Esztergom és Vidéke, 1894

1894-10-25 / 85.szám

az iskolában szerzett ismeretek a gyermekeknél nem válnak hus és vérré s kimenvén a gyakorlati életbe, a szerzett ismeretek csakhamar elpá­rolognak elméjükből, az iskolában el­csenevészett test pedig nem elég erős a munkára. Világos tehát, hogy az iskola — akaratlanul — hozzájárul a testi fejlődés megakadályozásához. A T2-ik évet betöltött gyermek elméje — mint sokszor tapasztaltam — fogékonyabb a szép, jó és hasz­nos iránt. E korban képesek már akarni komolyabban, az ekkor szerzett ismeretek maradandó ha­tásúak. Magaviseletük irányítására elegendő egy komoly szó. Fejlett test, fejlettebb elme. Nem nyújtom tovább gondola­taimat, hanem Összegezem a tankö­telezettségre nézve nézetemet, mely abból áll: Legyen a tankötelezettség kezdete a betöltött 7 éves kor, mint a mely korban a gyermek testi fej­lődése eléri az első testi fejlődési fokozatot és a szunnyadó lelki te­hetségek ébredni kezdenek és csak kifejlesztésre várnak. Ebből kifolyólag a tankötelezettség a 13 éves élet­kor betöltéséig tartson a mindennapi iskolásoknál, ugy azonban, hogy az utolsó iskolai év a 13 éveseknél csak 5 hónapig tartson novembertől­márcziusig s a tananyag is e szerint lenne beosztandó, hogy igy a falusi szülők nagyobb gyermeküket mun­kájuknál használhassák, s végre az utolsó tanév legyen tandíjmentes. Jámbor óhajtások, tudom, de gyakorlatibb irányúak a mostani rendszernél. Csáky Elek. Az új szőlőbetegség. (Z.) A földművelési miniszter a következő rendeletet intézte a Gom­mose bacillaire szőllőbetegség behur­czolásának megakadályozása tárgyá­ban a vinczellériskolák igazgatóságá­hoz és a szőlőszeti felügyelőkhöz: Francziaországban, miként erről a (czimnek) a hirlapí közlemények­ből már tudomása van, a szőlőnek egy ujabb veszedelmes betegsége — Nem mentegetödzhettem azzal sem, hogy halálosan elkeseredett eszelős voltam. De elmúlt minden és ma miért bosszantsuk egymást szemrehányásokkal. Ön jól járt, sokszor megátkozta volna azt a perczet, a melyben balkarját felém nyújtotta, mert én összemarczangoltam volna mind a két karját, —• én érdemetlenül bol­dog, nagyon boldog lettem. Hát nyújtsunk egymásnak békejobbot I Bézsán fölállott, durva, rekedt han­gon beszélt. — Nincs szükségem békejobbra. Azt követelem, a mit akkor önként fel­ajánlott. Mert megcsalhatja az egész vi­lágot, de az én szemembe nem hint port a lesütött szemével, apácza-mosolygásá­val. Mi egy kissé ismerjük egymást. Félrerugott, Ercsibe kapaszkodott, mert az asszonynyá tehette. Helyes, félrevo­nultam, de most jogomat követelem. Ön­nek el kell "hozzám jönnie I ígérje meg, mert különben itt, excelíentiás partfogó­nöje előtt kikiabálom az egész történetet. Határozzon, de hamar 1 És az ittas parasztlélek forró lehel­letével közeledett az ijedségtől megder­medt asszonyhoz. Minden ér kidagadt homlokán, melle hangosan zilált. Katalin halálos borzadással taszította vissza: — Útonálló l Egész testében remegve, kipirult arczczal fordult ki a fülkéből. Bézsán egy ittas faun sóvárgó arczával biczegett utána. A fülke előtt nagy csomóban ve­a Gommose bacillaire — lé­pett fel. Részemről megtettem minden in­tézkedést arra nézve, hogy szőlőmű­velésünk e szőlőbetegségnek hazánk­ba behurczolásától megóvassék s a legnagyobb szigorral fogok őrködni a felett, hogy ez intézkedésemnek fo­ganata is legyen. Hogy azonban e betegség eset­leges felmerülésének lehető megaka­dályozása minél inkább biztosittassék s e részben semmi jelenség figyelme­met ki ne kerülje, utasítom (a czimet) hogy őrködjék a felett, hogy szőlő­vessző az országban (a szoros érte­lemben vett Magyarország) határain kivül eső területről be ne hozassék s ha nyomára jönne, vagy jelét látná annak, hogy valahová az ország ha­tárain kivül eső területről származó szőlővessző szállíttatik vagy rendelte­tik meg, tegyen nekem azonnal je­lentést, de keresse meg egyidejűleg az illető hatóságot (alispánt vagy törv. joggal felruházott város polgármes­terét), hogy a behozatalt, továbbítást vagy kiszolgáltatást azonnal a legeré­lyesebben akadályozza meg. Utasítom továbbá a (czimet), hogy a kerületébe tartozó szőlőket folyto­nos és éber figyelemmel kisérje s ha netán oly tüneteket észlelne, (pl. a tőkékből való mézgafolyás, a tőkék, hajtások és kacsok elcsenevészesedése, a levelek elrongyolódása s idő előtti lehullása), a mely tünetek a Franczia­országban fellépett Gommose bacil­laire (bacillus mézga) nevű uj vagy más, a (czim) által minden kétségen felül egész biztossággal fel nem is­mert vagy fel nem ismerhető szőlő­betegség jelenlétére engednének kö­vetkeztetni, a gondosan csomagolandó beteg tőkerészek (vesszők, venyigék, levelek stb.) megvizsgálás végett való felterjesztése mellett azonnal tegyen ide jelentést, hogy a baj tovaterje­dése ellen a kellő óvintézkedéseket idejekorán foganatba vehessem. A vármegyékhez és városokhoz intézett miniszteri rendelet pedig a következőképen szól: Francziaországban, miként erről a (czimnek) a hírlapi közlemények­ből már tudomása van, a szőlőnek egy ujabb veszedelmes betegsége, a Gommose bacillaire lépett fel. Részemről megtettem minden in­tézkedést arra nézve, hogy szőlőmü­velésünk e szőlőbetegségnek hazánk­rödtek össze a fiatalemberek. Közöttük állott Ercsi is sápadtan, sötéten. Össze­nézett a feleségével, egy-két perczig hall­gatott, mintha magyarázatot várna. De a botránytól remegő asszony összeszorí­totta remegő ajkát. Akkor a férj érdes, tompa hangon mondotta: — Hazamegyünk, Kata 1 Katalin kérdő tekintete ijedt csodál­kozással tapadt reá, szótlanul vesztegelt a helyen. Ercsi karon ragadta: — Jöjj l — és nem törődött azzal, hogy viaszos, czipöi a nagy sietésben meg-megcsusztak a sima parketten. Öt perczczel később kigördült kocsi­juk a kenyerest udvarból. Erősen fagyott, Katalin dideregve húzódott össze a ko­csipárnák között. Gyilkos félelemtől szo­rult össze a szive. Az ut mentén nyo­morék, fekete árnyak kergetödztek; néha parányi ponttá zsugorodtak össze, néha fel nyújtózkodtak a kocsi ablakáig. A három-tornyos fekete-szürke kastély olyan volt a fehér éjszakában, mint egy elát­kozott vár. Behúzta lábát ruhája alá; za­varos képzelödésében ugy látta, mintha egyenként hullanának le a selyemről a piros virágok és mint vércsöppek marad­nának a hóban. Férjére nézett, be volt burkolózva bundájába, csak a szemét látta és azokban is ott futkostak azok az összehúzódó, meg-megnövekedő fekete árnyak. Egyetlen szót sem váltottak ha záig. A férj előre sietett, magának kel lett kikapaszkodni a mély batárból. ba behurczolásától megóvassék s a legnagyobb szigorral fogok őrködni a felett, hogy ezen intézkedéseimnek foganata is legyen. Felhívom ennélfogva a törvény­hatóságot, hogy figyelemmel hiva­tali elődömnek a szőlő vessző-forga­lom szabályozása iránt legutoljára 1892. évi 70,600 sz. a. kibocsátott körren­deletére s illetőleg ama korábbi ren­deletekre, a melyek szerint külföld­ről származó szőlővesszők különleges engedélyem s e czélból kiállított kü­lönleges szállítási igazolványom nél­kül nem hozhatók be az ország te­rületére, sem az ország területén át nem szállíthatók, szigorúan őrködjék a felett, hogy szőlővessző se külföld­ről (ideértve Ausztriát is), se Horvát­Slavonországokból a törvényhatóság területére be ne hozassék, vagy át ne szállíttassák s ha nyomára jönne vagy jelét látná annak, hogy vak­hóvá az ország határán kivül eső te­rületről származó szőlővessző szállít­tatik vagy rendeltetik meg, a beho­zatalt, továbbítást vagy kiszolgáltatást azonnal ne csak a legerélyesebben akadályozza meg, hanem a. szállít­mányt kobozzá s égettesse el s e mel­lett az 1853. XVII. t.-cz. 12. és 13. Sv­ainak rendelkezéseihez képest a meg­rendelő, továbbító (szállító) vagy át­vevő ellen elkövetett kihágás miatt az eljárást a legszigorúbban indít­sa meg. Értesítem végül a (czimet), hogy egyidejűleg valamennyi szakközege­met utasítottam, hogy ha nyomára jönnének annak, hogy külföldről szár­mazó szőllővesszők az ország terü­letére behozattak, az illetékes ható­ságnak azonnal jelentést tegyenek s a hatósági eljárást a maguk részéről is támogassák. Az esetre, ha mind­ezek daczára megtörténnék az, hogy valaki a jelen rendeletemben emiitett tilalmat megszegi, a fennebb megje­lölt eljárás megindításával egyidejű­leg tegyen ide is jelentést. Jelen ren­deletem a legszélesebb alapon a ha­tóságok s a közönség tudomására hozandó. E rendeletek fontosságát kellő­leg méltányolni csak azok tudhatják, kik Francziaországot bejárva közvet­len meggyőződést szerezhettek ázott pusztító számtalan betegségekről. A Gommose bacillaire ma már nemcsak Vetkőzni kezdett szobájában. Egy­más után dobálta le magáról a puha köpenykét, a még alig hervadt virá­gokat, a magutált selymet. Egy perezre vágyakozás fogta el, hogy rátaposson minderre. Nem volt ereje hozzá. A haját bontotta, amikor Ercsi megjelent az ajtoküszöbön. És akkor kitört lelkéből a nagy keserűség. — Hogy megszégyenítettél, Dezső ! Ercsi a levegőbe kapott, mintha valami szemtelen tolakodót akarna elűzni magától. — Még te teszesz szemrehányást, Kata 1 Hát mit tettél te velem 1 Messze voltunk egymástól, de a hírmondók nem feledkeztek meg rólam. Némán hallgat­tam az arczpiritó czélzásokat a kiröpült galambról, amelyik a párját feltalálta. A régi szerelmesről, aki veszedelmesebb tiz uj udvarlónál. A rossz asszonyokról, akik miatt nem érdemes elhagyni a hűséges barátokat. Tudtam uralkodni magamon. A résztvevő barátok toltak előre a fülkéig. Sötét volt benne, de láttam a csillogást szemedben, a szemérmetlen pirosságot arezodon és láttam annak a gazembernek éhes, utálatos tekintetét. Es nem hittem a beszédeknek, még az arezoknak, a szemeknek se hittem. Kijöttél a fülkéből. Összeszorítottam az Öklömet; ugy vártam, hogy beszélj, hogy mondjad: üssem arezon azt az embert. Te hallgattál, okod volt rá. Hát beszélj, mondd meg, kit ért szégyen ? Var és Gard departementben okoz nagyobb bajokat, hanem otthon van Girondeban, Jonneban, Sartheban, Tuniszban, és a mi fő, Heraultban, Montpellierben is. Mely utóbbi hely­ről ez évben is nagyobb mennyiség amerikai vesszőt hoztunk hazánkba. Igy többek közt Leenhardt Pomier verchant-i szőllőjében számos Gom­mose bacillaire által megtámadott, avagy már elpusztított tőkét találunk. A franczia szőlészek nyilatkozata ez újabb betegségről meglehetősen eltérő. Azok, kik vesszővel is keres­kednek, nem tartják fontosnak e bajt, ellenben mások a legnagyobb aggoda­lommal kisérik figyelemmel elterjedését. A betegség fellépése villám­gyorsaságú, s így nagyobb szőlőben a védekezés majdnem lehetetlen. A még reggel ép tőkehajtás végein lévő levelek előbb sárga majd piros­tarka foltokat kapnak, mely foltok szélei a legtöbb esetben barnák s e foltosodás óráról-órára lejebb száll az alsóbb levelekre, úgy, hogy 24 óra alatt az Összes levelek megtámadvák, a hajtás megfonnyad és barnul, a tőke pedig elvész. Megnehezíti a küzdelmet a beteg­ség ellen azon körülmény, hogy nem terjed lépésről-lépésre, hanem kisebb­nagyobb távolban —• néha 10—15 lépésre, máskor 10—100 lépésre — szórványosan támad meg egy-egy még egészséges tőkét. Épen ezért nem is tartják a franczia szőlőbirto­kosok ugyanazonosnak a Gommoset a kaliforniai betegség vagy mai neróval. A betegség fellépése után, bár még annak okozóját nem is ismerik, azonnal a védekezés több neméhez nyúltak — sajnos — eddig kevés eredménnyel. A védekezés, illetve gyógyításnál legczélhozvezetőbbnek mutatkozott a hajtásvégek elcsipése azon helyig, illetőleg azon helyen alúí lévő levélig, a meddig már a le­velek és hajtások betegek. Ha igy a visszacsipés idejében megtörtént, a tőke sok esetben Összeszedi magát és ismét kihajt, mint azt nem egy alkalommal és nem egy helyen lát­tuk is, kérdés azonban, hogy e tő­kék később nem esnek-e vissza e betegségbe ? A hajtások ekként való vissza­csipésének alkalmazása igen egyszerű módszer lenne a betegség ellen való védekezésre, de vájjon ki tudná csak Katalin felemelkedett az ágy szélé­ről. Egyszerre összeesett, olyan volt a fehér alsóruhában, mint egy szomorú kisértet. Nem látszott az arczán semmi indulat, csak rettenetes megdöbbenés. Ugy nézte férje szemében azt a lángot, amilyen csak egyszer villan meg emberi szemben. És a férj újra besz élni kezdett; szinte értelmetlenül tört elő torkán a hang: — Hitvány vagy, nyomorult vagy! Vétkeztek az apáczák, hogy nem vertek jobban, amig verhettek. És jól cseleked­tek azok, akik elfordultak tőled. Min­denki kiismert, csak engemet tudtál megcsalni! Férj kellett, hát engemet választottál. Bézsán csak szeretőnek kínálkozott, ráértél még arra. Emlékszem már mindenre. Hathónapos szemérmetlen hizelkedéseidre, hazug csókjaidra és az örömre, amelyet nem titkolhattál el, amikor a meghívót megkaptad. Bizonyosan tudtad már, hogy Bézsán visszajött. Milyen utálatos, alávaló képmutató vagy, asszony I A fehér kisértet arcza lángba borult. — Kibeszélted magad? Hát majd válaszolok. Ercsi ráordított, minden redő resz­ketett az arczán: — Hallgass, eleget hazudtál eddig l csak egyszer mondottál igazat egész éle­tedben. Amikor bevallottad nekem, hogy nem tudsz igazat mondani. Anyád leánya vagy, utczára valói

Next

/
Oldalképek
Tartalom