Esztergom és Vidéke, 1893

1893-11-26 / 103.szám

Orbán-kápolna tájékára vezetjük az olvasót. A kápolna hátterében elterülő, jelenleg phylloxera által tönkre silányított szőlőkön, ha úgy északi irányban elvonuló hegyoldalon feljebb és feljebb jutunk, találunk egy szakadékot, mely továbbhaladásunkat mintegy elmetszi. E szakadékot többnyire „Tirner-árkának" nevezi a köznép, de mélysége és terjedelme oly méretű, hogy szinte tántorog és szédül az arrajáró, ha a mélységbe tekint. E mélység nem kisszerű, mert nem túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a barátok templomát tornyostul elnyelné a nélkül, hogy abból valami rész kiemelkednék. Mivel a belébocsátkozás rendkívül veszélyes, sőt a széleit és a hozzá vezető ösvényeket a törpeákácz ellepte, nagyon nehéz megközelíteni. Magában a szakadás még nem nyerne nagyobb jelentóséget, ha nyugatra néző legfelsőbb partoldaiát oly kipusztult szőlőterület nem képezné, melynek talajában őslénytani csigateknök, gyerekkalap nagyságúak, majd kisebb változatúak találhatók; egész darabra azonban ritkán lehet bukkanni mivel a kapások százados földforgatás alatt kapáikkal a göröngyöket száz meg százezerszer jól megaprózták. A földomlás és egyes földoszlopok elválása szintén mutatnak érdekes képeket, különösen pedig az úgynevezett molaskorszak, a jura-korszak, sőt a kősóképlet alatt lappangó köszénrétek egyes éveit is meg lehet itt lelni, melyből egy hatalmas darab Frey Ferencz országgyűlési képviselőnk asztalára került oly czélból, hogy a leendő kutatás megkezdése iránt tegyen lépéseket. A földalakulás a maga szeszélyes mivoltában tárul itt a szemlélő elé, miért is eléggé nem vagyunk képesek ajánlani, hogy az, a ki a földtani képződések és a réteges lerakodá* sok többféleségében gyönyörködni, esetleg búvárkodni akar, az ne menjen meszszire, maradjon Esztergom határában és nézze meg a „Kőalja" dűlőhöz tartozó nevezetes mélységet, — a hogy lehet, szálljon alá és közvetlenül tekintse meg a kőszénréteget, melyet az őstermészet városunk leendő boldogulására nem porszemekben, hanem súlyos darabokban felszínre vetett. Gy. J. Jókai Mór. A franczia esprit-nek köszönhetjük ezt a szellemes axiómát: „Mondd meg, hogy mit eszel, és én megmondom, hogy ki vagy." Ennek a szellemes mondásnak analógiájaképpen mi is azt írhatjuk Ott már össze volt gyülekezve egész Csudahát. Egy dohánygyárat aznap estve elfogyaszthattak : akkora volt á füst. Ott volt a b. laptársunk redakcziója is. A sárga arczukról leritt az éjjeli munka. Vacsoráztak is nemsokára. Czihelődtek. — Hova uraim, olyan sietve? Stentorkodott az én redaktorom. — Munkába. Várnak a táviratok. — A kormányválságról kell vezérczikket irni. — A nőegylet estélyéről tárczát. (Nekünk mindebből nem volt semmi, hát én a mehetnékség tüszurását éreztem a székemen.) — Jó, jó, marasztalta őket a szerkesztőm, vezérczikkre, tárczára ráérnek az urak azután is. De most egy üveg karczost hajtsunk föl az uj kollega egészségére 1 Maradtak. A konkurrens reporter felköszöntött engem. Amire én éltettem az uj reportert oly sokáig, hogy ő írhassa meg a világitéletröl is a pontos tudósítást a lapjának, A pohárköszöntő korcsmarengető hatást gyakorolt. Ossze-visszaköszöntgettük egymást. czikkünk fölé mottónak: „Mondd meg, hogy ünnepelsz, és én megmondom, hogy mennyit érsz." Ebben az országban talán még sohasem kínálkozott olyan fényes alkalom bebizonyítani, hogy a nemzet miképpen ünnepelheti nagyságát, miképpen örvendhet azon, hogy az ország géniusza egyik fenkölt gyermekében számára is mennyi dicsőséget szerzett, mint most, a mikor arról van szó, hogy mindannyiunk fényességét, irodalmunk egyik legkimagaslóbb alakját: Jókai Mórt jubiláljuk. Első alkalom ez arra, hogy a nemzet bebizonyítsa egy élő költőjével szemben az elismerés és hódolat leikében gyökeredző tudatát és ez egyszer ne akkor nyújtsa a babért, a mikor az, a kinek fejére akarja tűzni, mar nem sütkérezhet a nemzeti elismerés meleg éltető fényében, hanem a mikor még maga is a régi törhetetlen erőben, az ifjúság minden varázsával épp ugy, mint ötven évvel ezelőtt újból és újból leróhatja köszönetét a háláért. Az a lángész, a kit ünneplünk, a kinek hálánkat lerójuk, a kinek bódulatunkat bemutatjuk, a kinek hosszú életet könyörgünk az Istentől: Jókai Mór még közöttünk él, még részese a mi örömeinknek, és nekünk megadatott, hogy mint hálás kortársai elébe álljunk, a mikor szakadatlan irói munkálkodásának ötven éves jubileumát megünneplí, mondván : Nagy kinccsel ajándékoztál meg bennünket, és mi nem vagyunk érte háládatlanok. Egy egész könyvtárt irtál a számunkra, nevedet tiszteli és nagyrabecsüli az egész világ, és az a glória a mely homlokodon ékeskedik, mi reánk is juttat néhány sugarat, és a te diadalod a mi diadalunkat jelenti. Nos hát mutassuk meg, hogy a mikor egy igazán nagy költőnknek jubileumát históriai nevezetességű ünneppé akarjuk tenni, akkor nem elégszünk meg azzal a külső fénnyel, azzal a tartalmatlan lelkesedéssel, amely eddigi jubileumainkat és eddigi ünnepeinket karakterizálja. Mutassuk meg, hogy ez egyszer immár, örömünket, elismerésünket, tiszteletünket és hálánkat cselekedetekkel is kifejezzük és nem csak szavakkal. Itt az alkalom, és Magyarország, a melyet a külföld még mindig szeret a kelethez számítani, szakithat régi tradiczióival és örömének az erkölcsi alapot meg tudja adni. Arról van szó, hogy mi Jókai Mórnak jubileuma napján a nemzet honoráriumaképpen százezer forintot nyujAz én szerkesztőm egyre másra hozatta a bort. Szerkesztőm váltig emlékeztetett a szerződésemkor tett kijelentésemre és követelte, hogy annak meg is feleljek. Meg is feleltem. Reggel négy órakor a Csudahát és Vidéke szerkesztőségét az asztal alá ittuk. Diadalt röppentyüzö szemmel tört be másnap korán reggel a szerkesztőm. — Győzelem, győzelem l Lefőztük a Csudahát és Vidékét a sárga földig 1 — Hogy főztük le 1 — Ugy, hogy se vezérczikkük, se tárczájuk I — Hát? Üresen jelent meg a lapjuk első oldala? •— Nem. Hanem a korrektoruk irt egy czikket a liberális reformokról. Aki ezt elolvassa az örökre megyülöí minden liberális reformot I Igy csináltuk ezt minden nap, Egy hónapig kibírtam. A második hónap elején megszöktem. Mivel hogy kisült, hogy a szerkesztő úr rendszerének legközvetlenebb áldozata én vagyok, mivelhogy a konkurrens redakeziót mindennap az én kontómra ittuk le. S. E. t u n k át. Gondoljuk csak meg, hogy mi ez az összeg és mi volna ennek százszorosa is ahhoz az ajándékhoz képest, a mit mi kaptunk Jókai Mórtól. Megfizetheti-e egy nemzet nagy férfiainak csak megközelithetőleg is azt a kincset a mellyel ö lett gazdagabb ? Azok a boldog órák a melyek bearanyozták ifjúságunkat, a mikor Jókai Mór egy-egy könyvének olvasásába mélyedtünk el, az a sok szellemi kincs, a melyet az ö költészetének forrásából vittünk magunkkal az életbe és mindazok az édes reminiszczincziák a melyek ielkünkben a Jókainévvel vannak összeforrva, megválthatók-e aranynyal, megjutalmazhatok e pénzzel, meghálálhatok e szóval ? (Vége köv.) HÍREK. Esztergom, nov. 26. — Gróf Székhely Mailáth György megyénk közszeretetben álló volt főispánja, már megküldötte magának a gazdasági egyesületnek lemondását az elnöki tisztről. Meleg szavakban, de a sajnálat hangján vesz bucsut az egyesülettől, melytől, mint irja, a viszonyok alakulása folytán kell megválnia, de amelynek működését élénk érdeklődéssel fogja kisérni. Egyúttal az egyesületnek 500 frtot küldött ajándékul. — István bácsi temetése tegnap délután ment végbe óriási részvét mellett. A koporsót a herczegprimás szentelte be, a gyászszertartást Boltizár püspök végezte. A szemergős idő daczára az öszszes egyesületek zászlóstul kivonultak, valamint az izraelita hitközség, a fokáptalan, a megyei és városi tisztikar, a katonaság, a megye és város előkelősége; a résztvevökhöz sorakozott általában a város egész lakossága. De hány millióra megy azok száma, a kik csak gondolataikat küldhették el oda, a hol egy nagy nemes lélek holt vázát kisérik az utolsó útra 1 Az ország minden részében a mély meghatottság őszinte érzése nyilatkozott, midőn hire kelt, hogy a legjámborabb, legjellemesebb, legtudósabb és legtevékenyebb püspökök egyike nincs több az élők sorában. — A polgármester gyásza. Helcz Antal polgármestert és családját megrendítő csapás érte. Ilonka leánya e hó 25-én diffteritiszben meghalt. A szép és szellemes Ilonka három nap előtt difteritiszben megbetegedett és rögtön orvosi ápolás alá vették. Három napi szenvedés után a szellemes Ilonka, boldogságának révpartján megszűnt élni. A csapás, mely a Helcz családot érte, az egész város közönségét nagy izgalomba ejtette és minden körben a legnagyobb részvétet keltette. A városi tisztikar Keményfy János tanácsos vezetése alatt megjelent a mélyen megrendített apa előtt, hogy őszinte mély részvétének kifejezést adjon. A csapás súlya alatt megtörött apa sirva, zokogva fogadta a városi tisztikart, melynek minden tagja együtt sirt, együtt érzett szeretett főnökével és a meghatottságtól egyik sem birt szólni. A megboldogultat e hó 26-án délután 3 órakor fogják eltemetni a temető halottas házából. A ravatalra eddig koszorút helyeznek : A városi képviselők, a városi tisztviselők, a városi tűzoltók, az ipartestület a torna egyesület, az esztergomi ifjúság. — Az „Esztergomi egyetemi bál." Az a czime annak a nagyszabású és fényesnek ígérkező mulatságnak, mellyet a városunk és környékéből az egyetemre került ifjúság a farsangon rendezni fog. A tombolával egybekötött jótékonyczélu mulatság rendezősége már megtartotta alakuló közgyűlését Budapesten. A mulatság február elején lesz. — Kisdedóvó nők képzése Esztergomban. A vallás- és közoktatás ügyi miniszter e hó 12-én kélt leiratával megengedte, hogy az esztergomi érseki kisdedóvónőintézetben az állandó menedékházakat vezetőnők kiképzése végett 6 hónapi tanfolyam tartassék. A tanfolyamra, mely f. é. decz. 15-én kezdődik, felvétetnek oly ép testalkatú, egészséges nők, kik legalább 18 évesek, de a 40 évet túl nem haladták, kifogástalan erkölcsüek, az elemi iskola 6. osztályát elvégezték, vagy legalább irni, olvasni, számolni tudnak, a magyar nyelvet teljesen bírják, és jó zenei hallásuk van. A tanfolyamra 10 nö vétetik fel, előnyben részesülnek a tanitók özvegyei, nejei és leányai. A felvételre Írásban vagy szóval Számord Ignáez igazgatónál lehet jelentkezni. Jelentkezésök alkalmával kereszti evei őket, iskolai és erkölcsi bizonyítványukat tartoznak benyújtani. A tanfolyam végeztével képesítő vizsga tartatik, melynek minden jelentkező nö tartozik magát alávetni. A képesített nők állandó menedékházak vezetésére s családoknál mint bonne-ok nyerhetnek alkalmazást. — Ujabbi kanyaró eset Vízivároson. A Vízivároson ujabban előfordult kanyaró alkalmából Dr. Mátray járási orvos az iskolák bezáratásának elrendelését kérelmezte az alispánnál. — Vasúti baleset történt e hó 24-én a füzitöi vonalon, midőn is Süttö és Neszmély között a vonat, az ott tanyázó czigányoknak három lovát elgázolta. Tiz perez vonatkésésnél egyébb baj nem történt. — A templom meglopói. Weisz Jenő, komáromi lakos kárára f. hó 12-én virradóra elkövetett betörés tetteseinek, akik a betörés alkalmával 30—40 pár csizmát, bőrt és kötélárukat raboltak el, melyeknek értéke a 300 frtot meghaladja, a rendőrség nyomára akadt. Az ellopott tárgyakat a tolvajok a Legát Ferencztől ellopott csolnakon szállították el; azokat a rendőrség Sovány János esztergomi lakosnál nagyobb részben meg is találta, amennyiben még 20 pár csizmát talált az orgazdánál. Ugyanez alkalommal a rendőrség legközelebb az esztergomi zsinagógában történt rablás tetteseinek, szintén nyomára jött és felderítette, hogy az izraelita templomba ugyanazok törtek be, akik Komáromban garázdálkodtak. A letartóztatottakat a komáromi rendőrség az esztergomi főszolgabiróságnak adta át, mivel ez még folytatja a tempiomrablás kiderítése iránti vizsgálatot. Egy szervezett betörő bandát fedeztek fel a tolvajokban s egy messzire nyúló fonalat is adott az esztergomi rendőrség és csendőrség kezébe. A rablásokat a rovott előéletű és többször büntetett Dózsa Sándor és Öroszi Géza követték el, akiknek kézrekeritése iránt is megtétettek az intézkedések. Legát Ferencz ellopott csolnakja szintén meglett, mely iránt a nyomozatot Pályi József, duna-almási jegyző foiytatta. A Veisz Jenötöl ellopott tárgyakból a Duna menti községekben a tolvajok által eladott dolgok beszerzését is folytatja a rendőrség. — A 29860 f rtos csalás tettese. Fried Sándor felett csütörtökön hirdette ki a bpesti törvényszék az ítéletet s a büntetés maximumával sújtva a vádlottat, elitélte öt évi börtönre és ezer forint pénzbüntetésre. Fried megrettent a súlyos sentencziára, melyre nem volt elkészülve. Enyhítő körülmények hiányában súlyosító körülménynek vette a bíróság, hogy a vádlott a kárt megtéríteni nem akarja, noha van pénze. — Szerencsétlenség a homokbányában Nagy szerencsétlenség történt a DunaAlmás község határában levő homokbábányában. Mult szombaton ugyanis Tar Sándórné és Tóth Juli fiatal leány elmentek a bányába homokot ásni, alig értek le azonban a bánya-üregbe, fejük felett a föld megcsuszamlott, és mind kettőjüket maga alá temette Tarnét még élve vitték haza a helyszínéről, de a kis leányt a homok agyonnyomta. A szerencsétlenség a község lakosságát nagy rémületbe ejtette. Hogy mi okozta a földcsuszamlást, azt a megindított vizsgálat fogja kideríteni. A szerencsétlenül járt fiatal leányt nagy részvét mellett temették el. Tarné, a másik áldozat felgyógyulásához az orvosok kevés reményt fűznek. — Dinamitos világ. Mint Montrealból irják, az ottani rendőrség ma reggel fel jelentés alapján elfogta a franczia telep három fiatal tagját, kik aNelson emlékszobrot levegőbe akarták röpíteni. A fiatal emberek dinamittöltényt hordtak magukkal, mellyel képesek lettek volna a szobrot szétrombolni és az ennek átellenében levő szállodát nagy mérvben megrongálni. Az elfogottak francziák és a kanadai hadsereg tisztjei. Egyikök Mercier volt miniszterelnöknek fia. — Tolvaj szerető. Körülbelül két évig élt együtt már E n g 1 o n e r Lina szenttamási leány szeretőjével H o 1 o v i t s István szentgyörgymezei lakossal, de hiába várt arra, mikor őket összeesketik. E miatti elkeseredésében a lány f. évi okt. 31-ikén elvitt a legény lakásáról egy 240 frtról szóló takarékpénztári betétkönyvet s egy ezüst órát, igy akar-