Esztergom és Vidéke, 1898

1898-09-08 / 72.szám

ugyan addig egyáltalán elkészült épületbe. Es miért elégszenek meg azzal a kényelmes urak, akik bizonyos alkalmakkor szívesen lerándulnak Budapestre, hogy nagy időközben egyszer egy-egy rövid kérdést intéznek a miniszterhez: hogy is állunk? Hány közgyűlésen lett megmondva nekik, hogy ily fontos kérdéseknél mindég személyesen járjanak el. Előszóval hamarább is, többet is visznek ki. És egy úttal'sem szabad megelégedni. > Zörgessetek és megnyittatik* — mondja a szentírás \ zörgetni kell illedelmesen, de kitartóan, amig az ajtó megnyílik. És ugyanez áll a reáliskola kérdésénél is, ahol szintén megelégszenek azzal, ha néha-néha beírnak egy ív miniszterpapirt, vagy néhány szót váltanak a tankerületi főigazgatóval, aki e kérelmezésnél, mint az előbbinél, szintén a legeíőzékenyebben a város kezére játszik. íme a sümegi alreáliskolát, amely fiatalabb is, kevésbbé látogatott is a miénknél, az idén már államosították,« nálunk sokkal több a kedvező körülmény, hát miért csak mi nem tudunk boldogulni ? Mert tehetetlenek, kényelmesek, telve nembánomsággal vagyunk, akik mindent mástól, a véletlentől várunk. A mások pedig majd egyszer megunják, hogy helyettünk dolgozzanak, a véletlen pedig meghozza, hogy elveszítjük azt, amit megbecsülni, aminek elveszett hasznáért kellő viszontszolgálatot adni nem tudunk. Azért követeljük a városi tanácstól az azonnali legerélyesebb akciót mind a két irányban, a mulasztások pótlását, a képviselőtestületet pedig kérjük, hogy kötelességéhez hiven, a maga és az egész lakosság érdekében ne nyugodjék addig, amig a hatóságot a két kérdésnek végre valahára való befejezésére reá nem kényszeríti. Paed&gogus. önállóan, szabadon gondolkozni, hanem az ész munkája egy fizikai, beteges kényszertől függ nála. Az ilyen idegbajosok nemcsak a kedélyélet szélsőségeinek rabjai, de mi ennél is rosszabb, a beteges vágyak és legyőzhetetlen ösztönök egész sorozatának rabjai. Ilyenek a piromanikusok, akiket ellenállhatatlanul vonz a tüz, a pirofobíában szenvedők, kik irtóznak a tűztől, a kleptomaniakusok, kiket lopásra visz a belső kényszer, az agorafobia betegei, kik nem mernek szabadon fe^vő térre kimenni. Nem merem állitani, hogy azok a leányok, kiknél a magasabb fokú idegbaj ilyen alakban jelentkezik, általában véve ki nem gyógyíthatók mániájukból és ennél fogva nem valók arra, hogy férjhez menjenek, mert van akárhány olyan eset az orvosi prakszisban, mely alapos gyógykezelés szerencsés eredményéről tesz tanúságot. De annyit mindenesetre ajánlunk a szülőknek, hogy ne várják a házasságtól a baj gyógyulását, hanem mielőtt leányuk jövőjét leteszik egy idegen férfiú kezébe, gondoskodjanak róla, hogy helyre álljon az egészsége. Mert az a férfiú, ki ilyen idegbeteg leányt visz feleségül haza, valóban nagy keresztet vesz magára és még nem is az a legnagyobb baj, hogy 6 szenved, hanem hogy az ilyen frigyből származó utódokon megboszulja magát a szülők gondatlansága, vagy lelkiismeretlensége és a férj könnyelműsége. Dr. Nagy Béla. Kobek István beszámol op* Esztergom, szeptember 6. Bátorkeszi Kobek István, a köbölkúti kerület országgyűlési képviselője a következőképpen számolt be választóinak az elmúlt törvényhozói évről és a jelenlegi politikai helyzetről: Tisztelt választó Polgártársaim !. A nagyrebecsülés, melylyel tisztelt választóim iránt viseltetem, kötelességemmé teszi, hogy időnként — különösen,, ha az országgyűlés egy-egy ülésszakra bezárult — törvényhozói magamtartásárol számot adjak. E kötelesség késztet most is, — midőn a törvényhozás nyári szianetét már régebben megkezdtük — hogy tisztelt választóimnak a politikai helyzet felől alkotott nézeteimet elmondjam. Szándékosan késtem ezúttal beszámoló soraimmal, mert tisztelt választóim legnagyobb részét az aratási munkák eddig ugy is nagyon elfoglalták. A helyzet egyébként ez idén nem kedvez a beszámolóknak. Nem mintha épen veszedelmesen válságos volna, hanem mert immár jóformán évek óta mindig egy és ugyanaz a kérdés uralkodik felette s adja meg sajátságos jellegét. A kiegyezés Ausztriával — ez az a nagy kérdés, mely már oly régen első sorban érdekli az egész hazát. Az országgyűlés elmúlt ülésszakát is, bármilyen egyéb ügyek felől tárgyaltunk, voltaképen csakis ez az egy nagy és legfőbb kérdés foglalkoztatta. Fájdalom — e kérdés ma sincs még megoldva s még mindig lehetetlen biztos feleletet adni arra is: mikor és miképen jut ez végül megoldásra f Bármennyire káros ez a kétséges, egyre bonyolódó és a kifejlés felé még sem induló állapot, annyit nyugodt lelkiismerettel mondhatunk el, hogy magyar részről semmiféle hiba nem történt, mely a kiegyezési bonyodalmak oka lenne. Sem a magyar kormány, sem a szabadelvű párt, melynek elveit én is vallom, s mely e kormányt támogatja, nem mulasztott el egyetlen lépést sem megtenni, melylyel rendes viszonyok közt az Ausztriával való ujabb kiegyezéshez eddig már minden esetre eljuthattunk volna. Nem érheti vád e részben a magyar ellenzéki pártokat sem. A hatvanhetediki közjogi alapon álló két ellenzéki pártunk, nevezetesen a nemzeti párt és a néppárt, alapelveiknek hiven megfelelve, a kiegyezés kérdésében semmiféle akadályt nem gördítettek a kormány elé. Sőt még a függetlenségi párt is fölébe helyezte e kérdésben az ország érdekét a pártérdeknek s elvei fentartása mellett — félretéve a veszedelmes obstrukciós kísérleteket — csupán a nyugodt, komoly ellenzésre szorítkozott. Tisztán és kizárólag a megbízhatatlan és zűrzavaros osztrák politikai viszonyok okozták s okozzák még folyvást, hogy az uj kiegyezés máig sem köttetett meg, s hogy az sem tudható : mikor fogjuk azt egyáltalán megkötni. A helyzetet felette bonyolulttá teszi most már az is, hogy mi törvényeink szerint csupán az alkotmányos Ausztriával egyezhetünk ki, — alkotmányos Ausztria azonban most már tényleg nem is létezik. Az osztrák parlament, mely eddig is csak botrányokat és nemzetiségi veszekedéseket csinált, immár a császári intézkedés folytán egyáltalán nem működik. Kivel kössön tehát Magyarország kiegyezést ? Ha törvényünk azt nem tiltaná, csakis a parlament nélkül, tisztán a császári hatalom megbízásából kormányzó osztrák minisztériummal egyezhetnénk ki. Lehet, hogy előnyös is lenne ezt megtennünk, — ámde ennek, mint jeleztem, törvényes elvi akadálya van. Valószínű ennélfogva, hogy nagy és bölcs türelemmel várnunk kell, mig a most tetszhalott teljes osztfrák alkotmányosság rajra életre ébred » mig igy illetékes tényezővel köthetünk uj egyezséget. Addig is azonban' gondoskodnunk kell,, hogy a rendezetlen kiegyezési viszonyok folytán hazánk és az egész monarchia,, tekintélyét rontó s közgazdasági viszonyainkra is kártékonyán ható zavarokba ne kerüljön. A mint eddig is ideiglenesintézkedésekkel pótolgattuk a végleges kiegyezést, ezután is> bajosan fogjuk az ideiglenes intézkedéseket kikerülni. Mindezeken felül hazánknak készen keli arra is lenni, hogy ha Ausztriával a közösség tovább semmikép sem tartható fenn,, szentesitett törvényeink értelmében ász. eddig közös ügyekben is önállóan intézkedjünk. Erre volt gondja kormányunknak is, mely már megtette az előintézkedéseketo arra nézve, hogy esetleg kényszerűségből a külön magyar vámterületté léptesse életbe, ha a közös vámterületet Ausztria miatt többé fenn nem tarthatjuk. Mi magyar mezőgazdák, kérdjük, ho>gy inkább érdekünkben van-e a közös vámterület, mely terményeinknek Ausztriában vámmentes piacot biztosit, mint lenne a külön vámterület,, melynek inkább csak a magyarországi; ipar vehetné hasanát ? Azért én, ki a mezőgazdaságban látom a magyar nemzet főerejét, jobban szeretném, ha a külön vámterületet szüksége be nem állana. L>e meri: e szükség mégis beállhat,, helyeslem, hogy kormányunkat ez az es£t sem találja készwletlenül s azt hiszem,, a sok bajjal küzdő magyar mezőgazdák közóhajával értek egyet, midőn az önálló vámterület esetére legalább olyan vámszerződéses politikát követelek^ mely, a mennyire ilyen viszonyok közt lehet, mezőgazdasági terményeink kivitelének kedvez. A kiegyezési kérdés kapcsán a qnotakérdés is függőben van még. Ez, ha politikailag nem is hasznos, de legalább pénzügyileg nem káros nekünk. Mig az uj quotában Ausztriával meg nem egyezünk, addig az uralkodá döntésével természetszerűleg a régi quota-kulcs szerint járulunk a közös terhekhez. Miután pedig az uj quotában Ausztriával csak az esetben volna kész megegyezni, ha a Magyarországra valamivel terhesebb lenne, mint a régi — egyelőre a régi quota megtartása Magyarországra nézve megtakarítással jár. E nehéz kiegyezési vajúdások közt Magyarországnak mi sem szükségesebb, mint a türelem és az okosság. A türelem és okosság politikájával vívjuk csak ki, hogy az egész világ és különösen a felséges dinasztia Magyarországban látja a monarkia főerejét. Ezzel olyan bizalomra teszünk szert, melynek gyümölcseit előbb vagy utóbb okvetlenül élvezni fogjuk. A legnagyobb hiba volna most, ha türelmünket vesztve, olyan ész nélkül való zavarokba és villongásokba merülnénk, a milyeneivbe Ausztria jutott. Ily módon mi is csak azt érhetnők el, amit az osztrákok, akiket — mivel alkotmányosan magukat kormányozni képtelenek — a trónról és a miniszteri székekből felsőbb akarattal kormányoznak. Bízom kormányunkban és a szabadelvű pártban, hogy hazánk törvényeinek és nemzeti becsületének elszánt megóvása mellett, a bölcs türelem, vagyis a Deák Ferencz politikáját a legnehezebb viszonyok közt is fenn fogják tartani s előbb vagy utóbb ujabban is diadalra fogják vinni. A kiegyezés akadozhatik, régi formáiban meg is dőlhet — de nekünk a kiegyezés elvétől eltántorodnunk nem szabad. Még a teljes magyar Önállóságot és különválást is csak igy érhetjük el. Ez volt politikai irányom mindig, az elmúlt ülésszakban is — és ez marad irányom a jövőben. Azt hiszem, tisztelt választóim nagy többsége helyesli ez irányt — s ezért nagybecsű bizalmukra tovább is számítva, maradtam Batorkeszin, 1898. augusztus havában. Hazafiúi üdvözlettel Kobek István, a köbölkúti kerület országgyűlési képviselője. TTTT?.TTg* — Hátralékos előfizetőinket felkérjük, szíveskedjenek az előfizetési pénzeket postafordultával beküldeni. A kiadóhivatal. — Bérmálás Doroghon. Boltizár József érseki helynök f. hó n-én fogja Donoghon kiszolgáltatni a bérmálás szentségét. A főpap fogadására a község nagy előkészületeket tesz. — Aranylakodalom, Teljes csendben, észrevétlenül, a külső világtól nem is sejtve, ünnepelt egy ritka dátumot f. hó 4rén dr. Femhtinger Sándor királyi tanácsos, az aranydiplomás orvostudor, a kiváló tudós.. E napon mult — hála Is- ----tennék, a legjobb erőben és a legfrissebb egészségbea — nyolcvanegy esztendős s e napon mult ötven esztendeje, hogy az oltár előtt örök hűséget esküdött a legjobb,, legszeretőbb hitvesnek, született Massa Máriának. A szép ünnepen csak a Gsalád tagjai vettek részt, d&legyen , megengedve nekünk is, akik a nagyérdeműi házaspárnak mindig legőszintébb, legkiválóbb, tisztelői közé tartoztunk, hogy kifejezzük a kívánságunkat:; legyen a gyémántlakodalom minden tekintetben perdantja az elmúlt aranynak.. —- Személyi hirek. Kovács Teodóz volt szerzetesferencrendí atya, mint gyón-, tató, 1. hó i-én a közp,©ntii papnő veidéiben működését megkezdette. — Dr. Gönczy Gyula muzslai járásbiró szabadságideje egyrészét városunkban eltöltvén^ a Szepességbe utazott.. — Amerikai beneés városunkban, A helybeli Szent-Beaedekrendi székháziak érdekes vendége volt: Don Beddi^ az északamerikai sanet-meynardi bencés kolostor és kollégium theológiai tanára, \ aki jelenleg Európát utazza be. Kedden Schedl Arnulf tanár kíséretében a hercegprímásnál is tisztelgett, aki a legszeretetreméltóbban fogadta. Városunkbó^ Kalocsára utazott. — Kinevezés. A belügyminiszter Bérczy László segédjegyzőt Farnadon helyettes annyakönyv ezetővé nevezte ki. — Névmagyarosítások. A belügyminiszter dr. Sonnenschein Ignác doroghi bányaorvos nevének Szabó-ra, Ehrenvald Dezső helybeli illetőségű budapesti hírlapíró nevének ErdŐsire kért megváltoztatását engedélyezte. — Kilépő megyebizottsági tagok. A választott megyebizottsági tagok közül f. évi december hó 31 én a következőknek mandátuma jár le : ifjabb Sáros István, dr. Perényi Kálmán, Eggenhoífer Ernő, Adolf Ferenc, Csizmár Márton, Takács József, Nóvák János, Gotthard Ede, Józsa Illés, Hartmann Péter, Nedeczky Kálmán, Zsitvay Endre, Molnár János, Bittér Imre, Rogrün Ede, Veres Ede, Hertelendy Gyula, Varga József, Berényi József, Mocsi Imre, Szegedi József, Magát Ioachim, ifjabb Feichtinger Sándor, ifj. Szádovszky János, Zsarnóczay István, Urbán András, Torma András, dr. Helcz Antal, Magos Sándor, dr. Földváry István, Niedermann József, Oltóssy Ferenc, Hoffmann Ferenc, és Iványi Géza. A kilépettek helyének betöltésekor töltik be az 1900 ig megválasztott, de eltávozott Mihályi Imre volt bajóthi jegyző helyét is. — Orvosaink Budapesten. Az Oszágos Orvosi Szövetség rendes évi kongresszusa e hó 4-én Budapesten a Royai szálloda olvasótermében mintegy négyszáz tag jelenlétében, a vidék nagy érdeklődése mellett tartatott meg s azon a mi orvo- y^i saink ezúttal is kitüntető figyelemben részesültek. Főtárgyai voltak az összejö- < vetélnek: az alapszabályok módosítása, a szövetségi országos orvosi nyugdíj- j intézmény életbeléptetése. Az előbbiben egy ujabb, október hó folyamán tartandó kongresszus vált szükségessé. Az orsz. orvosi szövetkezet tagjainak száma a főtitkári jelentés szerint eddig 2300 ra szaporodott. Az esztergommegyei fiókszövetség képviseletében jelen voltak : r dr. Mátray Ferenc fiók sz. elnök, dr. Áldori Mór, alelnök, dr. Rapcsák Imre vál. tag. Az esztergomi fiókszövetség, mint az országban elsőnek megalakult s az év folyamán nagy tevékenységet kifejtett fiókszövetségek egyike, a főtitkári jelentésben különös kitüntetésben és ovációban részesült. Azonkívül