Esztergom és Vidéke, 1895

1895-12-01 / 96.szám

A közigazgatás államosítása még egy régi tarthatatlan állapoton fog változ­tatni. A vmegyei tisztviselőket még most is oly silányul fizetik, hogy abból megélni majdnem lehetetlenség, ha­csak az illetők magánvagyonnal nem rendelkeznek. A vmegyék nagy részében a fize­tések még mindég azon az alapon állanak, amelyen valamikor állottak. Igen sokan figyelmen kivül hagyják azt, hogy a megyei tisztviselőség egykor nálunk, mint a rómaiaknál, tiszteleti állás volt, amelyet a megye­beli dzsentri néhány száz forint évi fizetésért vállalt el. Manapság a megyei tisztviselőség már életpálya, éppen azért azt ugy kell fizetni, hogy a megélhetést biztosithassák. A közigazgatás államosításával a vmegyei tisztviselők éppen ugy fizetési osztályokba lesznek sorolva, mint a többi állami hivatalnokok; re­méljük és elvárjuk, hogy az állam e tekintélyes és előkelő pozicziót elfoglaló tisztviselői kar díjazásában méltányos álláspontra fog helyez­kedni. Most pedig a restauráczió előtt csak ama óhajunkat fejezzük ki, adja az Isten, hogy vármegyénk de­rék tisztviselői kara ismét visszake­rüljön ama hivatalokba, amelyekben mindeddig közmegelégedésre mű­ködtek és a megye közönségének bizalmát teljes mértékben kiérde­melték. A jegybankkérdés Magyarországon. Budapest, 1895. nov « 2 9« A pénzintézeti tisztviselők orszá­gos egyesületében Kormos Alíréd, a >Magyar Pénzügy* szerkesztője, hosszabb felolvasást tartott a bank­szabadalom megújításáról és ezzel kapcsolatban az Osztrák-magyar leányom, ne játszd a Tündér Ilonát; te sem táplálkozol napfényből és harmat­hói .. . Bonafous mama nem végezte be a mon­dókáját. A vendégek hirtelen felkeltek az asztal mellől s igy az erkölcsi oktatás befejező része elveszett a lármában Mag­dolna szintén felkelt, kipirulva, ,könyes szemekkel. — Nagyon, de nagyon kicsike ok az, amiért felindul, kisasszony, mondtam neki halkan. — A nagy büszkeségnek kicsiny ok. is elég, felelte ő. Ugyan mit fog most ön rólunk gondolni ? . . . — Hogy a mamája nagyon jó mama, s hogy kisasszony, mint a művészek leg­nagyobb része, nehézségekkel küzd pá­lyája kezdetén. De hát meddig tarthat ez még ? Hiszen maholnap a megpróbál­tatások véget érnek! Egynéhány órája, hogy hallottam a templomban énekelni s biztos vagyok arról, hogy az ilyen te­hetségtől a siker nem maradhat el. — Köszönöm, uram és bár teljesülne a jóslata. E szavak minden hangsúlyozás nélkül folytak ajkairól, mialatt könnyedén meg­hajtotta homlokát a köszönet jeléül. Az­tán eltűnt a tó felé vezető hársfa sorban. Követtem. Rcndkivül érdekelt ez a kü­lönös leány észbontó szépségével és sphinxszerü magaviseletével. * A parthoz erősítve három vagy négy elegáns bárka himbálódzott a vizén, mesz­bankról, valamint a bankkérdésnek mikénti rendezéséről magyar szem­pontból. A nagyszámú szakközönség előtt megtartott felolvasásból közöl­jük a következő érdekes részleteket: A jegybankszabadalom megújítása még soha sem játszott olyannyira fontos szerepet, mint jelenleg. A jegybank jelenlegi vezetősége iránt ugyanis a legnagyobbmérvü bizal­matlanság nyilvánul a két kormány és a kereskedővilág részéről. Az Osztrák-magyar bank vezetősége képtelennek bizonyult minden körül­mény közt a közgazdasági élet minden fázisában és nem töltötte be feladatát sem kedvező, sem rossz időkben. A jegybank vezetősége azonban kitűnően értette becses pri­vilégiumát hasznosítani, amig a köz­érdek és a közvélemény kívánságait állandóan negligálta. — A bankkér­dés a mi viszonyaink közt tagadhat­lanul kényes ügy, mely bizonyos kö­röket feszélyez is, de azért a kér­dés nyilt megbeszélése elöl kitérni nem lehet, mert a jegybank nem közönséges pénzintézet, hanem fon­tos közintézmény, melynek az állam­tól nyert szabadalmat szabad ugyan hasznára fordítani, de mindig csak a közérdek megóvásával. Mit lehet és kell tehát követelnünk, hogy a bank­kérdés rendezésénél Magyarország jogos érdekei csorbát ne szenved­jenek ? A jelenleg uralkodó politikai viszonyok és a valutarendezés nagy müvének közepette, önálló jegybank, vagy Wirth theoriája szerint kartel­lirozott, de egyöntetű kezelésre utalt két külön jegybank kreálásáról szó sem lehet. E témával ezúttal csak elméletileg foglalkozhatnánk. A kér­dés gyakolatai oldala azonban arra int, hogy a bankügyre vonatkozó jogos kívánságainkat minél tárgyi­sziről feltűnve vörös bársonyos üléseik­kel s fehér vászon sátraikkal. Gyorsan beleugrottam az egyik bár­kába s Magdolnának kezemet nyújtot­tam. — Jöjjön kérem, mondám neki. A séta megváltoztatja gondolatainak menetét s a friss szellő felszárítja könyeit. A leány engedelmeskedett, s hallgata­gon leült a hátsó ülésre. Leoldottam a lánczot a parti gyűrűről, eltaszítottam a csónakot s néhány evezőcsapás után benn voltunk a tó közepén. A naptól hevített s a lombos fák hü­vösségétől enyhített levegő igen kellemes volt. A piros habok ezer meg ezer csil­lag fényét szórták. A tóparti buja nö­vényzet árnyéka rezgett a víz színén, sötét szegélyként véve körül a tavat, melynek közepén egynéhány bizarr alakú felhő képe tükröződött vissza. Édes vi­rágillatot s a távolban elvesző ember­hangokat hordott felénk a szellő. Az imént elhagyott parton az emberek és tárgyak határozatlan körvonalokban lát­szottak csupán, körülövezve a vízpárák alkotta aranyszínű köddel. Csak az egyik oldalról lászottak és hangzottak az élet jelei. Másutt, min­denütt, körülöttünk is minden elhagyott és csöndes volt. A fasorok végén csak a zöld erdők a láthatáron: erdők, titokza­tosak, mint felettünk az ég, s alattunk a viz. Bűbájos látvány volt. Egészen elme­rültünk a csodálatában. Én szótlanul evez­lagosabban, de épp oly határozot­tan formulázzuk. Felolvasó részben teljesen uj konkrét indítványa a kö­vetkezőkben kulminál: A magyar­országnak 1887-ik évben is törvény­hozásilag biztosított paritása a leg­messzebbmenő mérvben biztosítandó. Magyarországnak ép annyi joga és befolyása legyen a jegybank ügyeibe, mint Ausztriának. Magyarország be­folyásának helyreállítása a paritás elvein azonban csak ugy képzelhető reálisnak, ha a jegybank külön ma­gyar főtanácscsal bir Budapesten és külön főtanácscsal Bécsben, valamint két bankkormányzóval és két külön központi üzletvezetőséggel. A két főtanács közös üléseit felváltva a bank központjain tartaná és minde­nik főtanács önálló hatáskörrel és központi üzletvezetőségi körrel ren­delkeznék. A jegybanknak tehát két egyen­rangú központi székhelye volna és a két főtanács, miután a kardinális elvek közösen állapíttatnának meg, igen üdvösen működhetne egymás mellett, Ezen lényeges reformok a jegybank szervezetében egyúttal biz­tosítékul szolgálnának a közös bank igazgatásának helyes mederbe te­relésére nézve és egy szemernyi csorbát sem ejtenének az intézmény egységes voltán. Alaki módosításokkal mitsem érünk, igy például tervbén van, hogy Ma­gyarországnak koncedáltassék, mi­szerint épp annyi tagot küldjön a jegybank bécsi főtanácsába, mint Ausztria, de az a koncesszió csak frázis és a gyakorlatban zérust érne. Garancziákat kell még követel­nünk, hogy a jegybank ne legyen tisztán közkereseti társaság, mely csupán a részvényesek érdekeit védi és e czélból az állami hatalomnak nagyobb befolyást kell biztosítani, hogy ne legyünk kénytelenek eltűrni azt, amit az Osztrák-magyar bank részéről oly gyakran tapasztaltunk, hogy elvonta a legitim kereskede­lemtől a mi viszonyaink közt az egyedüli pénzforrást és úgyszólván bezárta pénztárait a legnagyobb szükség esetén. A jegybank kamatláb-politikájára nemcsak mérvadó befolyást kell biz­tositai a kormánynak, de határozot­tan joggal kell bírnia, hogy meg­szabhassa a határt, amelyen tul a kamatlábemelést megengedhetlennek tartja. A bank adómentes jegy tártaié ká­val szemben ez a követelés nem­csak méltányosnak, de tekintve ren­dezetlen pénzviszonyainkat és héza­gos hitelrendszerünket, jogosnak is deklarálható. tem; Magdolna, aki mozdulatlanul ült helyén, szintén hallgatott ; kezét kinyúj­totta a bárka szélén s ujja hegyével a habokat szelte. — Milyen gyönyörű itt minden, szó­lalt meg végre. 1— Jobban érzi magát ? kérdem tőle. — Oh, igen, sokkal jobban. Valami kimondhatlan jóleső érzés vonul a szi­vembe. Kissé szigorú arcza felengedett, az imént még fátyolozott szemeiből kicsil­logott a szelídebb érzés fénye. Aztán folytatta : — Soha sem fogom elfelejteni azt az érzést, amit Ön ma nekem szerzett, sem azt, hogy egyedül önnek köszön­hetem. — Csak öntől függ, hogy az ilyen érzésekben gyakrabban legyen része. Paris környékén szintén vannak ily re­mek helyek, s hogyha ön barátja a ki­rándulásoknak, én nagyon szívesen szegő­döm társnak. — Egynéhány hét múlva nem mondom hogy nem ; de amig a próbaéneklés tart, nincs jogom pihenésre vagy szórako­zásra. — A próbaéneklés nem okozhat ag­godalmat. Ha valaki ugy van megáldva tehetséggel mint ön, akkor biztosan czélt ér. — Ki tudja? A véletlen, a szerencse, a jóakarat oly nagy helyet foglalnak el az évehkinti vizsgáknál, s az igazság oly HÍRE K. Esztergom, 1895. nov- 3°­— Kanonoki kinevezések. A hivatalos lap egyik közelebbi száma három kano­noki kinevezést fog közölni, jezsó Mihály szölgyényi plébánost ugyanis esztergomi, dr. Lassú Lajos nagysurányi plébánost és Concilia Emil nagyszombati érseki titkárt pozsonyi kanonokká nevezték ki. Ha ezen a budapesti lapokban megjelent hirnek hitelt adhatunk, úgy részünkről nagy örömmel vesszük Jezsó Mihály szölgyéni plébános kinevezését. Jezsó, aki a mult hónapban ünnepelte 50 éves plé­bánosi jubileumát, lelkészi működésével már régen rászolgált arra, hogy a jól megérdemelt kanonoki stallumót meg­kapja. — Kinevezés. Kruplanicz Kálmán fő­ispán ur ő méltósága Sprincz Róbert já­rásbirósági dijnokot az alispáni irodába dijnokká nevezte ki. — A legméltóságosabb Oltáriszentség folytonos imádására és a szegény tem­plomok felsegélyzésére alakult Oltáregy­let nyilvános ájtatoságát decz. hó 8-án, a szepl. Szűz fogantatása ünnepén fogja. tartani a vízivárosi zárdatemplomban, mely alkalommal fél 7 órakor a legfel­ségesebb Oltáriszentség imádásra kitéte­kevés! . . . Oh, ha nem sikerülne meg- * nyernem az első dijat ! Lehangoltan hajtotta le fejét. A kö­nyek csöndesen peregtek le arczárói: — Meglesz az első díj, kisasszony: megkapja biztosan ! —i Mennyi reményt fűznek az én sike­remhez ! . . . Oly nagy a nyomorúság odahaza . . . Csak egy fényes szerződ­tetés segíthet ki a bajból s ezt a szerződ­tetést csak az első dij elnyerése biztosit­hatja. , Annyi kegyetlen aggodalom volt e sza- \ vakban kifejezve, hogy ahhoz az érdek­lődéshez, melylyel Magdolna iránt visel­tettem, hozzájárult a szánalom s a segitni. akarás érzete, mely minden érző szívben támad a meg nem érdemlett szerencsét­lenség láttára. Minden gondolkozás nél­kül engedtem át magam ennek az érzés­nek és meghatott hangon mondám a leánynak : ?cr Mondja el kérem élete történetét. Higyje meg, hogy nem ildomtalan kíván­csiságból kérem erre, hanem mert őszin­tén segítségére akarok lenni. Felemelte lehajtott fejét; rám tekintett s azután szelíden igy szól: — Nagyon közönséges történet ez, uram. Atyám sok ideig énekes volt a toulousei székesegyházban. Addig, amig csak anyámról és rólam kellett gondos­kodnia, szerény jövedelme éppen elég volt arra, hogy tisztességesen megéljünk. De aztán egymásután három gyermek jött s ezekkel a nélkülözés.

Next

/
Oldalképek
Tartalom