Esztergom és Vidéke, 1893

1893-11-29 / 104.szám

napi és márcziusi vásáraink közt 5 hónapi időközben egy vásár sem tartatik. Segíteni kell ezen is a vásárok szaporítása és arányos beosztása által. Igy aztán sokkal látogatottabb vásároknak örvendhetnénk. lókai Mór. (Vége.) Tiszteletre méltó önzés az, hogy Jókai Mórt, a ki öt évtizeden keresztül nekünk dolgozott, és a mi gyönyörűségünkre fáradozva őszült meg, még évek hosszú során át a miénknek akarjuk tudni. Gondtalan aggkort óhajtunk szerezni annak, a kinek poézise még mindig kiapadhatatlan, szelleme még mindig alkot, hogy menten anyagi gondoktól, az élet lehangoló prózájától, ezentúl is megnyilatkozzék számunkra az ő géniusza. Százezer forintot adunk mi neki

; és mi megkapjuk érte az ö Összes müveit: egész könyvtárát az ö páratlan szépségű és minden időkre szóló munkáinak. Az a nemzeti díszkiadás, a melyet a jubileum alkalmával sajtó alá rendeznek, fogja az irodalomtörténetben megörökiteni a nemzet örömnapját és úgyszólván módjában van mindenkinek megváltani a maga helyét a jubileumban való részvételre a kiadás egy-egy példányával. Módjában van mindenkinek hozzájárulni a jubiláris munka létrejöttéhez, és a tiszteletdíjhoz, melyet mint a nemzet honoráriumát nyújtanak majd át a koszorús költőnek. Szomorú volna már az is, ha kételkednénk e vállalkozás keresztülvitelében, szomorú és lesújtó volna már az a tudat is, ha nem találkoznék Magyarországon ezer ember a ki e díszkiadás megrendelésével konkrété hozzájárul az ünnep sikeréhez. Megsérti az ennek a nemzetnek lelkesedő képességét és erkölcsi értékét, a ki csak feltételezi is, hogy ilyen alkalomkor a társadalom nem lesz áldozatkész és vájjon találkozik e küldöttség, a mely majdan pirulás nélkül járulhatna az ünnepelt költő szine elé, ha a részvétei most is csak szép szavakban, hangzatos frázisokban nyilatkoznék meg? Azért tehát újra és újra felhívjuk közönségünk figyelmét a nemzeti ügyre és felszólítjuk városunkat és társadalmunk vagyonosabb osztályát a mozgalom legerés a legnagyobb alázattal, melylyel tartozom, csókolom Szentségednek legszentebb lábait." A pápa ezen levél alá sajátkezüleg ezt irta: „A pápa azt mondja, hogy ezen fogalmazvány első részében valami hiuságféle van, amennyiben azt veszi ki belőle, nogy a bibornokok gyakori látogatásával dicsekszel, ha ugyan nem czélzás akar lenni arra, hogy ezek az urak papi szelleműek; a mi különben úgyis tudvalévő dolog. Arra pedig, hogy nem ment el a te látásodra, * azt feleli a pápa: nem érdemled, mert nem fogadtad el a bíbornoki kalapot, holott sok izben kínáltak vele. A mi pedig a parancsodat illeti, a pápa megnyugvással veszi tudomásul, hogy jól lepirongatod azokat az anyákat, a kik nem cselekesznek a te felfogásod szerint. Most pedig azt rendeli neked a pápa, hogy óvakodjál és ne gyóntass engedelme nélkül. Ha pedig a mi Urunk téged meglátogat, imádkozzál értünk és a kereszténység legsürgősebb szükségeiért." íme, ilyen viszony volt egy olasz pap és a római pápa közt a tizenhatodik században. A Neri Fülöp levelét és a pápa válaszát olvasva, vájjon ki ne gondolna a mai Magyarország politikai törekvéseire ? vájjon ki ne gondolna arra, hogy sokszor a legtisztább vallási lelkesedés is ellenkezésbe jut az egyház korlátlanságot követelő törekvéseivel? Faragó Henrik. lyesebb felkarolására, mert a mulasztás és a közöny szégyent hoz minden magyar ember fejére, de különösen sújtja azokat, a kik hazafias lelkesedésüket minden alkalomkor gyönyörűen kiczirkalmozott tósztokban hangoztatják, de a mikor cselekedetre kerül a sor, nincsenek az elsők között, és arányban képességükhöz, vagyoni viszonyaikhoz nem sietnek a beszédeikben Ígéretképpen hangzó áldozatkészségüket a kellő formában beváltani. Ne elégedjék meg egy város sem azzal, hogy jubiláris küldöttséget alakit s a díszkiadás egy példányátmegrendeli, hanem vegye fontolóra, hogy azok a költségek, a melyekbe esetleg az ünnepi deputáczió, hangverseny, illumináezió kerül, sokkal neníesebb czélokra fordíthatók s e jubileum, a mely komoly, jelentős, alkalmat nyújt a városoknak arra, hogy a kiadásból minél több példányt megrendelve, iskoláikat, intézeteiket és kulturális czélokat szolgálótestületeiket olyan munkával ajándékozzák meg, a mely páratlan a mi irodalmunkba n, s talán egyedül áll a világ literaturájában is. Kettős czélt érünk el ilyen módon: j u b i 1 á 1 j u k a költőt és szolgáljuk a kultúrát. íme példával járnak elől 'az ország nagyjai, a politikai élet kiválóságai, és tudjátok, ki volt az első magyarnő, a ki minden felszólítás nélkül jött és megrendelte a jubiláris munkát? Koronás védnöknője országunknak, Erzsébetkirályné. Gondolják meg a városok, a testületek, egyesületek, intézetek és magánosok, hogy az egyszer nem olyan ünnepségről van szó, a melyet egy-egy bankettel, ünnepélyes közgyűléssel, arczkép leleplezéssel elintézni lehetne. Mert ehhez minden ember ért, lelkesedését ilyen formákkal beváltani senkinek nagy megerőltetésébe nem kerül, de meg kell ragadni az alkalmat annak a bebizonyítására, hogy a kik Jókait tisztelik, tiszteletüket impozáns módon tudják nyilvánítani és méltón a költőhöz, méltón önmagukhoz, méltón ahhoz a nagy naphoz a mely úgyszólván határköve lesz hanyatló századunknak. Csak ismételhetjük azt a mottót a mellyel czikkünket bevezettük: „Mondd meg, hogy ünnepelsz, és én megmondom, hogy mennyit érsz." hez csatolt. Nem bírtuk visszatartani a panaszt, a mi a kegyetlen sors ellen ajkunkra jött s a könnyeket, melyek szemünkbe tolu'tak. De talán jobb igy. Midőn a halál a \ földet megfosztotta e gyöngéd virágától s a szülőket legkedvesebb kincsöktöl, az ég örvendve fogadta a hozzá felszállót, mert gazdagabb lett egy angyallal, s most egy szebb hazából tekint le ránk. Emléke éljen köztünk örökké 1 HÍREK. Helcz Ilonka emléke. (J.) Őszre vált az idő, a letarlott mezőn zord szél fú s az erdőn száraz avar zörög. A természet elvesztette ékességét, a virágos mező kihalt. Egy csodaszép virág diszlett még ragyogó színpompájában, varázsló bájjal, mindnyájunk gyönyörűségére. De ah, megirigyelte a sors a sivár földtől ezt az egyetlen ékességét, s az alig feslett virág letörve, meghalva . . . Elsodorta őt az ősznek hervasztó szele. A kedves, a szép, szellemes Ilonka volt e diszelö virág. Most, midőn még alig élvezé az élet örömeit, s midőn egy boldog családi körnek büszkesége, reménye, legféltettebb kincse volt, a kiben egy hü sziv találta fel azon eszményképet, a női tökéletességet, mely után törekvék, s most, midőn mint a kelő nap, még alig lövellé bájló sugarait, most bocsátá rá a halál fagyasztó lehelletét. Hervadni kezdett s néhány nap alatt lehullott, mint a letört liliom. A kaján sors nem engedte, hogy a földet gazdagítsa, elrabolta tőlünk. Magával vitt egy reményteljes életet, szülőinek s mindenkinek, ki ismeré, kimondhatlan fájdalmat okozva. Midőn a rideg koporsó sötét ölébe zárta, akkor tudtuk, mi érzelem volt az, mely e drága lényA közönség koréból A Jókai-utcza. Napjainkban, midőn sok esetben képzett vagy felfujt eleven nagyságok kultuszában valóságos verseny-futtatásokat észlelhetni, mig az országos vagy helyi érdekek kimagasló munkásainak bemohosult sirhantjait a méltatlan feledés vastag mohával látjuk betakarva, mégis szívesen hozzuk meg a valódi élő nagyságnak az őt megillető' hódolatot, s igy szívesen üdvözöljük a városi tanács iniciativáját, midőn az Oreg-utcza nevének Jókai-utczára leendő elnevezését proponálja a közgyűlésnek. Csakhogy ne feledjük, hogy a magyar nemzet szabadsága s ezen felépült kultúrája egy másik nagy magyarnak köszönheti felvirágzását. Es elismerése a nemzeti művelődés factorainak csak akkor lesz teljes, ha Esztergom város független képviselőtestülete ugyanekkor és egyhangúlag a Budautczát, egy régebben fölmerült indítvány alapján is, Kossuth-utczának fogja elnevezni. Cátó. Ravatalát, a mely a kir. városi te' metö halottas házában volt felállítva, Í koszorúk özöne borította. Ez is mutatja mekkora volt a szeretet a drága halotl iránt. Egész albumot lehet összeállitan a koszorúk felirataiból: „A nagymama a kedves unokának." — „Esztergon szab. kir. város tisztikara." — jjFrej Ferencz és családja." — „Apa és mama — Ilonkánknak." — „Ilonkának — Juliska." — „Az esztergomi fiatalság — A korán eltávozottnak." — „Ilonkának — Ilon." — „Az ipartestület — Tisztelete jeléül.* — „Ilonkának — Mindenemnek." — „Felejthetlen barátnőmnek — Gizi." —A város képviselő testülete felírás nélküli koszorúja. — „Jani — Ilonkának." — „A kedves jó Ilonkának — Manó és Paula." „Feledhetlen Ilonkámnak — Idi" — „Ilonkának — Irén." — A 26-ik gyalogezred tisztikarának koszorúja. — „Elnökünk gyászában osztozunk. — A tűzoltó egyesület." — „A torna egylet tagjai — Kedves társuknak." — „Emma néni és Miska bácsi — Ilonkának." — „Gizi néni és Kazsi bácsi — Drága Ilon kánknak." Vasárnap délelőtt lezárták a koporsót. Bár tiltva volt a halott látogatása, mégis nagyszámú résztvevő kereste fel a drága halottat. Temetése délután 3 órakor ment végbe. A gyászszertartást Csáky Károly gróf kanonok végezte fényes segédlettel. A dalárda Seyler „Gyászdalát" énekelte. A koporsót az esztergomi fiatalság vitte a sírboltig, hová a szülök s rokonok megillető fájdalma kisérte. A gyászmenetben részt vett a városi képviselőtestület, a tűzoltó- és torna egylet, a 26-ik gyalogezred tisztikarának számos tagja, Sujánszky Antal kanonok, Mailáth gróf szemináriumi prefektus, s a város legintelligensebb közönsége. Midőn a sírbolt nehéz köve gördült a kedves halott fölé, s örökre el volt zárva tőlünk, ekkor éreztük igazán mit vesztettünk el benne. Áldás emlékének i Esztergom, nov. 28. — A herczegprimás hétfőn délelőtt Kohl Medárd titkár kíséretében a déli gyorsvonattal a fő és székvárosba utazott. A herczegprimás a legjobb egészségnek örvend; rekedtségének most már semmi nyoma. — Püspöki konferenczia. Vaszary Kolos herczegprimás budavári palotájában csütörtökön püspöki konferenczia lesz, melyre a moghivókat már szét is küldöttek. Az értekezlet első tárgyául a kormány egyházügyi politikája van kijelölve. A püspöki kar ez értekezleten tárgyalni fogja a polgári házasság törvényjavaslatát. Ez alkalommal előterjesztik állítólag ama döntő okokat is, melyek a királyt a javaslathoz való hozzájárulásra rábírták. Ugyancsak előterjesztik az értekezleten a pápának a javaslatra vonatkozó s a püspöki karhoz intézett leiratát is és megállapodás fog történni a főpapi karnak a kormány egyházpolitikájával szemben elfoglalandó magatartására nézve. A konferenczia egy másik tárgya lesz Csáky gróf miniszter átirata, melyben az egyetem teológiai fakultásán a magyar nyelvű előadást sürgeti. — Majer István és az esztergomi képezde. Az esztergomi érseki mesterképezdét Kopácsy József érsek-primás alapította s ö maga nyitotta meg 1842. november 3-án. Az intézet kezdetben 10 hónapos tanfolyamból állott 1845-ig, midőn először lépett életbe a két éves tanfolyam, melynek második évében a „Népjegyzöi hivatal tudománya" rendes tantárgyként szerepelt, tudvalevőleg egybe lévén kapcsolva hazánkban egész a 70-es évek elejéig a falusi nótáriusság az iskolamesteri állással. Az intézet első tanárai voltak Majer István és Rendek József, kik nemes hivatásuknak betöltését úttörő szakirodalmi munkálkodásukkal is iparkodtak teljesíteni, Majer Népneveléstan, Rendek pedig Tanitásmód czimü jeles munkájával gazdagítván a nevelésügyi irodalmat. A kath. tanulmányi alapból fenntartott érsekújvári képezde 1856-ban az esztergomi érseki tanítóképzőbe beolvasztatván, ez időtől fogva királyi katholikus czime van. Az esztergomi érseki intézet növendékei a 40-es években nagyobb mérvű gyámolitásban részesültek, mint ma. Erre mutatnak azon számadatok, a melyek szerint 184%-ban 30 növendék közül 23, t84

7

/

8-ban pedig 55 közül 30-an élveztek segélyt. Pedig a mai viszonyok sokkal indokoltabbakká teszik a nagyobb mérvű segélyezést, mikor az állam évenkint 172 ezer frtot fordit állami képezdei növendékek köztartására (internátus) s 16.500 frtot képezdei stipendiumokra. Képezdénk tehát most 52-ik évének pályafutásán veszítette el legelső és kétségkívül legnagyobb tanárát. — Érdekes felolvasás Esztergomban. Dr. Walter Gyula, az esztergomi kereskedő ifjúság egyesületének elnöke, felkérette Guttenberg Pál budapesti tanárt, hogy az egyesület valamelyik estélyen tartson felolvasást arról, hogy hogyan kell a középiskolák ifjúságát a kézimunka elemeibe bevezetni. Ez eszmének Guttenberg Pál a kezdeményezője és főpropagátora Magyarországon. Még nem tudható, hogy a nevezett tanár mikor fogja megtartani az érintett felolvasást; annyi azonban bizonyos, hogy nem mindennapi Srdekességü lesz és igen sokan fogják meghallgatni, mert nagy horderejű és íálunk új gondolat lesz a tárgyi. Előre s felhívjuk rá a közönség figyelmét. •— Leopold Francziska, kiváló magyar inekesnő, ki Budapesten lakik, hangversenyt akar rendezni városunkban. Első erve szerint már deczember hóban jött rolna hozzánk, minthogy azonban Esztergomban most úgyis sok a mulatság, ereleti tervétől elállott s csak a jövő év :lején fogja művészetét nálunk is bemuatni. A jeles művésznő ritka tehetségét s gyönyörű hangját ez év elején, midőn fővárosi vigadó nagytermében énekelt, lapok ritka elismerésben és kitüntetésien részesítették. — Orpheumi előadások voltak Eszteromban szombat és vasárnap este a Magyar Király" szálloda emeleti étteríében. Komáromi Béla társulata játszott, íely a következő tagokból áll: Komáromi léla, Krausz Ármin, Konody Károly,Lindau r

eléria, BogdánfFy Gizella, Lindau Helén s Olmann Mária. Az előadásokat megmetős számú közönség látogatta s igen 11 mulattak azok, a kik kedvelői a paj-