Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-20 / 23.szám

Mert csak szabad nemzet képes fejlődésre és csak szabad nemzet képes a saját jólétének eszközeit felsimerni, megalkotni és a saját javára munkálkodni. S hogy ezt az egész magyar nemzet, még a kiváltságosak is elismerték, s ezzel örök hálára kötelezték a nemzetet, abból látjuk, hogy kiváltságaik, bőségük s egész vagyonukról mondottak le akkor, amidőn szabadságukat átengedték a jobbágyoknak is és a közterhek egyforma viselésére kötelezték magukat. Ezen az általános szabadságon épült fel minden további jogunk, a törvény előtti egyenlőségünk a szóban és Írásban, munkában és törekvésben ; önkormányzatunk a megyében és az államban. Ez a szabadság adja meg a jogot, hogy a törvény korlátai közt mindenki befolyjon az állam kormányzásába és igy saját maga igazgatásába. Abba, menynyi adót, mennyi katonát ad az államnak s mennyit tart szükségesnek az állam fennállása és védelmére. A nemzet hozza s törvényt a nemzetnek. Ez a Szabadság alapja alkotmányunknak, a mely mindannyiszor egy-egy csorbát szenvedne, ha a teljes szabadság csak egy karcolást is kapna. Ez a szabadság hozza magával alkotmányunk azon garanciáját, hogy a minisztérium annak az országgyűlésnek felelős, melyet a nemzet választ, hogy alkotmányos királyával egyetértve törvénj^eket hozzon a maga kormányzása, saját jóléte és boldogulására. Mindenünket, a mink van, s amit most természetesnek látunk, ezeknek a törvényeknek köszönhetjük s azoknak, akik e törvényeket megalkották és életbe léptették. Az 1848 iki országgyűlés tagjainak és az első magyar minisztériumnak. De a legnagyobb hála illeti meg azokat, akik lángeszükkel hazaszeretetükkel és vas akaratukkal előkészítették édes hazánk újjászületését. Vagy teljes volna-e ez ünnepség fénye ha meg nem emlékeznénk a nagy Széchenyi Istvánról aki a nemzetet szóval, tettel, Írásban, nyomatásbau, példával és áldozattal felrázta tespedéséböl, és ha nem gyújtanánk meg az emlékezet és hálaadás fáklyáját Kossuth Lajos szellemének, akinek lánglelke és Európát megrázó ékes szózata tettekre serkentette s csodákra vezérelte a magyar népet? És csakugyan nem volnánk e hálátlanok akkor, ha nem emlékeznénk meg azokról a hősökről, akik édes hazánk szent szabadságáért, otthont, szerető családot, kétségbeesett szülőket elhagyva, tollat, ^kalapácsot, ekevasat eldobva belevetettek magukat a szent szabadságért vivott ádáz küzdelembe és testi lel kinyomoruságot tűrve, kitárták keblüket az öldöklő fegyverek előtt, hogy saját testükkel védjék a nemzet legdrágább kincsét: a szent Szabadságot. Hogy védjék a Szabadságot és hogy megtartsák nekünk: utódaiknak. Ide kell visszavezetnünk a nemzet emlékezetét, ide kell visszatérnünk ez ünnepnapokon, hogy e mult dicső példáiból merítsünk lelkesedést. Lelkesedést amely magacélozza izmainkat a jövő munkájára és táplálja szivünkben a hazaszeretet égő lángját. Azért, mélyen tisztelt ünneplő közönség, zarándokoljatok ide minden március idusán, ide e köré az égbenyúló oszlop köré, a mely vészszel, viharral dacolva nyúlik az ég felé s az 1000 éves múltra visszatekintve büszkén hirdeti, a mit Kossuth Lajos mondott hogy: „Magyarországon a poklok kapui sem diadalmaskodnak." S aztán itt leborulva az édes anyaföldre, emeljük fel sziveinket a magyarok mindenható Istenéhez, hogy töltse meg lelkünket az emlékezés zsarátnokával, mert abból éled a hazaszeretet lángoló csóvája, tartsa távol tőlünk a feledés sötét fátyolát, mert a mögött van a hazátlanság, és erősitse meg vérünkben a szabadság lüktetését, mert csak ugy tarthatjuk meg eskünket: A magyarok Istenére esküszünk Rabok többé nem leszünk ! A viharos éljenzés leesillapultával még a Himnuszt énekelte el a közönség. S ezzel a délelőtti ünnepély befejeződött. Délben 54 teritésü ebéd volt, melyen a királyra és hazára az olvasóköri diszelnök Revicz ky főszolgabíró, — dr. Hulényi Győző országgyűlési képviselő ünnepi szónokra Vaszary Mihály, 1

— Reviczky főbíróra Heinzelmann kántortanító, — a hölgyekre dr. Hulényi Győző s a község lakosaira Csupor István prím. uradalmi főerdőmester emelt poharat. Az ebédtől öt órakor kelt föl az ünneplő uri közönség s táncra perdülve kivirradtig együtt maradt. Este kivilágítás volt, mely alkalommal még a legszegényebb zsellér is mécset gyújtott ablakában. A népség apraja-nagyja majd 11 óráig az utcán volt s hazafias dalokat énekelt. A község lakosai önként ünnepeltek ; ünnepi köntösbe öltöztek s egész napon nem dolgoztak. A kereskedők is üzletüket egész nap zárva tartották. Az uj falusi hölgyek ifj. Ledergerber Pálné urno kezdeményezésére, az Arpádhegyi milleniumi emléket ez alkalommal megkoszorúzták. Az egész ünnep igen szépen sikerült, de még szebben sikerült volna, ha az előkészítésében és rendezésében leginkább buzgólkodó Ridy István — aki 14-én hirtelen rosszul lett — azon részt vehetett volna. Bátorkesz. Bátorkesz nagyközség is szép ünnepélyekkel ülte meg a szabadság születésének ötvenedik évfordulóját. A polgári olvasókör évi közgyűlése elfogadván Simonyi Lajos erre vonatkozó indítványát, bevonta az ünnepélyek tartásába az egész községet. Hétfőn este kivilágították, fellobogózták az egész községet, és alig volt ház

5 bármi szegény nép lakott is abban, melynek ablakában legalább egy mécsecske ne hirdette volna, hogy lakói is kiveszik részüket az általános örömből. Kedden délelőtt a község tanácstermében diszgyülés volt, egyedüli tárgya az 1848. március 15-nek méltatása. A képviselőtestület tagjai nagy számban megjelenvén, Szegi Pál biró megnyitá a gyűlést és átadta a szót Hertelendy Gyula jegyzőnek, aki ékesszólással rajzolta az 50 év előtti eseményeket, mely beszédeért élénken megéljenezték. Innen a képviselőtestület a rom. kath* templomba ment, ahol Aleisertnan Ignác esperes plébános tartott igen szép hazafias beszédet. Majd onnan a református templomba ment az ünneplő közönség ahol Kovács Géza lelkész mondott lelkes szónoklatot, Nemesik Dániel ref. kántortanító szavalt hazafias költeményt és elénekelte a szózatot és hymnust, mit az egész közönség állva, lelkesülve vele énekelt. Az izr. templomban nem volt ünnepély, Reich izrael. rabbi felsőbb hatóságára hivatkozva ápril 11-ikére halasztotta ; de hitközségének örege-apraja részt vett a keddi ünnepségekben. Az üzletek zárva maradtak, minden munka szünetelt, a házak zászlódiszben, a nép ünnepi ruhában adta mega nap ünnepi színezetét. Mégis a fénypontja az ünnepségeknek a polgári olvasókörben folyt le. Megnyitóul Bittér Tódor vezetése alatt a közönség elénekelte a szózatot, azután Meiserman Ignác esperes plébános tartott felolvasást a nap jelentőségéről, Simonyi Lajos olvasott fel Petőfi. Sándorról, ezután Kovács Géza ref. lelkész olvasta fel a bátorkeszi polgári olvasókör 20 éves történetét, mely felolvasásokat a nagy számban megjelent helybeli és vidéki tagok élénken megéljeneztek, után na lelkesült hangulatban elénekelték „Isten áld meg a magyart." Ezek után következett a közvacsora, melynél igen élénk lelkes hangulat uralkodott. Az első felköszöntőt Meiserman Ignác esperes plébános mondotta a legelső magyar emberre : a királyra, melyet a közönség állva hallgatott meg és szívből jövő lelkes élj énekkel kisért. Utánna Simonyi Lajos a kör védnökét, bátorkeszi Kobek Istvánt, Finiczer Fülöp a kör elnökeit éltették élénk tetszés és éljenzés közt. Ezután megeredt a tósztok árja és a közönség lelkes hangulatban hajnalig együtt maradt zeneszó mellett. Szegi Pál biró a kÖzségbeli agg honvédek részére gyűjtést rendezett, akiket bevezetvén a terembe, azok minden jóval megvendégelt ettek. A község iparosai és gazdái más vendéglőkben ünnepelték meg közvacsora mellett ezen nemzeti ünnepet. Süttő. Süttő község méltó módon ünnepelte meg március 15-ikét. Reggel mise volt ünnepélyes Te Deum-mal melynek végeztével az egybegyűlt községi értelmiség, elülj ár óság, az Összes iskolás növendékek nemzeti zászló elővitele mellett kivonult a sz. Ilona kápolna tőszomszédságában lévő milleniumi emlék szoborhoz — ahol hazafias énekek eléneklése után Lohner József tanitó rövid szép beszédben kifejté a nagy közönség előtt a nagy nap jelentőségét, különösen az ifjúságot buzdította jó hazafiságra és intette, hogy e nevezetes napot évenként ünnepelje meg, mert ez a nap volt, melyen ők és az egész nemzet a legnagyobb kincset, a szabadságot ajándékba kapta. — Wiesinger kántortanító két szép alkalmi verset szavalt. — Különös, általános tetszéssel a „Talpra magyar "-t. Több iskolás leány és fiu szavalt még és az „Isten áld meg a magyar"-t eléneklése után — hazafias énekek eléneklése mellett visszaérkezett a közönség a templom előtti térre, a honnan elindultak. Mozsarak dörgése, egész délelőtt tartott és sok épületen lengett a nemzeti zászló. Dömös. D'őmös község következőképen ünnepelte meg a nagy napot: Reggel 5 órakor a katholikus templomnál négy taracklövés jelenté a nap jelentőségét. Nyolc órakor az egész község népe Összegyülekezett a falu felső végén nemzeti zászló alatt a községi rézzenével, gyári tűzoltósággal teljes diszben. Elül négy lovas legény, akik magyarosan voltak öltözve. Fél kilenc órakor volt az indulás, elől ment a négy lovas legény, azután egy Öreg 48-as honvéd (Ország Antal) aki a községben egyedül van életben a 48-iak közül, az vitte a község nemzeti zászlóját, utánna ment a rezzenne, a zene után a tűzoltóság, teljes diszben, s tűzoltóság után a többi közönség. Igy mentek a templomba, ahol kilenc órakor volt a nagymise, mise után a menet körüljárta az egész községet s az iskolához vonult. Az iskola udvarán Petrás József plébános szép hazafias beszédet tartott, azután szavaltak a gyermekek • hazafias költeményeket, majd a közönség elénekelte a Szózatot, a Hymnus-t, mire zeneszóval vonult a «Magyar király* vendég lőhöz. Délután a községben nem dolgozott senki. A szomszédos PiHs-Marótk, amely község egyáltalán nem vetttudomást a nagy napról, egy kis hazafiságot tanulhatna a kis Dömöstől. Baj na. Szép volt Bajna község ünneplése is, amely hazafias dalok éneklésével kezdődött. Ezeket Spiel tanitó kitűnő eredménynyel tanította be. A hálaadó istentisztelet után az egész közönség a község szabad ég alatt tartott diszgyűlésén vett részt, amelyen Gotthard Ede ur elnökölt, A Nóvák József jegyző által előadott beszédnek nagy hatása volt. Az ünnepet bankett zárta be, amelyen az Öreg honvédeket megvendégelték. Este a községet kivilágították. Farnád. Farnád község apraja-nagyja megünnepelte március 15-ét. Előző nap estétéjén taracdurrogással hivták fel a lakosság figyelmét a következő nagy napra. Reggel 5 órakor két cigánybanda Rákócy indulóját húzva, járta be a falut, miközben a mozsarak durrogása ébresztgette a lakosságot. Reggel 8 órákkor 400 iskolás fiu zászlók alatt vonult a nemzeti jelvényes képviselőtestület éljenzésétől viszhangozó községháza elé, honnan a menet elől a diszbanderiummal és a tűzoltósággal, zeneszó melett, a hazát éltetve ment mind a három egyházfelekezet templomába, a hálaadó istentiszteletet meghallgatni. A lelkészek valóban dicséretet érdemlő módon buzdították a népet hazaszeretetre. A templomokból kijöve.t ekkor már mintegy 1500 főre menő tömeg vonult a községháza elé, hol a zászlókkal és magyar cimerekkel feldiszitett emelvényen Meszes Ferenc jegyző beszélt márc 15-ről. Ezután Kováts Géza segédjegyző lépett a szószékre és onnan szavalta el Petőfi >Talpra magyar- «ját

N nagy lelkesedéssel, mire a nép többszörösen kiáltá: esküszünk, esküszünk, kogy rabok tovább nem leszünk. ZE ZEV ZEEZ! ZEüZ _ Esztei'gom, március 19. — A Takarékpénztár napja. A keddi ünnepségekről még egyre érkező tudósítások miatt a szerdai ünnepségekről: a Takarékpénztár nagy napjáról ezúttal sem emlékezhetünk meg oly részletesen, ahogy azt ugy a hatalmas pénzintézet, mint szépen sikerült jubiláris ünnepe megérdemelné. A díszközgyűlés elején dr. Feichtinger Sándor elnök örömmel és lelkesedéssel üdvözölte a kellő számban megjelent részvényeseket, majd a jegyzőkönyv hitelesítésére dr. Csernoch Jánost, Niedermann Pált és Schalkász Ferencet kérte fel. Elmondotta, hogy nem közönséges közgyűlésről van szó, ötven éves sikeres működésre tekinthet vissza a társaság, amelynek mindég a közügy fellendítése lebegett szemei előtt, annak ékesszóló tanúbizonysága, hogy ez idő alatt jótékony, közművelődési célokra 89,000 frtot áldozott. Kívánja, hogy az intézet továbbra is éljen, emelkedjék, virágozzék. Következett Reusz József igazgató nagyszabású beszéde, aki minekelőtt az istentiszteleten celebrált Bolttzár püspöknek mondott köszönetet. Isten névévei kezdődött a mai közgyűlés, ugy mint 50 év előtt, és ezen jelszóval megy át második félszázadba. Az ünnep kiegészítéséül találó vonásokban adta elő az 50 év történetét, amelynek — úgymond — jól tudja, hogy munkájában csak halvány képét adhatta. Majd felemlítette, hogy az intézet létesítése körül legtöbbet fáradt Meszéna János és néhai Rédly Károly. Indítványozza, hogy a még élő kezdeményezőknek: Meszéna Jánosnak, Meszéna Ferencnek, Rédly Gyulának és Farkas Józsefnek a közgyűlés fejezze ki forró háláját. Kegyelettel emlékezik meg a társulat halottjairól. Legyen áldott emlékük! Buzgó imát intéz az egek Urához, hogy áldása szálljon a társulatra. Dr. Földváry István az ő ismert ékesszólásával Reusz József igazgató érdemeit méltatta s addig is, mig a társulat ezt méltó módon megteheti, köszönetet mondott az Ötven év története megirójának. E mü, mely évek serény munkájának gyümölcse, egy erkölcsi oszlop, mely meg nem dönthető, le nem rombolható s mindég hirdetője lesz a társaság és a város közönsége életrevalóságának. Nem csak a társaság 50 éves