Esztergom és Vidéke, 1893
1893-11-05 / 94.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE ^L^^í^^^^^^, VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE, p^^^^^i^^^^í Megjelenik hetenként háromszor: | — f Hirdetések: f | szerdán, pénteken és Vasárnap, f Szerkesztőség és kiadóhivatal, 5 Hivatalos hirdetés 1 szótól 100 szóig 75 kr., tOO-tól í \ | hova a lap szellemi részét illető közlemények, hivatalos { 200ig 1 frt 50 kr " 20 °tó1 8(HM e 2 frt 25 kr ' j | Előfizetési ár: | és magánhirdetések, nyiltterek, előfizetési pénzek és f Bélyegező kr. j \ Egész évre 8 frt — kr. \ reklamálások küldendők: \ \/t„„s n u-„ i»f 1 m i* Fél évre 4 I • ^ Magánhirdetések megállapodás szerint. £ | Negyed évre ". . . . . 2 — £ | Dulia-UtCZa 52. SzálTl (TÓth-ház). f I Egyes szám ára — „ 8 „ \ i Nyilttér sora 20 kr. -®-> | I^WHM^MJCÍM*^ 32. telefonszám. t^-^^^^^^ Üdvözlés. (F.) A társas önsegélyezés elvének egy ujabb diadalát üdvözöljük, mely az első esztergomi kerületi betegsegélyző pénztár egyesületben testesedéit meg. Egy új egyesület! az erők öszszeadása! a kölcsönös biztosítás! Ismét egy hasznos intézmény az általános szegénység megszüntetése, enyhítése végett! Mert az a czélja az uj egyesületnek, melynek élén Esztergom közéletének egyik kiváló alakja dr. Walter Gyula, a herczegprimás világi titkára áll: enyhíteni a szegények szenvedéseit, még pedig a munkásokéit. Tartozó kötelessége lesz minden munkaadónak, belépnie a betegsegélyző pénztárba. Mindenki fog egy bizonyos megállapított csekély összeget idő szerint befizetni, — a munkás is, meg a munkaadó is. Mi végre? — Hogy az a szegény dolgos ember, ha a betegség leveri a lábáról, ne legyen kénytelen elhagyatottan elpusztulni, ne kellessék családjának tengődnie. Hogy az egyesület a maga összegyűlt pénze árán gyógyíttathassa beteg tagjait, segélyezhesse a beteg munkás családját. Hasznot huz ebből a munkaadó is, mert a munkásnépség közt uralkodó egészségi viszonyok visszahatnak a dolgoztató vállalatok üzleti viszonyaira is, amennyiben sokkal jobbkedvüen, tehát jobban és serényebben dolgozik az olyan alkalmazott, a ki biztosítva van a felől, hogy — ha darab időre munkaképtelenné válik — lesz ápolója, családja pedig kap annyi fizetést, a mennyiből a családfő munkaképtelensége tartama alatt elélősködhet. Ily kedvező viszonyoknak a társadalmi életre kiható ereje szintén csakhamar nyilatkozni fogj miben? abban, hogy munkásaink műveltségi foka emelkedni fog, mint emelkedik a műveltség foka mindig ott, a hol a létért való küzdelem nem okvetlen bukással fenyegető, a hol a megélhetési minimum szerencsétlenség esetére biztosítva van, a hol az életért — küzdeni kevesebbet kelletvén — dolgozni lehet, a hol a némileg szilárd körülmények között élő munkások bizalmasabban közlekedhetnek a többi emberekkel, mert hiszen a nyomor nem távolítja el őket egymástól. Látni fogjuk a statisztikai számokból a javulást a munkások társadalmának minden életnyilatkozatában. Okosabban fognak beszélni, tanulni kezdenek, a házasodások száma kiváltképen megnagyobbodik, sőt a müveit ifjúság is tetszetősnek, szeretetre méltónak fogja találni a munkások életét, ő maga is bátrabban, szivesebben adja rá a fejét. Annyi áldó hatása minden kétségen kivül meg lesz a kerületi betegsegélyző pénztár egyesületnek, hogy kevesbedni fognak a halálesetek a munkások közt, holott ma köztük ijesztően sok a haláleset, a mi bizony nem is csoda; kevesbedni fog a koldusok száma; hogy a tolvajok száma is csökkenni fog, azt nem merjük állítani, hiszen a jóllét nem hogy ritkítaná a léhák seregét, hanem még — tapasztalás szerint — gyarapítja, de azért valószínűleg e tekintetben sem lesz hatástalan az okos egyesület. Fődolog most, hogy lehetőleg minden munkás és munkaadó bent legyen az egyesület kötelékében ; ez lesz a sikeres működés lehetőségének első nélkülözhetetlen feltétele. Nem is kételkedünk most abban, hogy az illetők sietni fognak mihamar belépni az egyesületbe. Az első esztergomi kerületi betegsegélyző pénztár egyesület megalapítói és igazgatósági tagjai, különösen az egyesület nagyműveltségű igazgatója, dr. Walter Gyula, fogadják tőlünk az emberbaráti érzés nevében a leghálásabb köszönet kifejezését, a miért a nemesczélu egyesület eszméjének megvalósításában fáradoztak. Részünkről, mint a nyilvánosság orgánuma részéről mindig számithatnak a biztos támogatásra. Felhívás Jókai Mór tisztelőihez. (A Jókai Jubileum végrehajtó bizottságától.) Ország szerint tudva van, hogy a nemzet koszorús írója Jókai Mór ötven éves irói pályájának öröm-ünnepét készül megülni. Ez ünnep országos lesz és nemzeti, és mint egy illatos bokréta lesz oda tűzve a közelgő 1894. esztendő homlokára, mert ez év januárius 6-ika lesz a napja. És mind amaz ünneplésnek, melyet a működő bizottság e napra Az Esztergom és Vidéke tárczája, Ki tndja? . . . Hull a levél . . . hull . . . hull Megszakadatlanul Le a hideg földre. Hervatag szőnyeget Képez a főid felett, Melyet puhán föd be. Hull a levél . . . hull . . , Zizegve a farul A föld tetejére. Fázik a szegény föld S puha takarót ölt Hűló tetemére. Hull a levél . . . hullhat! Minden tavasz újat Hoz a lehullt helyett; Levél ÍS szép ágot, A rétnek virágot Hoz minden kikelet. De ki tudja, hogy dal Lesz-e még tavasszal A költőnek lantjáu ? Hátha a most hulló Levél lesz sárguló Takaró sirhantján ?! Stázi herczegnő. Rajz. Irta : JUSTH ZSIGMOND. Az öreg herczegné épp felfelé lépdelt a lakosztályába vezető csigalépcsőn. Mindennapi rövid sétájából tért vissza. Fején fehér főkötő halvány lilaszinü szalagokkal ékesítve. A főkötő alul simára lefésült galambfehér hajfürtjei kandikáltak elő. Sovány, piczi, öreg asszonyka volt, kiről azonban lerítt az előkelőség. Apró, tipegő járása, hajlott sasorra, mélyen fekvő szürke szemei csakúgy, mint keskeny összeszorított ajkai, mint előre álló álla, előkelő, nyugodt mozdulatai — minden az anyakirály nőkre emlékeztetett. Oldalán barnabörü, összetöpörödött komornája lépdelt, ki támogatta az öreg herczegnőt sétájában, a kibe azonban egy világért bele nem kapaszkodott volna, csak egyik kezét magasra emelve, nyújtotta neki. Igy tipegtek fel most a lépcsőn. — Ach die Neffen 1 Milyen szép, hogy az öreg Stázi néniről meg nem felejtkeztek az öreg tante szereti ám a fiatalságot, meg a fiatal emberek is — ha ritkán is lát egyet-egyet — mondta nevetgélve s nevetése a galambbugásra emlékeztetett. A két fiu kezet csókolt, az öreg aszszony felpipiskedve a lábujjhegyeire, megcsókolta a két fiu homlokát, s piczinyke kezeivel megveregette mindkettő orczáját: — Az egyik szőke — mondta a Gábor felé fordulva — : a másik barna. Egészen összeillettek. Én a barnát jobb szerettem mindig. Nur die Race ist etwas —- de azért szeretlek téged is Gábriel. Egészen apádra ütöttél, az apádat is szerettem. Na, most jertek be hozzám, auf eine Partié Plausch Már az előszobában jóféle majoránnaés más régies illatok terjengtek. Itt a komorna huga, az egy évvel fiatalabb Babette fogadta őket. Mindkettő öregÖreg cseléd. Már negyven éve, hogy a herczegnönél vannak; mennének töle, ijesztik is hetenként legalább egyszer, hogy ott hagyják a faképnél, de mikor aztán a búcsúzásra kerül a dolog, akkor össze ül mind a három öreg asszony és keservesen sir, s nem tud elválni egymástól. Stázi néni a két fiúval salonjába ment, a két öreg cseléd meg visszahúzódott. A sálon abban az ízlésben volt tartva, mint Gyallay Márfay Anna salonjai: nagy virágos kretonnal áthúzott bútorok, tarka tapétás falak, a palissandre állványokon porczellán virágedények, csokrocskák, kis macskák, kutyák, madarak porczellánból, a sarokban nagy könyvszekrény, Kotzebue, Marlitt, Birchpfeiffer munkáival. A falon családi képek, az asztalon különböző hímzett tárgyak, tálczák, szalmából fonott képkeretek. Majd mind régi, jobb idők emléktárgyai. A sálon bútorai mereven az asztal köré rakva, a fal mellett nagy kanapé, amelynek most egyik csúcsára ült, egyenes derékkal, de minden merevség nélkül a Stázi tante. Egy világért sem támaszkodott volna — ez jó a fiatal nemzedéknek, szokta nevetve mondani — minket máskép szoktattak. A két fiúnak az asztal végén álló óriási támlásszékekben mutatott helyet, ő maga meg egyik kezét az asztalra támasztva, a másikkal kis csipkekendöjét szorongatva, gerlehangján csak beszélt: — Na kinder, örülök, hogy itt vagytok. So nur immer gemüthlich. Gábornak majd gyakran el kell jönnie hozzám, mesélnie kell utazásairól. Istenem milyen messze járt 1 Ti most utaztok, az én időmben minden máskép volt. Ha innen Pozsonyig, Bécsig eljuthattunk, boldogok voltunk. Pedig fáradságos ut volt ez is, kocsin eltartott egy hétig. A kocsiban kellett hálnom, mert — tette hozzá fontoskodó arczczal, — én csak nem hálhattam a korcsmai szobákban! Egyszer férjem elé utaztam — óh még negyvennyolcz előtt, a lágerba. Milyen utakon, milyen rossz kocsin ! Akkor akart a komornám először felmondani, — tette hozzá susogó hangon. — Tán csak nem akar a Franczi már megint elmenni a tante-tól ? — Hm 1 csitt, halkabban. Súgta ijedten. — Jesszesz, ha meghallják I Hallgatózni szoktak, félek tőlük, kivált a Babettetöl. A múltkor is itt akart hagyni. Nehéz velők boldogulni. Nénémtől is azért mentem el, mert nem fértek meg a cselédjeivel. El meg nem küldhetem, — — nem is küldenem őket. Tette hozzá a megindulástól reszkető hangon. — Aztán mennyi ideje van már itt a néni ? — Innen-onnan két éve. Mindig pöröltünk a Créscence-el. Ha engem szidott volna csak, nem bántam volna, de mindig a Franczit meg a Babette-et csipkedte. Aztán az a sok ember nála fárasztott, az a sok penszionált alak, mind az öregségemre emlékeztetett. Ezek az öreg, ülve maradt, megőszült stift-dámák, öreg generálisok, négy kézre játszó generaltochterek. — Brr I mondom, én csak a fiatalságot szeretem 1 — És azért mégse jár le az ebédekre — — — Tomihoz és Miczihez ? Ich bin ja jünger als die. Mi fiatalabbak vagyunk, hull Erős Arnold.
