Esztergom és Vidéke, 1896

1896-06-04 / 45.szám

„letarolták már a rétet előtte." Nem is volt semmi mondani valója. Csak azt jelentette ki, hogy a néppárt abirói függetlenség érdekében követeli az evokációnak és annak annak az intézkedésnek megszüntetését, amely szerint a hatvan éves birókat koruk miatt nyugdíjazzák, Eltette Zichy Nándor grófot és főleg Lepsényi Miklóst, az „egyszerű szerzetest". Ajánlotta, hogy senki se szavazzon a nagy Kossuth törpe fiának pártjával, ellenben szavazhatnak az ideális Ugronistákra és gróf Szapáry Gyula hiveire. „Dicsértessék az ur Jézus Krisztus" régi szép köszöntéssel fejezte be rövid, de nagyon rapszodikus felszólalását. Utána gróf Apponyi köszönetet mondott a három szónoknak s előterjesztette a néppártnak eddigi népgyüléseiből már jól ismert sterotyp határozati javaslatát, amelyet a hallgatóság természetesen elfogadott. Eltette a hazát, a királyt, a néppártot, a népet és miután köszönetet mondott a hallgatóságnak megjelenéseért és felolvasta a lajosmizsei tízezer emberből álló testvérgyűlés üdvözlő táviratát, azzal a kéréssel zárta be a gyűlést, hogy csöndesen, rendben oszoljanak szét. A közönség elénekelte a Szózat-ot s már oszlani kezdett, amikor a gróf még egyszer felszólalt, hogy tudassa, miszerint a szép nap emlékére azt az árvácskás koszorút, amelylyel megérkezésekor meglepték, a plébánia-templomban helyezte el. Néhány perc múlva, félhat óra tájban üres volt az egész térség. A vidékiek azonnal hazautaztak, a helybeliek elszéledtek a kocsmákba. Mint már emiitettük, hűvös, szinte fagyos volt egész délután a hangulat, a lelkesedésnek, tetszésnek minden csekély nyoma nélkül való. A nép, amelynek józanságára a szónokok ismételten hivatkoztak, csakugyan józan, csöndes maradt nagyon. A fővárosi vendégek' az esti vonattal visszatértek Budapestre. A vidéki vendégek tiszteletére a plébános este lakomát adott, amelyen megbeszélték a néppárt Esztergommegyében követendő további agitációjának programját. A néppárt Esztergommegyében. A „Magyar Újság" hétfői számában, a köbölkuti népgyülésről megemlékezve, a következő érdekes tudósítást hozza: A néppárt szervezkedését egész Esztergommegyére ki akarja terjeszteni Esztergom városát kivéve, hol a nemzetipárti Frey Ferenc képviselő ellen nem állit jelöltet. ségről szóló törvényeket. Azokat a urakat, a kik a néppárt élére állottak, nem fizeti senki, kényelemben élhetnének, hanem ők mégis fáradnak a népért, a vallásért Isten dicsőségére. Élteti a néppártot. Végül figyelmeztette a hallgatókat, hogy ha a zsidók nem hagyják magukat megvesztegetni, ők az ország fentartói se legyenek nyomorultabbak a zsidónál. Nem csupán a katholikusokhoz szólott, hanem az összes keresztényekhez, igy mind a két reformált vallásfelekezethez is, ami persze a hallgatóság református részének tetszett. Miután az általános éljenzés után a kántor Haydint, mint praezumtiv képviselőjelöltet külön éltette, szólásra következett Wargha Dezső kőhidgyarmati plébános. Altalános meglepetésre, ismert heves temperamentumához mérten eléggé higgadtan beszélt s csak egyszer nevezte a jelenlegi kormány tagjait „jellemtelen" embereknek, amikor is a hatóság képviselője bátran közbeszólhatott volna. Az ő beszédének, illetőleg mulatságos adomáinak, népies frázisainak, paprikás hasonlatainak volt mindenesetre a legnagyobb hatása; a nép igen jól mulatott s kedélyes közbeszólásaival sok derültséget okozott. A szónok kijelentvén, hogy mar négy egész éve falun gazdálkodik, a földmivelési, mezőgazdasági kérdéseket másfél óráig fejtegette. Azzal kezdette beszédét, hogy méltatlankodott a jelenlegi pénzügyminiszter egy mondásán, mely szerint az ország ma gazdag és boldog, mert soha sem fizette oly pontosan adóját, mint most. Vélíménye szerint, a nép azért fizet pontosan, mert ez esetben csak a borjúját kell eladni, ellenkező esetben a borjúval együtt a tehenet is. Külömben is mindenki tudja, hogy ahol legnagyobb a szükség, ott legközelebb az — (hoszú hatásos pauza) az adóvégrehajtó." (Altalános helyeslés.) Ugy vélekedik, hogy a milléniumi kiállítás csak aféle Potemkin-falu. A június 8-iki felvonuláson a fényes ruhájú banderisták mellett be kellene mutatni a tönkrement gazdákat is. A nagy malmok pavilIonjában ki kellene állítani az elpusztult húszezer kis malom romjait. A bankok pavillonjában pedig a telekkönyvi teherlapokat. A liberális kormányok húsz év óta semmit sem tettek, csak az adót emelték s a nagyipart becézgették. Egy kőhidgyarmati negyedtelkes gazda adóban, biztosításban, gazdasági beruházásokban, fizet ma 106 forint 45 krajcárt s a jövedelme — a szükségletei levonásával — 129 forint. 1866-ban a földadó 22 mii lió forint volt, ma harminchat millió. Hettenetes ! Ausztria legújabban másfél millióval.szállította le a földadót. Anglia még jobban, csak nálunk emelik folytonosan. S mit ad a kormány a rengeteg adóért ? Azt, hogy a csendőrök — közbiztonsági szempontból, — havonkint kétszer keresztül sétálnak a községeken. S az ország adóssága ma kétezer millió forint. Hasonlóképpen nagy a birtokosok adóssága is. Igy például Esztergommegye földjeire három millió forint van betáblázva. S népünk ennek nem oka, mert nemcsak takerékos, de fösvény is s ezért nincs igazuk a liberálisoknak, amikor azt mondogatják: — igyék, egyék, aludjék a nép kevesebbet, dolgozzon többet! A földműves, ha megszorul, olcsó hitelhez nem juthat, mert a bankok, takarékpénztárak minden tekintetben hasonlatosak a régi rablólovagok váraihoz. Meg kell menteni a földet, amelynek ma csak agyonszorongatott árendásai vagyunk. Nincs ára se a földnek, se a búzának. S a búza csak azért olcsó, mert kedvezőtlenek a mi kereskedelmi szerződéseink a külfölddel. A börze is nyomja folytonosan az árakat, a börze, amely valósággal olyan, mint egy bizonyos amerikai állat: a vámpír. A budapesti tőzsdén egy nap annyi búzát adnak el határidőre, amennyi az egész évben meg nem terem. A kis gazdák sorsának javítását csak a néppárt irta zászlajára, hát éljen a néppárt! Az utolsó szónok dr. Kontúr Béla orvos volt, aki előre bejelentette, hogy rövid lesz, mert a megelőző felszólalók, Megye és a város. O A központi választmány f. hó 15-én d. e. 10 órakor, a megyeház nagytermében ülést tart, melyen az országgyűlési képviselő választók 1897. évre érvényes névjegyzéke fog kiigazittatni. O Az adóprés. A kereskedelmi társulat legközelebb választmányi ülést fog tartani, melyen, mint értesülünk indítványozni fogják, hogy a társulat hivatalos átiratot intézzen a pénzügyigazgatósághoz avégből, hogy a tul megadóztatott kereskedők által bejelentett fellebbezési indokokat, tekintettel az üzleti pangásra, vegye a felső fórum figyelembe. O Az iskolák elhelyezése. Bleszl Ferenc, Farkas Gyula és társai május hó 31-én beadták a városhoz fellebbezésüket a városi iskolák elhelyezése ügyében hozott közgyűlési határozat ellen. O A városi tisztújítás. A vármegye alispánja felhívta a polgármestert, hogy a megüresedett városi tisztviselői állásokrabeérkezett pályakérvényeket küldje át az alispáni hivatalba s tudassa, mely napon óhajtja a tanács a tisztújító közgyűlés megtartását. Egyúttal tudatta, hogy a kijelölő bizottságban a megy-e részéről Héya Tivadar és dr. Burián János urak urak fognak résztvenni. O Iskolaszéki ülés. A városi iskolaszéknek ma ülése volt, amelyen meghatározták az iskolai vizsgálatok határnapjait és kijelölték azokat a kiküldötteket, akik a vizsgákon, mint az iskolaszék kiküldöttei fognak szerepelni. Elhatározták továbbá, hogy felterjesztik a közigazgatási bizottsághoz Gosztayer Berta városi tanítónőnek az ellen az iskolaszéki határozat ellen beadott felebezését, mely szerint férjes nő nem lehet városi tanítónő. A bizottság ugyanis ugy vélekedett, hogy e kérdés elbírálásánál nem az egyházi hatóság, hanem a közigazgatási bizottság illetékes. A felebbezés tónusa különben általános megütközést keltett. O Vásárstatisztika. A június 1-éntartott esztergomi marhavásárnak, mint a következő statisztika mutatja, elég nagy forgalma volt: Felhajtatott 678 ökör, eladatott 208. Felhajtatott 194 tinó, eladatott 84. Felhajtatott 440 tehén, eladatott, 103 darab. Felhajtatott 116 üsző, eladatott 62 darab. Felhajtatott 890 darab ló, eladatott 224 darab. Felhajtatott 62 darab sertés, eladatott 36 darab. Millenium. 2^ Vízivárosi zárda ünnepe. Esztergom, június 3. Az esztergomi iskolák valamennyien méltóan ünnepelték meg a millenium emlékezetét; a főgimnázium, a városi elemi iskolák díszelőadására még valamennyien jól emlékezünk, de legjobban a vizivárosi felsőbb nőnevelő-intézet növendékei ragadták el hétfői előadásukon, amelyet általános óhajtásra kedden is meg kellett ismételniÖk, a nagy és diszes hallgatóközönséget. Ez az érdekes, gazdag programmú előadás a rendezés gondja és ízlésessége, sajátszerű bája, frissesége s nagy változatossága révén feledhetetlen lesz mindenkinek, aki csak látta. Este hat órakor kigyulladtak a csöndes zárda folyosóján a falon elhelyezett karos gyertyatarták, megvilágítva tömérdek miniatűr lobogócskát s az ablakfülkébe elhelyezett virágcsportokat. Gyülekezni kezdett a meghívott közönség s a tisztelendő nénék fekete ruhája minduntalan végigstthant a szürke kőkockákon. A biztos siker tudatában mosolygó arccal végezték az utolsó rendezkezést. Mikor a hercegprímás képviselője :^ Boltkizár József vikárius megérkezett, bevonult a közönség a gardesrobes-szobából s a hűvös folyosóról a nagyterembe, amelynek már a díszítése is impozáns volt. Minuciózus gonddal, választékos női ízléssel és finomsággal volt ott minden tenyérnyi hely dekorálva. A falakat sötétbordó drapériák borították s ilyen volt a szinpad falainak burkolása is. A magyar korona ott pompázott mindenfelé ügyesen alkotott fegyvercsoportozatok között. A hatalmas kályhát valósággal elfedték az apró nemzetiszínű lobogócgkák. A szinpad berendezése saját külön találmánya volt a tisztelendő nénéknek. A két külső kulisszafalat ugy csinálták, hogy az beljebb tolható legyen s mig odafent az élőképek csoportjait rendezték, a kulisszák előtt, a pódium szabadon maradt helyén énekeltek, szavaltak a növendékek s igy nem volt szükség a hasonló előadásoknál elkerülhetetlen hosszú pauzákra s az előadás a nagy programm dacára nyolc órakor véget érhetett. Felhangzottak a „Szózat" hangjai, szétváltak a kulisszák s tarka-barka, bájos népséggel telt meg a pódium. Szöghajú magyar leventék, bájos magyar leánykák, kozár daliák, kacagányos vitézek énekelték VÖrösmarthy nagy alkotását s a közönség nem tudott betelni a kedves kis sereg bámulásával. A fiatal, bájos leányarcokat még a komoly bajusz, a nagy szakáll sem tudta elváltoztatni s itt is, ott is suttogás hallatszott: — Nini, hisz ez az én Böském ! . . . Isten bizony Juliska áll ott a fehér talárban . . . Tulajdonképpen egy összefüggő ünnepi színmüvet láttunk, amelynek elején Árpád, (Németh Etel) Öcscse Zsolt (Parsch Livia) részére követeivel feleségül kéreti az agg, reszkető Mén Maróth kozár fejedelem (Trégele Gizella) leányát, a bájosan csicsergő Hanzár-t (Burián Erzsikét.) Különösen sikerült az esketési jelenet, amelynek legkiválóbb szereplője a táltos (Walter Juliska) volt, aki nehéz, korához, fiatalságához mérten rendkívül nehéz szerepében pompásan megállotta a helyét. O volt az, aki az ifjú Zsolt kérésére álmot bocsátott a fiatal párra s bemutatta nekik a magyar nemzet jövendő történetének főbb képeit. Ezekvoltak azután az élőképek. E képek a korhű, gazdag öltözékekkel, a festői csoportosítással, a szereplők plasztikus beállításával mintául szolgálhatnak minden élőkép-rendezőnek. A közönség alig tudta elhinni, hogy azok a komolyan, nehéz pose-okban percekig mozdulatlanul álló alakok pezsgő vérű, zsenge, kicsi gyermekek, akik még grammaieret tanulnak. Még az arckifejezésük is mindenkor kifogástalanul alkalmazkodott a bemutatott szerephez. Valóban nagy, nehéz munkát kellett végezniök a tisztelendő nénéknek. Az élőképek sorozata külömben a következő volt: 1. A vérszerződés. 2. Vajk megkereszteltetése. 3. Asztrik átnyújtja Szent Istvánnak a koronát. 4. Szent István felajánlja a koronát a boldogságos Szűznek. 5, Szent László csodája. 6. Szent Erzsébet rózsái. 7. Boldog Margit zárdába lép. 8 Hunyady és Kapisztrán. 9. V. László esküje. 10. A pozsonyi országgyűlés. Az egyes képek j élességeit lehetetlen külön-külön felsorolnunk. Az első hatalmas taps a második képnél hangzott fel, amely nem volt kevésbbé plasztikus, mint Benczúr ismert képe. A térdelő kis Vajkra szeretettel mosolygott mindenki. Az ötödik képben Szent László (Szaák Ilonád pompásan megülte a lovat s a görögtűz piros fényében a sziklából fakasztott viz csörgedezése festői volt. ü hatodik képben nagyon bájos volt a kis Margit, (Marschalkó Rózsika) a fehér, fekete skapulárés ruhában. Szendébb, alázatosabb, ihletebb arca annak sem lehetett, akit személyesített. A kilencedik kép nagy élethűségével szinte tragikus hangulatba ringatta a közönséget: a bibliára esküdő László, a gyászruhás Szilágyi Erzsébet, a ragyogó Gara Mária. Es koronája volt az egésznek az utolsó kép a szép, impozáns Mária Teréziával (Mindszenty Teréz), aki karján helyes babát tartott s a magyar urak körülötte ugyancsak elszánt arccal forgatták himzőtüliöz és Damen-tollhoz szokott kezükben a fényes kardokat, Az élőképek után a picike Kaas leányka vezetése mellett hódoló felvonulás következett a szent korona körül. A magyar menyecskék és pártás leánykák babérkoszorúkat, a kis bársonymentés lovagok kardjaikat bátran csörgetve, kalpagjukat megemelve zászlócskákat helyeztek a korona emelvénye alá. Végül lelkesen elénekelték Mihalovich Király-hymnusát. Az egyes képek között szavalatok, énekszámok, zenedarabok voltak, majdnem kizárólag hazafias versek, magyar motívumok. A kar kivált Altentoff'en „Ave Mária"-jában kifogástalanul működött. Az előadás végén szivből gratulált mindenki a fáradhatlan és buzgó tisztelendő nénéknek és első sorban a főnöknőnek, aki lelke volt az egész ünnepségnek. S mindenki büszkén konstatálta, hogy olyan nőnevelő intézettel dicsekedhetünk, amely bizonyára párját ritkítja az egész országban. ** A primási bandérium tagja városunkba érkeztek s innen mennek együttesen a fővárosba. A bandérium tagjai: Burány Ernő, Etter Gyula, Keő Arthur, Lakner Aladár, Lósy Lajos és Perényi Árpád. ** Helyreigazítás. Vasárnapi számunkban a bátorkeszi izraelita hitközség milléniumi ünnepe, tudósítónk tollhibájából szerepelt, mint a köbölkuti zsidó hitközség ünnepe. HÍREK. — Személyi hir. Fehér Ipoly pannonhalmi főapát három napi tartózkodás után városunkból Budapestre utazott. — Kinevezés. Dr. Szántó Zzigmond vágujhelyi reáliskolai tanárt, városunk fiát a lugosi állami főgymnasium rendes tanárrá nevezték ki.