Esztergom és Vidéke, 1900

1900-08-23 / 65.szám

utcán is átkerült a tulsófélre. Nagyon beszédes soha sem volt, időnkint azon­ban szavát sem lehetett venni. Néha leg­vidámabb csevegés közben felugrott és ott hagyta a társaságot. Örvény az a gondolat, hogy igy éve­kig együtt vagyok valakivel, legyen az hozzám bármily közelálló s a lelkébe ennyire nem tudok betekinteni! Nemes, erős, rendkívül határozott karekter volt, igaz barát, ambiciózus tehetséges munkaerő ; mindene meg volt ami boldogíthatta volna. Mindenki sze­rette, — csak egy nem. Es ez az egy erősebb volt mindennél; anyai szeretet­nél, baráti érzésnél, kötelességtudásnál, mély vallásosságnál is . . . Bocsássák meg e néhány könyet, amely önkéntelenül hullott ki szemem, bői. * Szomorúan szenzációs hir terjedt el vasárnap délután városunkban. Oly meg­lepő, hogy hitelre alig tudott találni. Azt mondotta a híradás, hogy Roxer Zsigmond, a helybeli vasúti fűtőház fő­nöke, társas életünk egyik legrokon­szenvesebb fiatal tagja, öngyilkosságot követett el. Szállt mindenfelé a tudako­zódás, szólt a telefon; sajna, a hir iga­zat mondott. Az elhunytat szombaton meglátogatta Budapesten lakó unokabátyja: Béla. Hogy szórakoztassa ezt, néhány jó is­merősét maga köré gyűjtötte s ezekkel töltötte vidám, mit sem sejtető hangu­latban az estét. Reggel 7 órakor megjelent hivatalos helyiségében s a fűtőnek azt az utasí­tást adta, hogy ne zavarják, mert pi­henni akar. Azt látták, hogy az ablak­függöny szobáján tiz óráig nem volt le­bocsátva, azután leeresztette. Már délután 3 óra volt s még mindég nem mu­tatkozott, ami soha meg nem történt s éppen ezért feltűnt a személyzetnek, jelentették Czinder Antal helyettes ál­lomásfőnöknek, aki hiába zörgetvén aj­tón, ablakon, az ajtó kifeszitését ren­delte el. Az eközben támadt aggodalom mély megrendüléssé változott. A fiatal ember ott feküdt ágyán, fekete, ünnepi ru­hában, csak kabátja volt levetve, halálra vált arccal, teste immár egészen hideg. Vonásai csodálatosan nyugodtak, békések, mint egy alvóé, akinek szép álmai vannak. Kezei mellén, mintegy imára kulcsolva, oly erősen, hogy szétválasztani alig tudták. S hogy szétválasztották : a szive alatt megtalálták a kis, pörkölt szélű sebet; egy csepp vér nélkül. Eleinte gyilkosságra is gondoltak, mert az elhunyt igazságos, de szigorú fő­nök volt s a revolvert nem találták. Az érthető zavarban csak később akadtak reá. Az ágy paplana alá volt rejtve. Tehát a halál azonnal nem következett be. Még volt ideje a szegény embernek a revolvert elrejteni, a takarót sebére húzni s kezeit összekulcsolni. Úgy várta a megváltó halált. A revolver kaliberje II miliméter, de nem találta a szív közepét. A lövés köz­vetlen közelből történt; ezért nem hal­lották a dörrenést. A megrendítő esetet azonnal tudatták a hatósági orvossal s Pospesch Antal osztálymérnökkel. Az előbbi elvégezte rövid hivatalos kötelességét, az utóbbi a lehető kiméletességgel értesítette az elhunyt özvegy édes anyját, akit fia ra­jongó szeretettel vett körül s aki az el­múlt évben csak fia kedveért költözött városunkba. Végzetes cselekedetének senkitől sem sejtett okát adja az a levél, amelyet íróasztalán találtak s amelyet buda­pesti unokabátyjához irt. Szeret, viszont szerétre nem talál ; nem tud tovább élni; így kell történni; — írja benne. Bocsánatot kér; a legjobb anyát roko­nai gondjaira bízza. Azután valóságos végrendelet következik ; egyik arcképét annak a megnevezett nőnek kéri vissza­adni, akitől kapta. Kí volt, aki miatt megunta remény­teljes ifjú életét: családja nem is sejti. Az elhunyt buzgó, arratermett, szak­képzett hivatalnok volt; feljebbvalói na­gyon szerették és sok reménynyel vol­lak jövője iránt. Közel 4000 korona évi jövedelméből, a legrendezettebb vi­szonyok között élt. Csak az év elején lépett elő magasabb fizetési fokozatba. Legutolsó nagyobb funkciója volt, hogy 14-én ő vezette a miniszterelnök vona­tát. A temetés, a kir. városi templom ha­lottas udvarából, tegnap d. u. fél 6 óra­kor történt. Nem volt sok személyes ismerőse az elhunytnak, mégis ritkán láttunk ily nagy résztvevő közönséget. A fiatal urakon kívül a női világ fiatal­sága volt erősen képviselve. A kopor­sót vasúti altisztek emelték ; ugyanezek tarcották a koszorúkat is. A h. é. v. egész vonalának tisztikara megjelent; itt volt Tempus forgalmi főnök is Győr­ből. Pályi Sándor ev. ref. lelkész hosszabb búcsúbeszédet mondott; tartalmasat, ha­tásosat, amely mégis az elhunyt s az ott zokogó családtagok folytonos, erős aposzt­rofálásával kegyetlenül fájóan hatott. Hat órakor lehullott az utolsó hant .. . Haláláról a megrendült család a kö­vetkező gyászjelentést adta ki: Özv. Roxer Károlyné, szül Schmitz Aurélia mint anya, saját úgymint alul­írottak és az egész rokonság nevében, mélyen megszomorodott szívvel jelenti legjobb fiúnak Roxey Zsigmond máv. hi­vatalnok úrnak augusztus 19-én, életének 32-ik évében, tövid szenvedés után tör­tént gyászos elhunytát. A megboldogult­nak hűlt tetemei folyó hó 21-én délután íél 6 órakor fognak az esztergomi re­formátus templomból, a kir. városi teme­tőbe Örök nyugalomra helyeztetni. Esz­tergom, 1900. augusztus 20-án. Béke hamvaira! Nagy Zsigáné szül. Roxer Ilonka testvére. Nagy Zsiga, ref. lelkész, sógora. Roxer Lajos nyugd. máv. főfel­ügyelő. Roxer Vilmos ny. gr. Károlyi jószág fel. Schmitz László földbirtokos nagybátyjai. Schmitz Ilonka férj. Rolh­fusch Jánosné, Schmitz Sándor unoka­testvérei. T" 1 1 1 LJ |_ i Bg Esztergom, augusztus 22. — A pápa a bencés rendhez. A pápa hosszabb levélben küldötte üdvözletét a pannonhalmi bencés rendnek a kilencszá­zados jubileum alkalmából. A levél, amely Fehér Ipoly főapátra címezett, leghaza­fiasabb rendünk magyarországi tagjainak szól, akik kilencszázaddal ezelőtt leghí­vebb és legodaadóbb munkatársai vol­tak a keresztény kultúra korszakalkotó munkájának. A pápa rendkívül meleg hangú, hosszabb levelében igazi poéta­leikével magasztalja fel a bencés rend múltját s adja áldását annak összes tag­jaira. A hercegprímás pedig f. hó 19-én a következő táviratot intézte a főapát­hoz : A kereszténység meghonosításának kilencszázados évfordulóján hazafias kegyelettel és forró hálaérzelemmel emlékezvén szent Benedek fiaira, akik a térítés nagy munkájának hősei vol­tak j szivem egész melegével kérem a Mindenhatót, tartsa meg és halmozza el áldásaival lelkes utódaikat. A nagyméltóságú püspöki kar ne­vében : Vaszary Kolos, bibornok, hercegprímás. — Szent István napja. Egy heti sze­replés után, tegnap tünedeztek csak el a lengő zászlók városunk házairól Szent István napját Szent István városa, bár az ünnepélyek hete előzte meg, kivételes fénynyel ünnepelte meg az idén. A ható­ságok vezetői teljes díszben jelentek meg a főszékesegyház istentiszteletén, amelyet nagy segédlettel Boltizár József püspök végezett. Megjelentek ezúttal a városi tisztikar tagjai is, amig a király születés­napján kettő-kettő fáradt el közülök a Bazilikába és a kegyúri templomba; az elmaradottak azonban a hivatalszo­bában sem voltak, -r- Valamint nem hagyhatjuk megemlítés nélkül, hogy az ev. ref. templomban sem 18-án, sem 20- án nem volt ünnepi istentisztelet s a parókián egyik nap sem hirdette zászló a két nagy nemzeti ünnepet. — A fő­város fényes ünnepélyeiről szóló tudósí­tásokat olvastuk a fővárosi lapokban. Itt csak kiemeljük az ünnepi szónoknak : dr. Walter Gyula prépostkanonoknak, ennek a született ünnepi szónoknak nagyszabású beszédét, amely a forma, a stilus szépségeivel ép ugy lebilincsel, mint megkap eszmei gazdagságával, tö­kéletességével. Egyik legszebb részét lapunk élén közöljük. Ismeretes, hogy ez ünnepre szónokul a hercegprímás néhai Steiner püspököt kérte fel, azután maga akart beszélni, de hogy a jubilá­ris ünnepségek rendkívül kifárasztották, kérte csak fel dr. Waltert a beszéd el­mondására. S a szónok kiválósága mel­lett tanúskodik, hogy e tökéletes be­széde ugyszóllván rögtönözve készült. — Személyi hirek. B. Szabó Mihály vármegyei főjegyző hat heti szabadság­idejéből visszaérkezett s hivatalát f. hó 21- én elfoglalta. Örömmel látjuk, hogy közéletünk e vezető alakja teljesen ki­pihent erővel, az egészség legjellegzőbb színében érkezett vissza közénk, a szer­kesztő pedig sajnálja, hogy megint egy évig kell várnia, amig a legérdekesebb utilévelek ritka csemegéjével kedvesked­hetik gourmand olvasóinak. — Báró Braunecker Stina, a neves festömü­vésznő, a Hamar-család látogatására, varosunkba érkezett. — Holnap kezdi meg Thuránszky Lajos vármegyei I. al­jegyző szabadságidejét, amelyet Szklenó­fürdön tölt. — Elmaradt szám. Helyi és vidéki előfizetőink nagy számban reklamál­ták lapunk csütörtöki, f. hó 16-iki szá­mát. Válaszul utalunk a lap f. hó 12-én megjelent számának hírrovata elején feltűnő betűkkel adott amaz értesíté­sünkre, hogy a mult csütörtöki szám, az ünnepek miatt, elmarad, vasárnap azonban nagy számmal kárpótoljuk ol­vasóinkat. Ahogy történt. — Hídavatás. A Margitszigetre vezető hidrész ünnepies felavatásánál jelen volt Frey Ferencz, városunk országgyűlési képviselője is. — Tanulmányút. Hübschl Kálmán mű­egyetemi tanársegéd holnap kezdi meg Németországba tervezett hosszabb tanul­mányútját, amely alatt a nagyobb vá­rosok technikai és szilárdságtani inté­zeteit látogatja meg. Utja : Bécs, Brűnn, Prága, Drezda, Berlin, Lipcse, München, Salzburg. — Kína felé. Útban van már a menyei bizodalom felé báró Czikann osztrák magyar nagykövet. És vele megy, akit városunkban is sokan ismernek: Forster Pál, városunk kiváló szülöttének: Fors­ter Gyula miniszteri tanácsosnak fia, Forster Pál most júliusban végezte csak a bécsi konzul akadémiát s bizony­nyára kitüntetés reá nézve, hogy a kül­ügyminiszter az iskolából azonnal Kí­nába küldötte, ahol a shanghaii fökon­zulhoz osztotta be. — Esküvő. Ifjabb Vimmer Imre buda­pesti banktisztviselőnek Holaszek Mela­nie kisasszonynyal, Holaszek Rudolf bécsi arciertestőrtiszt szép leányával való esküvője máról f. hó 24-re halasz­tatott. Ez alkalommal Bars-Néverre, az esküvő helyére utaznak: Vimmer Imre polgármester, az örömapa, Vimmer Ká­roly, az Agrár Bank főhivatalnoka, mint fivér, Vimmer Béla primásuradalmi in­téző és neje (Csém) s Vimmer Kálmán primásuradalmi intéző (Kéty), násznagy és neje. Az esküvő zárt családi körben lesz megtartva. — A postapalotából. A m. kir. pósta­és táviróigazgató Hoffmann Böske kis­asszonyt, előkelő társas életünk e ked­velt tagját a helybeli postahivataltól a budapesti központi hivatalhoz helyezte át; aki külömben elcsalta körünkből a kisasszonyt, mint olvasóink tudják, Amor istenke volt. Hétfőn távozik s he­lyét Kamocsay Gyula segédtiszt fog­lalja el. — Huszárosán. Palkovics Pál, a ve­zérkarhoz beosztott huszárszázados, aki jelenleg herceg Lobkovitz hadtestpa­rancsnok suitjében van, a napokban ko­moly veszedelemben forgott. Tüzes lova megbokrosodott s valóságos bukfencet vetett, még pedig úgy, hogy levetett lovasára esett. A bajtársak rémülten vág­tattak a baleset helyére, ám a kitűnő lovas akkor már talpon volt s moso­lyogva mondotta: >Katonadolog.! Csak a válla sajog kissé utána. — Nagy idők tanuja. Lapunk zárta­kor értesülünk, hogy Párkány község egyik nagyérdemű tagja: Tóth István 1848—49-es honvédőrmester 70 éves ko­rában elhunyt. Városi tanácsos volt, a vármegyei honvédegylet, a párkányi füg­getlenségi kör, a párkányi Kat. Legény­egylet elnöke, a párkányi ipartestület al­elnöke. Egész élete komoly, áldásos munkában telt el; dolgozott és harcolt a hazáért. Öt gyermek, nyolc unoka, két dédunoka gyászolja özvegyén: Lu­sicza Juliannán kívül. Nyugodjék békében! Holnap, csütörtökön d. u, 5 ó. temetik. — Öröm és flyász cimü hírünkben megírtuk, hogy Innocent Viktória kis­asszony édes atyja halálos ágya mellett váltott jegyet. E hírünkre vonatkozólag tudatják velünk, hogy a vőlegény nem Szabó, hanem Szalay László, aki a m. kir. központi statisztikai hivatal tiszt­viselője. — A gimnázium emléktáblája. A fő­gimnázium budautcai saroktompitásánál újra állványok emelkednek, munkások dolgoznak. Elkészült az emléktábla s a legközelebbi napokban helyére illeszthető. Akik látták, úgy nyilatkoznak, hogy nemes egyszerűségével hatásos. Egye­lőre most az ornamentikus keretét készítik. — Temetés. A főkáptalanuradalmi gaz­datisztikar egyik érdemes, még a férfikar delén álló tagját: bátorkeszi Kemény József központi intézőt, aki hosz­szas szenvedések után hunyta le fáradt szemét, vasárnap délután nagy részvét mellett kisérték sírjába. Temetésén meg­jelent dr. Rosszival István prépostkano­nok, gazdasági előadó, Munkácsy'Károly nyug. igazgató-főszámvevő és a helybeli és környékbeli egész gazdatisztikar Ne­deczky Miklós gazdasági tanácsos veze­tése alatt. — A helyőrségből. A 76-ik ezred városunkban állomásozó törzse szomba­ton f. hó 25-én távozik városunkból a komárommegyei hadtestgyakorlatokra. Távozása előtt, reggel 7 órakor, a Széchenyi-téren ünnepi ima lesz. Az ezred s háziezredünk 3 ik zászlóalja szeptember hó 7-én tér vissza vá­rosunkba. — Suchi Henrik ezredorvos a 76-ik gyalogezred Dalmáciában állo­másozó zászlóaljához helyeztetett át. — Hírlapírók az ünnepeken. A mult heti ünnepségek alkalmával a következő fővárosi hírlapírók időztek városunkban: Csajthay Ferenc szerkesztő, Sebők Zsig­mond, Zilahi Dezső (Budapesti Hirlap), dr. Schiller Henrik (Pester Lloyd), Sze­redai Sváb Leo (Egyetértés), Hajdú Miklós (Budapesti Napló), Rudnyánszky Gyula (Hazánk), Lázár Leo (Neues Pes­ter Jornal), Molnár Márton (Magyar Hir­lap), Mandovszky Rikárd (Magyarország). — Bemutatkozás. Azok az iparos if­jak, akik a Katolikus Legényegyletnek, az alapszabályok értelmében, vagy egyéb okból nem tagjai: egy asztaltársaságot alakítottak, amelyet Táncsics asztaltár­saságnak neveztek el. Ezek vasárnap a Porgesz-féle szállodában vidám összejö­vetelt tartottak, amelyen nagy közön­ség jelent meg. Az estély eket megismé­telik. — A sertésvész fellépése imár újra hivatalosan konstatálva van városunk*

Next

/
Oldalképek
Tartalom