Esztergom és Vidéke, 1899

1899-10-12 / 82.szám

nem kételkedem, rövidesen. Igy történt a tanügy terén, ahol ma — az új tanfelügyelő munkájának meglepő, nagy, eseményszámba menő eredményeit látva, — nemcsak elmúlt minden ellenszenv személye s működése iránt, de hogy meggyőződtek, miszerint az igazságos, bár erőskezű férfiú nemcsak a tanügy lelkes apostola, de a megfelelő, jó tanférfiak igaz, érdeküket mindenben istápoló barátja, az ideiglenes averzió tisz telette és benső ragaszkodássá váltózott. S e változás — hisszük, még sokkal rövidebb idő alatt, mint amott — be fog következni a közegészségügyi faktorok között is, annál is inkább, mert ezek mind képzett, inteligens férfiak, akik csak ideig-óráig engednek futó benyomásoknak. És éppen mert orvosok, be kell, hogy lássák, miszerint a t. főorvos által újabban elrendelt s inkriminált rendelkezések elkerülhetetlenül szükségesek. Csak figyeljék meg a főorvos havi jelentését, amely kifogásolhatatlan, rideg statisztikai adatokkal, számokkal beszél. Megdöbbentő a kép, amelyet e jelentések főleg a vármegyének gyermekhalandóságáról s a tüdőgümókór nagy arányú elterjedéséről festenek. E szomorú állapoton pedig nem lehet segíteni a lakásviszonyok rendezése nélkül s mivel az elöljáróság e tekintetben részben megbízhatatlannak, részben járatlannak mutatkozik, a viszonyok javításának nagy és rtemes feladata, sőt kötelessége a körés községi orvosokra hárul. Ismerve az új főorvos egész karakterét, arravalóságát, nemes intencióit, nem kételkedünk, hogy a megnyugvás, a közeliKmerés ideje mielőbb elkövetkezik. De tévednének is azok, akik azt hinnék, hogy ilyenfajta kellemetlenkedésekkel munkakedvét szegik. O volt az, aki mielőtt főorvossá lett, első az országban, a legtöbb kedvezményt vivta ki a vármegye körorvosai részére — csak, hogy a vármegyei pénztárból való fizetést s tarifa-rendezést említsük — s igy nem kételkedünk, hogy a mutatkozó ellenkezés fáj neki. De meg nem akasztja kitűzött célja felé haladtában. Mert több lelkében az energia és a kötelességtudás, mint az érzékenység. Memor. Közigazgatási bizottság. — Október 10. — A közigazgatási bizottság, Kruplanicz Kálmán kir. tan. főispán elnöklete alatt s szokatlanul nagy érdeklődés mellett kedden tartotta október havi ülését, amely majdnem déli harangszóig húzódott s ez idő legnagyobb részét Vargyas Endre kir. tanácsos, tanfelügyelő nagy érdekű havijelentése töltötte be. Népoktatás. A tanfelügyelő azzal kezdette, hogy szeptember hó a szorgalmi idő első hónapját képezvén, a tankötelezettség pontos végrehajtásának főleg ez a hónap a próbaköve. Ebből a tekintetből e hó folytán annyi iskolát látogatott meg, a hányat irodai elfoglaltsága mellett képes volt. Meglátogatta : a doroghi, táthi, nyergesujfalui, piszkei rk. és izr. a párkányi, nánai, kőhidgyarmathi, kéméndi, muzslai s kismuzslai, szentgyörgyhaími pusztai, búcsi ref. bátorkeszi rk. és ref. és izr. antalházai pusztai, tokodi s dorogh-ujbányai rk. népiskolát, az esztergomi érseki kisdedóvónő-képzőt, a bátorkeszi s a párkányi kisdedóvó-intézetet. Összesen meglátogatott 22 intézetet, illetőleg 19 népiskolát, 1 óvóképzőt s 2 kisdedovodát. A 22 népiskolában, illetőleg intézetben, az összes tankötelesek száma 3209. Ezek közül a felvételi naplókba beirva talált 2399 növendéket. Látogatása alkalmával jelen volt az összes iskolákban 1855 tanuló, vagyis az összes tanköteleseknek csupán 5J-<!?o

0

/

()-a, ami a községek elöljáróságainak eljárására szomorú bizonyiték. A tankötelezettség végrehajtását aránylag legjobbnak találta : a bátorkeszi ref. a búcsi ref. a piszkei rk. a nyergesujfalui rk. és a tokod-ujbányai iskolákban. A doroghi két tantér mű iskolába szintén pontosan feladattak a tankötelesek, valamint a bátorkeszi \ és piszkei izr. iskolákba is. A tankötelezettség végrehajtását legsilányabbnak találta a bátorkeszi s a párkányi rk. iskoláknál, amannál 120, emennél pedig 193 tanuló hiányzott látogatásakor. Nanán pedig még a beiratkozások sem kezdődtek meg. A nagyfokú hanyagság miatt a bátorkeszi mulasztó tankötelesek szüleire 74 frt 50 kr. a párkányi szülékre | pedig 129 frt. pénzbírság rovatott ki s adatott át a , főszolgabíró utján a kimu- j tatás behajtás végett az illető elöljáró- j ságoknak. Ami az uj tanítói állások szervezését j illeti, örömmel jelenté, hogy a lefolyt szép- j tember hóban is, a vallás- és közök- j tatásügyi minister ismét öt uj tanítói i állás szervezéséhez engedélyezett na- i gyobbmérvü államsegélyt, úgymint: a . csévi r. kath. iskolánál az ujonan alkal- 1 mázandó tanítóknak, és pedig a Ill-ik j és IV. tanítónak egyrnkint 350 frtot, ösz- 1 szesen évi 700 frtot, a kesztölci IV-ik tanítónak évi 350 frtot, a csolnoki rk. Hl-ik tanítónak évi 350 frtot s a bátoríeszi rk. iskolánál a Hl-ik tanítónak szintén §vi 350 frtot. Összesen 1650 frt. évi állam- i segélyt. Eddig az itt felsorolt tanítói álásokkal együtt a vármegye iskoláinál isszesen 26 uj tanítói állás szerveztetett 5936 frt. évi államsegélylyel. Ugyancsak ' 1 lefolyt szeptember hóban a tanítói fizetéseknek 400 frtra való kiegészítése cimén a duna-mocsi ref. iskolánál a Il-od tanítónak évi 113 frt, Zsuffka Ottilia csévi tanítónőnek pedig évi 42 frt, államsegély tétetett folyóvá. Tehát a lefolyt szeptember hóban öszszesen 1805 frt. államsegély engedélyeztetett, illetőleg utalványoztatott. A lefolyt szeptember hóban engedélyezett s utalványozott államsegélyekhez hozzászámítva az előző jelentésében kimutatott államsegélyeket, kitűnik, hogy az eddig utalványozott évi államsegélyek összesen 15561 frt. évi összeget tesznek ki, mely évi államsegély, 5%-os évi kamattal számítva, több, mint 300.000 frt. örökös tőkének felel meg. Eddig ennyivel gyarapodott Esztergomvármegye népiskoláinál a fenntartási költségek törzsalapja. A lefolyt hó tanügyi mozzanatai közül kiemeli a következőket: özvegy Luczenbacher Istvánné, boldogult férje szándékainak megfelelően, Kis-Muzsla-pusztán egy mintaszerű népiskolát állított fel, teljes felszereléssel és szervezett jól java| dalmazott tanítói állást, évi 400 frttal, | lakással, fűtéssel és világítással. Az okj tatás október hó 2-ikán már meg is kezj dődött. A jószivü uinő kegyes gondosko| dása ekként lehetővő tette, hogy a puszI tai eselédek gyermekei kellő nevelésben és oktatásban részesülhessenek. (Éljenzés.) j Dicsérettel emlékezik meg a kir. taní felügyelő a muzslai rk., a párkányi rk. J és a bátorkeszi rk. iskolaszékekről. A \ muzslai rk. iskolaszék három uj tanitó, illetőleg tanítónői állást szervezvén, a községi képviselőtestülettel egyetemben : elhatározta, hogy a három tantermű uj leányiskolát, 1050 frt évi államsegély igénybe vételével, az úgynevezett Koditek-féle tágas és szép épületben még ^ hó folytán megnyitja. A három uj állásra a pályázatokat már ki is hirdette. A párkányi rk. iskolaszék, báró Jeszenák Gábor plébános elnöklete alatt, ugyancsak évi 1400 frt államsegély reményében elhatározta, hogy a 301 tanköteles létszámhoz merten még három uj tantermű iskolát állit s szervezett is nak, hogy óvatosak lesznek, hogy a diadal jutalmát megérdemeljék. Magas tiszteletdíj ígérete meliett tanácsot kértek az első udvari orvostól s aztán Titi egész buzgalommal hozzá fogott a gyógykezeléshez. A gyógymód koplaltatásból és fürdésből állott. A hús, bor és a fűszer tiltva volt. Csak mézet és tejet ehetett s csak harmatot ihatott rá. Langymeleg tejben fürdött egy gyöngyház kagylóban. Továbbá napnyugta előtt nem volt szabad elhagynia a házat s rózsalevelekből vetett ágyban kellett aludnia, melyet minden éjjel kétszer kicseréltek. A kezelés már három hónap óta folyt a rómaiakhoz méltó hősiességgel, s mondhatom, hogy Lili nagy érdemeket szerzett vele, mikor önkényt oly sok nélkülözésnek, sőt mondhatjuk keserűségnek vetette alá magát, de a legnagyobb gyötrelmeket mégis Titi szenvedte, a kinek Kétszer, vagy háromszor kellett napjában fürdőt készítenie s imádott Lilijét abba belefektetnie, aztán letörölgetnie, megszárogatnia s egy selyem függőágyban elaltatnia. Tantalus kinja kicsiség azokhoz a gyötrelmekhez képest, melyeket Titinek napról-napra újra meg újra át kellett szenvednie. E közben minden rendben folyt, mert ha a lángoló vőlegény a fejét elveszteni s néha mindent veszélybe dönteni akart is, a kis menyasszony azonnal rendre utasította s az erény ösvényére visszatérítette. De ezeken kívül volt még egy más nehézség is. Hogyan és mi módon győződhettek meg arról a szerelmesek, hogy Lili olyan gyöngéd és finom sylfiddé változott, mint azt a király és a királyné kívánták ? Hogyan tudhatták meg azt, hogy Lili lett a sziget legcsinosabb és leglégiesebb alakú leányává ? A test súlyát nem volt nehéz megítélni ; az afrikai szigeteken is voltak mérlegek s Lili már háromszáz grammot vesztett a súlyából. Az arc színére nézve is könynyü volt egybehasonlitásokat tenni, Titi mindennap felment a királyi udvarba, megnézte a hercegasszony és udvari hölgyek hal vány arcát s aztán sietett vissza Lilit is megszemlélni. Igy könnyen megállapíthatta, hogy az nemcsak karcsúbbá, de fehérebbé is lett. De a bőre finomságát, hogyan lehessen azt megítélni ? A szegény Tili alig győzte a nép leányainak kebleit és csípőit simogatni, hogy meggyőződjék, Lili bőre többé kevésbé finomodott e ? Néha, ugy hirtelen meglepve, sikerült egyes hercegnőket s udvarhölgyeket is megtapogatnia, de ilyetén tanulmányai alkalmával csak alig hogy sikerült neki a hidegvérű megfigyelő álláspontját megőriznie. Szitkozódott és káromkodott s átkozta a király és királyné különös kívánságát. Az összehasonlítás e nehéz munkájában Lili igyekezett társa segítségére lenni, de kevés sikerrel. Egy napon azonban mégis igy szólt hozzá diadalmasan ! — Hallod-e Titi, én igazán ugy érzem, mintha a bőröm sokkal finomabbá vált volna mint volt azelőtt, mert fürdéskor fáj a gyöngyház-kagyló érintése; jó lesz, ha puhább fürdőkádról gondoskodói. A fiatal herceg nagyon megörült s hosszas gondolkozás után a gyöngyházkagylót kicserélte egy floripondia-virággal ; ennek tejjel megtöltött selymes kelyhében nem érezte többé Lili a durva érintés zavaró hatását. De bőre most már olyan finommá lett, hogy a selyem is fájdalmat okozott neki. Más valamit kellett keresni. Először nymphéalevelekkel s aztán rózsaszirmokkal szárították fel róla a nedvességet de még ezt is durvának találta. Hattyupehelyhez és denevérszárnyhoz fordultak tehát; de Lili bőre naponként gyöngédebb és érzékenyebb lett, ugy hogy minden kis érintés fájt neki. Másrészről az udvari orvos határozottan ajánlotta, hogy minden fürdés után jól letörölgessék, nehogy a meleg, nedves éghajlat alatt csúzt kapjon. Utoljára már nem is lehetett Lilit letörölgetni s Titi kétségbe volt esve, mert csaknem a kikötőben, előre látta reményeinek hajótörését. A kedves leánykát a mint a fürdőből kiemelte, egy hattyupehely ágyra fektette s a mint hozzá fogott a letörölgetéshez, egy-egy »jaj, de nagyon fáj!« kiáltása után rögtön .abbahagyta és sírva fakadt. Aztán sírtak mind a ketten, de könnyeik, a helyett, hogy meg: szárították volna, még nedvesebbé tet| ték Lilit. I Már öngyilkosságra kezdtek gondolni I a szerelmesek, mikor egy reggel Lili : felébredéskor vidáman kereste fel Titit. ! — Almomban jutott eszembe, hogy mi| vei törölgethetsz le, anélkül hogy fájna. Letéped a mimózák bársonyos termőjét s egy selyem fonállal összekötöd, mintha ecsetet akarnál készíteni. Ezt aztán nem rizsporba, vagy más ilyesmibe mártod, hanem azokba az aranyparányokba, melyek a napsugárban lebegnek s ezzel a pamacscsal szépen leszárogatsz, ha kilépek a fürdőből. — Pompás lesz, kedves Lili. S igy csinálták aztán mindennap. Mikor egy-egy pamacs kiszolgált s megtelt azzal a meleg, édes ingerlő illattal, mely a leánykákból sugárzik és áramlik: Titi elásta, hogy e puha ecsetet, mely oly édes rendeltetést teljesített, senki más ne használhassa. Igy sikerült a fiatal bájos leánykát fájdalom nélkül letörölgetni, ki két évi kezelés után a sziget leggyöngédebb, leglégiesebb leányának lett nyilvánítva s Titi felesége lehetett. Azokon a helyeken azomban, ahol ama pamacsok el lettek ásva, akácfa nőtt s a törpék szigetének lakosai még ma is ennek a virágaival törölgetik le magokat, ha a fürdőből kilépnek. Máté Pál.