Esztergom és Vidéke, 1895

1895-05-02 / 35.szám

Egy vendéglő, vagy kávéház még sohasem emelte valamely városnak a forgalmát, a minthogy annak hiánya nem is csökkenti azt, mire fényes példát nyújt Léva mezőváros, a melynek ugyan redoute-ja nincs, de van kórháza, vannak szépen elhelyezett iskolái, törekednek az állami hivatalok megfelelő elhelyezésére és forgalmuk még is tízszeresen meghaladja a miénket, pedig olyan vendéglői sincsenek mint nekünk. Az a befolyás, amelyet az építendő redoute gyakorolni fog a forgalom élénkítésére, az élet felpezsdülésére, semmiképen sem fog megfelelni azon áldozatoknak, amelyekbe létesítése kerül. Mert sohse áltassuk magunkat azzal, hogy eltekintve a tetemes fentartási költségtől, a redoute az igényelt tőkének megfelelő hasznot fog hajtani. Ily nagyszabású helyiségnek a berendezése, a berendezés gondozása, a szükséges személyzet tartása s egyéb egy vagyont igényel, a napi kiadás pedig oly tetemes, hogy ugyan jó forgalmú üzletnek kell lenni, amely azt behozza s így nagyon kérdéses, vájjon akad-e megfelelő tőkével rendelkező vállalkozó, a ki a helyiségeket azoknak megfelelően berendezni és az üzletet olyképen, amint az célba van véve, fentartani képes. De hogy nem sok kilátás van arra, hogy a redoute kellő jövedelmet hajt, mutatja legjobban az, hogy bármennyire lett is publikálva a redoute létesítésének terve, még nem akadt ember, a ki létesítésére vállalkozott volna, pedig a tőke ma mindenre vállalkozik, ami csak a legcsekélyebb jövedelmezőséggel ke csegtet. A mit pedig a magántőke megkockáztatni nem mer, azt a köz annál kevésbbé teheti, mert a közvagyon rendeltetése, hogy magánvállakerítés ? Topp, egy ugrás, ott a lugas, melynek árnyékába nem téved a kíváncsiak tekintete. Igy beszélt, úgy beszélt, végre beemelte a menyecskét az alacsony kerítésen a virágos kertbe s elrejtette a lugasban a világ szeme elől. Rossz a világ, de nem olyan rossz, hogy a hűtlen asszonyt a bűnig követhetné tekintetével. A szellő sem lengette meg a lugosbefutotta szőllőindákat, melyek a szerelemről suttogtak. Hogy a gazda ilyenkor a mezei munka idején hirtelen hazatoppanjon ? Lehet is eszében ? Az az édes, szerelmetes csók, melyet útravalóul kapott s mely munka után várja, sokkal forróbb, semhogy a hitvesi hűség fölött kételkedhessek. Egy madárka szárnycsattogása megzavarta a szerelmes suttogást. A madár szárnycsatt©gása a lelkiismeret szava volt. A kis kosárka ledőlt a lóczáról a szamócákkal s míg a menyecske az urfival szedegette, tekintetük egy résen át a mezőre tévedt, ahol emberek futkostak a falu felé. Mi történt, hogy a kis falusi templom vészharangja is oly kísértetiesen hívogat ? Fut a nép, a kutyák vonitanak, tűz van, vájjon hol ? . . . a falu szélén. — Jézus, a Geréb Márton háza . . . latba fektetve hasznot hajtson, vagy pedig a köz anyagi és szellemi^gyarapodásának előmozdítására szolgáljon. Videant consules . . . ! Adalékok Esztergommegye legrégibb Irta : Dr. WERTNER MOR Muzslán. II. Gyiva. Legelőször nemesi előnévből ismerjük. Az esztergomi keresztesek konventje 1272. június 28-án tanúsítja, hogy bizonyos helységek határait illetőleg az esztergomi érsekkel és káptalannal békésen egyezkedett. Az ez alkalommal közreműködött békebirák sorában Gyivai (Gywa) L or á n d comest is találjuk (Wenzel XII. 64.) Gyivai (Gyua) T i b a fiai M i klós és Loránd (kérdéses, vájjon e Loránd a fennebbivel azonos-e ?) 1300. június 18-án gyivai örökös birtokukból a Viden nevü földet 10 márkáért rokonaik és szomszédaiknak : Gombási Kristóf fiainak, O 1 ivér, István és Lorándnak adják el. Miklós hasonnevű fia nevében köti meg a szerződést (Fejér VI. 2. 286. X. 3. 284.). Mily rokonsági kapocs létezett a Gyivaiak és a Gombásiak között ? nem tudjuk, de alig tévedünk, ha köztük valamely sógorsági összeköttetést feltételezünk. Tiba fiai — úgy látszik — folytonos pénzzavarban lehettek, mert nemsokára megint csak eladnak valamit. 1304, április 28-án tanúsítja az esztergomi keresztesek konventje, hogy előtte Gyivai (Goua) Tiba fiai Miklós és Loránd gyivai birtokukból, a déli határon lévő réten túl Sárkány mellett, egy ekealjat 3 márkáért a Szoárd nb. Szvárd mesternek eladnak. — Ennek a földnek másik felét nevezett Szoárd 3 márkáért előbbi birtokosaitól, Gyivai D u s a és fiától Sebestyéntől, továbbá Becse (Dusa fivére) fia Fábiántól vásárolta. Az éjszaki határt kivéve, e föld különben Szoárd mester többi birtokához határos volt (Anjoukori okmánytár L 77-) Gombási Loránd (a ki testvéreivel együtt 1300-ban Gyivai földet szerA hitszegő asszony térdre rogyott s arcával a földet érte. Bűntársa föléje hajolt s magához emelte, de az asszony ellökte magától'. — Megcsaltam az uramat, nagy Isten, bűnhődöm. A porban vergődött. Csak a szive jajgatott, ez ajka néma volt. Égre szegzett szemekkel imádkozott. Az égő zsarátnokok a fejje fölött röpködtek, a segitség-lárma, a zaj a füléig hatoltak és tehetetlen volt a vészszel szemben, hogy gyalázat ne érje. — Vájjon jó ura, Márton gazda . . . Megőrjítette a gondolat. Orjöngésében a szeretője is elhagyta s futott a falu népével, hogy a gyanút elhárítsa. A Geréb Márton háza fölött magasra | csaptak a lángok. Jajveszéklő gazdát hiába kerestek a tűz körül ; mikor a tető összeomlott, a sistergő szalma között találták a holttestét. Fenyegető öklök emelkedtek ég felé: — Gyilkos asszony ! A gyilkos asszony azonban sem most, sem később nem hallotta a nép fenyegető szavait, mert estére egy pásztor az itató-kút fenekén találta meg. Mindenttudó falusi emberek kisütötték, hogy Geréb Márton hűtlenségen kapta zett) fiai Csenk és Jakab 1325. június 2-án már a Gyivai előnevet viselik. Nevezett napon átirja számukra az esztergomi keresztesek konventje azon örökeladási szerződést, melynek alapján atyjuk, néhai Loránd, annak idején (Fejér egyik helyén 1297., más helyén 1300.) Gyiván birtokot szerzett. Ebből tehát látszik, hogy Loránd a fivéreivel együttesen 1300-ban szerzett Viden nevü földén kivül még Önálló birtokra is tett szert. Megjegyzendő, hogy az eredeti szerződési okirat a fennebbi keresztesek esztergomi levéltárában el volt helyezve. (Fejér VIII. 2. 655. VIII. 6. 81.) 1349-ben Gyivai (Gywa) Dámián a (barsmegyei) Péliek és a Bátimonostoriak között folyó birtokperben királyi biztos minőségében szerepel (Zichy-okmánytár II. 411.). Ugyanily minőségben működik 1355, szeptember 12-én Gyivai (Gyova, Gyoua) Jakab fia László is. (Zichy-okmánytár IL 625. 626.) III. Libád. 1287. márczius 27-én beleegyezik Libádi Rafael fia Bence, hogy a Szoárd nb. Miklós fiai sárkányi birtokot vásároljanak ; Bence t. i. az eladók szomszéda (Wenzel IX. 455., hol Libád helyett tévesen »Lylug« áll.) Ugyanazon Bence a magyar Szölgyén melletti Ecseden két eke alj át szerzett, melyet 1289. október 17-én a magyar-szölgyéni érseki vendégnépnek eladott. (Fejér V. 3. 480.) Libádi Kristóf fia Vencel és fiai Mihály, Pongrác és Kristóf 1294. november 7-én hidegkúti birtokukat Bélai Péter mesternek adják el (Wenzel X. 170. 170. Hidegkút fekvéséről más helyen szólok). 1394-ben Libádi R á f á e 1 az esztergami érsek bizalmi férfiaként szerepel. (Fejér IX. I. 712.) Az ezredéves kiállítás. — A győri kear. végrehajtó bizottságának ülése. — Győr, 1895. ápril 28. A millenáris kiállítás Győr-kerületi bizottságának végrehajtó küldöttsége hétfőn d. e. i© órakor gr. Laszberg Rudolf főispán elnöklete alatt ülést tartott, mely rajta a feleségét s a fölött való bánatában gyújtotta magára a házat. Romhányi Sándor. Nemidomky János nyomdatulajdonos dirmögései a „Vörös Ökörben." — No Weisz komám, ojan közgyűlíst még íletembe nem hallottam, amijen a legutósó vót. Má hogy tud annyi okos ember,' annyi szamárságot össze-vissza beszíni ? Aszomgyák, hogy kevés a kocsma Esztergomban. Hát a Vörös-ökör micsoda? Csak gyűjenek el ide azok az urak, majd meglátják, hogy sehol ojan bort nem kapnak, mind itt. Nohát igyunk Weisz komám . . . Ikább ara iparkonnának az urak, hogy a nyomdaipart főlendítsík. Csinájanak egy napilapot níppárti programmá és adják nekem nyomtatni. Mijén szíp vóna, ha minden este megizenhetním annak az új lump sz erkesztőnek, hogy nem adom ki a lapját. Maj fizetne bírságot mint a köles !... Azon a Poncius Pilátuson is láccott ám, hogy csak talián vót az istenadta. Se a Nemadomky-féle híres nyomdát meg nem nízte, se a Vörös Ökörbe nem gyütt e, pedig vót ammég a dadákná is. Ámbátor mi tagadás, ha én Poncius vóník, eső alkalommal a legközelebbi tevékenység útirányait jelölte meg. Jelen voltak az ülésen Lippay Géza alispán, Kalóczy Lajos, Ollinger Alkuin, Bezerédj István, Eőry Kálmán, Zechmeister Kálmán, továbbá Szávay és Szendrői előadók. A gyűlés tárgyairól a következő sommás leírást adjuk. A kiálltiás ker. segélyalapja. Szávay előadó ismerteti a kiállítási segélyalap állását. Erre az alapra összesen 11,433 frt

ot gyöjtött a bizottság s ebből eddig befolyt 4290 frt. Helyi bizottságok szerint ebből az öszszegből Győrre 8100 frt, Komáromra 1523 frt, Tatára 220 frt, Pápára 1580 frt esik. Veszprémről és Esztergomról nem hall hirt a bizottság, ezeket a városokat bizonyára elnyelte a föld. Az előadók utána fognak nézni. Kiállítási segélyek. A kiállításra készülő iparosok közül többen segélyért és kölcsönért folyamodtak. Ezek kérvényeit is tárgyalta a bizottság s elvben kimondta, hogy indokolt esetekben a kiállítók kérelmére a térdijat helyettök hajlandók megfizetni. Ez alkalommal a bizottság a következő segélyeket szavazta meg : 1. A győri nőípariskolának segélyül 100 frtot. 2. Schneider Károly czementáru-gyárosnak kölcsönül í'50 frtot. 3. Armbrust Lajos kocsigyártónak térdiját megtéríti. Néhány ügyben pedig megbízta az előadót, hogy puhatolást eszközöljön. Gyűjteményes kiállítások. Ezután az előadó előterjesztette tervét a gyűjteményes kiállítások rendezése tárgyában. A kisipar czikkeinek — úgymond — hátrányos szerep jut az ezredéves kiállításon, amennyiben: a nagyipar hatásos és tömegben is imponáló tárgyai mellett a kisipari czikkek jelentéktelenül fognak feltűnni,, mintegy elvesznek a tömegben. Ennek ellensúlyozásául azon tervvel volna érdemes foglalkozni, hogy egy-egy város vagy vidék jellegzetesebb, vagy nagyobb tömegben termelő kisipara gyűjteményes kiállítás alakjában mutattas*sék be.. ITy módon igen kiemelkedő csoportokban lehet bemutatni valamely város jellegzetes iparát, ugy, hogy az egyes tárgyak egyidejűleg is érvényesülnek ki'álsorba azoknak annám a áldást . . . De ezt odébb ne aggyá ám koma, mer azok a lump szerkesztők mingyá kiírják az újságba. A Karcsi főjegyző megírj kapott egy legyinttst a pógármestertű, aszonta, hogy nagyon sovány jegyzőkönyveket esinyá. Pedig ebbe a Karcsinak vót igaza. Aki jegyzőkönyv, az legyen sovány, hamarébb vígé van a gyűlísnek és elébb gyühetünk a Vörös ökörbe ... A mútkor megkérdezte a szerkesztőm, hogy megírhatja-i, hogy itt vót a Szeles Adorján ? Tűlem akar a Viharos Adorjánt is megírhattya — mondok — hanem ha má ijen szenzációsra nyomom a lapját, gyűjjön e kapányi a szőlőmet . . . Mi a te kölök, nincs kézirat, mer a szerkesztő úr kapányi ment ? Az ördög látott ijen szerkesztőt, aki nem tud írnya meg kapányi is egyszerre. Eriggy és mondd meg neki, hogy öt perc alatt vezércikket csíny áj on arrú, hogy nem kell nekünk 1 eg y u k, vagy mi a frányának keresztőtíK: azt a új kocsmát, mer máskíp nem adom ki a lapját. De akkor se adom ám ki, ha a szőlőkapálást e nem vígzi estélig ! Ne, itt van még három pofon. Az elsőt add a gípmesternek, a másik kettőt a szedőknek, maj jobban fognak iparkonni. Mink pedig igyunk. Weisz komám, mer úgyis nehéz az ílet és nagy a kankorencija !