Esztergom és Vidéke, 1895

1895-10-10 / 81.szám

8o milliós kölcsönre és a személy és árudijszabás tervezett felemelésére hivatkoznak. Igaz, a magyar államvasutak, tekintettel a befektetett majdnem egy milliárd frtot tevő óriási tőkére, alig jövedelmeznek két százalékot; de a szervezett vasúti kölcsön nem e jövedelem emelésére szolgál és nem az állítólagos elhanyagolt alépítmény és az üzemeszközök állítólagos megbizhatlan volta képezi a művelet kényszerítő okait. A kereskedelmi forgalom egyre nagyobbodó követelményei, a mezőgazdaság érdekeinek szolgáló berendezések sürgős szüksége, a folyton emelkedő áru- és személyforgalom teszik sürgősen és elengedhetlenül szükségessé az alapos és praktikus reformot. Az ország közigazgatási érdekei ; a gyors és akadálytalan közlekedés a főváros és vidék közt, a közigazgatás intéző, ellenőrző és végrehajtó közegei közt ; a kereskedelmi forgalom gyors értesülése, egyik főfeltétele, sürgős szükséggé teszik az interurbán telefonhálózat felállítását. A tartós kocsihiányt megszüntetni, a zavartalan közlekedést biztositani, a közigazgatást emelni kell. — Ezeknek a nagy czéloknak szolgál a kölcsön és nem szabad elitélni az igénybe vett egyedüli eszközt, tekintve e nagy czélokat. A zónatarifa felemelését ugy a teher, mint a személyforgalomban 1896. január i-én léptetik életbe. A kérdés még a legbehatóbb tanulmány tárgya és minden kommentár korai, amely e reform irányával, terjedelmével és horderejével foglalkozik. Az árutarifa reformja néhány oly árufajra szorítkozik, melyek más árukkal szemben túlságos kedvezésben részesülnek és a dijtétel csekély emelését könnyen kibírják. A szomszédos forgalom díjszabása változatlan marad, mezőgazdasági termékeket a távolsági forgalomban sem érinti a reform. A személyforgalmat illetőleg hiteles forrásból merítjük azt az értesülést, hogy a harmadik osztályú személydijszabás sem anyagi emelést, sem a távolságot illető korlátozást nem szenved. A második osztály személydijazása minden viszonylatban változatlan marad és csak a tizenkettedik és tizenharmadik zónában történik a tarifának egy csekély kikerekitése felfelé. Az első osztályra vonatkozólag jelenthetjük, hogy itt lényegesen emelni szándékszanak a díjszabást. E reform azonban a lakosságnak csak azt a részét illeti, a melyet személydijszabás emelése már csak azért sem érinthet kellemetlenül, mert ez emelésért európai vasutakon sehol sem létező és nem is sejtett előkelő kényelmet kap cserébe. Az összes elsőosztályu személyszállító kocsikat a legnagyobb amerikai kényelemmel berendezett kocsikkal fogják felcserélni. A gyakorlati tapasztalat, melyet az utolsó évek forgalmából merítettek, ellenállhatlanul az itt megjelölt irányba terelik az intéző köröket és plauzibils ellenzék, tekintettel a magas czélokra és az alkalmazott s egyedül lehetséges eszközökre, szóhoz sem juthat. — A magyar királyi államvasutakat ez a bölcs forgalmi politika a biztos fejlődéshez vezeti. tem ? Meghalni! Igen, ez könnyebb, mint emlékezni. A becsülettel elvész az élet minden értéke — becstelenül. Ha megölném magamat, meg kellene irnom férjemnek, hogy mi űzött a halálba. De nem fordulna-e el megvetéssel a teritőtől, melyen gyalázata fekszik ? Érzem nemcsak becstelen, de gyáva is lettem. Élni fogok, élni bűnöm, s gyalázatom szörnyű tudatával. És vele élni, vele, akinek becsületes fejét szégyennel tetéztem. Mennyire szeretett és milyen nagyra tartott ez a becsületes férj, mennyire bizott bennem. Oh nagyon is gyanútlan. Más férj félti a feleségét, ő nem féltett soha. De hát miért is nem féltett ? Neki észre kellett volna venni, hogy Andor veszedelmes férfi. Nem, ő egész nyugodtan nézte. De szabad-e egy férjnek nyugodtnak lenni akkor, mikor feleségét veszélyek környezik. Én vétkeztem igaz, de ő is nagyot hibázott. Oh, mert az ő vak nyugalma volt az, a mi mellett igy el kellett vesznem. Az én nyugalmam az övé miatt van oda örökre. Igen, ő az oka, ő, hogy bukott aszszony vagyok . . . CSARNOK. Lorenzó költeményei. Az olasz irodalom egyik élő legnagyobb lírikusának müveiből mutatjuk be ezt a bájos apróságot. A sserk. I. A lányka langyos nyirkos esti légen Atrezg a rétek párás illata. A dombra akkor mi együtt menénk föl Lent szólt a tücskök édes bús dala. És fölveted a csillagboltos égre Fohász tekintetű galamb-szemed Es én a mit ki sem mondtál megértve Mert néma voltál megszerettelek. II. Oda adtam mindent néked, Ifjúságot, dalt szerelmet, S ha lefonnyadt ez az élet, Akkor is csak azt akarom, Együtt haljak meg tevéled. A mitől az uram fél. Nem szeretném a sablonszerű uborka szezonnal kezdeni tárczámat, miután az úgynevezett irodalmi vigéczek már anynyit utaztak tárcza-czikkekben, hogy nem csak értéknélküli mintáik koptak el, hanem a nyájas olvasó, vagyis vevő közönséget is tönkre silányitották. De Önkénytelenül is rátértem ezen veszedelmes lejtőre, mivelhogy az uborka szezon, bár végefelé jár, minden rosznak, kellemetlennek és unalmasnak a megteremtője. Nálam is az agyvelőt ölő hőség nyomasztó pillanatában szülemlett meg az az eszme, hogy felcsapok tárcza-irónak, gondolván magamban, hogy a tisztelt olvasó közönség elnézését már annál inkább is megnyerem, miután szabad óráimat hasznosabbra nem fordíthatnám. Már képzeletben előttem láttam tentát, tollat és minden eszközt arra nézve, hogy egy félig-meddig élvezhető-tárczát megírjak. — Nem tartott vissza sem jó házi nevelésem, sem jó anyám intő szava, mely untalan azt csepegtette belém, hogy a jó háziasszony munkaköre a konyha és a házrendbentartása, nem rettentett el számtalan kékharisnyásnak sorsa, kik az irodalmi harezmezőn elvéreztek és végre a velünk született emberbaráti könyörület sem ejtette el velem a harezra kész tollat. Jól tudom, hogy merényletet követek el az újságot olvasó közönséggel szemben és ami fődolog, az uramnak gyilkos tekintete, melyet képzeletben már rám vetni láttam — nem riasztott el ezen megátalkodott elhatározásomtól, hogy én most tárczát irok, mert tárczát írni, legalább egyszer az életben, minden jó nevelésű asszonynak vagy leánynak okvetlen muszáj ! Midőn tehát ez a pokoli eszme kóválygott bennem, gondolatok, boszorkánytánezok jártak agyamban, ugy, hogy mélyen fohászkodtam a mindenható Istenhez, bünbánólag azt fogadván, csak most ez egyszer segítsen ki ezen zavarból, hogy szerencsésen megírhassam a tárczát a nélkül, hogy elmémben e miatt valami folytonossági hiány ne álljon be ! Csak most az egyszer Uram Teremtőm ! Csak aztán .... majd újból irok ! ! ! Hogy miről ? ? ? Az még előttem is titok volt. — Mert valami rettenetes tehetséget eddig még egyáltalán nem fedeztem fel magamban az íráshoz, bár végtelenül lelkesített az a gondolat, hogy megvalósul régi ideám és felcsapok dilletáns tárcza írónak ! Mikor már számot vetettem ugy a tényekkel, mint magammal, jónak láttam mindezeket az uram és parancsolómmal közölni, abban a jó reményben, hogy neki is nagy örömet okozok ezzel a nagy újdonsággal, előre is feltettem róla, hogy újságírói mivoltom csak növeli irányomban tanúsított szeretetét és respektusát. Csak abban az egyben nem tudtam magamnak tanácsot adni, hogy milyen alakban adjam elő az én zsarnokomnak eme visszavonhatatlan elhatározásomat. Hátha ő kegyetlenül széttépi ábrándjaimat . . . . Es durván elutasít kérelmemmel ! Ejnye ! de mit beszélek kérelemről! Talán egy leendőbeli írónő nem fog alázatos kérelmekkel előállni, hanem lesz benne annyi önállóság, hogy tanácsokat nem fogad el, még ha mindjárt élete párja osztogatná is azokat. Hogy ezeken a nagy izgalmakon minél előbb átessek, bekopogtattam férjem irodájába, hogy ott vele mindent közöljek és íróasztala mellett helyet foglalva, mindjárt megkezdjem irói működésemet. A dolognak tragikusabb szint adva, kisirt szemekkel léptem az ur szine elé ! ! A^*** Mit jelentsenek e kisirt szemek aszszony ? Talán nem sikerült R.-eknél a délutáni kávé tracscs ? Ugyan miért vagy ugy elérzékenyülve, kogy kisirt szemekkel vársz haza ? ? Nem tudod, hogy az asszonynak mindig vidám arezot kell vágni, ha férje haza jön, a nap nehéz fáradalmait kipihenni. Ha van valami bajod, közöld velem és tisztázzuk az eszméket. Mikor az uram befejezte mondókáját, I valósággal megkönnyebbülve ugrottam j karfáiba, összecsókoltam és azt kérdezj tem tőle : hát igazán nem haragszol rám ? | Megtudnál bocsájtani nekem, bármit elkövetnék is. De asszony az Istenért, szólj, beszélj, mit tettél ? Felhasználva az izgalmaknak tetőpontját, hirtelen kiböktem : semmi különös, ne izgasd magad, csak egy tárczát szeretnék irni. Mintha puskából lőtték volna ki az uramat, kirohant a szobából és az ablakon kiálltott be. Asszony ! ne kövess el merényletet a hírlapirodalom, de különösen a gyomrom ellen. Én a gyomromat megterhelve, egy tudákos hölgy kozmás ételének essem áldozatául ? Minden bün magában hordja bünhödését és bünneinket megbocsátja az ég, csupán a hazaárulás és az elkövetett rossz tárczaczikkért nincsen bűnbocsánat és csak Istennél van a kegyelem ! Ez az én első és utolsó tárczairásomnak szomorú története. Irta : Bubi. HÍREK. Esztergom, okt. 9. — Lapunk szerkesztősége a mai nappal lakást változtatott, amennyiben a szerkesztőséget A 1 d o r i Viktor segédszerkesztő lakására (Simor János-utcza 519. szám, Telefon 50.) tettük át. A lap szellemi részét illető közleményeket és leveleket az «Esztergom és Vidéke» szerkesztősége czim alatt ezentúl a Simor János-utcza 519. sz. alá kérjük küldeni. A szerkesztőség hivatalos órái déli 12 órától d. u. 2 óráig vannak, amely idő alatt a t. közönség rendelkezésére állunk. A szerkesztőség. — Vaszary Kolos herczegprimás kedden délelőtt meglátogatta Wlassich Gyulát a közoktatásügyi ministeriumban, ahol egyházpolitikai dolgokról egy óra hoszszat konferáltak. — Bérmálás a fővárosban. Budapesten, az Erzsébetvárosban e hó 12-én és 21 én lesznek a bérmálások. Az első alkalommal, 12-én Vaszary Kolos biborosérsek, 21-én pedig Cselka Nándor érseki helynök fogják végezni a bérmálást. Nevezetes, hogy a bérmáláshoz csakis felnőttek jelentkezhetnek. — Hetyey kanonok Erdélyben. Hetyey Samu a herezegprimási iroda igazgatója Erdélybe, Gyulafehérvárra utazott. Éz utja összefüggésben van az elaggott püspök mellé kinevezendő coadjutori állás betöltésével, a mely állásra Csáky Károly cz. püspököt is emlegetik, — A rozsnyói püspökség. A rozsnyói püspökséget a napokban fogiák betölteni, illetőleg a napokban fogja Ő Felsége kinevezni a három jelölt közül az egyiket. A fölterjesztettek mint értesülünk, Komlóssy Ferencz dr. kanonok, Szilányi Ferencz nagyszombati vikárius és Ivánkovics István miniszteri osztálytanácsos,- A jelöttek közül kettőt mi esztergomiak is igen jól ismerünk. Szilányi ugyanis azelőtt esztergomi kanonok volt. Komlóssy Ferencz dr. kineveztetésének az esztergomiak is igen örülnének, másrészt azonban őszintén sajnálnák a rokonszenves, nagy műveltségű kanonok távozását. — Kitüntetés. Meisermann Ignácz bátorkeszi plébánost O Felsége a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki, a köz és tanügy terén szerzett kiváló érdemeiért. — Házasság. A házassági hirdetések zemlélői néhány nap óta városunk két lőkelő családja tagjainak közeli házasságául szóló hirdetést olvashatják. Etter |pdrs6**takarékpénztári könyvelő, a helyek" «jeunesse d'oré» számottevő tagja fogja nemsokára feleségül venni Legény Irénkét, özv. Legény Ivánné szép leányát. — Fényes megnyitó gyűlést tartott f. hó 6-án este az esztergomi szeminárium Magyar Egyházirodalmi Iskolája. Az intézet elöljáróságával együtt igen szép számú vendég jelent meg a helybeli káptalan és papság köréből. Ott voltak: Mélts. Boltizár József érseki helynök, Méltóságos Sujánszky Antal nagyprépost, Nagys. Graefel János apátkanonok, ft. Vojnics Döme főgymnáziumi igazgató, Horváth Mátyás, Rózsa Vitái, Bárdos Rémig tanártársaival, Ngos Roszival István apátkanonok s intézeti rektor az összes elöljárósággal, Mattyasovszky Lajos nyug. prim. urad. jószágigazgató stb. Az ünnepély tárgysorozata a következő volt: 1. Pápai hymnus. Bellovicstól. Előadta az intézeti ének- és zenekar. 2. Elnöki megnyitó beszéd. Tartotta Farkas László IV. éves hh. az iskola elnöke. 3. Rondó. Előadta az intézeti zenekar zongora kísérettel. 4. Alkalmi óda. Irta Urbányi Gyula III. hh. Szavalta Jeszenszky Kálmán IV. éves hh., 5. Részlet a Tannháuser-féle operából. Hegedűn játszták Rehanek Ferencz VIII. pn. és Lachmann Ferencz VII. pn. Zongorán kisérte Fülöpp János II. éves hh. 6. Róma környéke és — Szent Péter. (Fölolvasás.) Irta Izsóí Alajos IV. éves hh. 7. Magyar népdalok. Előadta az intézeti énekkar. 8. Vig mo-