Esztergom és Vidéke, 1893

1893-08-17 / 66.szám

ipnrosíiiitTí a fővárosi kereskdoöi vngi iparost, de azt sem a lí ül városok ipa yosait vagy kereskedőit, hanem azok a a kiknek hírnevük van s majd mej fogják látni, liogy mindenkit a vásár landő tárgy énekére való tekintet né < kül egyforma előzékenységgel fogadnál és egyforma pontosággal szolgálnak ki Iparosaink, kereskedőink ébredjenek arra a tudatra, hogy ők független, ön álló emberek és nem egyesek, hanem egyáltalán mindenkinek rendelkezésére állanak, szabják eljárásukat ehhez s ez is lényegeseu hozzáfog járulni a forgalmi viszonyok előnyös változásához. S a mint a kereskedők, iparosok nincsenek azon, hogy javukat előmozdítsák, ngy a földmives osztály sincs azon, hogy sorsán könnyítsen, hogy kereseti viszonyait előnyösen változtassa. Való ugyan, hogy ezek nem bírnak oly értelmi fokkal, hogy a szükséges lépéseket önmaguktól megtegyék, de akkor itt kellene állni azoknak a vezérférfiaknak, akik a köz javát annyira ajkukon hordják, a kik befolyással is bírnak a népre, de persze ezek megelégszenek a saját érdekükben tartott szónoklatokkal, egyébként az «egy polgárként* ráparancsolnak az államra, hogy hát lessék tenni valamit, mert már kezdenek engem is kizavarni nyugalmamból. Itt, e téren kellene megmutatni azoknak, *a kiknek a nép szelleméről kell gondoskodni, hogy mit tudnak, itt kellene érvényesíteni befolyásukat, itt sokkal hálásabb talajt találnának működésüknek s megfelelőbb is volna állásuknak. A kipusztult szőllők földjét kapás vetéményekre használják fel. Ez is szükséges és nélkülözhetlen a szegény embernek, de elvesztett jövedelmét ez nem pótolja. Éppen azért oda kellene hatni, hogy az elpusztult szöllőterületekből gyümölcsösöket alakítsanak, vagy legalább gyümölcsfákkal ültessék be és pedig nem bármilyennel, hanem oly fajú és nemű gyümölcscsel, a mely a kivitelre alkalmas. Ezzel nemcsak egy csekély költséggel és munkával járó pénzforrás nyílnék m-g idővel a népnek, hanem ez alatt a területet kapás vetemónynek is használhat oá. Ezt annyival inkább kellene, mert : az államilag behozott selyemtenyésztés a mi neminknek vajmi kevés hasznot fog hozni. — • A magyar nép földmives, a ki feleségestül, gyermekes ül vonul ki a munkára s nehezen fogja rándír magát egyik-másik asszony, vagy gyermek is, hogy otthon maradjon és a selyembogarakuak gondját viIseljo. —Á Ez vidékünk német lakosságának jövedelmet fogja képezni, nvrt ezeknél a férfiak vagy bányamunkások, vagy kereskedők, a mely foglalkozások mellett az asszonynak mindég otthon kell lenni s van ideje s módja, hogy a selyembogarakkal bíbelődjék. Nem tudjuk ugyan, vájjon a beváltók jegyzéket vezetnek-e arról, hogy mely községbeli lakos, mennyi gubót szállított be, de ha ily jegyzék van, a ki a fentiek valódiságában kétkedik, egy kis utánjárással meggyőzödhetik arról, hogy a gubó nagy része a vidék német falvaibói, gyári vagy bányamunkával foglalkozók, vagy kupecokt'U lett beszál lit va. Azok, a kik a nép kegyét élvezik, a kik bármi uton-módon befolyást gyakorolnak reá, haszuálják fel ezen befolyást a köz javára, áldozzanak fel valamit kényelmükből a nép javára is, ne utaljanak mindenkor és mindennel az államra s akkor boldogulni fogunk mert megvalósul az hogy «segits magadon* s akkor annak másik része sem marad el hogy az «Isten is megsegít.* — Gr.— • Válasz a «Reflexio»-ra. A nyomdafesték sokkal drágább, mintsemhogy személyi kérdések vitatására pazarolja az ember; de hát jelenleg nem terhelünk ki előle, mert Stampay János falusi tanítótól egy cikk jelent meg az «E. H.»-ban, mely nem elvekkel, hanem személyeskedésekkel akarja elütni azokat az igazságokat, melyeket a tanítókról irtain. És éppen ö emeli ellenem a vádat, hogy személyes boszu vezeteti a cikk megírásában ; erre egyelőre csak azt válaszolom, hogy épi'OU néhány tanítónak ösztönzésére irtain, akik barátaimnak nevezik magukat és akikkel a tanítói körökben igen gyakran megfordultam és igy alkalmam volt a helyzetet kitanulmányozni. Annak a cikknek minden betűje tapasztalatok alapján íródott és • fen tartom állításaimat, most is, mikor Stampay ur ügyetlen és modortalan írásával védelmükre kell : az a Stampay ur, aki nagy mi'i- vortségét akarja világra hozni cikkével I s mély sajnálatul! kell kijelentenem, i hogy meg sem érlelte, amit irtani. i Mert, cikkéből azt a következtetést vontam le, hogy a botot jobban tudja • forgatni, mint a tollat s fennenhirdetett műveltsége szerfölött utál ló ; szagn. Ha valaki a tanítóknak védelmére r kel, tegye meg ugy, hogy elvekkel bizonyítson s ne állítson olyan őrültségekot, hogy egy tanítónak mindig van annyi műveltsége, mint érettségit lett embernek. En ugyan nem kötöm a műveltséget sem érettségihez, sem képesítőhöz; ón már találkoztam olyan tanítóval, akinek szellemi készültsége sokkal nagyobb volt, mint számos középiskolai tanáré s viszont találkoztam olyan doktorral, aki falusi tanítónak is rossz volna. De megengedjen a t. reflexiós ur; ez a kivétel és nem az általánosság, mint ön mondja. Igenis ! a tanítók között is vannak akik törekvők, akik tanulnak folyton, de ez csak kivétel! Ilyen kevés van! Hanem vannak aztán másfélék; van például, aki azt mondta, hogy Napóleon osztrák miniszter volt; aki azt mondta, hogy Kolumbus Csepel szigeténél horgonyt vetett ; aki azt azt mondte, hogy Kossuthot hazaárulás miatt felakasztották; aki azt mondta, hogy a világ legnagyobb költője Kalocsai Alán ; aki azt mondta, hogy Magya^rország legnagyobb tava a Szamos;^™ azt mondta, hogy a jelenleg uralkodó magyar császár József főherceg ; aki azt mondta, hogy Franciaország főváuűsa London ; aki azt mondta, hoM a tarokkozás nagyobb tudomány, Hit a phyzika; aki azt mondta, h^Bnem is tanító, aki nem részeg ; al^wizt mondta, hogy agyonüti azt a ^Keket, amelyiknek szülei nem küldei^P legalább minden két hónapban e^^Bár csirkét stb. stb. stb. stb. ós v<j^He, a ki azt mondta, hogy a taniióiij^Hindonkor vau annyi kvalifikációjaként egy érettségit végzett cmbernelj^^P Hát lHtt'in, ez a műveltség ? Ilyeneket Ki Stampay ur müveit embereknek.'^s ezeket meri összehasonlítani az érettségit tett emberekkel ? A érettségit telt emberek közül nagyon ritkán kerül ki olyan, ki hasonló nyilatkozatokat követne el, de akik a fentebbieket mondták azok mind tanitók voltak és talán Stampay ur is találkozott már velük és talán hallott ilyes p

óle szép mondásokat, amelyek a ion len hirdetett műveltséget, nagyon szé ion megvilágítják. Valóban az ilyenéi liszére válnak a tanító testületnek! Nem fogom egyenkint megcáfolni } . reflexiós ur nézeteit, mert azok nen néltók arra, hogy az ember komolyan oglalkőzzék velük. Nem méltók ismét iem, mert még a mondatok sinesonoli rendszeresen összefűzve. Ha kartársait valaki meg akarja védeni, az előszói is foglalkozzék az ü^ygyel és adatok alapján irja meg nézeteit s ne csak a saját személyét nézze, amelyről azt hiszi, hogy minden érettségizett emberrel kiállja a versenyt. Mi elhisszük, hogy a reflexiós ur tapasztaltabb és szélesebb Iát körű némely kartársainál, de ez még nem elegendő arra, hogy mások ta >asztalatait és látkörét kétségbe vonja s bizonyos magyaráz ltokba bocsátkozzék. Tessék csak a köbölkuti gyerekeknek mesélni, azokra bizonyára ráfér; én nem szorultam az ön tanácsaira, ha ön nem is olyan merész itéletü ós nem is olyan hirtelen természetű, mint én vagyok. Haugli Béla. Szinház. A kis m o T n á r n é . Szombaton adták közepes ház előtt. Az előadás általában jól sikerült. Szige hy és Pártos meglehetős kedvvel működtek közre. Dobó az ostoba molnárnó szerepében nagyon jó volt; Németh szintén jól játszott leszámítva sokszor emlegetett szertelenségét. Csókánó kissé elfogult fejedeieiunő volt ; mintha kedve hiányzott volna, amit még eddig nem észleltünk nála. * * A p e 1 e s k e i nótárius. F e n e a n y ó s o k. Vasárnap szokás szerint két előadás volt: d. u. a peleskei nótárius, este pedig a Feneanyósok. A délutáni előadás lehetőleg kedélyes volt ; a peleskei nótáriusból ugyan legalább a felét kihagyták, de Némoth mókái, a vasas németek vilus-táiica kacagtatóan mulatságos volt. A Feneanyősok méltán sorakozik a Fenegyerekek, Feueleanyok stb. fenedarabok mellé. Maga a darab nagyonnagyon keveset ér, az anyósokat nem sikerül neki olyan rossz színben eltüntetnie, a milyenben a társszerzők szerették volna őket, bemutatni. Igaz, hogy Pártos Etel (Rosondufiné) olyan fene csúnya anyós, hogy szinte ijesztő* volt, de Szigethy Lujza alakítása még ezt is elfeledtette velünk. Olyan schnei* dig és fe^s kis anyós volt Szigethf hogy még a- legmegrögzöttebb anyós* gyűlölőket is kibékítette. ' Az előadás igen jól sikerült és eléggé telt ház előtt folyt le. A közönség pompásan mulatott, a jó kedv általános volt. Pártos Eielre ránézni és nem nevetni a lehetetlenséggel volt határos. Különben ő is jókat nevetett magán. A jó kedv még a zenekar tagjaira is átragadt és az impozáns külsejű nagy bőgős egyszer hangosan elnevette magát, a mi megint általános kacagásra szolgáltatott alkalmat. A nőszereplők közül Szigethy dominált ; annyi temperamentummal játszott, hogy igazán bámulatraméltó volt! A másik három fene-anyós, Pártos, Csókánó, Csanády szintén kitettek magukért, ós tőlük telhetőleg igyekeztek a derült hangulatot fokozni. Pártos Ételnek csak azt az egyet szeretnők lelkére kötni, hogy ne mutassa olyan világosan, hogy maga is tudja azt, hogy o rajta most nevetni kell. Külön kel! megemlékeznünk a nőszereplők közül Kovács Kornéliáról, a ki estérő-estére fényes jelét adja auvannak teremtve, kogy mély hangjukkal a basszust énekeljék és a világi zűrzavaros hangoknak alapul szolgáljanak és ez alaphangok mellett némi harmónia jöjjön létre. Ön azonban nem elégedett meg kijelölt szerepével, mely a bőgői, ön élvezni, hódítani akart minden áron ; a primhegedü szerepét akarta vinni, mikor semmi kelléke nincs meg hozzá. Don Jüan az ön természetével senki sem leh»-t. Bizonyosan az ön számáru is van teremtve no, de azt önkénytelenül természetes módon kellett volna megtalálnia. Bizonyosan meg is találja csak legyen türelemmel. Én nem tudok magamnak elképzelni raé ly járata hajót, mely csekély vizben jót érzi magát. Minden jel oda mutat, hogy ön mély járatú hajó és Marianne csekély viz. Hogyan szerethette hát öt meg? Ön elégnek találta, ha szemeit keresve az ő tekintetével találkozott, ha kezének szorítását és csókjait viszonozta. Hogy lelke viszonozza-e az ön lelkének kézszorítását arra nem volt kivánesi. Ilyen óriási hibák mellett, melyeket az ön logikus kerekeken tovagördülő agy veleje elkövetett, gratulálnunk kell önnek kitűnő ösztönéhez. Mert kétségtelenül ösztönének köszönheti hogy nincs Mariennéhez láncolva. Ön ott volt, mikor Klein urat Mariannenak és a családnak bemutatták. Ön együtt járt Mariannneékkal sétálni, a színházba, a kioszba és kétségtelenül benn ült a nyeregben, mikor Klein urnák szándékait gyanítani sem lehetett. Ha ön eszére liallgat, egyszerűen kijelenti, hogy Marianneval már eljegyezték magukat és habár Klein urnák több vagyona van, de nejét eltartani ön is képes. És ha ez nem elég, megígéri Klein urnák, hogy az oldalbordáját eltöri, 'erre azntán Klein ur feltétlenül visszavonul. Ön azonban ideális szerelmet akart, azt akarta látni, hogy Marianne visszautasítja Klein urat, anélkül, hogy ön kétséget kizáró határozottsággal fellépet volna. Ön I ideális szerelmet akart és Marianne férjet. Ezt a különbséget logikus uton ön le nem vezette, de ösztöne megérezte és ösztöne nem engedte, hogy határozottan lépjen fel. Ezért ne csodálkozzék, hogy Marianne ön mellett képes volt Klein urnák kezét nyújtani. Klein ur megfelelt annak az egy kívánságnak, melyet Marianne a férfiak iránt támasztott: egész határozottsággal megkérte a kezét, mig ön valószínűleg tengerről, csillagokról és költőkről tartott elekciókat. És mégis, habár — mint mondám — kételkedem szerelme isteni származásában, fogadja őszinte részvétem kifejezését is — Az ilyen lelkek, mint ön csak egyszer tudnak ábrándosan szeretni, még ha ilyen képzelt módon is. és'ha ez elmúlt, felébred hivatásuk tudata és akkor mennek a maguk utján. Azért a sok mérhetetlenül kinos gyönyörért, mi a szerelem n \ u;t, igazán I ár s azért őrizzefc még egy ideig a fájdalmas emlékeket, abban is van élvezet. De azután kedves barátom! Ön ismét a mienk lesz és philosophálni fog nekünk. Higyje meg, hogy az önt ért katasztrófa után is — ííkármilyen hihetetlen — a világ olyan hétköznapi módon forog tovább, mint eddig. És ebben sok vigasztaló van. J Az ember látja., hogy minden ugy van, — Velencei éj. Holnap este a király születés napja alkalmára, mint már említettük Lipthai Károly buzgóikodása folytán velencei éjt rendeznek. A rendezőség kéri a tisztelt közönséget hogy a hajó állomás és a hídfő közötti téren foglaljon helyet, mely legalkalmasabb néző térül fog szol- i gálni. A leereszkedés után a Fürdő- \ vendéglőben mulatág lesz a katona .< zenekar közreműködésével, melyre a rendezőség Esztergom intelligens publi- f kuuiát meghívja. j mint régen volt s újra kereshet és találhat Miriannet. Önnek azonban nem ajánlatosHauem Marianne ! Mit fog ő csinálni? A karjai ugyan gömbölyödni fognak Klein ur nyaka körül, de ha egvszer, ugy véletlenül, el találna jönni a kizárólagosan jogosult, (ön nem volt az) akkor, súlyosan meg fog bűnhődni élete iszonyú hazugságáért és akkor karjai félelmetesen lesoványodva fogják Klein ur fejét az öt meg nem illető kebelről eltaszítani. Lehet, hogy nem tudtam mindent ugy megmondani, a mint akartam, ezért bocsánatát kérem valamint azért is, ha néha kemény voltam. A mi hízelgőt mondtam, azt ne vegye egészeu ugy mint mondva van, hanem kellőleg reducáíva a valódi értékre. Én szabályokat akartam alkalmazni, ehhez egyenes vonalak szükségesek, azért kellett bizonyos tulajdonságait kiélesitenem. Hive HERCZEG EENÖ.