Esztergom és Vidéke, 1897

1897-04-08 / 28.szám

ségekkérdésével is. Azt hisszük, hogy ha a volt királyi városi polgároknak nem akar tetszeni az, a mi viszonyaink között a szenttamási s szt.györgymezei szőlőhegyekre nézve még jó lehet és ezért óhajtottuk a szőlőszeti felügyelő úrnak magyarázatát még a városi tanácskozás előtt meghallgatni. Teljes tisztelettel. Többen a csatolt város részekből.*) «• • •. • • ••• * Selyemtenyésztésünk állapota. Esztergom, ápriris 7. Esztergom vármegye selyemtenyésztése 1893. évben vette kezdetét. Ez évi eredmény 2400 kgramm termesztményről tanúskodik. A rákövetkező év már silány eredményt ért el, mert az akkori felügyelő több mulasztást követett el, a többi között itt Esztergomban ki hagyta kelni a dobozokban elhelyezett petéket, s midőn látta, hogy azokat ki kellene osztani, sebtiben felpakolta a hangyaként nyüzsgő, de étlenül álló állatkákat s igy vitte faluról falura azon kijentéssel, hogy a postán keltek ki, tehát nem tehet róla, ha ily minőségben kénytelen a tenyésztő feleknek átadni. Az igy elcsigázott tenyész-állomány, aztán nagyon természetes dolog hogy 3

/4"

e

d részben elpusztult akkor, mikor a tenyésztő jól kidolgozta magát vele. Emlékezetünk szerint Nagy Gyula unyi segédjegyző járt vele legjobban pórul, mert közel 100 grammnyi kikelt petemennyiséget vállalt el tenyésztésre s abból 90 százaléka elpusztult. Hasonló körülmények mutatkoztak egyebütt is, — azért a termés átlag is 1

/

4-ére szállott alá az előbbi év eredményéhez képest. E szokatlan és kedvezőtlen termés vizsgálatra késztette a szegzárdi vezetőséget. A vizsgálat a legszigorúbb ellárást vonta maga után, melynek befejeztével a felügyelő állásától fel lett mentve. •) Bár e kérdésben állaspontunkat már ismételten kifejtettük, közöljük e cikket, mint a csatolt városrészek mozgalma vezetőinek véleménjnyilványitását. Jacques: Nincs . . . de . . . Madame Lonville: (szavába vág) De mindjárt jön . . . (Jacques-hoz) Mond meg nővérednek, hogy Dulac ur itt van. Jacques: (felkel) Megyek, anyám, (magában) Tudom, nem fog bejönni, fél hogy a mama sokat beszél, (elmegy.) Madame Lonville: (Dulac-hoz) Sajnálom, hogy ön nem jött előbb, Heléne énekel . . . hallotta volna szép kellemes hangját. Dulac: Heléne kisasszony énekel ? nem is tudtam. Madame Lonville: Nem csak hogy énekel, de ugy érti a zenét, mint kevesen, és kedveli bármily fajtáját. Egész konyen énekli Parsifalt — ismeri ? Dulac: Nem, asszonyom. Madame Lonville: En sem. Wagner müve, és nagyon szép. Hát jól van. Heléne elénekli önnek Parsifalt, vagy Yvette dalait . . . Dulac: (udvariasan) Ez, nagyszerű lesz ! Madame Lonville: Eszményi! Annál is inkább, mivel olyan vigan, olyan chic-kel énekel . . Aki Helénet a társaságban látja, nem is képzeli, mi ő az intim családi életben. Jdcques: (visszatérve, magában) Ugye A szegzárdi főfelügyelőség okulva a szomorú tapasztalaton, a meghódított esztergomi selyemtenyésztési készületet továbbra is megtartani óhajtván, kipróbált erőit küldte ki a tenyésztők visszaszerzésére, — de fájdalom, a megrendült bizalom nagyon lassan birt csak helyreállani annál is inkább, minél a tenyésztők érdeke a gubóárak tekintetében nem állott egy nívón az első tenyésztési év gubóárával. Szegzárdon azért nem estek ért azon kétségbe: hogy Esztergomot elvesztik, mint tenyésztési központot, — mert Esztergommegyének maradt egy állhatatos községe : Ebed, melynek életrevaló népe mind ez ideig szilárdul kitartott a selyemtenyésztés mellett, s ezen község példáján okulva, a többi községek is beleolvadtak a tenyésztési körzetbe. Ehhez nem csekély utánjárás, fáradtság kellett, — melyet Válint Márton jelenlegi felügyelő dicséretesen megoldott. O vitte ki, hogy Esztergom továbbra is központ maradjon s kiváló gondoskodását képezte, hogy az esztergomi három holdnyi területű szederfa telep az intézet jelentékeny áldozatkészsége mellett életképes teleppé fejlődjek, melyben több mint húszezer csemete-fácska vár nemsokára kiültetésre. Es hogy ebbeli törekvése már idő előtt eredményt tüntessen fel, rajta volt, hogy a szegzárdi felügyelőség utján ötvenezer csemetét tudjon Esztergom város és környékén elhelyezni — tehát kért ennyi csemetét, s azt ápril i-én meg is kapta, Ebből 6^10 ezret Esztergom városának szánt kiültetésre, s ezt törvényszerű elhelyezés céljából már a városi tanácsnak fel is ajánlotta. De körültekintő, élelmes mivoltát azzal igazolta leginkább, hogy midőn erre alkalmas terület kijelölését kérte a tanácsostól, a tanácsos nem volt azon helyzetben, hogy erre nézve tájékoztató útmutatást tudott volna adni — ha a felügyelő fürkésző szeme ki nem segiti őt azzal, hogy a Goré (sinter) árok egyik oldala, mely csaknem egy kilométer hosszúságban nyúlik le a kis-Duna ághoz, — sövényszerüleg mondtam, hogy nem jön, pedig pedig mily szép dolog lenne, ha ez a házaság létre jönne. Madame Leuville : Es nővéred ? Jacques: Elment, anyám. Madame Lonville : Elment ? Jacques: Lissyékhez ment megtudni mikor kezdődik a tennis . . . Madame Louville: (Dulachoz) Ön is fog tenisezni ? Dulac : Valószinüleg . . Madame Lonville: Szerec játszani ? Helén bolondul utána; de szép játék is az ! Dulac: Valami különösen nem szeretem a tennist, csakis a többiek kedveért játszom, noha kedvelek sokféle sportot. Madame Lonville; — Egészen mint Heléne! Ő imádja a sportot! (Jacques csodálkozva néz reá) Még a zenét is föláldozza a sportért — előbb még énekelt és most már , . . Jacques: (magában) Igen itt volt és javította a bycicli-harisnyámat, a mamának bámulatos fantáziája van ! Dulac : Mily kár, hogy nem hallhatom a kisasszonyt. Madame Lonville : Az ám. És gondolja csak itt hagyta a zongorát, hogy elmenjen tudakozódni, mikor kezdődik befásitható s rövid idő múlva a tenyésztők által kényelmesen lombozható hely volna. Ezen kedvező és mindenki által kényelmesen hozzáférhető, rendkívül alkalmas talaj elfogadása ellen semmi kifogást nem lehet tenni, — azért hihető, hogy a város gazdasági vezetője az ingyen kapott csemeteállományt még a héten, vagy a nagyhéten elfogja ültettetni. A fon maradt 40000, vagy 44000 csemetének igen sok gazdája kínálkozik, főleg a szomszédos, tenyészteni vágyó politikai községekből, de e tekintetben Hont és Komárommegyék is reklamálnak maguknak a csemetékből, mert látják és tudják, hogy szederfa-lomb nélkül a selyemtenyésztést kultiválni annyi, mint a körmetlen macskát a fára kényszeríteni. Magán gazdaságok is kérnek csemetét, hogy birtokukat szederfa sövényhálózattal bekeríthessék, s igy a gazdaságukban a hasznot hajtó jövedelemnek ezen modern ágát is meghonosíthassák. Azt hiszszük, hogy ha a sövényrendszer meghonosítása ugy a községekben, pl. temetők, faiskolák vásárterek stb. körül létre jön, nem különben a magán telkek és birtokok ilynemű hálózattal fognak bekeritettni, — a selyemtenyésztés óriási arányokat fog elérni a nélkül, hogy a tenyésztők verbuválásában valami sokat kellene fáradni. Bárha mielőbb igy lenne! Sok szegény család még több, egyéb erőmüvi munkára alkalmatlan éltes férfi és nő-tagja nyerne magának ez által olcsó kenyérkeresetet. Őrszem. Megye és város. O A vágóhíd ügyében beadott ügyészi fellebbezést s a Fehérlő felépitésére vonatkozó közgyűlési határozatot a városi hatóság már elküldötte a törvényhatósághoz. O Rózsaszínű rovat. Nagy lelki gyönyörűségünkre szolgál, hogy fenti cimet e helyütt is megnyithatjuk abból az alkalomból, hogy a város megkezdette a Kisduna rettenetesen elhanyagolt mellékének rendbehozását. Őszintén óhajtjuk, hogy uj rovatunk lapunk minden számában helyett találjon. a játék, nehogy egy percet is veszitsen belőle. Dulac: (Jacqueshoz) Ön is játszik ? Jacques: Dehogy játszom . . . Madame Lonville : (élénken közbe vág.) Megígérted miss Hower-nek, hogy vele fogsz játszani. Azt nem szabad elmulasztanod . . . Dulac: (jelentőséggel hangsúlyozva) Ertem . . . (magában.) Ez játék lenne az öt milliós hozományra ? Dulac : (magában) Milyen praktikus népek ezek ! Mindkét oldalon egyszerre ütik a vasat, és bámulatos, hogy meg van a siker látszatja. A kis amerikai miss — egy régi francia koronát és cimet akar. — Én is bomlok mint egy ostoba. Csak egy hajszálon csügg még, hogy megtegyem azt a baklövést, amit majd lehetetlen lesz jóvá tennem. Madame Lonville: (nyugtalankodik Dulac elgondolkodása miatt) Ön unatkozik nálunk ? Dulac : Bocsánat! dehogy unatkozom. Madame Lonville: Csak tréfáltam, — megvagyok győződve, hogy nem . . Ha Heléne nincs itthon, hiányzik a napsugár — ő az élet, a vidámság ebben a házban. Dacule: Heléne kisasszony valóban igen vig és elbájoló, biztositom kegyeO A hegyközség érdekében szép közönség előtt tartotta meg értekezletét mult szombaton Bernhardt Rezső szőlőszeti felügyelő a »Fürdő szállodát nagytermében. Az értekezletet Wimmer Ferenc szőlőbirtokos nyitotta meg, ki is a szőlőszet felújításának ügyét az érdekelteknek megmagyarázván, felkérte a szőlőszeti felügyelőt, hogy szakbeli tudását a nagyközönség javára ismertesse. A felügyelő kifejtvén álláspontját, külösen ostorozta az eddigi ósdi gyakorlatot és minden izében talpraesett előadást tartott, m ilyet a szőlőbirtokosság zajosan megéljenzett. Majd ismét Wimmer Ferenc lépett a pódiumra s az itteni viszonyok alapos ismeretének birtokában a jövő tennivalóit ecsetelte a birtokosság előtt. Utána Wimmer Imre ügyvéd városunk fia, megyebeli szőlőnagybirtokos különösen a felnyitáshoz adandó állami kölcsönök ügyét ismertette s kifejezést adott azon nézetének, hogy városunk szőlőmüvelése csakis a hegyközség megalakitásával lendülhet fel. Beszédét azzal fejezte be, hogy ő ellenzéki ember létére is mélyen belátja, hogy a törvényhozás a szőlőmüvelés ügye iránt a lehető legelfogadhatóbb intézkedéseket hoz, melyeket bárki más se tehetett volna meg külömben és azokat mindenben jótéteménynek kell vennünk. Többen a törvény szövegét is kivánták ismerni. Itt Niedermann József rendőrkapitány, különben szintén szőlőbirtokos, állt fel s B. törvényt főbb részeiben felolvasta. Ö — úgymond — nem állhatja meg, hogy ne reflektáljon Bernhard szavaira ott, ahol azt állítja, hogy a szőlőpásztorok született és fizetett tolvajok. Ez lehetett igy régen, de ma nem s ő, aki a hegyrendészetet ez oldalon ellenőrizni tartozik, állítja, hogy ily rendezett viszonyok s ily becsületes hegyőrök rég voltak a város szolgálatában. Az érdekelt szőlőbirtokosság és a hatóság részéről jóleső érzéssel láttuk Maiina Lajos polpármestert, Bleszl Ferenc urat is, valamint Osváth Andor városi tisztviselőt, aki már egy éve késziti elő városunk értelmes szőlősgazdái körében a hegyközségi alakulás és szőlőmivelés ügyét. A vasárnap tartandó alakuló közgyűlésén, mint értesülünk, Szentgyörgymező község határában és Szenttamás kerületnek >Kusztus« nevű részében a hegyközség biztosan megalakul. O A párkányi körorvosi állás helyettesévé dr. Kuffler Hugó párkányi orvost nevezték ki. Az állás reflektansaiként emlegetik kívüle dr. Horacsek Gyulát, dr Grósz Miksa bajnai és dr. Wilheim bátorkeszi orvosokat. Itt emiitjük meg, hogy az a hir mintha dr. Fődi Emil is pályáznék az állásra, valótlan. Különben valószínű, hogy az uj orvos megválasztása csak hónapok múlva történik meg. det, hogy nélküle is boldognak érzem magamat itt. Madame Lonville: Ne mondja azt! Én már vénecske vagyok és a vének nem mennek ily számba. — Ertem, hogy nem szabad a fiataloknak útjukba állni, (hirtelen fordulattal) Nem tudom Jacques fog-e nősülni ? Dulac: Miért beszél kegyed, asszonyom csakis fia nősüléséről. Hisz Helléné kisasszony is férjhez fog menni ? Madame Lonville: Természetesen — Hisz annyian kérik ! Kétségkívül legközelebb férjhez megy; és amikor ez bekövetkezik — én már nem számitok többé. Ő nem lesz mellettem soha, mig Jacques birtoka Lonville-ben fekszik, hol jogom van lakni és valószínű, hogy akkoriban az évnek egy részét ott töltöm nála. Dulac: (csakhogy valamit mondjon) De . . . asszonyom biztosan hiányozni fog Heléne kisasszonynak. Madame Lonville: Csakis az anyai szeretet hiányozhatik majd neki. Hisz ugy élünk mint két testvér. Különben most sem igen hiányzom neki, mert 6 egészen önálló és már most is tökéletes háziasszony . . . Dulac : (közönyösen) Ah ! . . . (Folyt, köv.) Fordította: Inconnue.