Esztergom és Vidéke, 1892

1892-02-14 / 14.szám

Párbér ügy. j Törvényszéki értesit ' i s. 0 Felsége a Király nevében ! a ko­máromi kir. törvényszék dr. Bátor Mór ftgyvéd által képviselt Knöpfler Adolf kübölkufi lakos felperesnek, Fecbata Aulai Ügyvéd által képviselt Székes­váry Imre köbölkati -rőm. ka t-h. lelkész és Simer János-esztergomi érsek alpe­resek ellen, urbéri birtok után követelt egyházi szolgáimányok megszüntetésé­tiek kimondása ós járulékai iránt, az 1889. évi deez. 2-án 8250. sz. a. indított keresettol folyamatban tett ren­des perében a győri kir. itélö"-táblának 955/891. sz. jogerős Ítélete folytán, az 1892. évi január 20-áu tartott nyil-; vános polgári ülésben következőleg ítélt : A kir. törvényszék felperes kereseté­nek I, r. alperes irányában helyt ad és kimondja, hogy köbölhuti 67., 379 420. sz. tjkvben foglalt úrbéri birtokok ulán kövelelt egyházi szolgálólányok ingatlanokon nyugvó dologi terhet nem; képezn-ek, s ebből folyólag az I. r. al­perest illető párbór fizetésére, vagy ki­szolgáltatására a parochialis köteléken kívül álló felperes — nem köteles. Indokok : Mintán párbér ellátásának biztosítása s ennélfogva a plébánia kö­telekéhez tartozónak jogszokás utján ke 1 etkeze í t szem é-ly es k ötel eze ttsége 11 al-apol, a írem katholikus hívek általa ban párbér-meniosséget élveznek. Ezen elvi szabály nem zárja ugyan ki azt, hogy a parochialis kötelékhez nem tartozó egyének a párbér fizeté­sére kötelezhetők ne lennének, inert létezhetik jogezim, mely a párbér­szolgáltatás kötelezőttségót ezekre is terjeszt i. A fennforgó esetben azonban, mint­hogy I. r, alperes a per érdemét ille­tőleg nem védekezett, a perhez csatoll telekkönyvi kivonatok pedig nem szol­gáltatnak alapot arra, hogy az I. r. alperest illető párbér a kérdéses in­gatlanokkal elválaszthafclau kapcsolat- ­ban állana, s hogy a párbér birtokon < fekvő teherként lonue kitüntetve; te- ; kintve, hogy az érdembeli védekezés • hiányában, a keresottel szemben ama { körülmény, hogy a párbér kiszolgálta­tásának alapját az úrbéri birtok ké- n pezné a Köbölkuthon a papi járandó- s ságok kiszolgáltatása az úrbéri telkekel v biró összes lakosokat valláskülönbség ú nélkül terhelné, nem mutatott ki, s igy I felperest a kérdéses párbérre vonatko- k zólag, személyes visszonyáu alapuló kö­telezettség sem terheli: kimondandó volt, hogy a fennforgó esetben a k-ö bölkuti 67., 379. és 420. sz. telok­jkvben foglalt úrbéri birtok után köve­telt egyházi szolgáimányok ingat­lanokon nyugvó .dologi terhet nem képeznek. Uj ember. Kobek István. — A k ö bölkuti választó kerület képviselője, — (A B. fí. után.) Az 1871-ik képviselőválasztás alkal mával Hazay Ernő, a kiváló publicisti s a mi ilyeukor többet nyom a válasz lók előtt a latban, Pálffy berezeg bá torkoszi uradalmának gazdag bériőji állott Baldácsy Antallal, a bólai ná bobbal szem ben. Mindkettő győzte, mindkettő marta A nemes báró, a ki a politikai békéi időjárásnak idejében egy fejelés csizuwi árát sem szokta volt pör nélkül a vélt üzleti összekötetésbe kerülő szerencsét len iparosnak megfizetni, két kézzel szórt; a bankót, szeretett; polgártársai közöl, gyenge lábon álló népszerűségnek kire­parálására. Akár egy uradalom árán is megváf tolta volna a bukás szégyenét egy fel­tol akodott uj magyarral s hozzá egj árendással szemben. A mennyiben ez az árendás huma niiása, értelmisége és közhasznú mun­kássága érdemén nagy előnyben voli a gőgös és hóbortjairól híres báróvá szemben népszerűségben, kormánypárt ellenfel lének az előnyét busásan le nyomta volna függetlenségi elveinek po­puiantásával. A mi pedig az egyébb tényezőkéi illető büszkén ütött a zsebére, rendü­letlenül bízva, hogy mindannyit lebil­lenti a szavazás mérlegén az erszény. Hint katouaviselt ember elég Monte­iuccoü volt ő is azt tudni, hogy az dkotináuyos hadviseléshez először, má­sodszor ós harmadszor is pénz kíván­tatik. Csak egy körülményt feledett ki a i számadásból : a képviselőválasztási stratégiába avatott és megbízható fő­ezórí vulgo főkortes talentumot, Pe­lig Petőfi után szabadon : «tiszteljétek i a korleseket, nagyobbak ők mint a ép visel ők !» >- Mert mint Baldácsy példája mulatja, ó a, mig az ő muszka tábornoka kezén <"> nem az a választási költség volt nagy, :- mely a választó polgárok közé monl )- alkotmányos meggyőződésük erősbité­;,- sóre, hanem az, mely ott ragadott a n Különböző szurkos kezeken és zsebek | fenekén : addig ellenfelének hü, oda­adó, körültekintő ós fáradhatatlan fő­kortese tizedrésznyi kiadással a uópsze­; vü le'u kormánypárii zászló mellett cso­dákat müveit. Mindenek nagy csodálkozására vá­• laszlás napján a szélsőbaloldali báró csúfosan elbukva terült le a kormány­párti árendással szemben a porondon, a Hazay Dávid legyőzte Baldácsy G-o­; . liáihot. Mert, ha sok is volt a kopek-je, de 0 nem volt egy Kobok-jo. Tudnillik Kobek Istvánja, még kü­lönben Hazay Ernőnek sógora, bérlő­társa, a választási kampány évadában s főkorfcese egy személyben. , És milyen főkortese ! | Mert biz az nem csekély dolog : . vagy hat iiétig alig aludni, legfelyebb }i egy rövidkét szundítani az egész vá­, lasztókerületet naponkint bejáró kocsi . fenekén. Álmosan is folyton éber szem­mel tartania, vájjon rendben áll-e min­denütt a párt vetése ? Nem hintett-e az ellen konkolyt a párt tiszta búzája j közé ? Biztosítani az összkocódókat, le]­* kesileui a kishitüeket, megj utal mázni a szilárdakat, a nélkül, hogy rét irigy­ség ós versenygés keljen köztük lábra az igazhitűek romlására. Egyik napon 1 koplalni és szomjazni és csak dekla­. málni, rendezkedni, kokárdát s zászlót ' osztani, plakáturaokat ragasztatni, ban­dériumokat szervezni, az alkortesek je­lentéseit számbavenni és azokhoz képest előrelátással intézkedni. Változatosság l kedvéért azután a kernlet összes köz­- ségeiben a pártlakomákat végigenni, az - összes választópolgárokkal kocziutani,. . versenyt inni ós ölelkezni, nehogy bár­mily gyenge kétely támadhasson a mel­; lőzöttbeu demokracziád és testvériséged alapossága iránt. A választás elŐójsza­káján azután a döutő ütközet előkészü­leteit alaposan elintézni, a kiszabott órá­ban az összes mandátumfogó népséget a platzra állítani, az el maradtakat után­szállítani, beérkezetteket a leszavazásig együttartani, a czirkáló vesztegetőket ártalmatlanná tenni, a lelkesítő szeszit­től tántorgókat a rájuk kerülő szavazá s idején öntudatos állapotban előállítani . ,'egy vidéki nagy választókerület főkör­ül tesi nehéz feladatainak megfelelni, szó­, vaj, tettel, éberséggel, tapintattal, ra­t vasz előrelátással ós nem lankadó ki­- tartással, ehhez oly veleszületett, ki­i váló talentum kívántatik, a minő Kobek Í István. Csakis nekíe sikerülhetett, a párt - öt óv előtti aluszékonysága folytán szél­- sőbali kézre került köbölkuli kerüle­- tet a kormány számára visszahódítani s annak mandátumát, mint időközben - elhunyt sógorának, Hazay Ernőnek ) örökségét a maga számára biztosi­- tani. Kobek István különben egy tőzsgyö­- keres magyar emberbe oltott amerikai, a munkás élelmesség nomesebb órtel­} mébeu. Valóságos szelf mid men, a maga - természetes eszének és szerencsés há­• zasodnsának érdeméből. Eredetileg lakatos volt. Sógorságba keveredvén Hazay Ernővel, ennek éles szeme csakhamar kinézte belőle kitűnő gyakorlati talontumát ós előbb segédül, i majd társul vette maga mellé bátor­keszi nagy bérletébe, melynek magyar földön párját ritkító min fagazdaságát közös ószszel, kitartással- és praktikus érzékkel együtt teremtették meg. Tudniillik egy újságíró és egy iparos, - minden gazdasági előtanulmány nélkül. A közös munkán akként osztozkod­tak, hogy Hazayuak zsenialitásában merész terveit Kobek István páratlan praktikus érzéke valósította meg. S mig az uj emberek közül nem egy, atyai gazdagságában lelnőtt ma­gyar gentri-ivadók kipusztult az ősi kúriából, az egyszerű iparos ma Esz­tergommegye egyik első gazdájává, vi­rilistájává, irigylésreméltó fővárosi házi úrrá és a magyar törvényhozás tagjává küzdötte fel magát a maga ereje jó­voltából. A melyet egykor feldolgozott, a vas, kamatozik neki vasszorgalmában. Esztergomban különben ez idő sze­rint a vas fórfiainak virradt fel. A mennyiben prímása ós a megye örökös főispánja Vaszary. Esztergom város képviselője Frey Ferencz, a vaskereskedő. Esztergommegye köbölkuti kerületé­nek uj követe : Kobek Istváu, a lakatos. Együttes erővel csak megteremtik azt a jámbor óhajok homályában rég lebegő vashidat, melyen át elvégre a gazdasági föllendülés megváltó kor­szaka vonulandó be a hanyatlás vas­korszakát nyögő Esztergomba ós vi­dékére. A praktikus Kobek bizonyára erre való tekintetből választotta meg párt­állását a vasminiszter táborában. Ha számítása beüt, kormánypártisá­gának bűne alól tán még az eszter­gomi ellenzék régimentspatere, Teveli Varga Dezső is abszolválja ! Farsangi levél. (A dalegyesület esíélye febr. 13-án.) Tegnap este a Fürdő termeiben Car­neval herczeg rögtönzött egy kis éne­kes hangversenyt s utána vidám vi­galmat. A félszázad előtt tánczolt esztergomi generácziók el voltak ragadtatva a Fürdő helyiségeinek nagyszerűsége által. De mi megdöbbenve tánczolunk a durva deszkákon és elkeseredve halhatatla­nitjuk a termek építőjét. Óriási légvo­natok, zárhatatlan ablakok, csukhatat­lau ajtók ós mosolygó orvosok minde­nütt. Ezeket az észrevételeket csak azért teszszük most, mert a város legszebb közönségét felijük a farsang folytatá­sának lehetőségét ól. A millénium vége felé referáló báli tudósító mindenesetre méltányolni fogja mérsékelt elleuzéki észrevételeimet. A mii ven kietlen volt az esztergomi felnyitott két gombot a nyakán. A kéjenc szellő persze nyomban betolakodott oda. j Fel s alá sétáltak a keskeny utakon, j Róbert és Ilns úgy fecsegtek egymással,! mint régi ismerősök. A fiatal gavallér fel' tudta magát találni minden társaságban. • Itt is az első látásra megkedvelte min- j denki. — Urak, az én ribizke — farmomat nézz zék meg ! — mondotta egyszerre a ga- j lambka feléjük fordulva — Legeljünk egy | kicsit tette bozzá édesen kacagva. ! Lemorzsolta egy másikkal a bokorról és teletömte piezi száját a gyümölcscsel, j — Eh, hát maguknak nem ízlik. Tessék Pali I — s egy nagyobb fürtöt pajzánkodva himbált a szája előtt — Kapjon bele ! Hanem Pali, a nagy gyerek, inkább a fehér kezecskét bámulta s ugyancsak ügyet-i lenül csipett le egy-két szemet. — Hát ön Mery ur ? Róbert bekapta az egész fürtöt és ráa­dásul a fehér njjacska hegyet is. • — Telhetetlen I — duzzogott a galambka, 1 hanem nem látszott nagyon haragudni. | Jiíár eltávoznak, Pál nem minden elfo-f gódás nélkül kérdezte meg a magas izlósü ( Róbertet, hogy tetszett neki Ilus ? Róbert közömbös arczczal fujt a levegőbe pár sikerült füstkarikát. — Aranyos libácska — és a nyelvével i csettentett, mint a gourmand valami ritka < csemege láttára. — Szeretem a fiatal pe- | csenyét. S azután elkezdett a másnapi vadászat­ról beszólni, < A szünidő azután változás nélkül folyt i tovább, legfeljebb azzal a különbséggel, ; hogy Pali Róbertet többször nem találta otthon, mint azelőtt. Az utolsó héten egy este ismét beállított a jegyzőékhez. Ilust a homályos szobában egyedül találta. Fel­ugrott és mosolyogva fogadta, de ő ész­revette, hogy a szeme veres és könyes kü­lönös, zavart volt a viselete az egész est folyamán nyugtalan, izgatott ; folytonosan járt egyik szobából, a másikba. És feltű­nően szelíd volt irányában. Mikor búcsúztak, megint ott csillogott a köny szép szemében. Ajka mozgott, látta, hogy mondani akar valamit. — Mi baja, Ilus ? — kérdezte tőle szo­morúan és elfogultan. A kis galamb elfordult. — Semmi, — susogta és megszorította kezét. — Isten vele Pali. Az apró, meleg kéz sokáig nyugodott az övében. Reszketett is egy kicsit. Pali nagyon boldog volt ezen este. Ilus mai viseletétől mindenféle édes következ­tetéseket vont le. Sokáig ábrándozott el­alvás előtt, és szőtte azokat a bohó, tarka álmokat, amelybe nemsokára egy szelíd, kis galambka fog megtelepedni. Ezt a fész­ket délelgette puhára, melegre gondolatai­ban szerető, figyelmes kézzel. Látta Ilust, mint apró babát, akit az ölébe ültetett, karjaira vett, bogy az.ut­3zai pocsolyákon átszállítsa. A csipksezélü bugyogó korszaka volt ez ! Csók este, csók reggel valahányszor találkoztak. Később a bugyogó egyre rövidebb lesz, a csók pedig egyre ritkább és édesebb. Egyszerre mind a, kettő elmarad. A bágyadt színtelen gyer­mek pár hó alatt felséges nővé fejlődött. Talán most majd újra kezdődik a széP idő ölbevevéssel és szüntelen csókokkal. Keveset alhat és korán felébred. Leg­feljebb öt óra lehetett. A szoba még ho­mályos volt, a falu most kezdett ébre­dezni. Kinyitotta az ablakot. Lomhányból áthallatszott a mezei harangszó elhaló, szétfolyó zsongása. Könnyű borzongás futott át a testén, az a hajnali remegés, amely napköltekor embert, fűt, állatot egyaránt elfog. Azután teljes csend állott be az egész természetben. E kéjes csendeségben az ajtón halk, fé­lénk kopogás hallatszott. Egy nö lépett be a szobába nagy barna kendőbe bur­kolva, szomorú zilált arczczal, egész tes­tében remegve] szürke Anna. Még nem szóllott semmit sem, de Pali megrezzent i& a szíve sérelmesen összeszorult. A halavány leány reánézett, azután le­hajtotta a fejét és halkan, megtörten suttogta, — Ilus itt hagyott bennünket. Majd. még halkabban hozzátette: — Róbertért hagyott itt. MUNKÁCSY KÁLMÁN. — Közgyűlés. Az esztergomi kath. iparos-ifjak egyesülete febr. 21-én fogja megtartani rendes alakuló köz­gyűlését, melyre a nyilvánosság utján is meghívja az érdekelteket az elnökség. — Símor epitaphiuma már elkészül t. Az érczbeiükkel vörös márvány lapra vetett sirföiirat Símor János herczeg­primás életének legfőbb adatait összegezi,

Next

/
Oldalképek
Tartalom