Esztergom és Vidéke, 1897

1897-10-14 / 82.szám

tagjai ezen nemzetek fiaiból kerülrültek ki, vagy rokon nyelvet beszéltek : addig a magyar nemzet, mind a két nyelvcsaládtól elütő nyelvével teljesen idegen volt a térkő szerzetesekre nézve. Téritőket, papokat, kik a népet megértsék, s magokat vele megértethessék, teremteni : volt a szent király egyik legnagyobb gondja. Iskolákra volt szükség, Ezen időre esik a mi kath. középiskolánk keletkezése. Azon kor iskolái igen különböznek a mi gymnásiumi oktatásunktól ; még e nevet sem viselték, de azért mégis joggal látjuk bennök a középiskoláink eredetét, mert ugyanazt a szerepet töltik be, melyet a mi gymnasiumaink. Midőn tehát gymnásiumunk történetét szándékozom megírni, nem tehetem, hogy meg ne emlékezzem az Árpádházi királyok idejében fennállott esztergomi iskoláról. Szívesen száll vissza lelkem a kilenczszáz esztendő előtti iskolához, már csak azon okból is, mert meg vagyok győződve, hogy elődeink, rendünknek tagjai, hirdették először amaz iskola katedrájáról a tudomány igéit. S midőn a jelen század elején visszaállított rendre a legfelsőbb királyi parancs azon kitüntető kötelességet ruházta, hogy esztergomi gymnásiumot fentartsa: a rend csak régi otthonába tért meg hoszu évek multán, s újra szoros összekköttetésbe lépett Esztergom és Panonhalma, szent királyunknak ez a két legkedvesebb helye. Gymnásiumunk jellege kezdete óta állandóan katholikus. Egy-két év kivételével mindig egyházi férfiak tanították benne a tudományszomjasakat a ker. vallás és a profán tudomány ismereteire. A legrégibb időben káptalani iskola néven szerepel s az ezredik évben már fennállott. A török hódítás idejében 1543-ban, a káptalan elköltözésével megszűnt. Hosszú szünet állott be ezután a tanításban. Csak 1687-ben nyílt meg újra az iskola s már a mai néven. Vezetést a Jezsuitákra bízta a nagynevű alapító, s a rend eltörléséig ők tanítottak gymnásiumunkban. Az erre a következő néhány évtized a »vegyes korszak < iskolánk életében. Állami intézet lett: kir. gymnásium. Szerzetesek, majd világiak tanítottak a kir. gymnasiumban. 1808-ban átvette vezetését a Szt. Benedek-rend, s máig is a rend tagjai tanítják benne a haza jövendő reményeit, s ugyancsak e rend tartja is fönn. Az esztergommegyei tanítóknak. Esztergom, október 13. Esztergom vármegye népoktatási ügye dr. Walter Gyula egyházmegyei főtanfelügyelősáje alatt szépen halad előre. A kitűnő tsnférfiunak régi ideája volt, hogy Esztergomot kulturális központtá avassa, de mert a törekvése útját más érdekek hátráltatták, azért e téren várakozó álláspontra kellett helyezkednie. Most, hogy a főtanfelügyelői szék is általa van betöltve, semmi sem áll útjában, hogy régi törekvését ne érvényesítse. Igy pl. egy tanügyi szakközlöny megindítását kell legelőbb keresztülvinnie, melylyei azon tanügyi közérdekű dolgok, melyek megoldásra várnak, irányitólag nemsokára íelszinre kerülhetnek. Nem akarunk reminiscenciákba bocsátkozni, de ha a tanügyi téren tett összes működésünk eredményét mérlegeljük, azon konklúzióra kell jutnunk, hogy sok elmaradt, aminek meg kellett volna történnie. Hogyha a magyar népoktatás harminc éves múltját vesszük bonckés alá, mely Esztergomot érdekli, önként azon kérdés tolul előtérbe : miért nem indítottak itt már régen tanítói körök számára szolgáló szaklapot, melynek fonalán sok kérdést meg lehetett volna világítani ? Harminc évi időszak alatt nem lehetett volna-e oly egyesületet létrehozni, mely a tagok számarányát tekintve első volna az országban ? Nem rendelkezhetnék-e ezen egyesület immár oly alapvagyonnal, melyből a kath. tanítók, legalább a diöcezisbeli tanítók házát megépíteni lehetett volna ? Mint primási és káptalani város, a sok jólelkű kanonokok ittlétének örvendvén, harminc év alatt hányat lehetett volna az egyesületi alapító tagok közé százszáz forinttal vonzani ? Hány nagylelkű kanonok halálozott el e harminc év alatt s ezeknek jótékonyságát a kath. tanügy és tanítók javára mennyire érdemes lett volna megnyerni s az egylet magasztos céljaira értékesíteni ? Ismételjük, hogy ami halad, az nem marad. Bíznunk lehet a jövőben és Walter Gyula kanonok kipróbált tevékenységében s ügyszeretetében, aki az eddig észlelt hiányok kipótlására latba veti egész . erejét s azt a zászlót, melyre a tanügy előbbre vitelének szüksége van kiírva, — ő győzelemre fogja vezetni. Egy tanitó. Bartal Rezső ünneplése. Esztergom, október 13. Kiegészítéséül ama tudósításunknak, amelyet lapunk legutóbbi számában arról a megható, szép búcsúzóról hoztunk, amelyben a megyei tanítók részesítették nyugodalomba vonult volt tanfelügyelőjüket : Bartal Rezsőt, hozzuk még pótlólag Meiszermann Ignác bátorkeszi esperes plébánosnak, párkány— egyházkerületi tanfelügyelőnek s a koronás arany érdem* kereszt tulajdonának következő nagy hatást keltett szép beszédét : Miután véglegesen elhagyta Nagyságod azt a fényes, de egyúttal terhes esztergom megyei királyi tanfelügyelői állást, melyet megyénkben két évtizeden tul annyi eredménnyel és dicsőséggel töltött be ; miután hivatalos összeköttetése fonalát állami nyugdijaztatása alkalmából tényleg megszakitá e megye tanközegeivel, melyben a tanfelügyelői fáradozás és népoktatási igazgatás és tevékenység nehéz munkáját oly nemes becsvágygyal, annyi szellemmel és tanférfiui hivatottsággal végezte, miután szellemileg megvált Nagyságod azon megyétől melynek buzgó hivataloskodása alatt, férfi kora gondjait tevékenységét, eszméit annyi lelkesedéssel, és oda adással szentelte, — megyénk három járási róm. katholikus esperes néptanító egyesülete testületileg még egyszer, megakarta tisztelni Nagyságodban a távozó népszerű, szeretett megyei királyi tanfelügyelőt, még egyszer akart találkozni Nagyságoddal színről szinre, hogy kérelmezett állami nyugdijaztatása és tényleges nyugalomba vonulása felett szavakkal ki nem fejezhető bánatát tolmácsolja és egy utolsó szívélyes »Isten hozzád*-ban búcsúzzék el Nagyságodtól. A legmelegebb részvéttel csatlakozik a megyénk három kerületi rk. tanitó egyesülete is ahhoz a közérzelemhez, amely nyugalomba vonulása és távozása alkalmából megyénk összes irányadó tényezőit fogva tarja. Leverőleg hatott ugyanis a megyénk összes tanegyesületüre is, hogy Nagyságodban oly férfiút veszítünk el a közéletből, akinek modora, lelkiismeretessége, hitbuzgalma felemelőleg hatott s aki a megyebeli tanügy felvirágzásán, a nemzeti kultúra fejlesztésén, az egyházi és felekezeti hatóságokkal és autonóm hitközségekkelvaló érintkezésben és együtt működésben szép emléket hagyott hátra ... Ennek kösszönhető, hogy a megyebeli tanügy felvirágoztatása terén elévülhetlen érdemeket szerzett s a járásbeli iskolák megmagyarosodása az összes iskolák nívójának szép emelkedése Nagyságod nevével mindenkor kapcsolatos marad. Nagyságodban hivatalos működése alatt a megyebeli lelkészek és tanítók soha sem látták a gőgös, rideg feljebbvalót, hanem mindig a lelkes tanférfiut, a kinek systémája mindig a szelídséggel, jó szóval való czéltérés volt, ami Nagyságodnak mindenkor sikerült is. Nagyságodra nézve nem kenyér, nem hivatal volt a királyi tanfelügyelőség, hanem hivatás, ki mint egykor maga is tanférfiu tisztában volt mindazon követelményekkel, melyek Magyarország tanügyét kell hogy mozgassák. Nagyságod ép hajtása volt a rég;i tanférfiunak, aki a tanügy terén nem csak tanít, de művel és világit is. Nagyságodat a lelkészek és tanítók és mindazok, kikkel hivatalos érintkezése volt, lelkesedéssel becsülték és szerették, mert irántuk minden viszony és körülmény között folytonos jó indulatot, barátságos együttérzést és szívélyes előzékenységet tanúsított s mondjuk, ritka tanfelügyelőt kísér Magyarországon éppen a papok és tanférfiak részéről oly osztatlan rokonszenv, mint Nagyságodat, ki egész megjelenésében a tanférfiu benyomását tette a szemlélőre; amennyi- j ben hallgatag, kontemplativ szelleme) csak a tanügy, a tudományos érintkezés { által nyilt meg bővebb szóra és ilyen! kor egész én-jét a melegség és lelkese- | dés hatotta át, és szinte felvillanyozta i Nagyságod a személyével eszmecserét i folytatót. Ha Nagyságod nyugalomba vonulá-i sával meg is szakká velünk a hivatalos | összeköttetést, legyen meggyőződve,' hogy vármegyénk összes róni. kath, lel-j készi és tanítói kara kedvesen fog mindenha ugy egyéniségére, mint áldásos j működésére vissza emlékezni. Bárhová j menjen is pihenni, szeretetünk, kegye- \ létünk, hálánk, hálánk, rokonszenvünk i Nagyságoddal lesz. Lángoljon a magyar tanügy oltárán ezentúl is szive s engedjen helyt ezentúl is annak a lelkészi és tanítói karnak, annak a megyének, melynek tanügyét nemcsak ápolta, de fel is emelte. (Éljenzés.) Nem megy tehát csodaszámba, hogy megyénk területén mozgalom indult meg azok között, kiket hivatásuk a tanügygyei szorosabb összeköttetésbe hozott, s kiknek lelkes buzgósága egyrészt-közadakozás utján egy iskolai ösztöndijalap megalkotását tervezte, mely Nagyságod nevéről cimezve, kamataival az Esztergom megyei tanítóknak Esztergomban járó gyermekeit lesz hivatva segélyezni, — másrészt pedig a mai napra a megyeháza nagytermében kitűzött szép bncsuzó ünnepély és diszgyülés alkalmából, Nagyságod hazafias nagy erényeinek őszinte hódolatával és egész szivével adózni siet, mint ki 21 évi királyi tanfelügyelői buzgó hivataloskodása alatt a megyei néptanítóknak igazi atyja, tanácsadója, vezére és érdekeinek előmozdítója vala. És éppen azért most, midőn Nagyságod hosszú, áldásos működése után jól kiérdemlett nyugalmának élvezetébe lépett, vármegyénk összes iskolaszéki, lelkészi és néptanítói kara végleges távozása alkalmábói búcsúzó szózatként azon benső óhajának ad kifejezést, hogy Nagyságod a hiven és jól teljesített kötelesség tudata által nyújtott boldog megelégedésben a pihenés és nyugalom napjait, kedves családja, számos ismerősei és barátjai körében még sokáig, igen sokáig élvezhesse. Megye és város. O Bizottsági tárgyalás — viharral. A pénzügyi és jogügyi bizottság f. hó 9-én késő estig elhúzódott ülésében letárgyalta a városi tisztviselők nyugdijszabályzatát és azt véglegesen megállapította ugy, hogy legközelebb a közgyűlés foglalkozhatik vele. Részletes bírálatot akkor fogunk írni, ha a teljes szöveg közkézre jut, mert ugy a tisztviselőkre, mint a városi pénztárra háramló nagy terhek különös közérdeket képeznek. Az alap külön kezeltetnék s mig 50,000 frtra nem emelkedik, nem érinthető, — 100,000 írtig pedig csak a kamat go°/

0-a. fordítható nyugdijakra. A jelenlegi tisztviselők összes, visszamenőleg beszámítandó szolgálati éveik után i%-ot, törzsjárulékképen pedig mostani fizetésük 5%-át fizetik egyszerre, ezentúl pedig 2, 3, 4%-ot a szerint, amint szolgálatba lépésük idején a 30, 35, vagy negyven évet meghaladták volt. Sarkalatos tétele továbbá a szabályzatnak, hogy tiz évet meghaladó szolgálat után a tisztújításon kimaradt tisztviselő nyugdíjban részesítendő. Sajnosán kell végül megemlékeznünk arról az éles konfliktusról, amely dr. Helcz Antal és az ügy előadója : dr. Földváry István főügyész között felmerült s amely az egész bizottságra kínos benyomást tett. A javaslatnak egyik, fegyelmi vétségekről szóló pontjánál dr. Helc személyes célzást vélt felfedezhetni, amit az előadó visszautasított, amire dr. Helc szenvedélyesen kitört. Éles szóváltás támadt, ugy hogy a tanácskozást is meg kellett szakítani. Végre a polgármester állította helyre a csendet kijelentvén, hogy az előadó a támadásra okot egyáltalán nem szolgáltatott. Sajnálatos, hogy ily jelenségek is felmerülhetnek közügyeink tárgyalásánál, holott éppen dr. Helc urnák tiz esztendeig hevert fiókjában a nyugdijszabályzat. Elég ideje lett volna — a sok sürgető interpellációra — kedve szerint elintéztetni s mily hatalmas tőke feküdhetnék már azóta a város pénztárában! O A közigazgatási bizottság tegnap rövid ülést tartott, kevés és jelentékeny tárgygyal, ugy hogy pl. a főjegyző, akit máskor nem is láthatni helyén az előtte felhalmozott aktacsomótól, ezúttal egyetlenegy tárgyat : a csendőrség havi jelentését referálta. A pénzügyigazgató bejelentette, hogy mult hóban az egyenes adókból 74,700 frt folyt be, vagyis 2600 frtal több, mint a mult év hasonló időszakában, ami a jelen sanyarú viszonyai között szinte meglepő. — A polgármester még mindég nem terjesztette be a kórházi szabályzatot, miért is elhatározták, hogy most már nyolcadszor, de utószor is, fegyelmi viszgálat terhe alatt felszólítják, hogy záros határidő alatt teljesítse a bizottság határozatát. — Ismeretes, hogy Nagysáp községben a kath. iskola számára épületet emelnek, amelynek ügyetlen tervét a plébános csinálta s amelyet semmiféle hatósághoz nem terjesztettek fel, miért is az épités folytatása betiltatott, A tanfelügyelő indítványára kimondották, hogy a tiszti főorvos és az államépitészeti hivatal kiküldöttje hivatalosan megvizsgálja az épületet és kimondja, mely feltételek mellett folytatható annak emelése. O Dr. Helc Antal fegyelmi ügyében az alapok és kötvények átvizsgálására és a konfrontálásra kiküldött ujjabb bizottság hétfőn kezdette meg működését, mely alkalommal egy alapot revideált. E munkanagyon hosszadalmas, felelőségterhes levén, a vizsgálat befejezéséig mindenesetre ujabb hónapok fognak elmúlni. — Az ügyészi iratokat dr. Helc Antaltól szombaton veszik át. O A szénaügyben Thuránszky Lajos megyei aljegyző hétfőn este befejezte a vizsgálatot, amelynek adatait jelentésével együtt már az alispánhoz be is terjesztette. Egyelőre csak anyit emiitünk meg, hogy körülbelül ötven tanút hallgatott ki. O Az egészségügyi felügyelő dr. Mátray Ferenc járási orvos kíséretében tegnap' és ma Dorogh, Tokod, Piszke, Lábatlan, Nyergesujfalu és Táth községeket tekintette meg. O Hivatalvlzsgálat. A szokásos évi hivatalvizsgálatok a vármegyeházán megkezdődtek. O Országos vásár. A szombati köbölkuti vásár kitűnően sikerült s az első forgalmas, mozgalmas vásár ez évben, Itt emiitjük meg, hogy Köbölkutot a sertésvész miatt elrendelt zárlat alul feloldották.