. hó 8-án nem lesz megtartva, még pedig azért, mert a pápai konzisztórium, amely a prekonizálást eszközli, csak e hó vé­gén ül össze. Ezért a felszentelés no­vember havára halasztatott. — Szabadságon. Bankó István állami állatorvos f. hó 1-én, megrongált egész­aégn helyreállítása céljából, több heti szabadságra ment. Távolléte alatt Thury János kemáromi áll. állatorvos helyet­tesíti, mint járási orvost pedig Székely Henrik városi állatorvos. — Esküvő. Ptácsek Aurél zsigárdi pri­másuradalmi intéző tegnap esküdött Magyar-Ováron örök hűséget szép menyasszonyának: Lakner Etelkának. — Eltávozás. Dr. Rapcsák Imre váci püspöki orvos új állását f. évi október hó elsején foglalja el. — Új fötanitó. Bajóth községe a meg­üresedett főtanitói állásra egyhangúlag Kristóf Gyula nyergesujfalusi osztályta­nítót választotta meg. — A közkórház létesítői. Azok névso­rából, akik nagyobb Összeggel járultak az új közkórház építési alapjához, leg­utóbbi számunkban tévedésből kimaradt idősb Eggenhofter József, aki e célra kétezer koronát ajánlott fel. — A kilencszázados jubileum Érsek­ujvárott. Érsekújvár városa f. hó 8-án ünnepli a kereszténység, szerintük á róm. katolicizmus jubileumát. Az ünnepre fel­hívó plakátot, amelyet a polgármester és a városi plébános bocsátott ki és irt alá, mi is megkaptuk, de nagy lelki örö­münk nem telhet benne. Annyira hang­súlyozza az ünnep róm. kat. jellegét és a >róm. kat. királyságc-ot s any­nyira kerüli a nemzeti karakter említé­sét, hogy abban csak r. k. felekezetbeli vehet részt, pedig van ott népgyűlés, zene, belépődíjas élőképbemutatás stb. A mi érzékünket az ilyen frázisok sem érintik túlságos kellemesen : > gör­bülve bár, de törve nem, kereszt a ko­ronán, c Az a kereszt nem görbült el; áll egyenesen, diadalmasan, ha máskép látják is Érsekujvárott. Az ünnep ren­dezői pedig könnyen példát vehettek volna az ország első főpapjától, hogyan kell bölcsen, tapintatosan és hazafiasán megszerkeszteni az ez ünnepre való felhívást. — A gimnázium felavatása immár véglegesen f. hó 8 ikára tüzetett ki. Fehér Ipoly főapát, aki a benedikálást végezi, f. hó 7"én érkezik meg. Az ünnepély sorrendje a következő : i. D. e. 9 órakor szent mise a szab. kir. város kegyúri templomában, melyet Fehér Ipoly pannonhalmi főapát fog tartani. 2. Át­vonulás az új fŐgymnasiumba. 3. Az új főgymnasium egyházi felavatása és 4, hivatalos átadása a díszteremben. — Jour. Az aranyifjúság ezidei leg­utolsó jourmulatságát f. hó 7-én, pénte­ken este tartja meg a Fürdő-vendédlő kerthelyiségében, mely hogy jól fog si­kerülni, az előre látható. Az ifjúság meg-, hívókat nem bocsájtott ki, hanem csak értesítéseket küldött szét, miért is ez uton kéri fel azokat a családokat, akik vele összeköttetésben vannak, hogy őket a mulatságon való megjelenésükkel meg­tisztelni szíveskedjenek. — A Legényegylet lakomája. A Kat. Legény egyesület tagjai abból az alka­lomból, hogy a pápa dr. Csernoch Já­nos apátkanonokot, az egyesület elnö­két prelátussá, dr, Andor György má­sodelnököt kamarássá nevezte ki, szép lefolyású estélyt rendeztek. A jelen vol­tak száma meghaladta a 120-at, többek kö­zött ott voltak: lovag Mattyasóvszky La­jos, Niedermann József, dr. Fehér Gyula, dr- Bárdos Rémig, Rózsa Vitái, Guzsve­nitz Vilmos stb. Az első felköszöntőt az ünnepeltekre Magyary László pár­toló tag mondta. Szépen átgondolt be­szédben méltatta az elnökök érdemeit, kik néhány év alatt az egyesület oly magas színvonalra emelték, hogy az or­szágban jelenleg az elsők között foglal helyet. A lelkes éljenzés csillapultával az elnökök meghatottan köszönték meg a tagok s általában a megjelentek figyelmét, biztosították az egyesületet, hogy részükről nem fog hiányozni az erkölcsi és anyagi támogatás ; munká­jukban lelkesítőieg fog hatni az a nagy érdeklődés, melylyel az egyesület iránt a társadalom minden rétegében viseltet­nek. Dóczy Ferencz az ipartestület ne­vében éltette az elnököket, fejtegetve azt a szoros viszonyt, mely a két testü­let kőzött fennáll. Dr. Csernoch János ezután Niedermann József r. kapitányra mondott áldomást, ki több mint tiz évig foglalkozott hivatalosan az iparosok ügyével. Niedermann a jelen volt hÖl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom