Esztergom és Vidéke, 1900

1900-08-23 / 65.szám

utcán is átkerült a tulsófélre. Nagyon beszédes soha sem volt, időnkint azonban szavát sem lehetett venni. Néha legvidámabb csevegés közben felugrott és ott hagyta a társaságot. Örvény az a gondolat, hogy igy évekig együtt vagyok valakivel, legyen az hozzám bármily közelálló s a lelkébe ennyire nem tudok betekinteni! Nemes, erős, rendkívül határozott karekter volt, igaz barát, ambiciózus tehetséges munkaerő ; mindene meg volt ami boldogíthatta volna. Mindenki szerette, — csak egy nem. Es ez az egy erősebb volt mindennél; anyai szeretetnél, baráti érzésnél, kötelességtudásnál, mély vallásosságnál is . . . Bocsássák meg e néhány könyet, amely önkéntelenül hullott ki szemem, bői. * Szomorúan szenzációs hir terjedt el vasárnap délután városunkban. Oly meglepő, hogy hitelre alig tudott találni. Azt mondotta a híradás, hogy Roxer Zsigmond, a helybeli vasúti fűtőház főnöke, társas életünk egyik legrokonszenvesebb fiatal tagja, öngyilkosságot követett el. Szállt mindenfelé a tudakozódás, szólt a telefon; sajna, a hir igazat mondott. Az elhunytat szombaton meglátogatta Budapesten lakó unokabátyja: Béla. Hogy szórakoztassa ezt, néhány jó ismerősét maga köré gyűjtötte s ezekkel töltötte vidám, mit sem sejtető hangulatban az estét. Reggel 7 órakor megjelent hivatalos helyiségében s a fűtőnek azt az utasítást adta, hogy ne zavarják, mert pihenni akar. Azt látták, hogy az ablakfüggöny szobáján tiz óráig nem volt lebocsátva, azután leeresztette. Már délután 3 óra volt s még mindég nem mutatkozott, ami soha meg nem történt s éppen ezért feltűnt a személyzetnek, jelentették Czinder Antal helyettes állomásfőnöknek, aki hiába zörgetvén ajtón, ablakon, az ajtó kifeszitését rendelte el. Az eközben támadt aggodalom mély megrendüléssé változott. A fiatal ember ott feküdt ágyán, fekete, ünnepi ruhában, csak kabátja volt levetve, halálra vált arccal, teste immár egészen hideg. Vonásai csodálatosan nyugodtak, békések, mint egy alvóé, akinek szép álmai vannak. Kezei mellén, mintegy imára kulcsolva, oly erősen, hogy szétválasztani alig tudták. S hogy szétválasztották : a szive alatt megtalálták a kis, pörkölt szélű sebet; egy csepp vér nélkül. Eleinte gyilkosságra is gondoltak, mert az elhunyt igazságos, de szigorú főnök volt s a revolvert nem találták. Az érthető zavarban csak később akadtak reá. Az ágy paplana alá volt rejtve. Tehát a halál azonnal nem következett be. Még volt ideje a szegény embernek a revolvert elrejteni, a takarót sebére húzni s kezeit összekulcsolni. Úgy várta a megváltó halált. A revolver kaliberje II miliméter, de nem találta a szív közepét. A lövés közvetlen közelből történt; ezért nem hallották a dörrenést. A megrendítő esetet azonnal tudatták a hatósági orvossal s Pospesch Antal osztálymérnökkel. Az előbbi elvégezte rövid hivatalos kötelességét, az utóbbi a lehető kiméletességgel értesítette az elhunyt özvegy édes anyját, akit fia rajongó szeretettel vett körül s aki az elmúlt évben csak fia kedveért költözött városunkba. Végzetes cselekedetének senkitől sem sejtett okát adja az a levél, amelyet íróasztalán találtak s amelyet budapesti unokabátyjához irt. Szeret, viszont szerétre nem talál ; nem tud tovább élni; így kell történni; — írja benne. Bocsánatot kér; a legjobb anyát rokonai gondjaira bízza. Azután valóságos végrendelet következik ; egyik arcképét annak a megnevezett nőnek kéri visszaadni, akitől kapta. Kí volt, aki miatt megunta reményteljes ifjú életét: családja nem is sejti. Az elhunyt buzgó, arratermett, szakképzett hivatalnok volt; feljebbvalói nagyon szerették és sok reménynyel vollak jövője iránt. Közel 4000 korona évi jövedelméből, a legrendezettebb viszonyok között élt. Csak az év elején lépett elő magasabb fizetési fokozatba. Legutolsó nagyobb funkciója volt, hogy 14-én ő vezette a miniszterelnök vonatát. A temetés, a kir. városi templom halottas udvarából, tegnap d. u. fél 6 órakor történt. Nem volt sok személyes ismerőse az elhunytnak, mégis ritkán láttunk ily nagy résztvevő közönséget. A fiatal urakon kívül a női világ fiatalsága volt erősen képviselve. A koporsót vasúti altisztek emelték ; ugyanezek tarcották a koszorúkat is. A h. é. v. egész vonalának tisztikara megjelent; itt volt Tempus forgalmi főnök is Győrből. Pályi Sándor ev. ref. lelkész hosszabb búcsúbeszédet mondott; tartalmasat, hatásosat, amely mégis az elhunyt s az ott zokogó családtagok folytonos, erős aposztrofálásával kegyetlenül fájóan hatott. Hat órakor lehullott az utolsó hant .. . Haláláról a megrendült család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. Roxer Károlyné, szül Schmitz Aurélia mint anya, saját úgymint alulírottak és az egész rokonság nevében, mélyen megszomorodott szívvel jelenti legjobb fiúnak Roxey Zsigmond máv. hivatalnok úrnak augusztus 19-én, életének 32-ik évében, tövid szenvedés után történt gyászos elhunytát. A megboldogultnak hűlt tetemei folyó hó 21-én délután íél 6 órakor fognak az esztergomi református templomból, a kir. városi temetőbe Örök nyugalomra helyeztetni. Esztergom, 1900. augusztus 20-án. Béke hamvaira! Nagy Zsigáné szül. Roxer Ilonka testvére. Nagy Zsiga, ref. lelkész, sógora. Roxer Lajos nyugd. máv. főfelügyelő. Roxer Vilmos ny. gr. Károlyi jószág fel. Schmitz László földbirtokos nagybátyjai. Schmitz Ilonka férj. Rolhfusch Jánosné, Schmitz Sándor unokatestvérei. T" 1 1 1 LJ |_ i Bg Esztergom, augusztus 22. — A pápa a bencés rendhez. A pápa hosszabb levélben küldötte üdvözletét a pannonhalmi bencés rendnek a kilencszázados jubileum alkalmából. A levél, amely Fehér Ipoly főapátra címezett, leghazafiasabb rendünk magyarországi tagjainak szól, akik kilencszázaddal ezelőtt leghívebb és legodaadóbb munkatársai voltak a keresztény kultúra korszakalkotó munkájának. A pápa rendkívül meleg hangú, hosszabb levelében igazi poétaleikével magasztalja fel a bencés rend múltját s adja áldását annak összes tagjaira. A hercegprímás pedig f. hó 19-én a következő táviratot intézte a főapáthoz : A kereszténység meghonosításának kilencszázados évfordulóján hazafias kegyelettel és forró hálaérzelemmel emlékezvén szent Benedek fiaira, akik a térítés nagy munkájának hősei voltak j szivem egész melegével kérem a Mindenhatót, tartsa meg és halmozza el áldásaival lelkes utódaikat. A nagyméltóságú püspöki kar nevében : Vaszary Kolos, bibornok, hercegprímás. — Szent István napja. Egy heti szereplés után, tegnap tünedeztek csak el a lengő zászlók városunk házairól Szent István napját Szent István városa, bár az ünnepélyek hete előzte meg, kivételes fénynyel ünnepelte meg az idén. A hatóságok vezetői teljes díszben jelentek meg a főszékesegyház istentiszteletén, amelyet nagy segédlettel Boltizár József püspök végezett. Megjelentek ezúttal a városi tisztikar tagjai is, amig a király születésnapján kettő-kettő fáradt el közülök a Bazilikába és a kegyúri templomba; az elmaradottak azonban a hivatalszobában sem voltak, -r- Valamint nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy az ev. ref. templomban sem 18-án, sem 20- án nem volt ünnepi istentisztelet s a parókián egyik nap sem hirdette zászló a két nagy nemzeti ünnepet. — A főváros fényes ünnepélyeiről szóló tudósításokat olvastuk a fővárosi lapokban. Itt csak kiemeljük az ünnepi szónoknak : dr. Walter Gyula prépostkanonoknak, ennek a született ünnepi szónoknak nagyszabású beszédét, amely a forma, a stilus szépségeivel ép ugy lebilincsel, mint megkap eszmei gazdagságával, tökéletességével. Egyik legszebb részét lapunk élén közöljük. Ismeretes, hogy ez ünnepre szónokul a hercegprímás néhai Steiner püspököt kérte fel, azután maga akart beszélni, de hogy a jubiláris ünnepségek rendkívül kifárasztották, kérte csak fel dr. Waltert a beszéd elmondására. S a szónok kiválósága mellett tanúskodik, hogy e tökéletes beszéde ugyszóllván rögtönözve készült. — Személyi hirek. B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző hat heti szabadságidejéből visszaérkezett s hivatalát f. hó 21- én elfoglalta. Örömmel látjuk, hogy közéletünk e vezető alakja teljesen kipihent erővel, az egészség legjellegzőbb színében érkezett vissza közénk, a szerkesztő pedig sajnálja, hogy megint egy évig kell várnia, amig a legérdekesebb utilévelek ritka csemegéjével kedveskedhetik gourmand olvasóinak. — Báró Braunecker Stina, a neves festömüvésznő, a Hamar-család látogatására, varosunkba érkezett. — Holnap kezdi meg Thuránszky Lajos vármegyei I. aljegyző szabadságidejét, amelyet Szklenófürdön tölt. — Elmaradt szám. Helyi és vidéki előfizetőink nagy számban reklamálták lapunk csütörtöki, f. hó 16-iki számát. Válaszul utalunk a lap f. hó 12-én megjelent számának hírrovata elején feltűnő betűkkel adott amaz értesítésünkre, hogy a mult csütörtöki szám, az ünnepek miatt, elmarad, vasárnap azonban nagy számmal kárpótoljuk olvasóinkat. Ahogy történt. — Hídavatás. A Margitszigetre vezető hidrész ünnepies felavatásánál jelen volt Frey Ferencz, városunk országgyűlési képviselője is. — Tanulmányút. Hübschl Kálmán műegyetemi tanársegéd holnap kezdi meg Németországba tervezett hosszabb tanulmányútját, amely alatt a nagyobb városok technikai és szilárdságtani intézeteit látogatja meg. Utja : Bécs, Brűnn, Prága, Drezda, Berlin, Lipcse, München, Salzburg. — Kína felé. Útban van már a menyei bizodalom felé báró Czikann osztrák magyar nagykövet. És vele megy, akit városunkban is sokan ismernek: Forster Pál, városunk kiváló szülöttének: Forster Gyula miniszteri tanácsosnak fia, Forster Pál most júliusban végezte csak a bécsi konzul akadémiát s bizonynyára kitüntetés reá nézve, hogy a külügyminiszter az iskolából azonnal Kínába küldötte, ahol a shanghaii fökonzulhoz osztotta be. — Esküvő. Ifjabb Vimmer Imre budapesti banktisztviselőnek Holaszek Melanie kisasszonynyal, Holaszek Rudolf bécsi arciertestőrtiszt szép leányával való esküvője máról f. hó 24-re halasztatott. Ez alkalommal Bars-Néverre, az esküvő helyére utaznak: Vimmer Imre polgármester, az örömapa, Vimmer Károly, az Agrár Bank főhivatalnoka, mint fivér, Vimmer Béla primásuradalmi intéző és neje (Csém) s Vimmer Kálmán primásuradalmi intéző (Kéty), násznagy és neje. Az esküvő zárt családi körben lesz megtartva. — A postapalotából. A m. kir. póstaés táviróigazgató Hoffmann Böske kisasszonyt, előkelő társas életünk e kedvelt tagját a helybeli postahivataltól a budapesti központi hivatalhoz helyezte át; aki külömben elcsalta körünkből a kisasszonyt, mint olvasóink tudják, Amor istenke volt. Hétfőn távozik s helyét Kamocsay Gyula segédtiszt foglalja el. — Huszárosán. Palkovics Pál, a vezérkarhoz beosztott huszárszázados, aki jelenleg herceg Lobkovitz hadtestparancsnok suitjében van, a napokban komoly veszedelemben forgott. Tüzes lova megbokrosodott s valóságos bukfencet vetett, még pedig úgy, hogy levetett lovasára esett. A bajtársak rémülten vágtattak a baleset helyére, ám a kitűnő lovas akkor már talpon volt s mosolyogva mondotta: >Katonadolog.! Csak a válla sajog kissé utána. — Nagy idők tanuja. Lapunk zártakor értesülünk, hogy Párkány község egyik nagyérdemű tagja: Tóth István 1848—49-es honvédőrmester 70 éves korában elhunyt. Városi tanácsos volt, a vármegyei honvédegylet, a párkányi függetlenségi kör, a párkányi Kat. Legényegylet elnöke, a párkányi ipartestület alelnöke. Egész élete komoly, áldásos munkában telt el; dolgozott és harcolt a hazáért. Öt gyermek, nyolc unoka, két dédunoka gyászolja özvegyén: Lusicza Juliannán kívül. Nyugodjék békében! Holnap, csütörtökön d. u, 5 ó. temetik. — Öröm és flyász cimü hírünkben megírtuk, hogy Innocent Viktória kisasszony édes atyja halálos ágya mellett váltott jegyet. E hírünkre vonatkozólag tudatják velünk, hogy a vőlegény nem Szabó, hanem Szalay László, aki a m. kir. központi statisztikai hivatal tisztviselője. — A gimnázium emléktáblája. A főgimnázium budautcai saroktompitásánál újra állványok emelkednek, munkások dolgoznak. Elkészült az emléktábla s a legközelebbi napokban helyére illeszthető. Akik látták, úgy nyilatkoznak, hogy nemes egyszerűségével hatásos. Egyelőre most az ornamentikus keretét készítik. — Temetés. A főkáptalanuradalmi gazdatisztikar egyik érdemes, még a férfikar delén álló tagját: bátorkeszi Kemény József központi intézőt, aki hoszszas szenvedések után hunyta le fáradt szemét, vasárnap délután nagy részvét mellett kisérték sírjába. Temetésén megjelent dr. Rosszival István prépostkanonok, gazdasági előadó, Munkácsy'Károly nyug. igazgató-főszámvevő és a helybeli és környékbeli egész gazdatisztikar Nedeczky Miklós gazdasági tanácsos vezetése alatt. — A helyőrségből. A 76-ik ezred városunkban állomásozó törzse szombaton f. hó 25-én távozik városunkból a komárommegyei hadtestgyakorlatokra. Távozása előtt, reggel 7 órakor, a Széchenyi-téren ünnepi ima lesz. Az ezred s háziezredünk 3 ik zászlóalja szeptember hó 7-én tér vissza városunkba. — Suchi Henrik ezredorvos a 76-ik gyalogezred Dalmáciában állomásozó zászlóaljához helyeztetett át. — Hírlapírók az ünnepeken. A mult heti ünnepségek alkalmával a következő fővárosi hírlapírók időztek városunkban: Csajthay Ferenc szerkesztő, Sebők Zsigmond, Zilahi Dezső (Budapesti Hirlap), dr. Schiller Henrik (Pester Lloyd), Szeredai Sváb Leo (Egyetértés), Hajdú Miklós (Budapesti Napló), Rudnyánszky Gyula (Hazánk), Lázár Leo (Neues Pester Jornal), Molnár Márton (Magyar Hirlap), Mandovszky Rikárd (Magyarország). — Bemutatkozás. Azok az iparos ifjak, akik a Katolikus Legényegyletnek, az alapszabályok értelmében, vagy egyéb okból nem tagjai: egy asztaltársaságot alakítottak, amelyet Táncsics asztaltársaságnak neveztek el. Ezek vasárnap a Porgesz-féle szállodában vidám összejövetelt tartottak, amelyen nagy közönség jelent meg. Az estély eket megismételik. — A sertésvész fellépése imár újra hivatalosan konstatálva van városunk*