Esztergom és Vidéke, 1898

1898-01-27 / 8.szám

A bátoroeszi r. k. iskola. Esztergom, január 26. Mindenkori elvünk lévén: »Audiatur et altéra pars«, közöljük a bátorkeszi r. k. iskola főtanitójának alábbi levelét, amely a tanfelügyelőnek e havi közigazgatási jelentésben az iskoláról mondott kritiká­jára és lapunk e tárgyban hozott közle­ményére vonatkozik. Csupán a kérdés érdeméhez nem tartozó, s nem sajtóké­kes személyeskedő kifejezéseket törültük belőle. Tekintetes Szerkesztő Ur! Becses lapja egyik, legközelebbi szá­mában szíves volt »Pacdagógus« ur a nagys. kir. tanfelügyelő ur f. évi január havi jelentése alapján a bátorkeszi r. k. tanügygyei és ebből kifolyólag csekélysé­gemmel is foglalkozni. A »Paedagógus« véleménynyilvánítását szó nélkül nem hagy­hatom s azért Tekintetes Szerkesztő Ur­nák igazságérzetében bizva kérem, mi­szerint jelen, az ügyet világos és igaz színben feltüntető soraimnak becses lapjá­ban helyt adni szíveskednék. Mert ha­bár nagys. kir. Tanfelügyelő úrhoz jelen­tésemet már megtettem, nem lehet, hogy magamat a nyilvánosság előtt is ne tisz­tázzam. »Paedagógus« ur állítása, vagy véle­ménye szerint nem sokat törődöm az iskolával, különben igyekeztem volna Mézes József tanitólársamat innnét to­vábbítani. Hát kérem én első sorban ta­nító vagyok és csak azután főlanitó. En nem járkálhatok a tiz percnyi távol­ságban levő másik tanterembe ellenőrzés céljából, mert akkor a saját osztályomat hanyagolnám el. Ennek pedig, a tanfel­ügyelői jelentés és «Paedagógus> urnák ennek alapján alkotott véleménye elle­yében is állítom, szeretem gondját viselni. És mivel tanitó vagyok, és mivel varjú a varjúnak szemét ki nem vájja, nem tarthatom a kartársi érzülettel — leg­alább az enyémmel — összeegyeztethe­tőnek azt, hogy tanitó tanítónak kezé­ből a kenyeret kiüsse. Ott van az isko­laszék és annak ft. elnöke! Különben az ujjunk sem egyforma. Mindnyájan nem lehetünk capacitások. Hogy az én iskolám is rossz: nem ta­nítok más reáltantárgyat rendszeresen, mint a földrajzot és történelmet — mondja a tanfelügyelői jelentés — s azért kath. tankötelesek is járnak az izr. isko­lába. Bizony magamnak sem tetszik egé­szen az én iskolám; bizony nincs az olyan, mint az izr. iskola. Csakhogy nem azon a vállait. A herceg rózsákat és fehér li­liomokat tűzött, a vastag fonatok közé és Dóra tűrte, hogy a keblére hajtsa kopott vörös szakálas fejét. Eh l és az élet! A fény, a pompa, a pezsgő, a mámor. A láthatatlan helyről jövő muzsika, amely ugy körülsimogatja az ember arcát, mintha angyalok csókol­gatnák, a pezsgő, amely szerelemre bi­zsergeti a lelket és a fény, a melyet ugy szomjazott mindig a kis Dóra ál­modozó szive. A herceg átkarolta a nya­kát és odavonta arcát az ajkaihoz. — Szeress, Dóra! Szeress ! Dóra kábult volt; de amint a herceg első csókja az ajkait érte, egyszerre valami hidegséget erezett. Ugy hogy reszketett belé. Elsápadt és a szemeibe a rémület könnye lopódzott. Szeretett volna felsikoltani fájdalmában. Nesztelenül, mint a kigyó siklott ki a mámoros herceg karjaiból. Végigsietett az asztal mellett és dobogó szívvel tar­tott a kijáró felé. Mikor már az asztal végén járt egy­szerre megált. Eszébe jutott — va­lami. — Én itt dorbézoltam és — Ő . . . Szétnézett, nem látja-e valaki. Aztán egy gyors tolvajmozdulattal odanyúlt az asztalra, lekapott egy nagy darab süte­ményt és hirtelen a szoknyája zsebébe rejtette. Futva indult lefelé a lépcsőn, egyszerre megbotlott, felsikoltott . . . oknál fogva, melyet nagys. tanfelügyelő ur jelentésében mond. Az izraeliták isko­lájában tanítanak teljes 10 hónapon át 2 tanteremben összesen 47 gyermeket, Esik egy tanteremben egy tanítóra 24 gyermek ellátva minden szükségessel; az iskola felszerelve minden taneszközzel. És milyen gyermekanyag! Hogyne le­hetne ilyen iskola kitűnő ?! A mi iskoláink is megnyílnak szept. i-én és tartanak május utolsó napjáig, tehát 9 hónapig. Csakhogy apródonkint jönnek össze a gyermekek; nov. elején van csak nagyobb része — és nem valamenyi — együtt és ekkor kezdhetünk tanítani; addig csak kínlódunk. Márc. elején kez­denek a ggermekek maradozni; április elején már fele, april. közepén csak har­mada van meg. Hát tessék aztán iga­zán jó iskolát produkálni ! Ha ily körül­mények közt az életre nem feltétlenül szükséges tantárgyakat mellőzné a ta­nitó, csuda volna az ? De épen az a fáj­dalmas, hogy minden nehézségek dacára, erő megfeszítéssel, a szünnapok feláldozá­sával iparkodom a törvény kiváralmai nak eleget tenni és mégis így járnak el velem. Ámbátor ki kell jelentenem azt is, hogy a jelentésnek azon része, hogy csak két reál tárgyat tanítok, téves, mert a két tantárgyon kívül igenis tanítóm rendszeresen a számtant, nyelvtant, ter­mészetrajzot és természettant is ; és csak az alkotmánytant s a gazdaságtant olvas­mányok alapján; mert ezekre már se­hogy sem jut idő és nem találtam ed­dig eléggé rövid és mégis megfelelő tan­könyvet. Hosszú 35 éven át az iskolán kivül ta­nítottam előkelő uri házakban teljes meg­elégedésre ; van miniszteri titkár tanít­ványom is, az iskolámból kikerült tanít­ványaim ma már elöljárók, iparosok, kis­kereskedők, korcsmárosok, kik könyvei­ket, levelezéseiket maguk vezetik, pedig nem jártak más iskolába, mint az enyémbe ; volt tanítványaim a katonaság­ból mint altisztek jönnek haza (többen mint őrmesterek bennmaradnak,) tanítvá­nyaim felvétetnek a polg. iskola II. osz­tályába s azt, valamint a középiskolát sikerrel végzik, így hát talán még sem lehet iskolám oly miserabilis ! Meg kell még megemlékeznem az antalházai iskoláról és ngys. Heya ur in­terpellációjáról. Antalházán ugy keletkezett az iskola, hogy Hazay Érnő és Kobek István volt bérlő urak saját kezdeményezésök­ből, minden kényszer nélkül, berendez­tek egy szobát iskolául; azt, valamint a gyermekeket saját költségükön ellátták a szükségekkel. Ebbe az iskolába heten­, . . És felnyitotta a szemeit. A nap erősen besütött az ablakon. Dórának szédült a feje. Reszkető kézzel simított végig a homlokán. És amint maga elé elé tekintett, a takarón egy darab sü­temény. Az . . , a darab. Világosan em­lékezett rá. Rémülten nézett Teodoira, ki ott állt önelégült mosolylyal arcán az ágy mel­lett. Az asszony reszkető hangon kér­dezte : — Hogyan került ez ide ? A festő legyintett a kezével. — Sose törődj vele, hanem csak edd meg. Az asszony lázas izgatotsággal is­mételte meg a kérdést. — Akarom tudni, hogy került ez ide ? A festő vállat vont. — Ha annyira kíváncsi vagy, meg­mondhatom. Vettem a cukrásznál . . . Meggondoltam a dolgot. Mégis csak megfestem azt a firmatáblát. Hiszen eltagadhatom, hogy én csináltam. No de most már fogj hozzá a reggelihez. Az asszony azonban nem fogott hozzá. Hevesen, szinte undorral taszította cl maga elől. Aztán hirtelen átkarolta a festő nyakát és oda szorítva a maga könnyes arcát az ura borotválatlan fekete képéhez, zokogva tördelte : — Nem kell! Nem kell . . . Éhezni akarok! . . . Éhezni . . . kint kétszer — összesen 6 órára — ki­járt először Nemesik Dániel, később Bit­tér Tódor, utána pedig az alkalmazás­ban levő altanitó. Egy írástudó cseléd hallgatja a tanítást és ismétel a tanitó legközelebbi kijöveteléig És igy a gyer­mekek megtanulnak legalább imádkozni, olvasni, irni és számolni; ami mégiscsak jobb, mintha semmit sem tanulnának. Hazay és Kobek urak adtak a tanító­nak 50 frtot és 2 hold kukoricaföld ter­mését. Az uj bérlő urak ezen tulajdonké­pen magánjellegű iskolát fentartják és fizetnek a kijáró tanítónak havonkint IO frtot. Hát ez sem olyan nagyon ázsiai állapot. Ngs. Heya Tivadar ur interpellált az iránt, hogy miért járnak a párkányi és bátorkeszi izr. iskolába r. k. tankötele­sek is. Hát én megmondom. Azért mert ebben a kettőben van izr. iskola, — mondjuk, hogy kitűnő, — ha más köz­ségben volna izr. iskola, abba is járna egypár r. k. tanköteles. Mert mindenütt akad hithideg; akad, ki 10 hónapig akarja iskolába küldeni gyermekét, aki németül is akarja taníttatni, akit szemé­lyes indokok vezérelnek, aki kölöncködik, akinek mindig jobb a másé. stb. Teljes tisztelettel, Bátorkesz 1898. január 20. Bittér Tódor, bátorkeszi r. k. főtanitó. Nos ez a védekezés szomorú bizonyí­ték a tanfelügyelő ur igazsága mellett. Az egészből világosan csak az tűnik ki, hogy az iskola valóban gyönge iskola lehet. Mert ha az izraeliták iskolájában el tudják érni, hogy a szorgalmi idő tiz hónap legyen, nem értjük, miért nem le­het ugyanezt a r. k. iskolában, ha kell, kierőszakolni. A törvényes eszközök meg vannak hozzá. És akkor lehetne az ösz­szes tantárgyakat nem olvasmányok alap­ján — tudjuk, mi ez — hanem rendesen ta­nítani. Hogy a tanitó ur keze alul kikerült iparos, kiskereskedő, Őrmester, sőt — miniszteri titkár is, vajmi keveset jelent, A legkitűnőbb iskolában is maradnak tudatlanok s a legrosszabból is válnak ki olyanok, akik később a nagy világban önképzés, továbbképzés által szép pozí­ciót vivnak ki, ámbár nem vonjuk két­ségbe, hogy a jó alap nyilatkozó úrtól származhatott. Biztosítjuk a tanitó urat, hogy a taní­tás ügye sokkal többet veszt azáltal, hogy néha-néha egy félórára el nem lá­togat ellenőrködni a tiz percnyi távol levő másik tanterembe, mit nyer azzal, hogy osztályából ki nem mozdul. Szép dolog a kollegialitás, a felebaráti szeretet is szép. De mindezeknél elébbre való a kötelesség. S a principálisnak, ha látja, hogy elnézése veszélyezteti, rontja azt az ügyet, amelyet szolgál­nak, bizony első dolgának kell lenni megszabadulni a kerékkötőtől, A hivata­los eskü szentebb a kollegialitásnál. A védekezésből az is kiviláglik, hogy nem kell különféle okokat keresni, miért járnak Bátorkeszen katolikus gyermekek is zsidó iskolába. Hisz a védekező mag* is beismeri, hogy iskolájával nincs meg­elégedve, amíg a zsidő kitűnő. Az antalházi iskolánál is mindenesetre történt mulasztás, mert amint most ki­viszi a tanfelügyelő az államnál, hogy oda 4oo frtal rendes okleveles tanitó kerüljön, ez előbb is megtörténhetett volna. Egyebekben majd meg felel a tanfel­ügyelő ur panaszos jelentésére. Részünk­ről biztosra vesszük, hogy a tanfel­ügyelő ur leplezetlen őszintesége hasz­nára vált a bátorkeszi r. k. iskolának. A társaságból. Farsangi naptár. Január 27 : Kaszinó est. Január 29 : A «Kat. Kör» táncestélye. Január 30 : A Kath. Legényegylet táncpróbája. Január 30: A Párkányi Legényegylet mulatsága. Február 1 : Katonatiszti hangverseny, Fcbráár 2. A szentgyörgymezei Olvasókör estéje. Feeruár 12 : A Tornaegyesület mulatsága. Február 13 : Az ev. ref. egyházközség estélye. Febrnár 5. Kék asszonyok álarcos bálja. Február 5 ; Kereskedő bál. Február 13 : Polgári bál. Február 17 : Katonatiszti bál. Február 19: Diáktáncpróba. Február 21 ; A «Kat. Kör» humoros estélye. A Parasztbál. A Tornaegyesület tervezett Paraszt­báljának rendezősége vasárnapi gyűlésén véglegesen megállapította a február 12-iki érdekes est programmját. Ismerjük azt az általános, szokatlan érdeklődést, mely­lyel a városunkban az e nemben első ily mu­latság iránt a közönség viseltetik, azért is elárulunk annak programmjából annyit, amenyit elárulhatunk anélkül, hogy a készülő sok kedves meglepetés hatását megrontanánk. Nos, az egy éjszakára épült falu tulaj­donképpen három Pótemkin-épületből fog állani. Legnagyobb arányú lesz kö­zöttük természetesen a Becsali csárda, amelynek nádfedele alatt hűséges csapos legénye adjutánssága mellett szászoiszép csaplárosné fogja mérni az itókát, amig a szomszédos udvaron a galambdúc és a köcsögtartó előtt Paliék fogják húzni az ez alkalomra készült Toinacsárdást. Következik a községháza, amelynek szabad terrászán fognak végbe menni a a házassági kötések s ahol az anya­könyvvezető ur (de szeretnők a nevét el­árulni!) át fogja nyújtani a jelentkezők­nek az igen elmés nyomtatott házassági szerződést s ujjúkra húzza az Ötvennégy karátos jegygyűrűt és mindezt húsz vasért cselekszi meg. A törvényháza előtt fog állani a nemzetiszínű őrház, amelyben az egyetlen börtönőr fogja várni a delikvenseket. Delikvensek pedig lesznek szép számban. Mert az agilis és ifjú négy rendőrnek s a két csendőrnek lesz gondja, hogy a községháza dutyija ne maradjon üresen, Odakerül az a gavallér, aki a kötelező tegeződést, aki a hölgyek által választott nevet (Zsu­zsika, Évica, Pannuska) a népies táncra­hivásl eltéveszti, egyáltalán, akit a höl­gyek bármiért bepanaszolnak. És egy hatos lesz a szabadulás ára. Végül a harmadik épület lesz az igen eredetien, élethűen előállított cigánysátor, amelyben egy előkelő úri nő fog jöven­dőt mondani ifjúnak és vénnek. A bál este fél 9 órakor azzal kezdődik, hogy a bakter elmondja óránkint meg­ujjitott rigmusát, mire a kis teremben elhelyezett jelmezesek egy lakodalmas­menet csoportjában, a cigányoktól kisérve bevonulnak. Majd előlép a dobos és tközhírré teszi*, természetesen a falu nyelvén, az est egész programmját, ame­lyet azután nyomtatásban is szétosztanak. E programm tartalmát — fájdalom — megtiltották kifecsegni. Mikor a bohóskodások lecsendesednek, megkezdődik a tánc következő rendben: Szusz előtt: Csárdás. Cepedli (polka franct) Palotás. Csuszlogó (keringő.) A palotás, amelynek bemutatására tizenkét hölgy és tizenkét férfi vállalko­zott, az est egyik legszebb látványossá­gának ígérkezik. Szusz után : Voesora csárdás. Keresztes cepedli, Francia négyes I. Polyák cepedli. Pá te Kati! Francia négy»s II. Csuszlogó. Francia négyes III. Keresztes cepedli. Sebes cepedli. Csárdás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom