Esztergom és Vidéke, 1898

1898-06-19 / 49.szám

családnevek állapota szerint osztályozná a nyolc milliót, hát akkor ez a szám félanyira apadna le. Ennek csak az idegen népek Örülnek legjobban, főleg a külföld, mert addig mig nevünk német, horvát, tót, rác és oláh, nemzetiségünket nevünk után mérlegelve, az idegennevüeket az ő nemzetiségükhöz számítják, — vagy sovinismussal vádolják a magyart, hogy erőnek erejével elhódítottuk tőlük, mert családnevük után ítélve, nem lehetnek az ő felfogásuk szerint magyarok. Tehát a faji összetartás érzete is parancsolja, hogy ha már a magyar nyelvet beszéljük és valljuk, szüntessük meg az idegen nevek használatát is egyúttal. Ne halogassuk a névmagyarosítást, — mert minden késedelem megboszulja magát. Lám, a leghíresebb magyar költő : Petőfi Sándor eredeti családnevéből (Petrovics) tökét kovácsoltak ellenlábosaink, hogy nem lehetett magyar eredetű. Igy tettek Zrínyivel, Kinizsivel, a kiket magukénak mondottak, hogy horvátok stb. idegen nemzetiségűek. Elvégre talán nem is lehet csodálni, ha a köztünk élő idegen nemzetiség tagjai a mi jeleseinknek számát a maguk javára elhódítani és eldisputálni iparkodnak, —mert a magyar indolens nép. Hasonlít, mint keleti származású faj, a törökhez, mely a beolvasztási processus művében soha sem tudott ékeskedni ; — Ugy hagy mindent a régiben, s igy lettek a magyar községekből lassacskán tót és oláh községek. De meg a. magyar faj egyes kivételes tagjaiban bizonyos fokú meggondolatlan dőreség lappang, — mely — irigység vagy gúnyból képes csúfot űzni oly magyar emberből, aki nevét megváltoztatva, magyar városban születve és élve, egyedül magyarul beszél. Ezért, mert atyjáról ics-csel végződő családnevet viselt egykoron, hát rácnak és horvátnak hirdette utonutfélen egy magyar családból származó, magát műveltnek tartott tanár. No, ha egy tanárember megtud oly könyelműen magáról feledkezni, — miért ne tenné azt egy idegen nemzetiséghez tartozó egyén, aki megtagadná nemzetiségi kulturmissióját, ha az uralkodó magyar faj romlására, bomlására szolgáló, törvényileg nem kifogásolható eszközöket meg nem ragadná. Hogy tehát az egész vonalon erős lehessen a magyar, minden magyarul érző, beszélő és gondolkodó honpolgár vetkőzze le idegen hangzású nevét ugy, mint azt Halmos János budapesti főpolgármester megcselekedte ! Őrszem. A párkányjárási tanítok gyűlése. Esztergom, június 18. A Párkány egyházkerületi tanítók e hó 7-én tartották meg tavaszi közgyűlésüket a párkányi r. k. iskola tantermében. A tagok teljes számán kívül a kerületi papság több tagja volt jelen s mint vendég, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő tisztelte meg jelenlétével a közgyűlést. Az ülés kezdetén Meizermann Ignác egyházkerületi tanfelügyelő, esperes, bátorkeszi plébános, arany érdemkeresztes elnök nagyszabású, korunk tanügyi viszonyait behatóan tárgyaló, szép beszédei mondott, melyből közöljük a következő részt: Tisztelt Közgyűlés ! Talán egy pálya sem részesül oly hangzatos frázisokban, frázisos elismerésben, mint a tanítói, amely hírlapokban, szaklapokban, országgyűlési tanácskozásokban, de leginkább a tanitók számára egybehívott közgyűléseken mindig magasztalva van. És e frázisokban nagy igazság rejlik, mert a néptanító elnevezés csakugyan fontos hivatást feltételez, amennyiben a leendő nemzedéket, a népet olyanná nevelik, amilyenek a tanitók, azon elv szerint : akié az iskola, azé a jövő. Hiszen, a szó valódi értelmében vett nép, a társadalom zöme, egyedül a népiskolában szerzett ismeretekkel lép az életbe; de az intelligens oszlálynak minden rétege az alapismereteket szintén itt szedi fel, — amely alapon épit a tovább képző iskola is, — tehát a népiskola nagy fontosságát elismerni és méltányolni bárki is kénytelen. Tisztelt KÖ2gyülés! Hazánkban még alig folyt le tanítói gyűlés, ahol az 1870-ki francia német háború fegyver sikereit nem a német iskolamesterek javára irták volna, akik a győzelmes német hadsereg ifjait oly szellemben oktatták, hogy abból mást, mint biztos győzelmet nem is meríthettek. De ugyanazon gyűléseken egyidejűleg elfeledték hangoztatni, hogy a német iskolamesterek buzgalma nem száraz kenyér mellett érlelődött meg, háromszor—négyszer annyi fizetés mellett lettek a tanítványok szellemi és erkölcsi apostolaivá, mint a minőt a m agyarország

1 kollegák élveztek. 9 Ez okból lelkének egész bensőségével üdvözli a tanítói korpótlékról és fizetésük 400 frtra való kiegészítéséről szóló t. c. életbeléptetését, melynek gyakorlati kivitele számtalan könnyet szárit fel azok szemeiből, kik eddig nyomorral küzdöttek, üdvözli nemcsak azért, mert hatalmas arányokban emeli a tanitók Önbecset és azok működésének értékét, hanem azért is, mivel ezen üdvös törvény mintegy előjele a toborzás biztos sikerének. Igy reméli édes hazánknak szebb jövőjét és boldogságának felvirágozását. Mert, folytatja, valljuk be az igazat t. közgyűlés ! Korunkban a serdülő ifjúság kihívó alakban fenyegettetik a mindinkább elterjedő vallásellenes és erkölcstelen áramlattal és szocializmussal szem ben ! . . Vessünk csak egy futó pillantást a néptanítók lapjaiba, olvassuk csak a tanító gyűlésük értesítéseit s meg fogunk győződni, hogy a gyermekek legnagyobb része valláserkölcsösségben hanyatlik. Hisz legnagyobb könnyűséggel meglehetne irni a fiuk és leánykák bűnbotrányainak történetét. Az öngyilkosság már a gyermekek közt is mániává lett; egy rosz tanjegy, egy kis dorgálás, rendreutasitás elég ok reá. Egyikmásik 14 éves fiú, — hallják csak, — életuntságból öngyilkos lett! Néhány évvel ezelőtt Budapesten a rendőrség tanköteles fiuk jól szervezett tolvajbandájára bukkant. Egyetlenegy év alatt Ausztriában 2000 gyermek került a vádlottak padjára ! Rothadt gyümölcsök ! — Valóban szomorú kilátások. E végzetes mozgalommal s lehangoló tapasztalattal szemben rámutat azon egyetlen eszkö:re, amelyen kívül semmivel sem lehet a baj gyökerét kiirtani, s ez a valláserkölcsös nevelés. Örömmel konstatálja azonban, hogy vannak kitűnő magyar kath. tanítóink, kik az egyháznak és hazának hű fiakat, a társadalomnak hasznos polgárokat nevelnek. Befejezésül — folytatja, — szabadjon még élénk örömérzettel és őszinte- magyar szivélyességg^i üdvözölnünk a mai közgyűlésünkön kegyesen megjelent vármegyénk közbecsülés és tiszteletnek örvendő, érdemekben gazdag kir. tanfelügyelőjét, mint a nagym. magyar közoktatási kormány buzgó képviselőjét és kedves közegét, kapuvári Vargyas Endre kir. tanácsos úr ő nagyságát, kit az isteni gondviselés az egyház és haza javára, megyei tanügyünk és népnevelésünk előnyére, a nemzeti közművelődés és szellem felvirágoztatására, a néptanítói kar örömére és vigasztalására még sokáig boldogul tartson meg. (Éljenzés.) Következett a mult közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése. Ezután dr. Walther Gyula apátkanonok, főegyházmegyei főtanfelügyelő 2552. sz. leirata olvastatott fel, melyben többek közt azon hitének ád kifejezést, hogy az ily feladata magaslatán álló tanítótestület biztos reményt nyújt azon üdvös szolgálatokra, amelyeket az egyház és haza a kath. tanügy bajnokainak munkássága iránt táplál. (Lelkes éljenzéssel fogadtatott.) Következett Stampay János köbölkúti fő tanitó a még őszi közgyűlésre benyújtott, de idő rövidsége miatt tárgysoron kívül maradt pályamunkájának felolvasása *az énektanítás legegyszerűbb módszeré t-ro\. Szerző ezen sikerült munkálatát időközben a Népneveié', a kath. tanitók hivatalos lapja is közölte s az a közgyűlés részéről élénk tetszéssel és általános helyesléssel találkozott. Ugyancsak Stampay János főtanitó gyakorlati előadást tartott a hittan köréből : az Istenről. Előadása a gyermekek figyelmét, de még a hallgatókét is mindvégig lekötötte. Úgy a közgyűlés, mint annak ott levő vendége, Vargyas Endre kir. tanfelügyelő, az előadás érdeméről elismerőleg nyilatkozott, miért is az egy arany pályadíj egyhangúlag neki ítéltetett. A Bartal-féle alap bizottságának megkeresésére a gyüiés megnyugodott abban, hogy ezen alap az esztergomi tanítóképzőintézet segély alapjához csatoltassék, s hogy abból a tanítóképző-intézetbe járó tanitók gyermekei segélyeztcssenek. Juhász Béla pénztárnok felmutatta, hogy az egyesület tőke-vagyona 349 frt 43 krt tesz ki, s hogy készpénzben van 2 frt 31 kr. Az országos tanítói segélyalapra 7 frt 50 krt küldöttek be. Székesváry Imre köbölkúti plébános felkérte az elnököt, hogy a ker. papságot a tanitó-egyleti gyűléseken való megjelenésre és a tagdijak lefizetésére felszólítani szíveskedjék, mit az elnök készséggel megígért. Az egyesületi zárszámadás megvizsgálása a választmányra bízatott. Felolvastattak és tudomásul vétettek a felsőbb hatóságok rendeletei. Szilavecsky István párkányi főtanitó felhozza, hogy a tanköteles gyermekek általában későn, október végén, sőt november elején jelennek meg ; a szorosan vett tanidő nem több 4—5 hónapnál s igy a kiszabott tananyagot a tanitó legjobb akarat mellett sem képes elvégezni. Fentebbi oknál fogva nem a tanítókban keresendő a hiba, ha gyenge, vagy hiányos eredményt mutat fel, hanem a szőlőkben, akik minden legcsekélyebb ok miatt s nagyrészben büntetlenül visszatartják gyermekeiket az iskoláztatástól. Vargyas Endre kir. tanfelügyelő szót kérvén az elnöktől, felemlíti, hogy ez ügyben a megyei tanhatóságnál már megtette a szükséges lépéseket s továbbra is a legszigorúbb intézkedéseket fogja életbe léptetni. Az évi szorgalomidő megszabását pedig a törvény követelményeihez képest a megyei közigazgatási bizottság közbenjöttével fogja megállapítani ; egyúttal tanfelügyelői hivatalában kéri a tanitók szíves támogatását, hogy célját, a megyei népnevelésügynek felvirágoztatását könnyebben elérhesse. Ajánlja a tanítóknak a kath. püspöki kar tantervét, melynek pontos kivitele által ezen üdvös cél legsikeresebben elérhető. A jövő őszi közgyűlésen gyakorlati előadást fog tartani Sztokiász Vilmos a számtanból, Csébits Károly pedig a szőlőművelés tanából. Az érdekes gyűlés ezzel véget ért. Riporter. Hátrányos vasúti menetrend. Esztergom, június 18. Brutsy János, mint a győri Kereskedelmi és Iparkamara kültagja a már sokszor említett hátrányos nyári vasúti menetrend ügyében a következő beadványt intézte a kamarához : »Az Esztergom-almásfüzitői helyiérdekű vasuttársulat f. évi május hó i-én életbeléptetett uj menetrenddel Esztergom város ipari és kereskedelmi érdekeit érzékenyen sérti az által, hogy az eddigi Almás-Füzitőről 6 óra 24 p. reggel induló vonat helyett május hó i-től hajnali 3 óra 42 pkor indul és Esztergomba 5 óra 34 p.-kor érkezik. A 18 napos tapasztalat megmutatta, hogy mily óriási hátrányára válhatik egy városnak a helytelenül alkalmazott menetrend, másrészről pedig bebizonyított tény az a nagy áldás és haszon, amely egy célirányosan és kellően alkalmazott menetrend megalkotásában rejlik. Mig eddig az Esztergomba 9 óra 30 p.-kor reggel érkező vonat az utasok százait hozta és az utcákon karavánonként húzódtak a tömegek, a bérkocsik és fiakkerek untig foglalkozva voltak, addig ma a hajnalba Füzitőről induló és Esztergomba 5 óra 35 p.-kor érkező vonaton alig lézeng I—2 utas, az is ásítozva és álmosan bandukol a város felé, nem tudva, hogy a kora reggeli órákban mitévő legyen ? A bírósághoz és hivatalokba menni 8—9 óra előtt nem lehet, jobb üzletek is csak 7 óra felé zárnak fel ; tehát a korai felkeléshez és boszusághoz még a tétlenség nyomasztó hatása is járul s igy nem csoda, hogy Esztergom forgalma e vidékről teljesen megszűnt és ezen helytelen intézkedés által ismét csak a főváros bűvös és ellentálhatlan érdekkörébe lesz az a közönség kényszer utján hajtva, a mely közönségnek természetszerű forgalmi végpontja Esztergom város volt. Hogy mennyire káros és mily felháborodást idézett elő Esztergom város közönségében a nevezett társulat igazgatóságának ezen Esztergom várost és közönségét mélyen sértő intézkedése, mutatja az is, hogy Esztergom vármegye közigazgatási bizottságából is indult mozgalom a főispán utján, hogy ezen sérelmes menetrend megváltoztattassák. Közvetlen tapasztalásból, de a hozzám sűrűen érkező panaszokból is meggyőződtem arról, hogy ezen veszedelmet el kell hárítani s minthogy a tek. keresk. és iparkamara mindannyiszor latba vetette súlyát és tekintélyét, valahányszor a kerület érdekeiről is szó lehetett, ennélfogva bizalommal fordulok a ker. keresk. és iparkamara m, t. Elnökségéhez, méltóztassék alkalmas módon oda hatni, hogy Esztergom város közönségére, közforgalmára, iparára és kereskedelmére egyaránt bénítólag ható vasúti menetrend megváltoztattassák ; — és pedig vagy a régi menetrend visszaállításával, vagy ha ez a nagy országos forgalom tekintetében elhárithatlan akadályokba ütköznék, ugy egy ujabb vonat beállításával akként, hogy ez a reggeli, illetve a délelőtti órákban érkezzék Esztergomba. Ezen intézkedésre annyival is inkább jogot formálhat magának Esztergom város közönsége, mert a helyi érdekű vasutak létjogának alapját az a vidék képezi, melyet vasutjai átszelnek és a mely város és vidék a létesítést lehetővé tette a törzsrészvények jegyzése által.« A Kereskedelmi Kamara f. évi június elseji közgyűlése alkalmával foglalkozott a beadványnyal sja kamaraijsereskedelmi osztály javaslata értelmében következőleg határozott: A kamara megbízza az elnökséget, hogy ez ügyben szélesebb körből véleményeket nyerve, a közölt előterjesztést a m. kir. államvasutak tudomására hozza s annak kedvező elintézését kérelmezze.