Esztergom és Vidéke, 1899

1899-05-25 / 42.szám

a végső kimerülésig, az utolsó lehelietig. S ha betekintünk a jegyzői munkakör sokoldalúságába, szellemi túlterheltsé­gébe, valóban csodálkoznunk kell, hogy csak most lett ez igazságtalan pönt mó­dosítva. Sok mondani valónk volna a vitás hely­zetekről, melyek közt a községi jegyző köre mozog, törvényeink s szabályrende­leteink téves intézkedéseiről, melyek a községi jegyzőre mindig ujabb s ujabb terheket rónak, de egyalkalommal sok, sok jogtól megfosztják. Erre majd ké­sőbb visszatérünk. A mieink már nyugodtan munkálkodhat­nak, mert meg ivan a remény, hogy Öreg napjaikban — a munkától megtörve bár — de zavartalanul élvezhetik fáradságuk gyümölcsét. De a jegyzők örömét csak hamar le­hűtötte a tárgysorozat 4. pontja: a bi­harmegyei jegyzői egylet indítványa a közjegyzői kamara kérelme által felvetett közjegyzői okmánykényszerről szóló tör­vényjavaslat ellen való állásfoglalás iránt. A közjegyzői kamara benyújtott egy ké­relmet a kormányhoz, hogy a községi jegy­zői kartól a szerződések kötése elvonassék s csakis a közjegyzők és ügyvédek jog­ökörébe utaltassák. ^ A jegyzőtói megvonni e jogot annyi, mint a népet elvonni tanácsadójától. Midőn a közjegyzői kamara e ké­relmét a kormány elé vitte, csakis anyagi érdekek lebeghettek szeme előtt. Ha talán kifogásai voltak a jegyzők mű­ködése iránt az okmánykiállitás terén, tegye a kormány a jegyzői vizsga kö­telező tantárgyává a telekkönyvi rend­tartást és segítve van a dolgon. De a népet kényszeríteni, hogy minden leg­csekélyebb ügyével messze falujából be­fáradjon a városba, hogy ott kösse meg jogügyleteit, ott rendezze anyagi viszo­nyait, melyek sokszor a család belső ügyei ismeretét teszik szükségessé, ez a nép érdekének világos lábbal tiprása. A jegyzők nem fognak károsodni, mert kell, hogy az állam az elvont jövedelmet kárpótolja, vagy pedig le fog roskadni megindult hangon, hogy csak hosszú szünetek által megszaggatott egyes han­gok jutottak fel az erkélyig. De a következő vasárnapon már egész közelről láthatta Riciotti a bájos vár­kisasszonyt ; nem csak szépnek, de imá­dandónak találta s neki szentelte egész szivét, mely eddig csak a könynyü sze­relmi kalandok csikiandozását érezte, de .az igaz szenvedély lángjától még soha nem hevült. Egy földművé* házánál lakást fogadott s nappal paraszt ruhában járt s alig mutatta magát a kunyhón kivül. Éjszaka azonban, mikor mindenki aludt, lantjával az erkély alá állt s annak kísérete mellett énekelte nagy költőhöz méltó dalait. A zene, melylyel Riciotti énekét ki­sérte, méltó volt a költészethez, mely neki szárnyakat adott, vidám szívből fa­kadt s a költészet is a dallam magas­latára emelkedett. A szerelmes lélek e kettős hymnusa a csendes éjben felszállt a kis erkélyhez, a hol egy lányka szive a troubadur dalaival néma összhangzással dobogott. Az elébb panaszos, félénk ének esté­ről-estére mind merészebbé és vágytel­tebbé lőn s ámbár Izaura ajkairól még álaszt nem nyert, mégis sóhajok hang­zottak fel, melyek ugyanazon hanglét­án szállva a magasba, mint a dalok, indig bensőbbekké és remény teljeseb­ekké váltak. A lant hangjai magasra zárnyaltak a sötét, csendes éjszakai lég­en s összetalálkoztak az erkélyről alá ebegő sóhajokkal. (Vége. köv.) az egész szervezet, de a köznép lesz sújtva. Elhatározta tehát a közgyűlés, hogy ez ellen teljes erejével fog küzdeni s képviselőtestületeik elé vive a dolgot, kerületi képviselőjük útján fogják felvi­lágosítani a kormányt e tervezet legna­gyob mértékben való káros és sérelmes voltáról. Majd napirendre térve, a tolna-megyei jegyzői egyletnek a marhajárlati dijak felemeléséről szólló átirata felett, az or­szágos jegyzői egylet közgyűlésébe meg­választja kiküldötteit: Berényi József egyleti elnököt, Hegedűs Béla egyleti jegyzőt és Hertelendy Gyula bátorkeszi I. jegyzőt. Ezután Dobosi István, volt pestmegyei jegyző — ki a gyűlésen vendégként je­lent meg — emelkedett szólásra, előadva a magasztos célt, mely ide vezérelte. Mintegy huszonöt év óta legmelegebb óhaja a jegyzői élet társulása. A jegyzői egyletek megalakulása kezdeményezésére országszerte megtörtént. Lelkes ápolója volt mindvégig e célnak s most sorba járja az egyleteket, hogy lássa szemtől­szembe az általa elvétett magnak gyü­mölcsét. Összejárja, hogy megismerve valamenyit, az egész országban egyönte­tűséget hozzon létre közöttük s tapasz­talja, hogy valóban szükség van az ösz­szetartásra, mert ime, a jelenlegi gyűlés egyik tárgya szerint is egyre támadnak a jegyzői karnak ellenségei. Tapasztalta s nagyon helyesnek találja, hogy az or­szág több vármegyéjében a megyei tisz­tikar részt vegyen a jegyzők egyleti gyűlé­sein. Javaslatára a gyűlés elhatározza, hogy közgyűléseire a megye főtisztvise­lőit is meghívja ezentúl. Hadd lássák közelebbről az egylet működését, hadd szerezzenek közvetlen tapasztalást a jegy­zői karnak saját létérdekében folyta­tott küzdelmeiről. Nem leereszkedést kí­vánunk, hanem hogy azok leszálva kö­zénk, emeljenek magukhoz, mutassák meg, hogy becsülik, méltányolják és elismerik a jegyzőben az egyént, a jóakaratot és igyekezetet, hogy jelenlétükkel szankcio­nálják a jegyzői kar működését, Az érdekes közgyűlés, amelyet Berényi József elnök vezetett, a déli órákban végződött. Egy jelenvolt. Városi közgyűlés. — Május 23. — A tegnap délutáni közgyűlés egy szomorú bejelentéssel kezdődött s mint egy opera alapmotívuma, az ülés folya­mán komor szárnyaival vissza — vissza — tért: — A polgármester beteg ! Arc-zsábája miatt a szobát őrizi és igy nem elnökölhet. Talán e megdöb­bentő hir idézte elő, hogy a közgyűlés szokatlanul nyugodt, normális lefolyású volt s nem sok gondot okozott az el­nöknek : a gazd. tanácsosnak. A főtárgy, amely miatt a közgyűlést sürgősen összehívták, az indirekt adókra vonatkozó szabályrendelet — tervezetek felett hozandó határozat volt. Mivel azonban a pontot a tárgysorozat végére tették, a kifáradt testület közülök csak az elsőt: a legsürgősebbet tárgyalta le, azt amely a cukor-, szesz-és sör fogyasz­tási adó elestével a jövőben szedendő városi pótlékra vonatkozik s amelyre vo­natkozólag — amennyiben a város állam­segélyt is óhajt igénybe venni — június hó i-ig nyilatkozni kell a kormánynál. Az első tárgy : Francsics Norbert tan­testületi főigazgató megéljenezett tudó­sítása volt, amely szerint a kultuszmi­niszter az idei tanévre reáliskolánknak már 4000 frt államsegélyt utalványozott, amely első sorban a rendszeresített ta­nárok fizetésemelésére, azután tansze­rekre, de egyéb célra nem fordítható. A tanügyi bizottság azt javasolta, hogy a rendelkezésre álló 1000 frt a jelenlegi három rendes tanár és a jövőben alkal­mazandó két rendes tanár között 200—200 írtjával osztassék fel. Dr. Horn Károly óhajtaná a szintén rendsze­resített tornatanár fizetését emelni, ameny nyiben ez naponkint ad órát évi 200 frtért. Miután több felszólaló felvilágosí­totta, hogy ez Összeg kijárultatásánál a minisztériumnak az volt a főcélja, hogy a tanári dotáció felemelésével lehetsé­gessé váljék ez intézethez is rendes ta­nárokat kapni, eltekintenek Horn indít­ványától. Ennek második részére, hogy t. i. a Saskert tornatere az ott felhal­mozott kőrakások miatt használhatatlan, az elnök azt a felvilágosítást adta: hogy annak azonnali rendbehozatala iránt már intézkedett. A tanügyi bizottság jelenti, hogy a folyó tanévvel Kemény, Nagy és Vár­aljai reáliskolai helyettes tanárok meg­bízatása lejár s javasolja, hogy két rendes és egy helyettes tanári ál­lásra (az előbbi kettőre már a felemelt javadalmazással) jun. 15. határnappal pá­lyázat hirdettessék. A tanács csak a két rendes tanári állásra tartja szüksé­gesnek pályázat hirdetését, amennyiben az egyik jelenleg alkalmazott okleveles, jó tanárnak, mint helyettesnek, megbíza­tása egyszerűen meghosszabbítható. Vojnics Döme speciális okokból ellene volt ez utóbbi javaslatnak, hangsúlyoz­ván, hogy a kényes ^-gygyéü sokkal szivesebben foglalkozott volna a tanügyi bizottság vonatkozó ülésén, ha annak elnöke : a polgármester, amikor a biz. tagok összegyűltek, össze nem szedi sátorfáját, hogy a Jánosokat végiggratu lálja. A tanügyi bizottság javaslatát fo­gadták el. A harmadik tárgy a fehérkői vágás­ban eladatlanul maradt fa értékesítésének kérdése volt. A gazd. tanácsos azt java­solta, hogy a meglehetős nagy mennyi­ségű készlet bizonyos ideig hitelképes egyéneknek hitelbe adassék el s a meg­maradó rész az öreg téglaháznál raktá­roztassék. Erdőről volt szó, tehát természetes, hogy hosszú vita keletkezett, amelyben legnagyobb részben a földműves-képvise­lők vettek részt, ahogy ez e témánál — mint Helcz képviselő is megjegyezte — legalább harminc év óta igy történik. Felszólalásaik abban egyeztek meg, hogy a fát a város azért nem tudja eladni, mert a vágásba vezető út járhatatlan, a fuvardíj meg alacsony. Közbe-közbe persze gyanúsítgattak is egy kicsit. Schiller képviselő valami remekfát fedezett lel, amelyet szívesen álvállalna, egy másik az erdővédek meg­borravalózásáról regélt, az erdőmester azonban nagy nyugalommal és megnyug­vást keltőén, könnyen megfelelt e régi jó barátainak. Szavaiból azonban az is kitűnt, hogy az erdei fa kezelés megváltoz­tatására, amit régóta sürget, a megvál­tozott viszonyok következtében tényleg szükség van. Vagy két évvel ezelőtt adta be erre vonatkozó nyomtatotc jelentését, már régebben a jövő évi költségvetést, terje­delmes kommentárral, külön levélben kérte a polgármestert annak mielőbbi tárgyalására, ami azonban nem történt meg, miért is a közgyűlés — Brutsy János indítványára — mellőzvén a gazd. tanácsos javaslatát — úgy határoz, hogy 1. utasítja a tanácsot, hogy az erdőmes­ter jelentéseit, terveit, beadásuk sorrend­jében, azok letárgyalásának késedelmét indokolva, terjessze a legközelebbi köz­gyűlés elé. 2. utasittatik a gazd. taná­csos, hogy az erdőmesterrel és a gazd. bizottsági két tagjával tekintse meg a kérdéses erdei utat s annak kiigazításá­ról gondoskodjék, esetleg alkalmasabb hozzájáió utat jeleljen ki. 3. Az eladat­lan fa bármily módon mielőbb beszállí­tandó az öreg téglagyárhoz. A köztisztasági és közrendészeti sza­bályrendeletet annyiban módosították, hogy kihajló üzleti táblák legfeljebb 25 cméternyi faltávolsággal engedélyez­hetők s a cégtáblák 3 méter magasság­ban alkalmazandók. A ponyvaernyőknek a járdához való leköthetésére ajánlott módosítást nem fogadták el. A behozandó indirekt adók közül, mint fennebb érintettük, csak a cukor, szesz és sör adó kárpótlására vonatko­zóra nézve határoztak, részint az idő előhaladottsága, részint a tárgy fontos­sága miatt. Eleinte a földműves képvi­selők hallani sem akartak az újabb te­herről, de hogy dr. Helcz megmagya­rázta nekik, miszerint a város jövede­lem nélkül háztartását egyáltalán fenn nem tarthatja, egyhangúlag elfogadták a p. ü. bizottság javaslatát, amely szerint a város a husfogyasztási adó után 25, a borfogyasztási után 20 °/ 0 , a szesz után fok szerint 10 fillér pótlékot szed­het s az államtól 500° frt államsegélyt kérnek. Ennyivel lesz ugyanis kisebb, az uj pótlék dacára, a fogyasztási adók csökkenése következtében a város jöve­delme. Riporter. — Személyi hírek. Kirchlechner Jó­zsef, m. kir. vasúti felügyelő, hivatalos kiküldetésben városunkban járt. — And­rássy János alispán, kir. tanácsos a pün­kösdi ünnepeket családjával együtt Fus­son, a gróf Sternberg-család körében töltötte. — Hegedűs Sándor, ker. szőlé­szeti és bvrászati felügyelő néhány napi tartózkodásra városunkba érkezett. — Meszéna Ferenc, ügyvédi karunk doyenje hétfőn ünnepelte születésének nyolcvan­harmadik évfordulóját. — Rózsaszínű rovat. Neményi Ödön budapesti városi tanitó a pünkösdi ünne­pek alatt jegyet váltott Staniek József városi adópénztáros szép leányával : Klotilddal. — Szabadságon. Nozdroviczky Miklós városi erdőmester június hó 3-án kezdi meg szabadságidejét, amelynek első he­teit — erős rheumája gyógyítása céljá­ból — a pőstényi fürdőben tölti. — Névmagyarositó tanítók. Várme­gyénk tanítói, amióta a kir. tanfel­ügyelőnk erre vonatkozó lelkes felhívása elhangzott, ha némi habozás után is, egymásután magyarosítják meg idegen hangzású nevüket. Igy az esztergomi járásból legutóbb a következők folya­modtak névváltoztatásáért: Petricsek Jó­zsef és Ferenc, Dághon (Perényi-re), Szikora József, Doroghon (Szigorura), Scherer Ferenc, Táthon (Seres-re), Osz­termayer Henrik, Süttőn (Ormai-ra), Merva Géza Tokodon (Meszlény*i-ie), Be­nedikovícs József Cséven (Benedek-re) és Simcsák József Dömösön (Rákosi-ra). Vannak azonban még mindig szép szám­mal, akik kissé sokáig folytatják a ha­bozást. — Pályázat A nyugdíjazás folytán megüresedett vármegyei tiszti főorvosi állásra f. hó 22-én hirdetett pályázatot Kruplanicz Kálmán kir. tan. főispán. Az 1883. I t.-c. 9. §-ban körülirt minősítés­sel biró pályázók kérvényeiket f. é. jú­nius 10-éig adhatják be a főispáni hiva­talba. — Közgazdasági tudósító. A földmü­velésügyi miniszter Etter Kálmán gazda­sági intézőt, városunk fiát a vágsellyei járás gazdasági tudósítójává nevezte ki. — Halálozás, özvegy hajdinczi Hun­kár Antalné f. hó 20-án Budapesten hirtelen elhunyt. Szabó Géza főkáptalani ispán nagynénjét gyászolja az elkölto­zöttben. — Ünnepi vendégek. Az elmúlt ünne­pek, ha egészen pirosak nem is voltak, de azért túlnyomó mégis a verőfény ma­radt s különösen a hétfői szép nap ked­vezett a kirándulóknak, akik e napon igazán örvendetes ái adatban keresték fel városunkat, első sorban természetesen a képes levelezőlapot áruló üzleteket s azután a sörös kancsókat kutatván fel. A biciklisták inváziója azonban mintha megcsökkent volna. Amint tapasztaltuk, az idegenek, de a benszülöttek is oly nagy számban vettek részt főszékesegyházunk mindkét napi istentiszteletén, amiként már évek hosszú sora óta nem s alig tévedünk, ha azt hisszük, hogy e körülmény okát nagy­részben a kitűnően reorganizált zene­és énekkar kitűnő játékában ke­ressük. Magasztos, zenei szempontból kifo­gástalan lelki élvezetet nyújt e kar sze­replése. Ugy vasárnap Kersch Ferenc karnagy szerencsés órában és művészi inspriációval megkomponált miséje, mint hétfőn a Perosi-mise egyanánt zenei ese­mény számha vehető. A vasárnapi isten­tiszteleten külömben Rajner Lajos apát­kanonok, a hétfőin Bogisich Mihály püspök pontifikált. A legtöbb ájtatos­kodó a fővárosból volt, magából a bel-

Next

/
Oldalképek
Tartalom