Esztergom és Vidéke, 1896

1896-08-27 / 69.szám

pilisi rengetegében a Pálos-szerzetet megalapítja. — Vitéz János érsek, a magyar renaisance megalapítójának udvarában a hires teológiai vitatkozás Mátyás király és Gatti között. — Bakács Tamás érsek az esztergomi Bazilika oltára előtt átnyújtja Dózsa Györgynek a pápai kereszteszászlót. — Bottyán generális hűséget esküszik Vihnyén Rákóczy előtt. Bottyán esküvője gróf Forgách Juliannával Bátorkeszin, a dühöngő csata zajában. — A török világból például az a jelenet, mikor 1683. október 2-án Ibrahim pasa kiküldöttje megállapítja a kapituláció feltételeit Lotharingi Károly herceggel, — Balassa Bálint, amint a nemesi táborban haldokolva utolsó üzenetét közli Dobokai páterrel. — A Dobozy-pár tragédiája . . .stb, Csak azért hozzuk fel e néhány példát, hogy megmutassuk, miszerint igen érdekes és változatos történelmi képeket mutathatnánk be mi is, s szép allegorikus csoportokat is rendezhetnénk, a háttérben például a Bazilikával, a szentgyörgymezei honvédemlékkel. A kosztümöknek, az alakoknak, a színfalaknak természetesen a legnagyobb történelmi hűségben kellene készülni, mert csak igy keltene maradandó emléket a nézők lelkében. S a rendezés költsége sem volna igen nagy, mert a szereplők mindegyike bizonyosan szívesen áldozna a hazafias célra annyit, amennyibe kosztümje stb. belekerülne. Egész bizalommal és reménységgel fordulunk városunk és megyénk vezérféríiaihoz s a nagyközönséghez, ne ejtsék el ez eszmét s ne engedjék, hogy városunk felett nyomtalanul múljék el a millenáris nagy esztendő. Itt az ősz, hull a lomb, még sohasem láttak szines embert, Désirée sajátságos férjének megjelenése valóságos forradalmat idézett elő. Én is kifutottam és láttam a fiatal párt felénk tartani a kíváncsiak bámészkodó tömege s az utcagyermekek ujjongásai között. Minden kapuból a meglepetés és guny hangjai törtek fel. A megbotránkozott emberek nem tudták felfogni, hogy élhet egy, az ő falujokbeli lány házasságban egy szerecsennel. Désirée minden párisi fölénye mellett is láthatólag restelte magát e zajos fogadtatás miatt s boszantotta a nagy hűhó, melyet férje körül csaptak. Ez ellenben boldogan mosolygott s nagy önelégültséggel fogadta az általános zajos nevetést. Az ujon jöttek beléptek láámás kíséretükkel a korcsmábáa. A mint észrevette a szerecsen neje az én kis lányomat, oda vonszolta a férjét hozzá e szavakkal : v — Nézd, itt van Claudette ! . . \Jó napot édesem, jer, öleld meg a sógorodat. A szerecsen nagyot nevetett s gavallérosan átkarolván a Claudette derekát, bár a kicsike vergődött, mint a rémült madár, felemelte őt a földről s összevissza csókolta az arcát, >Jó napot, kis sógornőm !< — mondogatván minden két csók között. Ez igy tartott mindegy husz másodpercig. A mint Claudette ismét lábára állhatott, kibontakozva a fekete karokitt a tizenkettedik óra, ha valami} mégis tenni akarunk. Azt hisszük, e terv olyan, amely nemes, feledhetetlen szórakozást nyújtana közönségünknek s megszerezné a maradandó emléket is városunknak. S nekünk nincs őszintébb óhajtásunk, mint hogy mielőbb bemutathassuk olvasóinknak azoknak a derék férfiaknak névsorát, akik a terv kivitelére vállalkoztak. Aucun. Vagóhid? Osztályozás a tanítóképzőben. Esztergom, augusztus 26. Az »Esztergom* cimü hetilap 34. számában rejtett gyanúsítással vádol, hogy mint ismeretlen, külsőségek után itélő dilettáns mertem az ő engedélye nélkül az intézet vezetését és tanári karát bírálni, mint olyan, ki erre nem hivatott. Nem érti, hogy mily módon mertem magam feljogositva||érezni, mint hívatlan. Az iskola szerintem oly intézmény, mely a közjó elérésére eszköz, nem titkos munkát végez s értesítőt is azért bocsájt ki, hogy mindenki láthassa, hogy mit tettek és mily eredményt értek el. Az értesítőket sem egyedül a növendékek számára készítették, nemcsak az ő részükre irta meg Okányik Lajos dr. az intézet történetét, oly tehetséggel és buzgalommal, hogy bárki is örömmel olvashatja és érdekesnek fogja találni. Az iskola nyilvános, ezért bárki is vehet magának annyi bátorságot, hogy megjegyzéseket tegyen s ész revételeit közölje, ha azok igazak. Hogy mikép teszi az illető, az egyéni nézet, csak jól tegye. ból, rémülten, megszégyenülten elmenekült, ki a korcsma gyümölcsös kertjébe. Én felháborodva a szerecsen magaviseletén, a lányka után siettem. Egy almafa alatt értem utói, hol letérdelt s borzas fejét a két kezébe temette. Lépteim zajára szétnyitotta felénken az ujjait s megnyugodva, szabadon mutatta nekem levert kedves arcát. — Oh, sóhajtott fel, ön az ! Már megijedtem, hogy az a borzasztó szerecsen jött utánam. Oh, a csúf szerzet! . . . Érzem, hogy a rut fekete orra itt hagyta a szinét az arcomon . . . Ugy-e bár látszik ? — Persze, egy kicsit, feleltem, merész gondolat villanván át az agyamon. A lányka hiszékenyen elővette a zsebkendőjét és dörzsölgetni kezte a két arcát. — Rosszul csinálja, Claudette kisaszony, — mondottam erre. Én jobb módját tudom a fekete foltok eltávolításának, melyeket az az átkozott szerecsen a kegyed arcán hagyott. x Letérdeltem mellé, megfogtam a kezeit és vakmerő ajkaim osztották végre a rág esengett forró csókokat, gömbölyű, barnafeét arcára. — NemMátszik mar semmi ? — kérdezte bátran\ elmúlt minden ? Csaknemsegészen, — feleltem. Nagyobb biztosság) okáért aznnban újra kezdtem. j Franciából : — y. Az erre való hivatottságot pedig az »Esztergom <-on kivül más is megítélheti. A cikkíró nem talál erre hivatottnak, de lehet, hogy más helyesnek itéli tettemet. Viszonválaszomban a következőket jegyzem meg : Az illető cikkíró minden hibát a a rendszerben lát, különösen az idő hiányában ; ez nem hihető, mert van elég ideje a képzőt végzett tanítónak. Állítását csak az hiheti el, ki ismeretlen a falusi viszonyokkal. Továbbá, szinte hihetetlen az is, hogy a két év alatt a férfiaknak semmi 0/

0-a sem fogta fel hivatását kitűnően, a nőknek pedig 13-3%; a férfiaknak 7-7%"

a l

ett jeles, a nőknek pedig 6o0/

0-a. Ily eshetőség még a legkedvezőtlenebb körülmények között sem fordulhat elő. Az köztudomású dolog, hogy a nők többnyire a magasabb műveltség elérése céljából lépnek a tanítói pályára, nem a kenyérkereset viszi őket erre, különösen az utóbbi két év alatt végzetteketkell csak tekintetbe venni. Igy ismét erejét veszti azon állítás, hogy a nők jobban fogták volna fel hivatásukat, mint a férfiak, kiknek a tanítás kenyerük. Hogy a tanítók nagy nehézségekkel küzdenek kint az életben, ennek szinte - az intézet az oka, tanította volna növendékeit gyakorlatilag. A cikkíró egy speciális okban leli magyarázatát annak, hogy a nők jobb osztályzatuak. Ez az ok az, hogy a zárdában készültek és itt szigorú fegyelem alatt voltak, tehát tanultak. A nővérek tudtak kedélyükre hatni, fel bírták ébreszteni bennük a tudvágyat. Ha elkövették volna a tanárok mindazt, amit elkövettek a nővérek, tanultak volna a férfiak is. Ha pedig erre nem volnának képesek, akkor fontosabb a képző, mint a polgári iskola, tanítsák azt a növendékek, ezt a tanárok. En ezt nem hihetem ! Pár sorával legkevésbbé sem döntötte meg a cikkíró állításomat, melyet továbbra is fönntartok, csak oly dicsérettel jutalmazta férfi növendékeket, melynek hiszem, igen-igen megörülnek, mely ritkítja párját, melylyel csak pálcát tör a tanári kar fölött. Az ily dicséretet érdemelt növendékekből vált tanítótól aligha várhatja a haza oly felvirágozását, mint amilyet a német tanítók értek el a német birodalom megalapításánál. Ezekről nem fog ugy nyilakozni senki sem, mint a németekről, midőn egy államférfi azt mondta: >Nem fegyverek verték meg a franciákat, hanem az iskolamesterek*. Ezt nem én mondom, hanem a választadó ! Végre, hogy a külsőségekből Ítélek, melyet a cikkíró nem akar komolyan tudomásul venni, azt hiszem : jogos. Ha a tanári kar az intézet beléletéről hoz kimutatást, akkor ezen kimutatásból logice következtetni lehet az intézet beléletére. Ha a fa nagyságáról következtetünk a termésre, viszont a termésről következtethetünk a fa nagysságára. A diplomát illetőleg, hogy volt kor, midőn a ló is diplomát kapott, lehetséges, de ma is igy vagyunk. Minden szakra vannak kiképzett embereink, hiszem, hogy az övéké az elsőbbség. Ma minden dologra megkívánják a képzettséget, melyet a bizonyítvány igazol. Én korántsem vonom kétségbe, hogy a papnöveldét végzett uri ember bír képességgel, van nem közönséges képzettsége s képesítése is, de hát, aki theologiát végzett, csak nem ért még mindenhez? Ha ugy van, akkor fölösleges az egyetem többi fakultása. Helyes ez, mihelyt kimondják általában s elismerik, én is meghajlok előtte, de mig képeznek tanárokat, mindig lesznek tanáraink, addig azokat óhajtjuk látni a katedránál. Censor. ? ? Lőrinc-utca ? ? Megye és a város. Városi közgyűlés. Esztergom, augusztus 26. Esztergom képviselőtestülete ma délelőtt 9 órakor ülést tartott. A nyolc pontból álló, nagyobbrészt tanügyi vonatkozású s kevésbbé fontos tárgysorozat 37 képviselőben volt csak képes az ülés iránt érdeklődést kelteni, melyet néhány interpellationaris csatározás előzött meg. A rövid, egy óráig tartott közgyűlést a következőkben ismertetjük olvasóinkkal : A tárgysorozat előtt Tátus János intézett interpellátiót a távollevő gazdasági tanácsoshoz, tudni óhajtván okát annak, hogy miért favorizálja a város azt a néhány fuvarost, kik állandóan s jó díjazás mt-llett fuvarozói a városnak s miért nem hirdet a fuvarozásokra árlejtést, mi által mig a város jelentékeny összeget takarítana meg, addig a fuvarozásban a szabad verseny folytán bárki részt vehetne. Az időközben megérkezett Kollár Károly gazdasági tanácsos kijelentette, miszerint nagyobb fuvarozásoknál dobszóval szokta az ajánlkozókat az árlejtésre felhívni. Majd avégből intézett interpellátiót Tátus a polgármesterhez, miszerint mi oka annak, hogy az Uj-sor szabályozása tárgyában régen beadott Írásbeli indítványa és interpellátiója a közgyűlés szine elé nem vezéreltetik ? Az interpellátió tárgyalása a legközelebbi közgyűlés tárgysorozatába határoztatott felvétetni. Dr. Csernoch János az adópénztár eljárása ellen emelt panaszt, mely az adóbehajtások körül — mire példákat hoz fel — szabálytalanul jár el. Polgármester beismeri e, hogy fordultak elő szabálytalanságok, melyek az átmeneti munkatorlódásoknak szüleményei, de megnyugtatta egyszersmind felszólalót, hogy mióta az újonnan választott adópénztárnok állását elfoglalta, az adóbehajtás a rendes mederben folyik. Pach Antal az iparkamarai illetékek behajtása körüli szabálytalan és sérelmes eljárás ügyében emelt szójt mig Némethy Lajos plébános a vízivárosi temető ügyében interpellált. Brucsy János a diurnista kérdés ügyében szólalt fel. Előrebocsájtotta, hogy a város midőn a szervezési szabályzatot megalkotta, a nagy tisztikar létesítésénél azon elv vezérelte, hogy qualificált tisztek, s ne diurnisták intézzék a közügyeket. A nagy tisztikar megvan, de megmaradt a diurnista had is. Kéri a polgármestert, tegyen a legközelebbi közgyűlésnek a tisztek munkásságáról egyénenként kimutatást és a hanyag, vagy képtelen tiszt ellen indítsa meg a fegyelmi eljárást, a napidijasokat pedig bocsássa el, kik között, úgymond, van olyan is, ki mit sem tesz. A polgármester kijelentette válaszában, miszerint a dijnokok azért vannak alkalmazva, mert a gyakornoki állások betöltve nincsenek, s igy a munkatorlódás mihamarabbi apasztása indokolja azok alkalmazását a város érdekében.