Esztergom és Vidéke, 1896
1896-03-08 / 20.szám
Erdőgazdaságunk (: A depot-rendszerről :) Esztergom, március 7, Városunk több mint háromezer hold erdőt bir tulajdonul, ennek jövedelme egyike a város főbb bevételeinek s ennek alapos, okszerű kihasználása évről évre nagy gondot ád a képviselőknek. A megváltozott viszonyok mellet felmerült már a beraktározás eszméje s felhivatott a város szaktisztviselője, hogy ez irányban is javaslatot adjon, Minthogy pedig ez a fontos kérdés a nagy közönséget igen közelről érdekli, a fa-beszerzés a polgársága egyik első rendű szükség, ugy véljük, hasznos szolgálatot tettünk, midőn leirataik a fontos javaslatot és bő kivonatban közöljük- Nozdrovitzky Miklós erdő mester nagy szakavatottsággal és fáradtsággal egybeállított részletes költségvetést terjesztett be a deporendszer alapján—a város tanácsához és az uj rendszerről, melyre a város esetleg átmenni akar, a kővetkezőket irja: Tekintetes Tanács! Esztergom szab. kir. város évek során át az erdei évi fatermést házak után a katona tartási dij fejében, meghatározott áron szokta eladni. Ezen faosztály az eddig szokásos módon máig is fentartatott, eltekintve attól, hogy a város viszonyai annyira megváltoztak, hogy az előbbeniekhez képest alig lehet ráismerni, mert a népség szaporodott, a faszükség nagyobb lett, az uj kor pedig pénzbeli áldozatokat kivan a várostól. Jóllehet, hogy egy évtized előtt a lakosság, illetve a háztulajdonosok, a katonatartási díj fejében ezen erdei terményt mérsékeltebb áron kapták meg s igy a katonatartás kellemetlenségeiért részben kárpótolva lettek ; de azóta a katona beszálásolás nemcsak hogy megszűnt és ezen teher a háztulajdonosokról levétetett, hanem az katona beszálásolási pótadó cimén az összes adózó közönségre vetetett ki, kik közül a házzal nem rendelkezők — néha tizszeríannyit fizetnek, mint a háztulajdonosok, még sincs kedvezményük a fára vonatkozólag. Köztudomású, hogy a városrészek egyesítése következtében a lakosság nagyobbodni fog, a fakészlet igen megosztódik, miután a kapcsolandó városrészek háztulajdonosai és a lakosok ép oly joggal élvezhetik ezen faosztályi kedvezményt, mint a régebbi háztulajdonosok; ennélfogva a fakészletnek az erdőn való szabályos és igazságos módoni felosztása lehetetlenség lesz, — ezen csak úgy lehetne segíteni, ha a város faterményét évenkint az összes mennyiségben készpénz fizetés mellett átengedné egy vállalkozónak, ki azt rakrárszerü módon értékesítené. Nézetem szerint a város jövedelme ezáltal tetemesen csökenne, mert a vállalkozó nyereséget remél, nem csak a raktározás, hanem a bevásárlás alkalmával is; megtörténhetne az is, hogy a vállalkozó a fát nem itt, hanem nagyobbrészben az értékesebb fát vidékre szállítva adná el, mi a lakosságot még rosszabb helyzetbe jutattná; ennélfogva e rendszert nem; de ajánlom azt, hogy a város mint erdőbirtokos, a saját erdei terményeit úgy ér tőkésítse, hogy a fának lehető legmagasabb árát kapja, a mellett az igazságos felosztás követelményeinek is megfelelhessen, mi csak akkor lesz elérhető, ha a város mint erdőtulajdonos egy raktárt állit föl' A raktár felállításával nézetem szerint a város legigazságosabban jár el, különösen a szegényebb sorsú egyénekkel szemben,, kik manapság arra vannak kényszerítve hogy a piacon drága pénzért értéktelen minőségben szerezzék be szükséges tűzi fájukat. De azokkal szemben is, kiknek több tűzianyagra van szükségük. Mindeznn kellemetlen helyzet akkor midőn a város saját lakosai részére a fát raktározza, megszűnik s alkalom lesz adva, arra, hogy az olcsóbb nemű fából 2 méterkint szükségletét bárki s bármikor lődözhesse. De más körülmény is szól a raktározás mellett, még pedig az,hogy a kevésbbé módosabb emberek, ha van is pénzök, hogy az évi fakészletőket beszerezhetik, helyök nincs azt hova tenni. Régente szokásba volt, hogy a nagyobb menyiséget vett egyének készletüket egész éven át a vágásban hagyták s igy az erdőnek átlaga törvény ellenére veszélyeztetett és rongáltatott. Mos tanába már az ily esetek nem fordulhatnak elő s ez is egyik oka annak, hogy némelyek nem szerezhetik be kel lőleg az< x évi faszükségletöke f . Igy teháta mJlos és tehetségesebb egyének, akik eddig a nagyobb mennyiségű fát vették vagy biztosították mrg>knak, azt ezúttal is megtehetik, a nélkül hogy az udvari helyiségét tele volnánik kénytelenek rakni s igy a tűzbiztonságot veszélyeztetni. Mindezeknek elkerülése végett a nagyobb vevő ugv biztosítja magát, hogy faszükségletét a városi pénztárban előre kiváltja és az ott nyert nyugták alapján a raktárból időközönként elszálltja. Az előnyök egyikét képezi a raktározásnál még az is, hogy a város a fa valódi értékét kaphatja meg, másrészt pedig az erdőnek jövőjét biztosítja az által, hogy a fakészlet a vágásokból még a tavasz beállta előtt kihordható, mert a raktári kezelés mellett mindenki szabadon fuvarozhat, s igy a fa gyorsan kitakarodik, a fenmaradt süge árverése pedig hamarább veheti kezdetét, hordása nem nyúlik egész a tüskék sarjadzásáig mint eddig mindig az erdő épségének rovására történt. A jelenlegi rendszer mellett nem csak azon oknál fogva tart hosszasan a fa kitakarítása, mert a házi urak jogosultságára hosszú terminus adatik, mely után a szabadváltság következik, mi ismét csak a kitakarítás terminusát hosszabbítja, hanem a dívó szokás az, hogy néhány szekeres csoportosulva nagymennyiségű fa szállítására vállalkozik s igy a kihordás ismét csak késleltetik, hanem e mellet 2 / 3 része a szekereseknek sokszor napokig időzik fuvar nélkül, ami a raktározási módnál nem is eshetik meg, mert mint már fentebb említem, ott mindenki fuvarozhat, s ez által a kereslet igazságosabban osztható föl és a fa a vágásokból hamarább kitakarodik, mint jelenleg. (Befejező közlemény következik.) Mugye és város. § A villamosan világított városok tanulmányozására kiküldött bizottság, amely dr. Földváry István, Niedermann János Frey Ferenc és Tiefenthál Gyula urakból áll, ma kezdette meg tiz napra tervezett útját, amelyen sorra járják a fővároson kivül Mármaros-Sziget, Sátoralja-Ujhely, Szatmár, Eger és Nyíregyháza városokat. § Helyettes anyakö lyvvezetők. A belügyminiszter megyénkben helyettes anyakönyvvezetőkké nevezte ki: az ebedi anyakönyvi kerületbe Koditek Károly földbirtokost, á kis-ujfalusiba, Mokos K.ilmin ev. ref. tanítót, a muzslaiba Konnerth János segédjegyzőt, a köbülkutiba Rádó Antal segédjegyzőt, a bátorkeszibe Klinda Aladár segédjegyzőt, a bajnai kerületbe Csontos József jegyzői Írnokot, a csolnokiba Fodor István jegyzői írnokot, a doroghiba Sípos Béla jegyzői Írnokot, a kesztölcibe Apáthy Gyula jegyzői írnokot, a nagysápiba Mészáros Dénes jegyzői Írnokot, a piszkeibe Laendler László jegyzői Írnokot, píils-maróthiba Boniferl Alajos magánzót, a süttőibe Hegedűs János jegyzői Írnokot, az únyiba Krakkcr Henrik jegyzői Írnokot, a nyerge3-ujfalusiba Baics György jegyzői írnokot, a bényibe Gsebres János vegyeskereskedőt, á farnadiba Bozzik István segédjegyzőt, a kétyibe Zsíros Zsigmond magánzót, a kőhidgyarmatiba Csemez Vince jegyzői írnokot, magyar-szölgyénibe Bugyács János segédjegyzőt. § A kórházi bizottság Maiina Lajos h. polgármester elnöklete alatt f. hó 5-én ülést tartott, melyben többrendbeli folyó ügyeken kivül, a Luczenbacher Pál áPal annak idején kórházi czélokra vásárolt és a városnak adományozott háznak ideiglenesen haszonbérbeadás utján leendő értékesítése határoztatott el. A bizottság köszönetet szavazott Luezenbachernek nemeslelkü adományaért. Majd Bárt fai Géza indítványára dr. Feichtinger Sándor igazgató főorvosnak a ház megvétele körül szerzett érdemeiért és összes kórházi működése és tevékenységeért elismeréssel adózott. A kórházi alapszabályok tervezetének készítésére egy bizottság küldetett ki. Majd Bártfay Géza indítványára elhatározta a bizottság, hogy az aggokat az ebéden kivül, ezentúl reggelivel is el fogja látni, Az uj kórház épi tésének ügyében az elnöklő polgármester kijelentette, hogy a kérdés megoldása legközelebb napirendre fog tűzetni. Tudomására hozta egyúttal a bizottságnak, hogy a kórház építésének ügyét az ápolási dijak lényeges leszállításának tanulmányozása késlelteti, mire okul azon körülmény szolgál, hogy a helybeli érseki kórházban az ápolási dijak oly méi sókeltek, hogy ezeknek megfelelőleg a városiban is le kell szállítani az ápolási dijakat. § Tanácsülés. A szerdai városi tanácsülés lefolyásáról még a következőket jelenthetjük: Marosi József, Csupics Emil és még többen megkapták a kért építkezési engedélyt. A Tagén rokonok és a Tágén gyermekek alapítványából a mult évre befolyt kamatokat kiutalványozták. A kamatokból Viég segédtanító a végrendelet értelmében nagyobb összeget, és pedig nyolcvan forintot kapott. Nagyobb vitára adott alkalmat Sóki és társainak évekkel ezelőtt beadott kérelm°, amelyben a töközi földek végén az öregtóhöz kiszögellő legelőből kisebb terület eladását kérték. A kérdés véleményadás végett a gazdasági bizottsághoz utaltatott. § Sárisáp helyettes jegyzővé Dogossy Lajos únyi körjegyző választatott meg. ban. Fizetést kapott és lege ló' ,zör arra határozta el magát, hogy tisztességes lakásba költözik eddigi odújából. Bekóborolta hát a. Ferencváros falusias, olcsó utcáit. Egy barnára meszelt ház ablakán piros szegfübokrokat látott és a piros virágok között hosszúkás fehér kezet. A két színnek ez a bájos diszharmóniája becsalta a rozoga kapun. A fehér kezű fiatal leány várta a kiadó szobában. A szoba barátságos volt, a bútorokon napsugár csillogott, apró kalitkában sárga kanári tollászkodott, a leány haja meg fénylett, mint az újonnan vert arany. A sok sárga fényességtől elvakult a szeme. A leányka becéző szeretettel simított végig a bútorok horgolt takaróján (az Ő fehér ujjai dolgoztak rajtok bizonyosan) és szinte félve^ pirulva mondotta meg az árát. Az ár szerény volt, csak az ő zsebének magas. Megzavarta budgetjében az egyensúlyt, de a kétszerest is habozás nélkül elfogadta volná. Még aznap este beköltözködött a pirosszegfüs szobába. Ez a fehér függönyü szoba lett az ő világa. A I hivatalból türelmetlenül sietett haza és többé ki nem mozdult a fakó ripszbutorok közül. A hosszú estéken szorgalma-j f san dolgozott ő is, a leány is. A leány a konyhában falta a tanítónői képesítő vizsga téziseit, ő meg a kis barna politúros asztalon irta a rég megkezdett pénzügy munkáját. És ha néha egy-egy pillanatra megakadt a tolla a papiroson, meglibbente tte a zöld kaschmirföggönyt a konyhára nyíló üvegajtón és az aranyszínű haj karikákból friss világosság áradt újra fáradt fejébe. Könnyen, gyorsan, lelkesülten dolgozott. A kelet poétái jutottak az eszébe, akik akkor alkották meg legédesebb dalaikat, mikor a nargyile mámoros álomba ringatta fejüket. Rajta is ilyen termékenyítő narkózis vett erőt. Az ópiumot abból a szomorú szürke szempárból szürcsölte hozzá . . . Egy este a mama azt mondotta neki : — Szegények vagyunk, ne szegy éljük, miért égessünk minden este két lámpást. A maga szóbájában elférnénk mind a ketten. Persze hogy elfértek pompásan. Eszti beköltözött a barna ripsz-divánra. És azóta korán gyujtgtták lámpást és haragudtak a világos nyári estékre. Most már gyakrabban belefáradták a munkába. Pihentek, hogy mosolyoghassanak egymásra pár percig szótlanul. Sohasem mondták meg, hogy szeretik egymást. Csak ha olykor felolvasták egy-egy száraz részletet munkájukból, érezték úgy, mintha minden szó puha. lágy pehely volna, amelylyel egymás arcát, vállát simogatják és minden betű röpke csók, amelyet ajkuk egymásra lehel . . . Az értekezése elkészült és akadt egy elszánt kiadó hozzája. Mikor a húsz ives röpirat megjelent, egy nagynevű akadémikus-képviselő felfedezte, cikkeket irt róla és nagy lármát csapott vele a lapokban. Mindenki az új Hitel-vö\ beszélt és egy négykrajcáros napilap II. Széchenyi cimen vezércikkezett róla. Hires ember lett egyszerre belőle. A miniszter egy napon magához hivta és nyájasan megveregette beesett vállát. Mosolyogva mondotta : — Fogalmazóra van szükségem, Osv áth úr! Ez a vállverés volt az introdukciója az ő tüneményes pályájának ésdeprofundis — a a szerelmének. A dicsőség fényességénél egyszerre elhalványult a szőke haj csillogása. Jól emlékezik, a hatodik héten, hogy a minisztériumba járt, egy reggel félredobta a kék fogalmazói ivet és azt mondotta magában : — Szeretni fogom, de okos, leszek. Fiatalok vagyunk és szegények, hát várunk. Öt hónap múlva soron kivül titkárrá léptették elö. Még mindig Esztiéknél lakott, de kollégái előtt már eltagadta a lakását. Mikor az előléptetés estéjén hazaballagott, konstatálta magában, hogy a Ferencváros túlságosan messze van a hivataltól. Borús, barátságtalan este volt, Eszti a kapuban várta. A halavány kék, sokszor mosott perkál ruhában, kötött fehér harisnyában, megkopott, lakk-topánban. Olyan halavány volt és olyan igénytelen. Délben a tanácsosa feleségét kisérte | haza, még érezte a ruhája izgató susogását, és a parfümje buja szagát. — Ha felnő a leányom, magának adom, mondta a szép asszony neki. Eszti meg azt mondotta: —- Megjött a diplomám, Lőrinc. Most már csak egy kis állás kellene hozzá. Emlékezik, hogy önkénytelenül felderült az arca. — Szerzek neked, hugocskám. Még azon este végigböngészte a hivatalos lapot. A sok üres állás között talált egyet Erdély határszélén. Másnap privát audiencián kérte ezt a helyet Eszti számára. A divatba jött uj pénzügyi kapacitás kérését hamar teljesítette minisztere kollégája. Mikor a dekrétum megérkezett, a leányka elolvasta és szelíden, bágyadtan mosologott az ékes kalligrafiával megirt papírlapra. — Elég messze lesz, mondotta csöndes lemondással. Egyebet semmit, csak később köszönte meg a közbenjárását hálásan, melegen. Nemsokára eltűnt a fővárosból és soha többé nem hallott felőle. Még az állomása nevét is elfelejtette. A három év azóta folytonos emelkedés volt — az államtitkárságig. Ez az örökös rózsaszínű mámor csak az utolsó időben kezdte többé kinem elégíteni. Az emberek folytonosan hajlongtak előtte és képmutatólag forgatták a szemüket.A jóllakott ember unottsága fogta Őt is el. Hat hét előtt illatos
