Esztergom és Vidéke, 1893

1893-02-09 / 12.szám

terjesztendő törvényjavaslatot jelen alakjában el ne fogadja; hanem emelje fel szavat a hazai Unitóknak a képviselőházhoz benyújtott folyamodványai érdekében s követelje: hogy a fizetési minimum — az iskola jellegére való tekintet nélkül — tisztességes lakáson vagy megfelelő lakbéren felül, 600 forintban állapittassók meg; az ötödéves pótlók is minden tanítónak — végleges alkalmaztatása napjától számított 5 — 5 évenkint — megadassék; bármi más cimen eddig élvezett pótlék az ötödéves korpótlékba be ne számittassék ; törekedjék arra, hogy a tanítói fizetésbe a földbirtok tiszta «jövedelrae» helyett a földbirtok pénzbeli értékének törvényes kamatai számíttassanak be; szűnjék meg a termény bel i járandóság, mint tanítói fizetés; ez csak készpénzből, a földérték törvényes kamatából és tüzelőanyag-járandóságból álljon. — Kívánjuk továbbá, hogy az önállólag és személyes felelősség mellett vezetett osztályok rendes tanítóval töltessenek be; a segédtanítók fizetése — tennészetbou kiszolgáltatható lakáson avagy lakbéren felül — 400 forintban állapíttassák meg; ahol a tanítók kántori, hitoktatói, ismétlő iskolai teendőket is végeznek, ezért kölcsönösen megállapított külön díjazásban részesüljenek. Ezek a tanítóság főbb óhajtásai, miket törvényerőre kíván emelni. Nem oly igények ezek, amelyek némi áldozattal kielégíthetők nem volnának. Bizonyára mindou képviselő, a hazának minden igaz polgára be fogja látni, hogy a néptanítók anyagi helyzetének javítására hozott áldozat a nemzet zöme művelődését teszi erőteljesebbé. Az erőteljesebb népművelődós nyomán terem a nemzet igazi vagyonosodása. A nemzetélet körében tudatlanság és vagyonosság : egymást kizáró két fogalom. A nenizetzöm művelődése érdekébeu hozott minden fillórnyi áldozat egy-egy esíra, mely gyökeret ver, szárba megy s százszoros magot hozó carany'•-kalászt hajt. Testvéri szeretettel fordulunk azórt minden pályatársunkhoz, az állami, községi és felekezeti iskolákban működőkhöz egyaránt: tarlsanak közös értekezleteket, foglalják írásba a hazai tanítóság jogos és mindenek fölött móltányos kérelmét, adják azt át — amennyire lehetséges — személyeson országgyűlési képviselőiknek és nyerjék meg, hogy igaz ügyünknek lelkes szószólója legyen majd a törvényhozó testületben. — Még uem késő, hogy a tanítóegyesületek ós testületek — akik eddig uem tették — az országgyűléshez is folyamodjanak. Akik abban a szerencsés helyzetben vaunak, hogy már jeleuleg is nagyobb fizetést élveznek a kért minimumnál, szintén szálljanak síkra kartársainkért, akiknek helyzete elviselhetetlen s szégyene hazai állapotainknak. A fő- és szókváros ielkes tanítóságának példáját kövessék ebben vidéki kartársaink is. Ha serények, kitartók leszünk a munkában ós egyetértünk, a kívánt győzelem el nem maradhat. Ugy engedje a magyarok jóságos Istene! Kartársi ós hazafiúi üdvözlettel vagyunk Budapesten, 1893. január 28. A «Magyarországi Tanítók Országos Bizottsága» nevében : LAKITS VENDEL, elnök. KONCSEK LAJOS, titkár. Elnöki megnyitó. (Folytatás ós vége.) Ft. Meiszertnanu Ignác, bátorkeszi plébános ur, mint a bátorkeszi polgári olvasókör elnöke által a körnek 1893-ik évi január hó 29-én tartott közgyűlésén elmondott megnyitó beszéde. Tisztelt közgyűlés! Valamint Szécheáyi korában igen alkalomszerű volt e nagy hazafi által megindítani nemzetünk ébresztését és serkentését azon irányban, hogy a nagy mulasztást, az elmaradást, a haladás és műveltség terén pótolni törekedjék : ngy most is időszerűnek tartjuk egy oly hazafias ligának országszerte való megalakulását, melynek jelszava legyen a régi hazafias jelszó: >Istenórt királyért és a hazáért* oly értelemban : hogy Isten alatt értsük, az ő és müvének egyházának tiszteletét, a minden üldözés és illetéktelen beavatkozástól ment vallás szabadságot; a királyért kifejezése alatt értsük a rendithetien hűséget az uralkodó és dinasztiája iránt, és a trónjának erős támaszát, végre a hazáért alatt értsük az ország és népünk valódi javát szellemi ós anyagi boldogságát és nemzeti kultúrája előmozdítását. Bízunk, tiszt, polgártársak! a magyar nép és a vele immár assímilált magyarság szívós ereje és kitartásában, mely egy ezredet dúló vihara közt éltetve honszeretet lángja és bnzditva az önfentartás nemes ambíciója által, nemcsak hogy megtartotta a| harci dicsőség mezején vérrel szerzett hazát; hanem kibontakozva az idők súlya alatt rá nehezedett letargikus álomból ós lerázva az idegen befolyás szülte közönyt, megifjodott erővel ós feukelt lélekkel emelkedett ki a tespedés érzéketlenségéből. Félre tehát, t. közgyűlés! a közönynyel : legyen hite, akarata ós meggyőződése minden embernek: terjeszteni, gyarapítani tehetsége szerint a nemzeti kultúrát, nem feledve egy percre sem, mit az ország mostani bíboros főpapja, főinagasságu és fidő Vaszary Kolos Ferenc bibornok hercegprímás, mult év tavaszán a felső vidéki magyar kultúregyesület üdvözlő levelére válaszolt : *hogy nemzeteket, országokat erőssé szabaddá első sorban is a nemzeti alapokon fölépült közművelődés tehet és hogy a kultúra mérve és emelkedő foka dönti el a nemzetek sorsát.> Fölösleges hangsúlyoznom, t. polgár és tagtársak! mily nagy igazság van ezekben az egyszerű szavakban ! Csak örülnünk lehet, hogy a hercegprimási széken ime oly férfiú ül, aki teljesen megértette a korszellem szavát s akinek lelkét áthatotta a nemzeti géniusz ébresztő szava. De tisztelt nagygyűlés! magasztos példákban látjuk azt is, hogy a főpapság és nemzeti kormányunk mellett a társadalom is lelkesedik, áldoz a dicső eszméért s látjuk, hogy a nemzeti műveltség egyre több talajban ver gyökeret. A jelek arra mutatnak, hogy az uj idők méhe nagy dolgokkal terhes. Európa 1 minden állama nemzeti individualitását fejleszti s veszi körül erősen megkülömböztető színekkel. A magyarságnak ősi baja, veszedelme volt, hogy nemzeti életének gyökereivel keveset törődött. Most t. közgyűlés! végre valahára fölébredt a nemzeti közszellem. A magyarosodás munkája rohamosan halad. De még ezzel a missziouáriusi föladat nincs megoldva teljesen. Mert a magyarságba most mát bele kell plántálni a nemzeti műveltséget. S ha ezt megc8elekesszük ... mi is, t. polgártársak egyleti kulturális életünkben, a mint, hála Istennek ! a magyar lapok nemzeti irodalom pártolás és könyvtári könyveink beszerzése által tényleg rajta vagyunk . . . akkor mi is bátran, büszkén nézhetünk a közelgő ezeréves milleniumi nemzeti ünnep elé: mert Magyarország jövőjét a legbiztosabb alapon építjük föl a nemzeti műveltségben és ujabb ezer évre tesszük erőssé és szabaddá nemzetünket a nemzed közművelődés megteremtésével. * Mélyen tisztelt közgyűlés ! Bocsánatot kérek ha türelmüket kissé hosszasabban vettem igénybe : de utunkra útjelzőkről véltem gondoskodni, midőn lauácskozmányuuk megnyílta előtt, az alapszabályainkban is hangsúlyozott nemzeti irányú kultúra terjesztését elnöki szózatomban hangsúlyozni jónak láttam. Egyúttal vau szerencsém felhívni a tisztelt jelenlevő köri tag- és polgártársak érdeklődését a mai nagygyűlés fontos tárgysorozatára, mely a következő : 1. Jegyzőkönyv hitelesítésére 3 tag kiküldése. 2. Legutóbbi közgyűlés jegyzőkönyvének felolvasása. 3. Jegyzői jelentós. 4. Az 1892. évi számadás felülvizsgálása. 5. Az 1893. évi költség előirányzat tárgyalása. 6. Hét választmányi tag megválasztása. 7. Netáni indítványok. 8. Elnöki zárószózat. Befejezésül fogadják a ro. t. közgyűlés összes tagjai benső hálámat, forró köszönetemet szivos megjelenésükért. Tisztelt közgyűlés ! A jó Isten áldása kisérje a kölcsönös bizalom, az őszinte nyíltság, a békés türelem és önzetlen szeretet és barátság vezérelje tanácskozásunkat, melyet ezennel ünnepélyesen megnyitok. Elnöki záró szózat. Tisztelt közgyűlés! Ki lévén merítve a közgyűlési tárgysorozat, vau szerencséin a m. t. közgyűlésnek szíves türelméért, hazafias érdeklődéséért ós egyleti ügyszeretetéért s buzgalmáért hálás elismerésemet és elnöki őszinte* köszöuetemet8zivólyeseu leróni s egyúttal a mai nagygyűlést ünnepélyesen bezárni s befejezettnek nyilvánítani. Mielőbb azonban e díszes gyűlési nagyteremből szétosztanánk, szabadjon hazafias lelkesedéssel ünnepélyesen hangoztat uom : Éljen a király, éljeu a haza! (zajos éljenzés.) Éljeu polgári kaszinónk lelkes géniusza, nagylelkű védnöke, nagys. Kobek István, országos képviselőnk. (Éljenzés.) Éljen polgári olvasó egyletünk tekintetes buzgó tisztikara és újonnan szervezett választégették, hogy ne leljünk az életben semmi örömet és végre még bennünket is el akarnak temetni most, midőn nekünk az élet legszebben virul? Mit vétkeztünk, hogy ily korán kelljen meghalnunk ? Fiatalok és szépek vagyunk, a tatárok közt is lesznek csinos ifjak és előzékeny urak, kik szép nőktől meg nem ijednek. Egy szép hölgy mindenütt uralkodik. Ne hagyjuk tehát magunkat megölni. Mutassuk be magunkat a tatárok vezérének, ha szive érez és szemei látnak, nem lesz képes szépségünknek ellenállani. Itt porrá válunk, ott talán királynékká leszünk.» A balga nok hallgattak Babette asszony szavaira és mig a többi nő az igazság és a kegyelem istenéhez fohászkodott, ők a templomban lévő vízvezeték ajtaján kilo póztak, észrevétlenül elhagyták a várost és átmentek az ellenség táborába Párkányba. Batu khán főparancsnoksága alatt Kádán khán vezette Esztergom ostromát. Hozzá kalauzoltatták tehát magukat az ezerszépecskék is. Biztos diadallal és Örömet sugárzó arccal mentek, mintha csak utjok egyenesen menyekzöre vitt volna. Kádán klubhoz érkezvén, a szép háromszáz nővér ott lábai elé borult és Bab ette asszony mindnyájuk nevében igy szólt; «Nagyhafcalmu khán, hallhatatlan, legyőzhetetlen vitéz 1 Te az egész földet hatalmad alá hajtottad, de oty nagy kincset nem hódítottál még meg magadnak, mint e pereben. Nézd ez ostromlott városnak legszebbjeit. A nagy hirü «ezerszépec8kék» térdelnek itt lábaid előtt és fohászkodnak koziáá. Válassz közülök számodra néhányat, a többit pedig tartsd meg híres vezéreidnek !» Kádán khán megvető tekintettel pillantott rájuk; kevés vártatva pedig gúnykacajjal szólt : «Hogyan ? ti vagytok a város legszebbjei ? Ti akarjátok magatokat szépeknek nevezni ? E halvány arccal ? ily hosszú fejjel ? Ez utálatos sárga hajfürttel ? E vizszinü kék szemekkel ? Ti akartok engem meghódítani ? E formátlan kis száj szóljon szépségtekről ? Ki hitette ezt el veletek ? Egy szép nőnek barna arcbőrének kell lennie. Sima arc kis fekete szemekkel, széles ajk és göndör haj. Látjátok ezt nevezem én szépségnek!» Ezzel felhuzá a khán sátrának függönyeit és odamutatott az előtte ülő csoport nőre, kik valóban tökéletesen bírtak a felsorolt szépségekkel. Az <ezerszépecskék» megkövülve állottak a hatalmas vezér előtt. Pedig még csak ezután következett tulajdouképi büntetésük, melyért egyébként hűtlenségük miatt méltán lakoltak A khán előhivatta lovászait és hozzájuk fordulva monda: «Ezek itt nem kedvemre valók. Legyenek a tietek. Igaz ugyan, hogy nem oly szépek mint a mieink a Kaspi-tó mellől, de azért válasszatok közülök.* Azután ismét az «ezerszépecskékhez» fordulva, parancsoló hangon szólott. «Szolgáimnak cselédei, engedelmeskedjetek uraitoknak: szolgáimnak ! A szép asszonyok az ijedtség és a szégyen folytán, majdnem kétségbeestek, de már nem kerülhették ki sorsukat, melyet önmaguk választottak a dicső halál helyett. A könnyelmű nők azonban ezzel sem törődtek, mert áthallották a kétségbeesett halálharcot vivó magyarok kiáltását, az asszonyok jajveszéklését, a sebesültek nyögéseit. Oda át patakonként folyik rokonaik vére. Mégis jobb itt lenni — mondták többen — ha mindjárt a khán lovászainak oldala mellett is ! A khán hallván ezen megelégedett nyilatkozatokat, szúró tekintetét gunymosolylyal szegezé a csoportra és szólt: «Mondjátok csak, ha ti vagytok a legszebbek, milyenek lehetnek akkor a legrutabbak, kik honn maradtak ? No de azért csak legyetek nyugodtak, lesz uj férjetek, a régiek úgyis most öletnek meg. Haláluk órája uj eskü vötök ünnepélyére ép a legszebb idŐ lesz. Jól ügyeljetek tehát szavaimra : Egymás mellé fogtok szép egyenes sorban letérdelni. Fejeiteket sürü fátyollal fogjátok leteríteni és mindegyik oldala mellé fog vőlegénye állni. Igy kivánja ezt nemzeti szokásunk. Midőn e szót mondom «ben» akkor melleteken keresztbe tegyétek kezeiteket. Ha a «hök> szót mondom, hajtsátok le fejeiteket, a «tur» szóra pedig távolítsátok el magatokról a fátyolt és szolgáim nejei vagytok.* Az <ezerszépecskék* minden szó nélkül engedelmeskedtek. Letérdeltek sorban a j nagyhatalmú khán előtt, fejüket befödték i sürü átláthatatlan fátyollal és mindegyik mellé azon tatár állt ki által választva lett.. Midőn a khán «ben»-t mondott, a nők j mellükön keresztbe tették kezeiket, a tatárok pedig a tokból kivonták kardjaikat. j Midőn a khán chők»-öt parancsolt, az tezerszépecskék» lehajtották fejüket és> a tatárok csapásra emelték kardjaikat. 1 Végül a «tur» szó hallatszott. Ekkor a háromszáz legszebb nő feje a földre gördült! Kadán khán pedig kacagott, midőn látta, hogy a háromszáz nő, mily egyszerre nyulfc a fejéhez, mely már akkor elvált a törzstől. Kacagása azonban nem tartott igen sokáig, mert cselekedetét csakhamar megbánta és mérgében szakállát tépte. Átkozott asszonyok, — monda — maradtak volna inkább otthon, akkor a várat olcsóért megvettem volna és igy legbátrabb vitézeim drága vérével kell megfizetnem az árát. Vajha honn maradtak volna, hogy meggyöngítsék férjeik karjait. A khánnak igaza volt. Az Özvegygyé vált férfiak hősiessen küzdtek. Minden utcát, sőt minden házat csak vérrel bírt az ellenség bevenni és midőn már meghódította nem talált mást, mint füst omladékot, melyet legjobb erejének elvesztésével kellett megváltania. A város elhamvasztása után az életben maradt vitézek behúzódtak a szikla-várba, melyet összes faltöroivel sem volt képes az ellenség meghódítani. Bojóthy Simon és kétségbeesett emberei rettenthetlen bátorsággal küzdöttek. A khán folyton szitkozódott, miért nem maradtak az asszonyok otthon I Végre elhatározta, hogy maga fogja vezetni seregét. Már-már sikerült is neki a falazat párkányáig fel* jutni ; de ott egy súlyos buzogány által találtatva összerogyott. Ha hazánkban mindenütt azzal a vitézséggel és azzal a bátorsággal védték volna magukat Őseink mint Esztergomban, akkor egy igen szomorú emlékkel kevesebb maradt volna fenn a multak történetéből. SCHEIBER REZSŐ.