Esztergom és Vidéke, 1895

1895-02-17 / 14.szám

^ A jó fiú. Nem ugrik be gyorsan. Megy akkor, ha neki táncosné jut és nem bánja akár ki leánya, ha fiatal, ha vén. Különben rithmus nélkül zötyög, de kitartó a táncban. Ostobaságokat beszél, de boldog, ha mosolyt fakaszt, egész éjszaka fáradhatatlanul robotol. Az anyák hálásan pislognak rá, mert tudják, hogy a legutolsó esetben a jó fiú a petrezselyem árulás ellen megvédi leányát. A csárdást a jó fiú gyűlöli, mert ebben csak egy leány-reputációt ^ lehet megmenteni. Annyira nem válogatós, hogy szükség esetén a templom tornyával is eltáncolna. Hóditani nem tud, de megbecsülhetetlen. Olyan ő a táncmulatságon, mint rossz darabban a potya-jegyesek. Ezek is teljesitik kötelességüket: tapsolnak. O is táncol, a kikkel másként senki sem táncolna kivilágos-kivirradtig. IÉS ő lelkendezik legjobban, hogy milyen jól mulatott] A tanitó. . \ Elpirul, mikor a bátorság fölbuzog benne hogy tánczolni fog. Mint egy szűzbeszéd hőse zavarosan, lámpalázzal viselkedik. Szegletes mint egy icosaeder, trémazó mint egy nagy urat fogadó falusi szónok. Bátortalan és szótalan, de a bátortalanság dacára boldog, mert ha a tánczig elfohászkodott, ennek nagy oka volt. Halkan beszél és a kövéreket válogatja, mert attól fél, hogy a szilfid-termetüek mind kosarat adnának. Ha ebből az ő szegle^ tes viseletéből Ítélnék meg, rosszul föstene. »' Szív és józan fej dolgában pedig sokan r következnek utána. A hozományvadász. Nála a táncz csak eszköz. Miután a hozományt messziről megérzi, mint vizsla a heverő nyulat, azonnal munkához lát •és czélja : megnyerni a mamát. A házasy ságra megérett férfi a mai divatos csáry dásban sem rúghatja a port. Elegáns és sneidig. Rendesen társalog és novella-izű hangon meséli egy garcon lakás gyötrelmeit. Jelentősen pislog és mondja : — Ha az én fészkemnek meg volna a maga édes, aranyos mosolygó angyala ! Ezt a mondást még jobban megsujtásozza ha érdemes a —• hozományért. A falu legénye. j Nála a tánc a gyönyörűség valósítása. Az ő csárdása költemény, iskolázatlan lelkének megnyilatkozása. Öröm nézni a falusi legényt, a ki legény a talpán. Az ő táncza oly szép, hogy a csárdában a mai dekadens áramlat végre is vissza fog térni — mint az irodalomban, a csárdásban is — a népieshez. Az ő andalgója elégia és pásztorköltemény, a szaporája ballada, nincs abban semmi banális, de a természetesség esztétikai szépsége. Keleties méltóság és szin. Kozmopoliták ^ nem tánczolhatják, azért a mágnás kaszinókban mindennek paródiáját járják. Ha ' a kurucok látnák, mit szólnának a modern rugkapálózásra ? Pusztaszenttornyai gányóm, a te esztétikai érzéked mennyivel följebb van a lipótvárosi kaszinó plutokrácziájának krudeliter rettenetes vitus-mozgolódásánál . . . A szerelmes pár. Egymáshoz simulnak és nem látnak semmit, csak egymást. És egymásban mindent. A kezük egymásét keresi, remeg és szivük dobogását kölcsönösen hallják. Ki kritizálná ezt az édes együttlétet! Oly boldogok, hogy igazán nem tehetünk egyebet, mint gyűlölni őket. Nekünk ez jól esik, ők észre se veszik. Kettőjükben létezik a világ, kettőjükön kivül megszűnik . . . Az öreg pár. Még nálunk a romlatlan vidéken megtörténik, hogy ha nagyon nekihevül a társaság, az öregek is beugranak. Az ezüstös fejű urambátyám és a tiszteletre méltó nagyasszony. Szent kegyelettel nézik ezt a legtöbben, mert a totyogós táncon átragyog a boldog mult reflexe. Ki kritizálná ezeket a kedves öregeket, akik a maguk öreges ütemeiken mondanak egy szép költői elbeszélést, mesét a boldogságról. Nem is hat meg semmi mulatságban jobban, mintha az öreg ur és kedveshitespárja járja. És azt hiszem ez még a jó Istennek is kedves látomány. Atyus. HÍREK. Esztergom, február 16. — Kanonoki kinevezések. Rendesen jól értesült helyről vesszük annak hirét, hogy dr. Walter Gyula a herczegprimási iroda titkára, volt képezdei igazgató legközelebb esztergomi kanonoki stallumra fog kineveztetni: két főkáptalani állás tudvalevőleg már régen betöltésre vár. Nem tudjuk most még ellenőrizni a hír valóságát, de a városban már hetek óta emlegetik. Annyi eleve is kétségtelen, hogy igazi érdemeket jutalmazna a szép kitüntetés, melyre dr. Walter Gyula mint jeles egyházi férfijú, nevet szerzett iró, és társadalmi téren a közügyeknek fáradhatlan és lelkes agitátora, aránylag fiatal kora dacára bokros érdemeket szerzett. — A ma esti torna-jelmezbál az előjelek szerint olyan sikert fog aratni, a milyent még nem jegyeztek fel az esztergomi bálkrónikák. Temérdek jelmezes szép hölgy és délceg ur készül a mulatságra. Valószínűleg ők lesznek túlsúlyban, bár lesz kívülük az estélynek nagy nézőközönsége is. Az estély elejére esik a nagy diszfelvonul ás. Igen dicsérik az i/.léses táncrendeket, ezekből 80 darabot osztanak szét a rendezők. A karzat nézőközönségnek lesz fentartva. A tánczenét a katonazenekar szolgáltatja, mig a magyart Jónás Pál bandája. Soupercsárdáskor mutatják be Reviczky Győző főszolgabíró uj csárdását. A tömeges érdeklődésből ítélve valószínű, hogy szünóra előtt szó se lesz a táncról, legfólebb körsétáról a mindinkább szűknek bizonyuló teremben. Nőválasznál a hölgyek ízléses virágbokrétákat osztanak ki gavallérjaik között. Sajnáljuk, hogy a bál lapunk zárta után fog lezajlani s igy az est sikeréről ma még be nem számolhatunk. A részletes referádát csütörtöki számunkra tartjuk fenn. — Müncheni művésznő városunkban. A kereskedő ifjak 20-iki hangversenye iránt városszerte rendkívüli az érdeklődés. A várakozást nagyban emeli D o m i tr o v i c h n é müncheni operaénekesnő vendégszereplése is, ki rövid idő óta szülőföldjén szaporítja babérai számát. A kezeink közt levő hírlapok tanúsága szerint e kiváló koloratur-énekesnő eddigi vendégszereplései alatt művésziesen iskolázott ezüstcsengésű magas soprán hangjával valósággal elragadta és bámulatba ejtette a közönséget. A »Sárosmegyei Közlöny«, » Felvidéki Szemle«, »Temesvarer Zeitung«, stb. lapok a legnagyobb elismeréssel nyilatkoznak e jeles művészr nőről. Értesülésünk szerint Domitrovichné úrnő a műsor 2-ik számában jelzett Linda áriája helyett Mozart »Szöktetés a Szerailból« cimű nagy opera-áriát fogja énekelni. — Esküvő. Pongrácz Kázmér vármegyei pénztári ellenőr ma reggel J órakor tartotta esküvőjét a belvárosi plébánia-templomban S z o n d y Vera úrhölgygyei. Tanuk voltak a vőlegény részéről Véghelyi Ödön főszámvevő, a menyaszszony részéről pedig Thuránszky Lajos aljegyző. Őszinte jókivánatainkat a szép frigyhez ! — A volt belügyminiszter levele. Megírtuk az egyesítő miniszteri rendelet örömünnepe alkalmából, hogy a város tanácsa nyomban táviratilag üdvözölte a többi közt Hieronymi belügyminisztert, köszönetet mondva neki támogatásáért, melylyel a kedvező eredményt lehetővé tette. Most érkezett meg dr. Helc polgármesterhez Hieronymi sajátkezű levele a telegrammra válaszolólag. Hangzik szószerint a következőképen : » Budapest, 1895. febr. 10. Nagyságos polgármester úr! Azon szíves távirat, melyet Nagyságod a városok egyesítése alkalmából a tanács nevében hozzám intézett, nekem nagy örömet szerzett és nem várt bő jutalmát képezi a közszolgálatban a város érdekében kifejtett tevékenységemnek. Örülök, hogy immár befejezést nyert azon kezdeményezés, mely meggyőződésem szerint a város egész fejlődésének szükséges előfeltétele volt. Kérem fejezze ki a tanácsnak is nevemben köszönetemet és tolmácsolja azon kivánatomat, hogy jóindulatában továbbra is megtartani kegyeskedjék. Szives üdvözlettel igaz híve Hieronymi s. k.« — Eljegyzés. Bokros Károly, a »Magyar Király« vendéglő tulajdonosa eljegyezte Langer Mariska kisasszonyt. — Előkészületek a kiállításra. Az ezredéves kiállítás esztergomi helyi bizottsága buzgón iparkodik a hazafias ügy előmozdításán. Legutóbb a megyénkbeli iparosok-, gyárosokhoz és bányatelepek igazgatóihoz a következő felszőllitást küldötte szét: „A magyar állam ezredéves ünnepén az 1896 évben megnyíló országos kiállításon városunknak és megyénknek is méltó helyet kell elfoglalnia s ezt csak úgy érhetjük el, ha szakképzett iparosaink és gyárosaink nemes vetélkedéssel fognak igyekezni a legjobbat és legszebbet bemutatni mindabból, amit működésük terén előállítani képesek. A kiállításban résztvenni nemcsak egyéni érdek, hogy a kiállító neve és híre terjedjen, de egyenest hazafias kötelesség és különösen városunk jó hírneve iránti kötelesség, hogy ekként Esztergom haladásáról és ipari fejlettségéről tanúságot tegyünk. A helyi bizottság legutóbbi ülésében Címedet kölonösen is felkérni határozta, hogy igy valamely alkalmas munka kiállítására bírja, mely Esztergomnak díszére és egyúttal a kiállító jó hírnevének is emelésére szolgáland. A bizottságnál már is több tehetős iparbarát jelentette be, hogy egyes szegényebb iparost megrendeléssel támogatni kész, a bizottság szivesen fogja a közvetítést eszközölni, csak méltóztassék valamely alkalmas munkát bejelenteni. Ha megrendelő még nem volna, a bizottság igyekezni fog a bejelentett tárgyakra biztos vevőt szerezni, s az ily tárgyak jegyzékét a megrendelésre hivatottakkal közölni fogja. Ennélfogva teljes bizalommal felkérjük, hogy méltóztassék valamely kiállítási tárgyat, ipari készítményt megjelölni és bejelenteni, hogy Esztergom ne maradjon el a többi vármegyék mögött, hogy életre valóságunkról tanúságot tehessünk." A helybeli iparosokhoz ez a felhívás ment szét: „A magyar állam ezredéves ünnepén az 1896. évben megnyíló országos kiállításon városunknak és megyénknek is méltó helyet kell elfoglalnia, s ezt csak úgy érhetjük el, ha szakképzett iparosaink és gyárosaink nemes vetélkedéssel fognak igyekezni — a legjobbat és legszebbet bemutatni mindabból, amit működésük terén előállítani képesek. A kiállításban részt venni nem csak egyéni érdek, hogy a kiállító neve és hire terjedjen, de egyenest hazafias kötelesség és különösen városunk jó hírneve iránti kötelesség, hogy ekként Esztergom haladásáról és ipari fejlettségéről tanúságot tegyünk. A helyi bizottság legutóbbi ülésében címedet különösen is fel kérni határozta, hogy igy valamely alkalmas munka kiállítására bírja, mely Esztergomnak díszére és egyúttal a kiállító jó hírnevének ís emelésére szol galand. Ennélfogva teljes bizalommal felkérjük, hogy méltóztassék valamely kiállítási tárgyat, ipari készítményt megjelölni és bejelenteni, hogy Esztergom ne maradjon el a többi vármegyék mögött." Előkelő állású egyéneknek, pénzintézetek és testüleknek szól ez a fölhívás : „Az ezredéves országos kiállítás megtartása újból és ismételve kimondatott az illetékes körök által, s igy már aránylag igen rövid az idő, mely a nagy nemzeti munkára előttünk áll. Esztergomnak jelentős helyet kell elfoglalnia, hogy ezredéves múltjához méltó lehessen és haladásáról valamint életképességéről számot adhasson. Mindezideig hivatott müpártolóink és tehetőseink részéről igen csekély számmal érkezett oly megrendelés, mely a szegényebb sorsú kiállítani kész iparosok buzdítására szolgálna. Az iparosok ez osztálya nem teheti kockára sem lelkesedésből sem dicsöségvágyból anyagi lételét, nem foghat nagyobb szabású költséget és munkát emésztő tárgyak készítéséhez, hacsak nem bizonyos abban, hogy gondd d készített, tőle telhető legjobb munkáját a kiállítás folyamán legalább rendes árban értékesítheti is. Előáll tehát a szükség, hogy az ily iparosokat előzetes megrendelésekkel segítsük be a kiállítási csarnokba. Részint a vagyonnal rendelkező erkölcsi testületekre, részint a müveit és tehetős osztályokra hárul a hazafias kötelesség, hogy ezt az anyagiak által munkában bénított iparos osztályt tehetségeinek érvényesítésénél gyámolitsa. Előkelő házakban mindig van hely egy-egy díszesebb tárgy befogadására, a bútorzatok változés más körülmények bő alkalmat nyújtanak a kiállítás előtti évben díszes megrendelések foganatosítására, s előnyös az ily megrendelés azért is, mert ha a megbízott iparosok e megrendeléseket azon célzattal teljesítik, hogy a millenáris kiállításon azokkal becsületet valljanak, fokozott figyelmet és gondot fordítanak a munkára. Ezen okból mély tisztelettel bátorkodunk megkérni, hogy a kiállításra képes, de szegény vagyonú esztergomi iparosok gyámolitására valamelyes megrendelést tenni kegyeskednék. Az adott tárgy és árhoz képest igyekezni fogunk a legjobb munkaerőt javaslatba hozni és a bejelentést azonnal megtenni." Ugyancsak az iparosok- és gyárosokhoz, valamint bányatelepi igazgatókhoz ment ez a felhívás : „Az 1896-iki ezredéves országos kiállítás jelentőségét ez előkelő helyen nem szükséges hangsúlyozni. Címed mint a nagy nemzeti cél elérésének egyik kiváló munkatársa, a legjobb tudomással bir azon buzgóságról, mely a nemzet erejét minden ponton megnyilatkozásra készteti s-a hazafiasságnak szinte nemes vetekedésével sorakoztatja fel a célhoz vezető úton munkára. A magyar állam ezredéves ünnepén a nemzet eddig nem látott fénynyel, tökéletességgel és gazdagsággal kiállított képben kívánja a művelt világnak bemutatni hazáját. E képen felvonul a szemlélő előtt nagy jeleneteivel az ezredéves történelem, mely mikor eseményeinek és kor-állapotainak szemléltető képeivel a jelenkor küszöbéhez ér, ott mintegy megelevenül, valósággá domborul s kézzel fogható, közvetlenül ható kiállításban mutatja be a jelent, az ipari és gazdasági munkában álló mai Magyarországot. A millenáris ünnep lélekemelő látványosságai közt ez a kiállítás lesz a legkimagaslóbb és legtanulságosabb. A mi munkaerő, kézügyesség, elmebeli képesség a nemzetben lakozik, az mind alkotása válogatott javát küldi e kiállításra; úgy a fóld is mindazt, a mit a szakértelem és az őserő belőle termel. De a nemzet ipari és gazdasági munkaereje csak úgy vonulhat fel akadálytalanul és teljességben, ha útját az áldozatkészség egyengeti. Az erkölcsi tényezőkre hárul e tekintetben a feladat, s e hazafias kötelesség terhe arányos súlylyal nehezül most kicsinyekre és nagyokra. Különösen a kiállítás ipari része szorul támogatásra. Az iparos osztály általánosan kedvezőtlen helyzete érthetővé teszi, hogy e kiállítók egy része előtt különféle kedvezmények és könnyítés által lehet csak megnyitni a kiállításhoz vezető utat. Vannak a kik egyébként kiváló munkások, s anyagi helyzetük folytán képtelenek arra, hogy részt vegyenek rajta. Helyenkint pedig csak úgy lehetséges a kisiparosok munkáiból szemnek tetsző s jelentőséget nyerő gyűjteményes csoportot képezni, ha az ennek rendezéséhez szükséges eszközök nem hiányoznak. Bizonyos körökben a szállítási és a térdij is oly terhet képvisel, mely elegendő ok a kiállítástól való kényszerű visszavonulásra. Azonkívül ha a kiállítás megnyílik, szükséges, hogy nagy tanulságait hasznára fordíthassa minél szélesebb körben, a ki csak teheti, s ha vannak olyanok, a kik nem tehetik, pedig szükséges és hasznos volna tenniük, azokat megválogatva jó kalauzolással közpénzen is üdvös felküldeni, hogy saját iparukban izlést, előrehaladást tanuljanak és látkörük szélesbedjék. A győri kerületi bizottság ily segély alapot gyűjt, s szives hozzájárulás iránt már kérelmezett is. A midőn ezen kérelemre a helyi ipar érdekében becses figyelmét újból kikérjük, bátrak vagyunk megjegyezni, hogy az alap részére szolgáló adományokat szintén átvesszük és rendeltetési helyére juttatjnk, egyben pedig gondot fordítunk arra, hogy a mi vármegyénk területéről befolyt, az ugyanezen terület jogosult érdekeinek támogatására fordíttassák." — Halálozás. Városi polgáraink egyik Nesztora L i e b József hunyt el tegnap. A gyászesetről a család ezt a gyászjelentést adta ki: Alulírottak saját és