Esztergom és Vidéke, 1896

1896-10-18 / 84.szám

patot, amilyen, mint azt lapunk más helyén elmondjuk, Szölgyén-ben megakadályozhatta Kobek István urat beszámolója elmondásában. Legyen a néppárt büszke ez eredményre, az ilyen dicsőséget a szabadelvüpárt nem irigyli tőle, de meg sem ijed miatta. Az incidensnek semmi komolyabb jelentősége nincs. A szabadelvüpárt oly erős, szervezett, tömör a kerületben, hogy a záptojásos sereg nagyon kevés kárt ejtett benne s a záptojásoktól is csak ők maradnak szagosak. A kerület annyira ragaszkodik volt képviselőjéhez, hogy sem hecckáplánok, sem terrorizmus, sem fanatizálás nem tántoríthatja el tőle. Csak kiabáljanak, csak dühöngjenek, csak rugdalódzanak s küldjék a győzelmi bulletineket az >Esztergom* szerkesztőségébe, majd csendesek lesznek a választás után, amikor gyászjelentésüket szerkeszthetik meg. Itt közöljük azt a körlevelet, amelyet Kobek István választóinak szétküldött : Aköbölkúti választókerület tisztelt választóihoz. Tisztelt választó Polgártársaim ! Felséges urunk az országgyűlést, melynek a tisztelt választók bizalmából tagja voltam, kegyelmesen feloszlatta s felhivja a magyar nemzetet, hogy újból gyakorolja legszebb alkotmányos jogát s a jövő hóban Összehivandó országgyűlésre népképviselőit válaszsza meg. Ama tisztelt választók, akikkel személyesen érintkezhetni szerencsém volt, megtisztelő szives bizalommal ismét hozzám fordultak s a köbölkuti kerület békét és szabadságot szerető polgárainak nevében azt a kivánságot fejezték ki, hogy kerületüket a jövő országgyűlésen megint én képviseljem. Tisztán és kizárólag e felhivásnak engedve, ezennel felléptek tehát képviselőjelöltül ebben a kerületben, a hol a munkás életem javát töltöttem, a hol mindenki ismer és mindenki megítélheti: érdemes vagyok-e a közbizodalomra, avagy nem. Annál inkább megitélheti most már, mert a legutóbbi öt esztendő alatt azt is láthatták s tapasztalhatták a tisztelt választók, hogy miképen fogom én fel a képviselői hivatást. Ez a bukás annyiraboszantotta Eördögh Alajost, hogy nevét a választás után egyik szabolcsmegyei jószága után Ábrányira változtatta, amely néven ma is virágzik a család és sok kitűnő munkást adott a hazának. Szabolcsmegyében, a negyvenes években több izben egyhangú volt a választás. Bónis Barnabást választották, a húszas évek hires alispánjának, Bónis Sámuelnek a fiát. Bónis Barnabást választásai csak azért érdekesek, mert kortesnótákat nem kisebb ember mint — Tompa Mihály irta. A prédikátor poétát meleg barááság fűzte össze a családdal s egyik legszebb elégiája — Bónis-Pogáuy' Karolina emlékezete — Bónis Barnabás korán elhunyt nejét halhatatlanitja. Ezekben a kortesnótákban itt-ott igaz emelkedettség is volt és Örök kár, hogy egy nagy tűzvész elkalmával porrá váltak. A hevesmegyei választások kivált a gróf Keglevich Miklós és Józsa Gyuri virágkorában voltak nevezetesek. Keglevich Miklós tette meg azt egyszer, hogy Pyrker egri érsek egy kortesebédjénél ego kis érckakast húzott ki zsebéből és belefújt. Mikor az érsek ijedten kérdezte, miért tette ezt, a gróf csöndes bonhomiával felelt: — Hát csak azért, hogy kegyelmesséLáthatták és tapasztalhatták, hogy én hangzatos, cifra szavakban lehetetlenségeket, eget-földet nem igérek; amit azonban komoltt megfontolással igérek, azt meg is tartom. Programmon, melyet öt év előtt adtam, az országgyűlés folyamán nagyrészt teljesedésb miat, részban a telyjesedés utján van. Az egyházpolitikai reformok be vannak fejezve s az ország minden józan, békés polgára megnyugszik az újításokban, melyek a vallásosságot egyáltalán nem sértik és minden felekezetbeli hazafinak lehetővő teszik, hogy Istent a maga hite szerint imádva, a magyar állam szabad polgáraként boldogulhasson. Tudom én, hogy ezen reformokat sok iránybaa félreértették s azért sok vallásos embor féltette tőlük azt, a mi mindnyájunknak szent: a vallást. Ma már minden józan ember látja, hogy a félelem alaptalan volt. Azért most a legbölcsebb és legüdvösebb politika szerintem az, ha a vallási és felekezeti kérdéseket nem bolygatjuk s az uj törvények megvalósulása után, az egyházpolitika terén az egész reformmüködést sok időkre teljesen befejezettnek tekintjük. Nagy hiba volna ez alig életbe lépett törvények revíziójára, megváltoztatására törni most, mikor még senki sem állithatja, hogy azok a gyakorlatban károsaknak bizonyultak volna. — A reakció ezen törvények ellen csak a túlzók malmára hajtaná a vizet, a kik a szabadelvüséget csakugyan olyan térre szeretnék sodorni, a melyen az állam az egyházak valóságos ősi jogait semmisítené meg, Ne legyen azért az egyházpolitikával többé semmi dolgunk. Elég sok és nagy dolgunk van és lesz nekünk ezenkívül is. Itt van először is a kiegyezés Ausztriával. Ennek a kikerülhetetlen politikai és gazdasági egyezségnek már a közel jövőben meg kell lenni. Minden magyar hazafi tudja ezt s most csak az a kérdés, hogy milyen módozatok mellett köttessék meg. Erre a kérdésre csak egy feleletet adhatunk: azt, hogy az egyezségen belül Magyarország teljes önállósága és gazdasági érdeke minél jobban megóvassék. Az első feltétel, Magyarország önállósága, komoly veszedelemben nem is forog. Nehezebb és küzdelmesebb lesz a mások feltétel teljesítése. Ausztria ugyanis, hivatkozva Magyarország nagy haladására, különösen a közösügyi költségek kvótája cimén uj, a réginél sokkal nehezebb terheket akar reánk hárítani. Mi magyarok azonban, bármennyire el legyünk is telve a kiegyezés szükségének érzetétől, nem vagyunk és sohasem is leszünk hajlandók olyan kvóta elfogadására, mely bennünket igazságtalanul terhelne meg és gátolna további haladásunkban. Hiszen az Ausztriával való közösügyi viszoynak csupán az a czélja és értelme, hogy a mellett nyugodtabban ged jó bora ez a sok liberális kálvinista választót meg ne szédítse, fujattam egyet a madarukkal, hogy legyenek ébren ! Pyrker kénytelen-kelletlen mosolygott és a jó ebéd dacára győzött az ellenzék. Pedig Keglevich Miklós jó katolikus volt; de hát a régi világban nem keverték össze a vallást a hazafiasággal és a pap a »szószéken az Isten igéit hirdette, nem pedig a pártdühöt szította. Ritka lelkesedés, fény és disz volt Kossuth pestmegyei követté választása alkalmával. A festői bandériumot báró Podmaniczky Frigyes vezette, lobogós ingben, gatyában ülve meg paripáját. Tiszta selyem volt az ing, a gatya is, és cifra szűrét a fővárosi arisztokraáia legszebb leányai, menyecskéi hímezték tele égő piros rózsával, sárga hímes tulipánnal. A negyvenes évek vége felé volt már ez — záróköve a régi, úgynevezett követválasztásoknak. Azután következett be a nagy vihar, amely elsöpörte a rendiséget s egy hosszú, vigasztalan éjszaka után földerült a hajnal, Magyarország uj alkotmánya, és vele egy uj korszak, amelynek fiai vállvetve küzdenek a régi zászló jelszavával, a nemzeti haladás, a liberalizmus mellett. Aramis. és jobban fejlődhetünk, mint fejlődhetnénk egymagunkban. Ha a kapcsolatnak ezen célját és értelmét túlterhelésükkel elvennék, komolyabb rést ütnének Deák Ferenc nagy müvén, mint ütött eddig bármely közjogi ellenzék. A kiegyezés igazságos feltételek mellett leendő megkötésén kivül a jövő orországgyűlés főfeladatául a közigazgatás gyökeres reformját tekintem. Hogy a mai toldott-foldott megyei rendszer immár tarthatatlan s hogy a magyar állam ereje és tekintélye e mellett kellő fokra nem emelkedhetik, az iránt nincs többé kétség. Szabadságtisztelő, a magyar szellemtől áthatott, de szilárd, pontos, fegyelmezett állami közigazgatásra van nekünk szükségünk. Ezt sürgette már évtizedekkel ezelőtt e kerületnek dicső emlékezetű egykori képviselője, az én feledhetetlen elődöm, rokonom, barátom és mesterem: Hazai Ernő. Ezt sürgettem magam is minden alkalommal s miután az uj, jobb közigazgatásról szóló tervek és javaslatok előmunkálatai már élénken folynak a minisztériumban s a szakértekezleteken, most biztat a remény, hogy a jövendő országgyűlés lesz az, mely e régóta égetően szükséges reformokat végre meghozza. Én a magam részéről minden esetre azok közé íogok tartozni, a kik minden tőlük telhető módon e közigazgatási reform mielőbbi megtestesitésére törekesznek. Kár minden napért, melyet az országgyűlések meddő politikai játékokra, szónoki erőmutatványokra s pártoskodásokra használnak fel. A közigazgatást kell reformálni — s több haszna lesz belőle a magyarnak, mint a legszebb és leghazafiasabb dikciózásból. A közigazgatás, ha jó irányban reformáljuk, maga meg fog sok olyan országos politikai és gazdasági bajt is szüntetni, melyek miatt ma külön-küiön méltán panaszkodunk. Igy például a nem magyar ajkú nemzetiségek közt a magyar állam ellen sok veszedelmes izgatást meg fog szüntetni a jó magyar közigazgatás. Nemcsak azzal, hogy fegyelmezi és féken tartja a hazaellenes árulókat, hanem azzal is, hogy a népnek több rendet és kellemesebb közviszonyokat nyújtva, nem ad annyi igaz okot a panaszra, mint az elavult megyei közigazgatás. A jó közigazgatás mellett jobb lesz egyúttal a fontos közegészségügy is. Jobb lesz az oktatásügyi törvények végrehajtása és ellenőrzése s igy jobban fog haladni a nép művelődése is. Nem marad továbbá irott malaszt a jó közigazgatás mellett a számos gazdasági, különösen a földmivelés érdekében hozott üdvös törvény és rendelet sem, mely megvan s egyre szaporododik, de nem válik sok hasznunkra, mert a hiányosan szervezett közigazgatásnak közegei sincsenek, pénze s ereje sincs rá, hogy azok teljesen végrehajtassanak. Hiába, — a legjobb törvények és szabályok sem sokat érnek, ha csak papiroson maradnak. Át kell azokat vinni az életbe — s az az ér, amelyen át az irott törvény és szabály a ftemzetnek vérévé válik, az csak a jó közigazgatás leket. Helyemen, — mint olyan ember, aki sürgős tetteket tartok a haza érdekében szükségesnek, megint csak a kormányt támogató szabadelvüpártban találom meg. Ami ellenzékeink nemcsak azért képtelenek tettekre, mert nincsenek kormányon, hanem azért is, mert a szélsőbaloldalon a kormányzás alapján képező egész közjogi helyzetet fel akarják forgatni, a középbalon pedig meg akarják ugyan tartani a mai közjogi alapot, de olyan módosításokkal, melyek nem csupán Ausztria, henem a korona részéről is ellenzésbe ütköznének. Ez az ellenzéki, nevezetesen nemzetipárti politika is, nehéz és eredmény nem igérő közjogi harcokra vezetne tehát; már pedig a nemzet erejét ilyenre elfecsérelni nem szabad. Annak az ellenzéki árnyalatnak, mely eddig az országgyűlésen alig volt képviselve, a mely azonban néppárt nevezet alatt a választásokon szerencsét próbál, szintén az a hibája, hogy béke helyett harcot akar. Harcot az egyházpolitikai törvények ellen, amiból okvetlenül felekezeti harc és a nem magyar nemzetiségek közt magyarellenes lázongás keletkeznék. Maradok tehát, ha a kerület ismét megbiz képviseletével, tagja a szabadelvűpártnak, mely a békés munkának pártja s nem szándékozik a magyar nemzetet belvillongásokba sodorni. Maradok ezenkívül az, a kinek eléggé megismerhettek. Hive és buzgó barátja e kerület minden polgárának, aki szerencsésnek érzem magamat, ha a haza érdeke mellett a kerület közjavát és minden egyes polgártársam jogos magánérdekét is tehetségemhez képest, legjobb lélekkel szolgálhatom. íme kifejtettem ezekben programmomat. Önökön áll, tisztelt választó polgártársaim megítélni, helyesnek válik-e azt, vagy nem. Ha helyesnek vélik, helyezzék belém ismét nagybecsű bizalmukat. Az iránt biztosan lehetnek, hogy én programmomhoz, szavamhoz és Önökhöz hű maradok. Azt pedig igen jól tudják, hogy én, midőn a képviselőségre vállalkozom, nem tartok semiféle önérdeket szem előtt. Csupán a haza, a kerület és polgártársaim érdekeit kívánom szolgálni egészen Önzetlenül s a képviselőség révén semmiféle magáncélt elérni nem kívánok. Aki a békés haladás és fejlődés hive, az Önök közül a választáson mellém fog sorakozni. E józan, munkás magyar kerület többsége, meggyőződésem szerint, velem lesz . Éljen a haza ! Bátorkeszi, 1896. október havában. Kobek István. Pékjeink kartele. Esztergom, október 14. Nem hiába jajdulnak fel itt-ott egyes vidékek azon intézkedés ellen, hogy bizonyos élelmezési társulatok, vagy egy városban levő élelmezési iparágak képviselői egymással szövetkeznek a fogyasztó közönség rovására és nem csekély terhére. Néhány évvel ezelőtt a husmérők szövetkezete Esztergomban megalakult, s a hus árát kilónként a közönség kárára megemelték. Volt is panasz érte elég, de minthogy a szövetkezet keretébe valamennyit be nem foglalhatták, érezniök kellett a konkurrentiát, mely előbb-utóbb kitekerte a nyakát a mészárosok szövetkezésének. A mit akkoron a mészárosok tettek, hasonló lépésre szánták magukat az esztergomi pékek, akik készséggel engedtek egy pékmester tanácsának, mert hát az üzlet nagyon is tetszetesnek ígérkezett, a mennyiben a kenyér sulyárát, kiIonként véve, 2 krajcárral emelték. A mészárosok kartelje még nem képezett oly csapást, mert az a vagyonosabb, egyáltalán a tehetősebb osztályt érintetette, a hol a kenyérfogyasztás — éppen a nagyobbmérvü húsfogyasztás folytán jóval alacsonyabb fokon áll, mint a szegény munkásosztálynál, főleg a mezei munkásoknál, a hol a napi élelmezés főtápláléka a kenyér — a mit ok nélkül megdrágítani több a könyörtelenségnél. A buza ára oly alacsony fokon áll, hogy majdnem érdemes termelni. A nagy malmok kartellirozása némileg megdrágította ugyan a lisztet, de ezen körülmény még nem elegendő arra, hogy a kenyér éppen Esztergomban megdráguljon azért, hogy néhány pék, a kik egynek kezdeményezésére ugyanannak lakásán és meghívására szövetkezvén a fogyasztó közönség ellen, saját énjük, saját kényelmi tekintetük, vagy mondjuk: saját vagyonszerzési ösztönük kielégítése szempontjából a reájuk utalt szegény népség keresetét az eddigénél nagyobb arányban vegyék igénybe. A fogyasztó közönség türelmes ugyan, mert nem tudja hamarosan elgondolni, hogy mi okból drágult a kenyér ? Párkányban és másutt a