Esztergom és Vidéke, 1893

1893-01-22 / 7.szám

minőség tekintetében megvizsgálni. — Tartozni fognak a végzett ellenőrzésről a napi munka helyének és terjedelmé­nek pontos megjelölésével naplót ve­zetni, azt naponkint aláírni s a bizott­sághoz minden hét végén hot erjeszteni, a tapasztalt és rögtön j-óvá nem teli hibákat pedig a bizottság elnökének azonnal bejelenteni, aki köteles leend a bizottságot ily esetben késedelem nél­kül, egyébként pedig hetenkint legalább egyszer egybeliivni s a jelentéseket és panaszokat azonnal elintézni, inul asz tás vagy hiba esetén pedig a kiküldőn ellenőrök vagy az építési vállalkozó és felügyelő felelősségének mérvét azonnal megállapítani s az esetenkiut egybehí­vandó rendkívüli közgjülésnek beje­lenteni. 4. Állapítsa meg a kiküldött ellen­őrök napidíjait és a mulasztások esetén kirovandó rendbirságokat. Ezek ellenében nem mondhatja he­lyesen senki azt, hogy ezen szigorú ellenőrzési rendszabályok szükségtele­nek, mert az általam fenébb idézett példa elegendőkép indokolja azoknak mellőzhetlen szükségességét. Elég voli egy káros hibát egyszer elkövetni, má­sodszor már okulni kell rajta. E helyett nem nyújt elegendő biz­tosítékot a katonai mérnök esetleges felügyelete, sem a befejezett épületnek hivatalos szakértői koUaudálása, mert a katonai érdekeket képviseli s hiva­talból nem törődhetik a város kárával, — a kollaudálás pedig, miként neve is mutatja, a kicicomázott épületnek földicsérósóből és lelkesült banketiből áll. Ez a főgymuásiumuál sem óvta a várost a rengeteg károsodástól. Akad néha olyan hajó is, melyet saját hor­gonya is elsülyeszt. Az isteni gondviselés Őrködjék sze­gény szülővárosom fölött, hogy legdrá­gább és egyszersmind legsúlyosabb re­mény horgonya, a katonai laki anya, melyben lakosai megélhetésének legbő­vebb tápláló forrását látja, az anyagi tönkrejutás feneketlen örvényéba ne süly lyesze. De erről magunk is előrelátó­lag gondoskodjunk. A phylloxera elleni harc közős! Annyival nagyobb örömünkre szolgál koiistanlálhalnunk, hogy a magánérde­kek harca hazánk szőlőszelónek rekon­struálása terén megszűnt. Mindnyájan ösmerjük a York Maderia kiiünő tu­lajdonságait, tudjuk hogy a Rí}várta fajok jó alanyt szolgái latnak; tisztázva vau a Jacquez ériéke; nincs többé harc a zöldoltás ellen ; a fás oltás fon­tosságát mindenki beesüli ; kizárólagos oltási mód nem létezik. De jól ösmer­jük az angol nyelves oldást, a/ékelési, a párosítást stb. is. Saját tapasztala­tainkból tudjuk, hogy az oltott tőkék mily szép termést adnak, valamint an­nak tudatai ól át vagyunk hatva, hogy sző I őm ü v e I és nélkül Ma gy a rorszá gu n k nem létezhetik s hogy hazánk szőlősze­lót nemcsak azelőtti fontosságára, de sokkal magasabb fokra emelni édes mindnyájunk hazafiúi kötelessége. Mindnyájan tudjuk, hogy mily ne­hézségggel jár az oliványok előállítása, különösen ha azoknak ezrek és százez­rekre menő szükségét látjuk. Azért nem mulaszthatjuk el egyetlen egy kö­rülményt is említés nélkül hagyni, mely állal azon helyzetbe ju. hatunk, .hogy rövid idő alatt minél több oltványt bír­junk előállítani. Jelenleg is ennek egy ujabb módját akarjuk bemutalui I. olvasóinknak s ez a zöldoltás alkalmazása az iskolában. Eddig csak az anyatőkók zölden való oltását esmértük. Hol venyigét termesztünk és azokat szó i vágj u k, ozztá Iyozzu k, isko I ázi alj u k s olíjuk : jól tudjuk, hogy ott hulla­dók venyigék is vannak nagy mennyi­ségben. Hulladók venyigének nevezzük azon rövidebb venyigéket, melyek a rendes hosszúság méretét már meg nem ütik ; tehát 50 cmtnól rövidebbek. Ezen venyigék legalkalmasabbak az iskolában való zöld oltásra. Sajátságos, hogy ezen rövid, eddig már csak hulladék számba ment venyigék, ha iskoláztatjuk s kissé gondozzuk, ki­iünő oltási alanyanyagot szolgáltatnak ; sőt ha iskolánkat ekként akarjuk be­rendezni, de hulladék venyigéink nin­csenek, ez esetben a rendes venyigéket kétfelé 25- 30 cm. hosszúságra szót­vágjuk s ugy rakjuk el. Hogy ily rövid venyigék kis gondo­zás mellett oly feltűnő szépen diszle­n»k, annak magyarázatát abban ta­láljuk, hogy gyökereik, miután a ve­nyigék rövidek, a talaj fölsőbb tápdus rétegében képződnek és tenyésznek és itt elegendő táplélókot találva, erős növekedésnek indulnak. Igen természetes, a gondozás első főkelléke abból áll, hogy állandóan száraz időjáráskor megöntözzük ülteté­sünket s kapálás által a talajt folyton nyitva s gyommentesen tartjuk. Hogy az eredmény minél tökélete­sebb legyen, az iskolának szánt helyei, olyképen választjuk meg, hogy közel legyen valamely vizhoz', valamint jól müveit trágyázó t töld legyen. Az iskoláztatásnál elegendő, ha a venyige 2 3 rügyes; ha a rügyek sűrűen volnának, 4 rügyes is lehet. Az : iskolában, mint rendesen 60 -70 cm. távolra csináljuk egymástól a sorokat Is 8—10 cinre teszünk be egy-egy ve­j nyigét. A venyige alsó részéhez a föl­det ül i« tő fával kissé odaszorítjuk. A venyige felső rügye a földdel szülei­jén, avagy 1—2 emrel feljebb is le­j bet és homokkal a kiszáradás ellen meg­óvandó, bei akarjuk. Az első évben más dolgunk nincs, mint szükség szerint a földet a gyom­lói üszián tartani, ha nagy volna a \ szárazság, jól megöntözni, ősszel a földet .kissé felhúzni vagyis betakarni, fedői. A második év tavaszán az iskolát felnyitjuk s venyigéket egy szemre megiuelszük. Ha már hajlanak, letisz­ti jiik ós csak egy hajtás', a Iegerőseh­jbet hagyjuk meg. Midőn már annyira I megnőnek, hogy 25 -35 cm magas­'ságbau beolihatok, sorban mindegyiket zölden beoltjuk, majd két-három hét múlva, ha a nemes szem már zsendül, az alanyon az eddig kifejlődött hónalj­haj tásokat kitörjük. Az oltást már májusban kezdjük s júniusban is folytatjuk, mely időben az oltásnál meg nem eredt alanyra újra, az erőteljesen fejlődő oldalhajtásba má­sodszor oltunk. Júniusban ez ol ás még elég jókor van, hogy őszig be is érjen. | Ha a Ripáriák hajtásai vékonyak volnának, talán 2—3 milliméter vas­tagok, — akkor azok beo'lásához az európai tőkék honaljhaj ásai is alkál­in ássak. Ily vékony vesszők legjobb ol­tásmódja a párosítás. Hogy megfogant zöldoltványaink mi­nél tökéletesebben fejlődjenek, nem szabad elmulasztanunk azok felkötését. E célra legcélszerűbb a sorok hosszá­ban 20 —25 cm. magasságban sodronyt vagy vék«»ny rudakat, léc kei, húzni. A megfogant oliváoyoknil az a'a­Jnyon fejlődő honaljhajtásokat ismételve le ördeljük a hányszor csak ujak fej­lődnek. Késő ősszel, ugy novemberben az iskolát kiszedjük, az oltváunyokat a v.-idvosszőktől elkülönítve csomóba köt­jük s megfagyás s kiszáradás elleni megóvás szempontjából pincében vagy melegágyban el vermeljük. Az eredmény az lehet, hogy az 1893* év tavaszán iskoláztatott rövid Ripá­ria dugványokból már 1894. évi ősz­szel kiültetésie alkalmas oltványokat nyerhet unk. Hinni merjük, hogy ezen mód ha­zánkban rövid idŐ alatt általánosság­ban el fog terjedni s főkép a kereske­delmi telepeken nagy mennyiségű zöld­oliványok előál lilására nagybau fog alkalmaztatni, MAURER JÁNOS. IIIHKK. — Vaszary Kolos bibonoksága. Vaszary Kolos bibornok hercegprímás­hoz de la Porta római gróf, a pápa küldő te, nem Esztergomba, hanem Budapestre érkezik e napokban Bécs­ből s itt adja át a bíbornoki kineve­zési okmányt s bíbor kapuciumot. A bíbor föveget (bire'um) tudvalevőleg a kirá'y adja át ünnepélyes szertartások között. A kardinális-kalapért a jövő hó­ban utazik a hercegprímás Rómába. — Vaszary Kolos kardinális, Va­szary Kolos herc«gprimáshoz csüiőr­lőkön érkezett meg de la Porta pápai küldött, a nemes őrség tagja. A római grófot a vasntnál Kohl Medárd dr. fo­gadta s a primás fogatán vitte fel a bu­dai palotába. A hercegprímás de la Portát még az este rövid kihallgatáson fogadta, pénteken délbe pedig a római küldött bemutatta legitimál is levelét. A bíbor zuccheitot a küldött vasárnap dél­előtt 11 órakor adja át a hercegprí­másnak ünnepséggel, beszéd kíséreté­ben. Az ünnep után lakoma lesz a hercegprímásnál. A biretum átadása feb­ruár 1-én lesz a bécsi udvari kápol­nában s ugyanekkorveszi átGralimberti pápai nuncius is a király kezéből a bíbor birétumot. — Egyházi körök­ben nagy feliünést kelt az a magyar egyháztörténetemben páratlan eset, hogy valamely primás szekfoglalásának má r Zöld oltványok előállítása a szülő iskolában. Nagy megnyugvásunkra regislrálhat­juk azon tényt, hogy szőlőtermelőink­nél az amerikai fajok iránti bizalom állandó gyökeret vert. Az asszonyság pirulva megfordul és azt susogja, hogy : — Inkább fájjon a lábam. Es a hall­gatók nagy hahotájától kisérve, elhagyja a termet. Lassan, lassan oszlanak a hallgatók, végre feláll a tanár ur is, az assistensek magukhoz veszik a tálcákra rakott eszkö­zöket s bekísérik a tanai urat szohajába, aki néhány perc múlva kocsijába ül és far­kas étvággyal ebédelni készül. HÉLI. - • -XJgol— i. LORD. Lordnak csúfoltuk, pedig volt becsületes neve is. Az apja silentiárius ügyvéd volt, augirászatból élt. Sokat járt vadászni az öreg Makláry Zsigmond. A fia, Makláry Zsiga, mindig apjának vadászUlandjaról mesélt, meg az 5 kitűnő vizslájukról. Ezt Lordnak hívták. Az ifjú Makláry t mi elkereszteli ük Lord­nak, akkor azt hittük, hogy Lord nem je­lent mást, csak kutyanevet. Xord minden osztályban megbukott. Minden év végén pótvizsgát tett. Tizenöt éves korában apja elvitte va­dászni és ezentúl együtt kerülték a batárt. Mikor az ötödik osztályban háromszor bukott meg a görögből, nem leheteti többé ismételnie. Apja kifogta az iskolából es egyelőre magához befogta másolni. Lord tehal másolt és vadászott és kitűnően érezte magát helyzetélen. Az idősb Makláry ugyan egy kicsit tüsz­szögott, hogy micsoda alávalóság eiiy Mak­láryt, de eadem, elbuktatni. Az Ö idejében ez egyenlő értékű volt a hazaárulással. De sebaj, mondogatta, a makiári Maklá­ryak megélnek a jég hátán is. Husz éves korában az ifjú Makláry túl­tett az apján is. A legjobb lövő volt az egész vármegyében. A vadászlarsak hara­gudtak rá, hogy az egész határban kilövöl­dözi a vadat. Lord nagyon büszke volt erre. Lord sohasem járt társaságba, csak a pincékbe inni és a halárba puskázni. A szőlő tulajdonosok pedig nem szerették vendégül látni a Lordot, mert nagyon sokat szokott inni és ha sokat ivott, garázda lett. Pedig férfi társaságban megállta volna helyét. Kiiünő tenor hangja volt és nem fogyott ki a vadászkiilandokból. Legjobban szeretett Lord beférkőzni a gentry közé ; ha befogadták, nagyon ott­honiasan érezte magát. Nagyen ismerte a lovakat, kutyákat s igy minden kérdéshez alaposan hozza tudott szólni, de ha ivott, akkor nem engedett a maga igazából és mindig ő vitte a szót. Izgágáskodott és j hamar beleveszett akárki baba is. Ezért nem szerette a gentry társaság Lordot,! P'dig hát oda szép kvalihkációja volt. Lord most negyvenöt éves; az orra fel j tűnőén cinóberszinü, a hangja is kissé fá­tjolozott. Bálokba, családokhoz, nőtársa-, ságba nem jár. Neki vaskosabb élvezet kell. i De eljár vadaszni es kitűnően kezeli a puskát.. A vadasztár*ai nagyon haraguszmrfc reá, j mivelhogy kipusztít minden vadat; a pince Í lu ajilonosok sem kedvelik, no-rl me^iss/a a borukat; a gentry sem áll vele igen szóba, mert mindegyikükbe bele köt. De ő boldog és megelégedett, mert ki­tűnően lő, ért a lovakhoz, ismeri a ku­tyákat II. DIÁKÉLET. De visszasírtam már diákéveimet, de hányszor! Hiszen milyen boldogok voltunk, gondunk nem volt semmi, az «öreg» (ba­nális egy szó) küdte a havi zsebpénzt, fizette a tartásdíjat. Nekünk csak tanulnunk kellett (volna). Az a csendes függés a ta-• nároktól nagvou hasznunkra volt, hiszen ha teljesen független lenne egy -gyuina-j zista, valószínű, hogy a matúráig tízszer is kicsapnák. Tanárainkat nagyon respektáltuk, nem! volt az felelem, olyan diszkrétebb tisztelet lehetett. Mi előttünk a tanár oly fogalmat i jelentett, amely nem lehet más, mint a tudás plénuma, tekintély. Egy tanár mel­lett valami főispán vagy képviselő, sőt a: miniszter is eltörpült. Tanárunk állításaiért,] elveiért, (ha mindjárt zöldek voltak is)-] tűzbe mentünk volna. Heted-nyolcad osztályú tanulók voltunk. Egélytant magoltunk és Cicerót fordítot­tuk. Virgiliust kiváló irónak tartottuk. A cosinusok és tangensek gyönyörködtettek niathematíkai óraink alatt, a hol titokban i «Hozza» verseket irtunk (Isten bűnül nej vette legyen !) Majdnem mindegyikünk fülig szerelmes, voifc. A varos s/,epei a zárda teuiniOtnaDa jár­tak létauiára. Mi is. Mikor ezt a tanárok megtudtak, jött a cirkuláre, hogy a zárda templom létaniáit látogatni szigorúan tilos. Még nekünk állt feljebb, hogy minkét a tanári kar meggátol vallásos pietásuuk gya­korlásában. Szörnyűséges zsarnokság. Persze mi tudtuk legjobban, hogy miért tiltották be a te tan iák látogatását (mert a hölgyek pietismusát zavartuk.) Szombaton délután szünetünk volt, ekkor a mi társaságunk egy jó kollegánknak a vendége volt. Kollegánk papája szép szől­lŐvel rendelkezett, a hol tágas szép villa is volt. Itt felejtettük el az iskolát és le­ráztuk a heti port magunkról. Szivaroztunk, uzsonnáztunk és boroztunk. Mikor a jókedv általános lön, rágyújtot­tunk egy-egy nótára és öreg este lett, mire énekszó mellett haza vonultunk a városba. Hárman szerettünk egy csinos kis leányt. Gyermekszerelem volt az, szeszélyes, muló, mint a tavaszi eső. Hárman vetélkedtünk a szép leány egy-egy szép szaváért. Es na­gyon irigykedtünk arra, aki egy kézszorí­tással többet kapott, megvetettük, üldöztük és aztán egy mip múlva elfeledtünk min­dent, jók lettünk, megbékéltünk. Egyik kollegánk, olyan apro-csepro jel­lemtelenséget követett el, valami pletykát koholt mi reánk. Mi ketten az osztály plé­numa elé vettük az ügyet, a hol is kinyi­latkoztattuk, hogy azon gentlemant nagyon fogyatékos jellemű, inpertinens fráternak tartjuk. Erre az azt mondta, hogy jól van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom