Esztergom és Vidéke, 1896
1896-11-01 / 88.szám
X A városi központi választmánynak tegnap ülése volt, amelyen a szokásos formalitások elintézése után dr. Helcz Antalnak bizalmat szavaztak a választás tapintatos vezetéseért. Annyit a választmány tagjai is elismertek, hogy egy szavazat jogtalanul lett elfogadva az ellenzék részére: a szentgyörgymezei Molnár Istváné. X Az „Esztergom" igazság ossága. Az > Esztergom* legutóbbi számában ujabb támadást intéz dr. Feichtinger Sándor úr ellen, azt állitván, hogy az érdemes pártelnök behatolt a Frey-párt főhadiszállására. Ez a támadás az illető lapnak dr Feichtinger ellen eddig intézett inzultusainál is vakmerőbb és igazságtalanabb. Mert a szerkesztőség tagjainak, akik a választás legcsekélyebb momentumait is megfigyelték, tudniok kellett, hogy dr. Helcz választási elnök küldötte ki dr. Felchtingert katonai, vagy rendőri fedezet nélkül a főhadiszállásra s a pártelnök úr, bár tudta, milyen veszedelmes feladatra vállalkozik, habozás nélkül eleget tett a felhivásnak, amiért igazán csak az »Esztergom* támadhatja meg. X Dr. Prohászka Ottokár. Az esztergomi néppárti jelölteknek nem volt szerencséjük. Dr. Prohászka Ottokár papnöveldéi spirituális a vágvecsei kerületben 164 szavazattal kisebbségben maradt a szabadelvüpárti gróf Széchenyi Aladárral szemben, bár a kerület dúsgazdag földesura : gr. Hunyadi Imre mindent elkövetett érdekében. Mint lapunknak irják, a néppárti választókat ürményi kastélyában hét napig fogva tartotta s például a salgói plébános az oltár előtt a feszületre esküdtette meg a hiveit, hogy Prohászkára szavaznak. X A csaczai mandátum. Csaczán Gebauer választási elnök Cesmoch János kanonokot nem kandidálta, mert a bejelentés egyszerűen igy volt aláirva: >ajánlja husx néppárti választó.*. Miután az ajánlók névszerint nem voltak megnevezve s nem is jelentkeztek, az elnök nem vehette figyelembe a jelölést. X A köbölkuti Választás, mint lapunknak irják, B. Szabó Mihály választási elnök tapintatossága, higgadtsága és pártatlansága következtében teljesen nyugodtan és a legnagyobb rendben folyt le, ami annál örvendetesebben lepett meg mindenkit, mert a néppárti izgatások fanatizálták a választók egy részét s a rend fentartására a községbe csak negyven vártüzér érkezett. A választás utolsó órájában maguk Haydin Károly bizalmi férfiai köszönték meg a választási elnöknek pártatlan magatartását. A már ismeretes eredményt estéli nyolc órakor fáklyefény mellett hirdették ki. A kihirdetés után a győztes párt fáklyásmenettel, zeneszó mellett, kibontott lobogók között kisérte haza Kobek Istvánt Bátorkeszire, amelynek a győzelemben nem kételkedő lakossága kivilágitott ablakokkal, diadalkapuval várta szeretett földesurát. Este a Kobek-kastélyban előkelő, nagy társaság gyűlt össze, hogy a háziúrnak szerencsekivánatait kifejezze. HZ Hr^ ZEZ! ZEd — Személyi hir Dr. Foldváry István vendégével Gyöngyössy János miniszteri tanácsossal Budapestre utazott. — Kolos napja. Biboros hercegprímásunk névünnepét országszerte megünnepelték, de bizonyára sehol lelkesebben, mint városunkban. Lengtek a lobogók, szólottak a mozsarak s a főszékesegyház az ünnepi istentisztelet alkalmával egészen megtelt buzgó hivekkel, akik szeretett egyháznagyunk életeért, egészségeért imádkoztak. A nagy nap alkalmából rendezett helyi ünnepségek közül legnagyobb szabású és legsikerültebb mindenesetre az esztergomi-vizivárosi nőnevelő intézet belső növendékei által rendezett ünnepély volt. A tisztelendő nénék különösen értenek ahhoz a művészethez, hogy minden alkalommal, midőn növendékeik nyilvánosan szerepelnek, valami ujat, meglepőt, Ízléseset, tartalmasat mutassanak be a közönségnek s éppen ezért semmi nyilvános iskolai ünnep iránt nincs városunkban oly nagy és általános érdeklődés, mint azok iránt, amelyek a vízivárosi zárda csöndes falai között folynak le. Ezúttal úgyszólván az egész estét egy kis színjáték töltötte be, amely poétikus képekben és versekben az Idő által összehívott hónapok hódolat tartalmazta a nap ünnepeltjének arcképe előtt. A színjátékban szerepeltek az intézet általunk már jól ismert összes kis primadonnái: aKaas-trió, Burián Erzsike, Mihályfi Fedóra, Petes Margit, Marschalko Ilona stb. stb. Legnagyobb és legfárasztóbb szerepe, de legtöbb sikere közöttük Walter Juliskának volt, aki komoly, koturnusos szerepét épp oly gráciával, mint méltósággal játszotta meg. A kosztümök ragyogók voltak, a rendezés szinte filigránon összevágó, amilyen az esztergomi kis Meiningen-ben már megszokott dolog. A kis tündérek azt is bebizonyították, hogy nemcsak a deklamálásban ügyesek, hanem a táncban is. — Az ünnepi beszédet báró Kaas Terike mondotta s a főpapnak szánt szép élővirágkosár közvetítésére a jelenlevő Snjánszky Antal nagyprépostot kérte fel. — Nagyon sok tapsot kapott, mint szabóinas az ici-pici Marschalko Rózsika, aki ennivaló kedvességgel csicseregte el az Ökölnyi Schneiderbub örömeit és keserveit. Az ezt szenzációja azonban Pethes Mariska szereplése volt. Fantasztikus Marqueritkosztümben Emil Gangét egyik poétikus munkáját mutatta be : »La musique des jleurs<-t természetesen francia nyelven s mondhatjuk, igazi művészettel mutatta be. Bájos, temperamentumos, ügyes, chikkes francia nő volt a deklamálásban, mimikában, énekben egyaránt. Az előadott zenedarabok közül kiváló volt Jung Róza k. a. és Borovicska Adolf duettje. A szép ünnepen, amelyre a tisztelendő nénék méltán büszkék lehetnek, a főpapok közül a nagyréposton kivül jelen voltak dr. Komlóssy Ferenc és dr. Walter Gyula kanonokok. — A hercegprímás névünnepét budavári palotájában töltötte, ahol a politikai és a társadalmi élet számos kitűnősége üdvözölte, felírván nevét az üdvözlők számára kitett Ívre. A helybeli főkáptalan és a primási udvar testületileg tisztelgett az egyházfejedelemnél; az előbbi üdvözletét Boltizár József érseki helynök, az utóbbiét Hettyei Samu irodaigazgató tolmácsolta. A fővárosi papság testületi tisztelgése a hercegprímás gyöngélkedése miatt elmaradt, nevükben Bogisich Miháiy c * püspök gratulált. Délben a budai primási palotában szükebbköru ebéd volt. — Ezüstlakodalom. Bártfay Géza a »Szabadság« szerkesztője, kedves kollegánk vasárnap tartja ezüstlakodalmát a főszékesegyház Bakács-kápolnájában. Az egyházi szertartást Poór Antal kanonok fogja végezni. Fogadja a jubiláns őszinte gratulációnkat. — Szentségimádás. Az esztergomi Oltáregylet épületes ajtatoskodását folyó hó 8-án fogja megtartani a vízivárosi zárdatemplomban. Szt. mise lesz : í / 2 7, 8, 9, és 10 órakor. Délután 5 órakor szentbeszéd és litánia. — Háziezredünk hálája. Háziezredünk tisztikara a vízivárosi zárdát gyönyörű müvü ezüst feszülettel lepte meg hála és köszönet fejében, amiért a tisztelendő nénék az ezred zászlaját nagy fáradtsággal és nagy ügyességgel egészen rendbehozták. — Ügyészválasztás. A Takarékpénztári ügyészválasztást november hó 5-én tartják meg. Csak két pályázó van : dr. Foldváry István és Mattyasóvszky Kálmán. — Diák-Robinsonok. Ma reggel diákok okoztak városunkban szenzációt, harmadik osztályos diákok, akik megijedve attól, hogy a tanári kar megintőjét holnap be kell mutatniok szüleiknek, házigazdáiknak, elhatározták, hogy Fiúméba szöknek s ott beállanak sorhajóhadnagyoknak. A kis Robinsonok Magurányi Sándor vezetése alatt számszerint négyen tegnap este csolnakra ültek s mentek lefelé, majd a primási gépgyárnál ,egy eloldozott tutajra szállottak át. Es talán el is jutottak volna ha nem is Fiúméig, de legalább Vácig, ha Gál nevü társukat el nem fogja a lelkiismeretfurdalás, nem ugrik a tutajról a Dunába, nem úszik partra s nem hozza meg vizesen-locskosan a szenzációs hírt, hogy a reménybeli sorhajóhadnagyok útban vannak. Igy idejekorán utánuk indulhattak s ma délelőtt Dömösön nyomukra is akadtak s haza hozták őket fülön fogva. Ami itthon várta a kis kalandorokat, bizony keserűbb volt a tanári megintőnél s hosszú időre lehűtötte világjáró kedvüket. — Uj polgári kör. Azok a földművesek és polgárok, akik a szabadelvű eszmék hívei, mint értesülünk, legközelebb uj polgári kört alakítanak városunkban. Az előmunkálatokat már megkezdették. — Novemberi előléptetések. A novemberi csillaghullás háziezredünk több tagjának okozott örömet. Kineveztettek: I. osztályú századossá : Hammerchmidt József. II. osztályú századossá; Vadiachs Othomár főhadnagy. Főhadnagyokká lettek : Szilaveczky János, Simonjy Zoltán Bezvoda Emil hadnagyok. Hadnagyokká lettek : Wiesenheimi Eltzenbaum Sándor, Kneist Camilló, Kopita József, Schzvartz Károly hadapród tiszthelyettesek. — Változások: Woinowích Emil ezredes állandóan a 26. gyalogezredhez lett beosztva. Szilaveczky János főhadnagy pedig a 101. gyalogezredhez lett áthelyezve. — Az első hangverseny városunkban november hó 28-án lesz megtartva. Ausztria — Mgyarország legismertebb hárfaművésznőinek: a bécsi Karminszka-nővéreknek hangversenye lesz éz, amelyet bizonyossan tömegesen látogat meg Esztergom zeneértő müveit közönsége, annál is inkább, mert volt már alkalma a zseniális testvérpár bravúros játékában gyönyörködhetni. A hangverseny belépőjegyeire máris lehet előjegyezni Brutsy Gyula úr diszműárúüzletében. — Feloszlott egyesület. A belügyminiszter az > Esztergomi Hivatalnokok Körének* feloszlását az alapszab. 26. §-ában a vagyon hova forditására nézve előírtak pontos betartásának kötelezettsége mellet, f. évi okt. hó 2-án 88203/V. b) szám alatt jóváhagyta. — Bedöntött kapuoszlop. Schtvarcz Adolf fuvarozó egyik kocsisa tegnapelőtt ügyetlenségével bedöntötte a szenttamási temető egyik kapuoszlopát. A rendőrség intézkedéséből a kárttevő költségére annak helyreállítását már foganatba vették. — Eltűnt Cipészinas. Brenner Mihály vízivárosi cipész egyik inasa: Markovics Károly rossz fát tett a tűzre, miért is gazdája megfenyítette. Az elkeseredett fiu menten búcsút mondotf gazdájának s még máig sem akadtak nyomára. — Betörés egy borházba. A mult éjszaka folyamán betörtek Mincér Imréné kesztolci borházába s abból két hektoliter jófajta bort elemeltek. A lopássá! Csepszky Pált gyanúsítják, akinlek neje Mincérnevel közösen birta a pintét s aki néhány nap ótá feleségét elhkgyva a környéken csatangolt. — Bukás a padlásróf. Porukszky József szenttamási korcsmáros sógora háza padlásáról tegnap délelőtt lebukott. Sérülése jelentéktelen. — Összeszurkált választó. Bréda Vince barthi lakost, a Kobek-párt egyik tagját f. hó 27-én Köbölkutoii áz ellenpártiak annyira megkéselték, higy életbenmaradásához alig van reménység. — Kóbor vadászkutya. Kőhidgyarmaton tegnap elfogtak egy vörös foltos, fehérszőrű vizslakutyát. Igazolt tulajdonosa a községházán átveheti. ==. Virágkedvelők figyelmébe. Spilhacsek Ödön törekvő és ügyes műkertész mai hirdetését ajánljuk olvasóink figyelmébe. = Köhögés, rekedtség és einyálkásodásnál, a torok és légzési szervek min den zavarainál, melegen ajánljuk tisztelt olvasóink figyelmébe Egger kitűnő hatású mellpasztilláit. Kaphatók 25 és 50 krajcáros eredeti dobozokban mirtden gyógyszertárban és nevesebb gyógyíüszerüzletben. Fő- és szétküldés! raktár Egger A. fia Nádor-gyógyszertára Budapesten, Váci-körut 17. Boriska. — Az >Esztergom és Vidéke* eredeti novelldíj a. — Egy emben szált le a vonatról sment csak ugy gyalogszerrel, a város felé. Pedig uri ember volt. Nem a ruhájáai látszott meg, hanem a tartásán, mozdulatán, csinos kezén, melylyel levette a kalapját, mihelyt megérezte, hogy szabadban van. Mindennapi ember sem volt, mert nem restéit emberségesen felelni kocsisoknak, hordároknak, kik szolgálatára ajánlkoztak. A hangja lágy volt, a szemei fényesek. Az arcán valami külünös, furcsa ragyogás. Gyermekarcokon van ez, karácsony estén, mikor várnak valamit, mert nagyon szorgalmasak voltak és a rovásra nem került semmi. Gyermekek mosolyognak igy, a kicsinyek és a nagyon nagy emberek. A rendkívül emberekben mindig van valami gyermekes. Nem a tudatlanság ez a gyermekből, hanem a tisztaság és egyszerűség. Ugy mosolyognak, ugy hisznek, biznak, olyan szépeket látnak, mint a gyermekek, akik sokszor mennyivel bölcsebbek, mint a középszerű emberek. Kicsit fáradt volt, de görnyedt vállain látszott, hogy ezt a fáradságot nem most, hanem egy egész életen át szerezte. Most azon iparkodott, hogy hogy kiegyenesedjék, felborzolta elől a haját és elindult a város felé. Nagy terjedelmű, de alapjában véve igen kis város volt. Ha eloltották a szobák lámpáit, az utczák is elsötétedtek, mintha valamennyi ház lehunyta volna a szemét. Virágos akáczok virrasztottak fölötte, azzal a selyem-hangu, lágy susogással, milyen csak az akácznak van. Olyan az, mint mikor halkan, álmosan imádkozik valami jó öreg asszony. Családias, békéltető suttogás ez, Akáczfák alatt soha, soha sem éreztem magamat elhagyottnak. Éppen nyíltak a virágok is. A levegőt megédesítették, az utat beszórták puha, fehér szirmokkal. Az utas lehajolt, felvett két marékra valót s beletemette az arcát. Mikor a virágokat újra leszórta, nedvesek voltak mind. Tiz év óta nem látott fehér akáczvirágot. Csak ment tovább. Egyik utczán le, a másikon fel mindenütt fehér szirmokon, csöndes házak mellett egyedül. Valahol a templom táján, hol egy egész kis akáczerdő volt, leült az első padra, levette a kalapját s nézte a tanitó házának két sötétzöld ablakát. A ablak mellett léczkerités futott végig. Csipkés szegélyén pazarul lógott le a délignyitó kacskaringós indája. No lám, ez a virág is örökké tart. Gondol még abban a házban valaki arra, hogy elvesse az apró fekete magokat minden tavaszon. — Boriska, — mondta halkan az utas csak ugy magának és mosolygott. Boriska szerette a délignyitót. Már akkor is ugy, a hogy csak asszonyok tudnak szeretni valamit. Kezével ápolta, mosolyával várta, aztán elpusztította. Nevetve roppantgatta el a tölcsérvirágok vaskos bimbóit. Mikor egy elpattant, annak örökre vége volt, nem lett belőle többé soha virág. Esténkint két fiu leste ezeket az apró pattogásokat. A két Maromlay-fiu. György a ki még a nyakkendőjét sem tudta megkötni formásán s ezzel mindenkinek elvette a kedvét attól, hogy valami jót jövendöljenek neki és Gábor, a ki ugy tánczolt, hogy minden lehetőség szerint egyenesen egy miniszteri székbe fog bele tánczolni. Odalapitották orrukat erősen a durva deszkához és a hézagon át leskelődtek be a kertbe. Boriska ilyenkor ugy látta a szemüket, mint ha négy fényes gyöngyöt tettek volna a deszka közé. Kettő fekete, kettő pedig kék, de olyan fényes mind a két pár. Ilyenkor a kis lány letört egy délignyitóindát és könnyedén végig simította a ragyogó szemeket. A feketék eltűntek azonnal s utána nevetés hangzott. A kék szemek ott maradtak, Kápráztak, talán fájtak is a csiklandástól, de tovább ragyogtak, mint ha mondták volna:
