Esztergom és Vidéke, 1896

1896-03-15 / 22.szám

Többet, jobbat ök sem produkálhatnak, mint az eddigiek. Miraeco. * Eltávozás. Pischinger Gyula főmér­nök, aki a hídépítés idejére családjával együtt városunkba költözött s társaséle­tünk egyik legkedveltebb tagjává vált, minden ismerősének őszinte szomorúsá­gára március 11-én véglegesen távozott Esztergomból. * A hadsereg hivatalos közlönyének legutóbbi száma jelenti, hogy házi ezre­dünk egyik tagja, Sztudnicska őrnagy rendelkezési állományba helyeztetett. * A képviselő-piknik a fővárosban szer­dán este zajlott le s pompásan sikerült. A mulatságon városunkból részt vett Frey Ferenc országgyűlési képviselő ne­jével és leányával, Berta kisasszonnyal. * Isten hozott ! A holnapi nap bájos csalogánya ma érkezik ! A leghálásabb madárka, mert visszatért a fészkébe, ahol a szárnyai nőni kezdettek s mert az idegenben tanult szép dalokat nekünk akarja először elcsieseregni. Gyönyörű­ség lesz lelkünknek halgatni azokat! Mi láttuk őt, mint rövidruhás gyermek­lfcányt félénken a zongorához támasz­kodva, amint sápadtan szorongatta kis kezében a kótalapot s most látni fogjuk, mint gubőjából kibontakozott pil­langót, ifjú ragyogásában és teljes fé­nyességben és éppen ezért mi fogjuk ha­ladását legjobban megítélhetni. Annyira szerettük őt azelőtt, mint társadalmi éle­tünk egyik kedves tagját, hogy most mint művésznőt sem szerethetjük job­ban, de hogy ez a szeretet nagy, igaz és összinte, arról a holnapi nap meg­megfogja győzni őt. Isten hozta haza!.. HIRE k. Mutatványszám. A közeledő uj évnegyedre való te­kintettel a mai napon újra megkezdet­tük a mutatványszámok küldését. E számokat a czimzettek április g-ig in­gyen és bérmentve kapják. Csak az áp­rilis 9-iki szám elfogadása teszi kötele­zővé az előfizetést. Tisztelettel A kiadóhavafal. — Eliz, mi történik velem ? Mit tesz velem Eliz ? A leány megpróbálta vissza húzni a ke­zét, de nem nagyon erőlködött vele. Csodálatos kékséggel emelte pillantását a felindult emberre, Nem mosolygott már, halkan kérdezte : — Mi történt hát, Bence ? Két júniusi fénybogárka szerelmeske­dett körülöttük. Bence belevakult a sok fényességbe. Kimondotta: — Szeretem, Eliz ! Gyönge szélroham futott át a fák kö­zött. A hársakról illatos virágeső hullott alá, A leány megmozdult, hogy a reá pergő szirmokat lerázza magáról. Es a mint megmozdult, valahogyan a férfi karja közé keveredett. Az erős reszkető karok nem bocsátották el őt sokáig. Mikor lassan, kézenfogva lebocsátkoz­tak a virágos lejtőn, Tarcaliné az elma­radt udvarlókkal már mindenfelé kereste leányt. Szemrehányólag, boszusan rázta meg a fejét: — Hol kószálsz gyermek ilyen éjsza­kában ? Eliz csak mosolygott és az anyja nya­kába csimpezkedett. — Megszöktem, szerelmeskedtem, kis mama; majd hirtelen egész komolyság­gal mutatott Hedryre : — Hiszen Bence a vőlegényem. . . III. Hat hónapig gyönyörűséges volt az é­let. A hedri tornyok ezüstös tollú galamb­— Szőlőyeszszők és gyümölcsfák. La­punk vidéki olvasói számára mai szá­munkhoz mellékeljük az Ezztergom­vidéki Gasdasági Egyesület amerikai sző­lötelepének és gyümölcsfaiskolájának árjegyzékét. E telep annyira és oly előnyösen ismeretes, hogy bővebb ajánl­gatása felesleges. — A herczegprimás Budapesten. Mint a fővárosi lapok irják, Vaszary Kolos hercegprímás egészsége állandóan kitűnő Még nem határozta el magát, hogy a húsvéti ünepeket városunkban tölti-e, de ha haza is jön, csak néhány napig ma­rad közöttünk. — Kinevezés. Dr. Fődi Károly eszter­gomi ügyed az egri törvényszékhez jegy­zővé neveztetett ki. — Uj kanonoki házak. Az esztergomi főkáptalan a napokban vette meg a ba­zilika főhomlokzatával szemben lévő Dvihalli és Pa?iziéry féle házakat a hozzá tartozó belsőségekkel, mint ér­tesülünk avégből, hogy e telkeken két uj kanonoki házat emeljen. — Iskolalátogatás. Maiina Lajos he­lyettes polgármester, mint az iskolaszék elnöke, Bartal Rezső kir. tanfelügye­lővel és dr. Fehér Gyula iskolaszéki előadóval a napokban megtekintette az üveggyári iskolát, amelyben körülbelül hatvan, leginkább németajkú gyermek tanul. A növendékeknek a magyar nyelv tanulásában való előmenetele a bizott­ságot nagyon meglepte, amiért ki is fejezték az elismerésüket Koller tanító­nak. Egyúttal a polgármester az iskola igeiglenes gondnokává Döbrösy Gyulát, a gyár műszaki igazgatóját nevezte ki. Elhatározták a hitoktatás rendszeresí­tését is és pedig ketenkint egyszer, hétfőn két órában. — Érdekes hymenhir. Mint biztos for­rásból értesülünk, nagyon érdekes hymenhirt lesz módunkban még e hó folyamán közölni. Két sziv egyesülését fogja az jelenteni, két olyan szivét, amely évekig dobogott egymásért s az­után valami csekélység miatt elszakadt egymástól. Örülünk, hogy a kibékülés megtörtént és türelmetlenül várjuk, mikor lehetünk annak megbízott híradói. — A Széchenyi-tér. Mint halljuk a város hatósága a Széchenyi-teret a mil­lénium emlékere befásittatja. Okosab­bat nem is tehet, mintha ezt a kö­zönség által óhajtott a képviselőtes­tületnek rég meghozott határozatát végrehajtja. Az ezeréves emlékekből ugy sem jut semmi ennek a történelmi­leg nevezetes városnak, legyen tehát mégis valami csekélység, amiről a jövő nemzedék elmondhatja, hogy az a ma­gyar nemzet ezeréves múltját dicsőíti. — Közgyűlés. Az Esztergomi Ipartestület rendes évi közgyűlé­sét márczius 22-én délelőtt tiz órakor tartják meg a Városháza tanácstermében. A tárgysorozat következő : 1. Az 1895-ik évről szóló titkári jelentés. 2. Az ipar­testület 1895 évi pénztári számadásának megvizsgálása és a felmentvény meg­adása. 3. Az 1896. évi költségvetés meg­állapítása. 4. Az előláróság hiányzó tagjainak megválasztása. 5. Esetleges indítványok. — Kálvária-felszentelés. Tretter Má­tyás drégelypalánki esperesplébános püspöke megbízásából a napokban szen­telte fel a kirvai kálvária-ut uj képeit. A lakosság annál nagyobb örömmel fo­gadta, mert jelenlegi plébánosuk szere­tett elődjét látták viszont benne. A ha­társzélen az iskolásfiuk és diszbandérium fogadták s négylovas fogaton vitték be a községbe. Az ünnepelt férfi cukorkák­kal és szentképekkel köszönte meg a gyermekek hódolatát. — A pizétum. A budapesti törvényszék előtt mest egy fölöttébb érdekes pör in­dult meg, melynek tárgyalásánál és el­döntésénél is közjogi törvényeink alaku­lata nagy szerepet fog játszani. Három században hoztak törvényt arra, hogy az ország érseke pizétum-dij cimén, mint ipénzór*, külön javadalmazást kapjon. Ezt még Simor János is élvezte eleinte, de aztán megszüntették, mert hisz meg­szűnt e hivatal is. Úgyde az örökösök a fökáptalannal együtt azt vitatják, hogy Simor kinevezésében benne lévén a pizé­tumhoz való jog, ezt későbbi miniszteri határozattal nem lehet visszamenőleg megszüntetni. Minthogy pedig a pénz­ügyminiszter nem enged, most a főkáptalan 125000 frtot, a Simor, Holényi és rokon örökösök pedig 176,500 frtot kérnek bíróilag megítélni, a tör­vény, a szokásjog és kinevezés alapján. A tárgyalást már ki is tűzték és a kincstár nevében Lukács László pénz­ügyminiszter idézték meg rája. — A szeszélyes gólyamadár. Egy idő óta Esztergomban nagyon sokat beszél­nek a legutóbbi hónapokban felénk röp­ködő gólyamadár szeszélyességéröl. A babapostás különösen két esetben visel­kedett kissé maliciózusan és figyelmet­lenül. Médikét szállított oda, ahol már három médi volt s pubikát szintén há­rom pubika közé. Szóval a sors és a gólyamadár utjai kiszámíthatatlanok. — 72.123. Pénteken délután, hogy repor­teri stílusban beszéljünk, futó tűzként terjedt el a városban ez a néhány szám. Hogy miért, annak egy sürgönyblankéta volt az oka, amely a délutáni órákban Fried Arnold trafikjának ablakában jelent meg a következő lakonikus tarta­lommal : A százezer koronát a 72.123. sorsjegy nyerte. Osztály sorsjáték. kái meg voltak zavarva a turbékolásban. A fiatal pár édesebben, szerelmesebben turbékolt náluk. A kis pehelykönnyű Dá­vid egészen rabjává tette a nagy Góliát­hot. A férj nem mozdult el az asszonyka pillangó-szinü szoknyáitól és gyönyörűség­gel cselekedett meg minden ostobaságot a kivánságára. Hámozta a mandolát a püspök-kenyérbe, és tartotta a befőttes üvegeket a kötözésnél. Eliz odaültette a Bösendorferhez és órákig egy ujjal ját­szatta vele a C-dur skálát. Máskor ma­gára kapott valami fantasztikus csalán­ruhát és mint valami spanyol gitána, asz­talokon, székeken piruettezve járta a leg­észbontóbb tarantellát. Mikor halálosan kifáradt a keringésben, lekuporodott a szőnyegre és maga mellé húzta Bencét. — Furcsa, lihegte. Te vagy a mackó és mégis én táncolok. Táncolj hát te is, öreg ! . , . A hatodik hónap végén Hedrynek be kellett mennie Kolozsvárra tinókat vásá­rolni. Három napig búcsúztak, alig tudtak leszakadni egymás nyakáról. Az asszony puha kezével sokáig simogatta Bence tüs­kés állát. — Légy jó és siess haza ! Szomorúan, mogorván ült Bence az el­ső estén a Griff ismerős, füstös éttermé­ben. Nem is jól érezte magát ezen a he­lyen, a hol a legkisebb fogasszeg is egy­kori vad, kicsapongó életére emlékeztette. Csöndesen szopogatta az erős vörös bort és kis galambkájára gondolt. Később egy­másután szállingóztak elő a régi cimbo­rák, a kik nehezen nélkülözték a Mumm­mecaenást és a bőkezű cigányvajdát. A mint lomhán, álmosan beszélgettek, az egyik kifakadt : — Mi lett belőled, Bence ! Bence nem felelt, csak a pohár fene­két nézte és hogy jobban lássa, kihajtotta a somlyait belőle. Többször is egymásután és a szomszédjainak is töltött. Az erős, régóta nem élvezett bor hamar a fejébe szállott. A huszadik kocintásnál földhöz vágta a zöldüvegü poharat. — Mi lett belőlem, gyerekek ? . . . A ki voltam azelőtt! Tiz Mumm-ot ide pin­cér ! Csak nyolcadik napon tért vissza Hed­ribe mámorosan, üres zsebbel, de tinók nélkül. A Mumm megitta a tinókat. Szo­morú, őszi reggel volt ; mindenütt köd és szürkeség. Még alig hajnalodott, de Elizt már ébren találta. Az országútra néző sa­rokszobában az ablakban üldögélt. Sápadt volt és a szeme álmatlan. Bence lusta, megduzzadt pilláitól nem látta meg mind­járt. A szoba közepére támolygott. Eliz csöndesen mondotta : — Jó reggelt! hol jártál ennyi ideig Bence! Hedry a földhöz vágta havas, piszkos bundáját, a levegőbe. kapott kezével és felordított: — Hol jártam ? A hol dolgom volt, a hol járnom tetszett. Igy teszek ezután is. Városszerte beszélték, hogy ezt a sorsjegyet Fried Arnold trafikos adta el, de nem tudja, kinek. A Pumpmaierek mindjárt figyelni kezdtek minden embert, vájjon kinek az arcáról sugárzik le a váratlan szerencse ragyogása. Ez a meg­figyelés egészen ma délig tartott, ami­kor a fővárosi lapokból megtudtuk, hogy a sorsjegyet igenis egy trafikos nyerte meg, de nem Fried Arnold, hanem Ko­ros Albert sátoraljaújhelyi tőzsdés. Azóta olyan sok ember szomorú ma Esz­tergomban . . . — Sorozás. A mai hetivásár megszo­kott alakjai közé mindenfelé nemzetiszin kokárdás, kétségbeejtő vidámsággal da­loló parasztlegények keveredtek, akik csodálatos kitartással mutatták be a járókelőknek a katonanóták egész re­pertoárját. Természetesen sorozás volt, még pedig ezúttal Bajna, Dorog, Leány­vár, Nagysáp, Tokod, Táth és Mogyorós ifjúsága került a katonai mérték alá. Az az ötvennyolc, aki bevált, azzal bú­csúzott a Megyeházától: „Én leszek az első század szakaszvezető." — ami azon­ban még nem egészen bizonyos. — Halálozás. Merényi János, a belvá­rosi a plébánia templom veterán haran­gozója ma délután meghalt. Pénteken még buzgón végezte kötelességét ; hir­telen asztmaroham Ölte meg. — Árad a Duna. A pozsonyi folyam­mérnökségtől érkezett távirati értesítés szerint Pozsonynál ma reggel nyolcz órakor a viz magassága 545 cm volt. Félő, hogy ha az áradás még tovább tart, a Prímás-sziget ez évben másod­szor is viz alá kerül. — Megcsípett fatolvajok. A mai heti­vásáron két notóius fatolvaj került lépre, még pedig mind a kettő Nozdroviczky Miklós városi erdőmester ébersége révén. Fabik István dömösi lakos, aki a káp­talani erdőből lopott ötvenkét kőrisfát kínálgatta eladásra és Mayer András szentléleki lakos, aki hat lopott lőcscsel próbált szerencsét. Mindakettő megkapja megérdemlett büntetését. Elég ideig voltam a bábod ; ur akarok lenni megint idehaza. Eliz szótalanul, hitetlenül nézte a deli­riumos embert. Habozott még egy ideig, azután eltávozott a szobából. A férfi meg leroskadt a földön heverő bundára. Csak késő este ébredt fel mély, letargikus ál­mából. Sötétség volt körülötte és félelmes csend. Hogy lassan, nehezen feleszmélt, irtózatos sejtés szorította össze a szivét. Becsengette az inast. — Hol az asszony ? — Még reggel elutazott a batáron. — Hova ? — Az öreg nagyságos asszonyhoz Deb­rőrc. Egy székre bukott. Olyan érzés fogta el, mintha halálosan kimelegedve jeges verembe mártották volna be. Erezte, mint öli, pusztítja, égeti az öldöklő hidegség. Befogatott és Őrült vágtatásban hajtott át. Debrőre, de csak Tarcalinéval beszélhe­tett. Az anyós szomorúan, csügedten fo­gadta. — Mit tegyek, mit csináljak, mama ? — sirta egyre az összeesett ember. Tarca­liné csak a vállát vonogatta. — Igazán nem tudom, fiam, Ön jól is­meri a leányomat. Én nem tehetek sem­mit. Nem fogja önt elfogadni sem ma, sem holnap ; ne is próbálkozzék meg ve­le. Menjen haza szépen. Várjon, irjon ne­ki, gondolkozzék ; mit tudom én, mit te­gyen . . . Bence hazement és nyolc napig félig

Next

/
Oldalképek
Tartalom