Esztergom és Vidéke, 1894

1894-05-17 / 39.szám

oly ellenszenv tárgya, mint irtózat tárgya vala egykor az Isten választott népénél ama nyavalya, melyből az üdvözítő gyógyitá ki a beteget, — a bélpoklosság: Felséged kegyelmesen belátni méltóztatik, mikép ezek fönállásával mindig a mult rémjeit látva szem előtt a nemzet, bizalmában, hitében, reményében, és szeretetében hajótörést szenved. Végül, Felséges Király a történelemre hivatkozunk. Nagy volt a fejedelem, nagy a nemzet maga, midőn övéi körében, — az apa gyermekei közt — élt a király. Mióta szűnt meg e nemzet dicsősége? mióta a Csele patakja nyeié el az utolsó magyar királyt, ki e házban lakott, és Magyarország a többi kegyeltek közt mostoha gyermekké lön. Felséged legmagasb kegyelmében Önmaga elismeri a magyar nemzet érettségét; — hazánk területe legnagyobb, kétszer, háromszor" akkora, mint Felséged bármely országáé. — Mi nem vagyunk számító zsugoriak, kik a kegyeletet mérlegre vetik; nem szükkeblüek, kiket a lelkesedés és vett jótétemény szikrája nem éleszt; —• alkotmányos ösvényen a szeretet szalagán könynyen vagyunk vezethetők. — Méltóztassék Felségednek körünkbe jönni, hova az 1536-ik 57-ik, 1546-ik 18-ik, 1741-ik 7-ik, 1792-ik 5-ik és több más törvényczikkek hívják; — borítson Felséged a nemzet jogai őszinte teljes helyreállításával fátyolt a mult fájdalmira; kegyeletes, törvényes kormányzat által legyen Felséged a nemzet kegyeltjévé, — Felséged otthon érzendi magát népétől környezve, és a nép szeretete leend azon sziklavár, melynek erős falai közt a király nagysága biztosan honol; úgy Felséged Buda várából Mátyás dicső korának boldogságát áraszthatja a magyar nemzetre, és összes népeire. Dicső feladat ez, nagy, és királyi I — A nagy Korvin 400 év óta porlik, és mostanig is él a hálás nemzet emiékében. Többnyire Császári Királyi legmagasb kegyelmébe ajánlottak, hódoló tisztelettel öröklünk Felségednek Kelt Esztergomban, 1861. évi január 21-iki közgyűlésből alázatos hú alattvalói; Esztergom Vármegye Közönsége." Az októberi diploma kíbocsájtása után, melynek alapján a fájdalmas emlékű 10 évi szünetelés után a törvényhatóságok alkotmányadta jogaikba visszahelyeztettek, ekkortájt, miként az előző számban ecseteltem, vették kezdetüket a tön kapott bár szerény, de a megélhetést biztosító állást. Villámszárnyakon sietett haza. Hiszen várja őt az, akinek köszönheti a kitartást a létért való küzdelemben. . Delibb, boldogabb párra ritkán adta az örökre összefűző áldást az Isten szolgája, a sziv tiszta mélyéből csak nagy néha hallatszik az oly boldogító — igen. Jöttek a küzdelmek, az igazi szenvedések órái, a midőn átlátta, hogy képtelen annyit szerezni, hogy belőle megélhessenek. A felsége kishitű, gyenge volt, a legelső kínálkozó alkalommal elszökött. . . . telhörgött az oltár lépcsőjénél, verte mellét sziláján, vadul; társai összesúgtak. — Imádkozik, nagy a bűne, nagy nagyon. Először meg akarta ölni, kereste mindenütt ; a nagy fájdalmakba bele betegedett. Idehozták félholtan; a szerető gondos kezek megtartották az életnek. Ott maradt náluk, szivébe zárva a rettenetes kint. A szeretet és hit kibékítette az Istennel; most az emberekkel akar kibékülni. . . . Rázendül az orgona, felharsog az ének. Küzködik még néhány pillanatig, azután felkel az oltár lépcsőjéről, és átszellemült arczczal énekli ö is a többiekkel: — De profundis exclamavi ad te... Zalaváry Ferencz. szűnni nem akaró többrendbéli csalódások. Nemsokára ugyanis a helyett, hogy a nemzetnek alkotmányos sérelme orvoslást nyert volna, az adó behajtása, az ujonczállitás, törvény rendelte úton és módon eszközöltetett volna, és ez által a nemzetnek jogos kívánsága és sérelme az egybehívandó országgyűlés megtartása által orvosoltatott volna, minnyájunk rémületére megjött az úgynevezett örök emlékű február 26-iki Pátens, vele együtt nemsokára az adó behajtásának elrendelése, E lap szives olvasói nem kétlem felfogják, és velünk átérzik a hatást, melyet bennünk, mint az időbeli alkotmányos tényezőkben a fentebbi rendeletek okoztak. Mi azon ünnepélyes meggyőződésben éltünk, hogy az októberi diploma által IO éven át szenvedett jogsérelme a nemzetnek orvosoltatni fog, mi abban a meggyőződésben voltunk, hogy az óhajtott országgyűlés mielőbb összehivatván, törvény által szentesitett jogainkba visszalépünk. E helyett azt kellé tapasztalnunk, hogy. ismét csalódásban éltünk. Képzelhetni, hogy mi, akik megválasztásunk alkalmával a királynak hűséget, az ország alkotmányára, annak szentesitett törvényeire eskünket letettük, azt megtartani magunkat a februáriusi pátens által köteleztük, hogy mi mit éreztünk. Nem lettünk volna azonban magyarok, nem lettünk volna hazafiak, ha mindezekre kétségbe estünk volna ; végső reményünket felséges királyunkba helyeztük ; hittük, hogy ha meggyőződik a király arról, hogy a magyar nemzet tántoríthatatlan hűség, szerető és hódoló tisztelettel viseltetik irányában, és ha meggyőződik arról, hogy a magyar nemzet csak úgy érzi magát boldognak, ha koronás királyok által szentesitett törvényeit és alkotmányos jogait megtarthatja. Ezen tántoríthatatlan hűség, hazánk iránti feláldozó szeretetünknek kifejezést adandók, néhai Szcitovszky herczegprimás Esztergom megye főispánjának tudtával és beleegyeztével Palkovits Károly első alispán 1861-ik évi april 8-án egy rendkívüli közgyűlést hiván össze, abban sérelmeink tolmácsolása mellett, a februáriusi Pátensre vonatkozólag, úgy mint az elóbbít, saját maga által fogalmazott, és a közgyűlésben közlelkesültség közepette felolvasott, közakarattal elfogadott, hazafias, az egész országban, sőt azon túl is nagy figyelmet ébresztő, szózatnak is beillő javaslatot nyújtott be. (Folyt, köv.) Meszéna Ferencz. A tűzoltók jubileuma és zászlószentelése. Már pünkösd vasárnap meglátszott a város arczulatán, hogy nagy dolgokra készülünk. A házak nemzetiszínű zászlókkal fellobogózvák, sürgés-forgás az utczákon. Különösen sok tűzoltót lehetett látni, amint büszkén feszelegtek délczeg egyenruhájukban. A küldöttségek egyrésze eznap érkezett és szálásoltatott el a vendégszerető esztergomiaknál. De a programmszerű ismerkedési estély a „Magyar király^-ban elmaradt, valamint az esti 9 órai takarodó is. Május 14-én reggel öt órakor mozsárlövések jelezték az ünnepély kezdetét. Nemsokára rá a katonai zenekar riadója verte fel a békésen szendergő város csöndjét. Kilencz óra után minden épkézlábú ember a Széchenyitérre sietett, hol már fölállítva volt egy diszes emelvény a zászlóanya és a koszorú-lányok ülőhelyeivel. Másik sátor a zászlószögbeverés aktusára szolgált. Vaszary Kolos bíboros herczegprimás ezalatt a belvárosi plébániatemplomban végezte Boltizár József félsz, püspök és esztergomi érseki helynök segítségével a bérmálás szertartását. A bíboros 8 óra előtt tiz percczel érkezett diszes fogatán a templom bejáratához, hol udvari papsága és nagy számú papi asszisztenczía várakozott rá. A főpap az orgona ünnepélyes hangjai közt áldást osztogatva vonult be székvárosának templomába, hogy legelső nyilvános szereplését a bérmálás szép szertartásával nyissa meg Esztergomváros területén. Rövid mise után, mely alatt a Dal- és zenekedvelők egyesülete kipróbált vegyeskara egyházi énekeket, Perényi Irma k. a. pedig egy pár gyönyörű szólót énekelt, kezdetét vette a bérmálás szertartása. Hatszáz bérmálkozó gyermek és hatszáz bérmaszülő állott fel tömött sorokban. A herczegprimás és Boltizár püspök adta fel az ájtatosan térdeplő gyermekeknek a szentséget. A Széchenyi-térre és a templomhoz vezető Duna-utczába a következő tűzoltó-egyletek vonultak fel zeneszóval saját zászlóik alatt jelzőtáblákkal: Az ünneplő Esztergom kir. városi önkéntes tűzoltó-egylet, élén Dóczy Ferencz főparancsnokkal, az Esztergommegyei tűzoltó-egylet Reviczky Győző főparancsnok vezetése mellett, a győri, komáromi, érsekújvári, lévai, szentendrei, bátorkeszi, bucsi, únyi, váczi, süttői, piszkei, bajnai, tokodi, balassagyarmati, párkányi, nagybényi, budapesti hivatásos és budapesti önkéntes, lábatlani, ipolysághi önkéntes tűzoltó-egyletek és az annavölgyi meg a tokodi bányatársulat tűzoltósága stb. Mindjárt a bérmálás után a templom szentélyében a herczegprimás ünnepélyesen felszentelte az egylet zászlaját és aztán az oltárról a diszes közönség felé fordulva érces hangon gyönyörű beszédet mondott, ecsetelve az ünnep jelentőségét és további kitartásra buzdítva a tűzoltókat. Majd beverte a legelső szeget a zászló nyelébe a jelmondattal, mi tudósításunk alábbi részében olvasható. Az ünnepélyes aktus alatt a templom szentélyét Esztergommegye és város díszruhába öltözött notabilitásai és nagyszámú előkelő közönség töltötte meg. Ezután a herczeg az egybegyűltek éljenzése közt kocsira ült és palotájába hajtatott. A sorrend szerint most az egylet díszközgyűlése következett volna a városház tanácstermében, de ez elmaradt az idő rövidsége miatt. Igy is 11 óra lett, mire az egyletek a Széchenyi-téri bekerített helyre vonultak. Frey Ferencz országgyűlési képviselőnk neje, a zászlóanya elfoglalta helyét, mellette a tiszta fehérbe öltözött koszorúlányok bájos serege sorakozott. Nagy grácziával teljesítették e tisztet a következő kisasszonyok : Brenner Margit, Brutsy Nelli, Frey Berta, Görz Juliska, Hessky Anna, Magos Emmike, Magurányi Olga, Nagy Erzsike, Schönbeck Mariska, Schönbeck Márta, Szecskay Margit és Tillmann Margit. Az ég ekkor megirigyelte az ünnepély eddigi sikerét, és hatalmas záporra nyíltak meg az ég csatornái. A tűzoltók ugyan jól összebarátkoznak a vízzel, ha t. i. evvel ők oltják a tüzet, de ha a viz őrájuk szakad, ennek fele sem tréfadolog ; tehát meglehetős zavar keletkezett. Kis időre elállt az eső, és kezdetét vehette a szögbe verés ünnepélyessége. Egymásután lépett a lombkoszorús sátor alá a főkáptalan, a megye, a város, az intézetek, egyesületek, egyházak, küldöttségek képviselete és jelszó elmondása mellett az újdonsült zászló nyelét egy-egy aranyozott szöggel látták el. Majd a koszorúslányok megkoszorúzták a zászlót, és azután ez átadatott Dr. Helcz Antal elnök által a főparancsnoknak. Délben 1 órakor banketre gyűltek össze a résztvevők a „Magyar Királya vendéglőben. Az asztalfőn Boltizár József félsz, püspök foglalt helyet, mellette jobbról és balról Dr. Helc Antal polgármester, Müller von Müllenau alezredes, Frey Ferencz orszgy. képviselő, Dr. Fehér Gyula plébános, Dr. Récsey Viktor, Boronkay Lajos, Niedermann József rendőrkapitány, Csupics Emil gör. kel. lelkész, Kollár Károly főjegyző, Dóczy Ferencz főparancsnok, Altorjay csendőrszázados, Munkácsi Károly főszámvevő, Reviczky Győző főszolgabíró, Dr. Földváry István főügyész, Horánszky Nándor orszgy. képviselő az egyesület vendége, Palkovits Károly, Magos Sándor, Andrássy János főjegyző. E főasztal mellett még jobbról és balról is asztalok állottak, hol a többi vendégek foglaltak helyet. A bankett 250 teritékre volt tervezve, de sok hely üresen maradt. A lakoma végén Boltizár József félsz, püspök emelkedett fel és nagy szónoki hatással lelkesítő beszédet mondott a király ő felségére. A beszédet a jelenlevők állva hallgatták végig. Utána Frey Ferencz éltette a herczegprimást, Dr. Helc Antal a zászlóanyát és a koszorús-lányokat, Palkovits Károly ugyancsak az ünnepély szép hölgyeit, Andrássy János a prezideáló püspök urat, Beliczay Gyula a jelenlevőket, Brutsy János Dóczy Ferencz főparancsnokot, az egész ünnepély rendezőjét, és Esztergom közönségét, Hauser József, a győri tűzoltók parancsnoka a vendégek nevében Esztergom polgárait, Dóczy Ferencz a résztvevőket, Reviczky Győző a herczegprimást, Horánszky Nándor Dr. Helc Antal polgármestert, Dr. Helc a helybeli gyalogezred tisztikarát. Ide írjuk még az ízletes és magyaros menüt is, mely Bokros Károly konyhájának valóban becsületére vált: Étrend. Liba leves zöld borsóval franczia módra. Tok tar tár mártással. Vesepecsenye körözve. Liba- és borjúsült salátával. Almás és krémes béles. Fekete kávé. Alkalmi cukorkák. Czétényi. 3 órakor tűzilárma verte fel a bankettező közönséget. Persze csak díszgyakorlat volt az egész. Képzeletíleg az épülő kaszárnya még le nem bontott régi épületei égtek. Az oltás tréfás munkájában a roppant közönség megelégedésére ügyeskedtek derék tűzoltóink. Délután a zászlóanya és koszorúlányok tiszteletére népünnepély tartatott a szép május tavaszi pompájában ékeskedő kovácspataknál. A jelszavak, mellyel az egyesület meghívott vendégei a zászlonyél szögeit beverték, a következők: He rczegprimás: „Nisí dominus custodierit civitatem, frustra vigilat, qui custodit eam." (Ha csak az úr nem őrzi e várost, hiába vigyáz, aki azt Örzí.) Frey Ferenczné zászlóanya: „Buzdítsa ezen zászló önfeláldozó nemes tettekre követőit." Bolti zár József félsz, pöspök és érseki helynök a főkáptalan képv: „Szeretni az istent, a királyt és hazát legyen jelszavunk." — Kruplanicz Kálmán alispán megye képv: „Hűséggel a király -