Esztergom és Vidéke, 1891

1891 / 11. szám

az igazságosság és türelem hi vei nem ismerik félre Simor érdemeit, ki külö­nöstől a nemzet és korona kibékitése körül működött közre s a koronázás által nj, üdvös korszakot inaugurált hazánkban. Tetszéssel fogadott beszéde végén felszólította a nagymester a jelen volt testvéreket, hogy a berezegprimás ha­lála feletti részvétüket helyükről való felállással fejezzék ki. Mélyen meghatva, lőttek eleget a szabadkőművesek nagy­mesterük e fe 111ivasának. Egyesületi élet. (Á bátorkeszi polg. olvasókör.) (B. T.) A bátorkeszi olvasókör nincs feljogosítva, hogy a 13-as számot a babonásokkal szerencsétlen számnak tartsa; mert 13. életéve, melyről e jelentés szól, minden baj nélkül folyt le. Sőt, ha tekintetbe veszsziik, miszn- rint ngs. Eobek István nr az olvasókör védnökségét elfogadni kegyeskedett s ez által mindnyájunk legbensőbb, legfor­róbb óhaja teljesült, körünk életének eme 13. évét a legszerencsésebbek közé kell sorolnunk. Az olvasókör tagjainak száma némi­leg emelkedeti. Van ugyanis inai napon .50 helybeli rendes, 37 vidéki rendes, tehát 87 rendes és 5 havi, összesen 92 tagja; összeseiig taggal több, mint egy évvel ezelőtt. Dr. Fésűs György ur, a. pozsonyi jogakadémia tanára, ki sok fáradsággal s nagy körültekintéssel szerezte be a könyveket, kilépett az egyesület köte­lékéből. Érdemei el nem enyészhetnek, inig Hz olvasókör fenáll. Mint az előbbi évben, úgy 1890-ben is rendelkezésére állott a tagoknak a »Nemzet«, a »Pesti Napló«, az »Egyet­értés« a »Pesti Hírlap«, a »Pester Lloyd«, az »Esztergom és Vidéke«, az »Ország-Világ«, a »Földmivelési érdekeink«, a »Falusi gazda« mellék­lettel és a »Borsszem Jankó«. A »Bors­szem Jankó« ismét Finitzcr Fülöp szí­vességéből került az olvasóasztalra. Ezenkívül kapja az olvasókör a magy. tudományos akadémia »Értesítő»-jét és miután az olvasókör 1 fit évi befize­téssel pártoló tagja lett. az »Országos közegészségügyi egyesületinek, ennek »Egészség« czimű, időhöz nem kötött, folyóiratát. Szórakozást nyújtott a köri tagoknak még két teljesen felszerelt tekeasztal, kártya s különféle játék­nemekhez való eszköz. Mindezek a la­pokkal együtt nagy használatban'ré­szesültek. Az otthoni szórakozás és önművelő­dés bő forrását a már is tekintélyes könyvtár képezte, mely a múlt évben nem gyarapodott ugyan, de melynek gyarapítására a választmány az óv végén 100 frlot tett folyóvá. Ezen összeg erejéig beérkező könyvek tehát mull évi gyarapodásként tekinthetők. A könyvtár forgalma különben — noha a múlt évben is tetemes volt — úgy látszik 1889-ben érte el a tetőpontot. Mert amig 1889-beii 85 tag közül olvasott 57 tag, vagyis 67% 2576 kötetet, a múlt évben 92 köri tag közül olvasott 60 tag. Azonban, ha az olvasott művek számát, nem pedig a kötetek számát tekintjük, úgy az arány a két legnióbbi év között meg­lehetősen helyre áll; minthogy 1889- ben kivétetett 1678, 1890-ben pedig 1731 mű. Az olvasókör anyagi helyzete fokoza­tosan javul. Az előirányzott bevételt a tényleges bevétel fölülmúlja 59 fid 4 krral. Nagyobb bevételi többlet mu­tatkozik a játék-pénznél, 150 frt helyet t 219 frt 4 kr és havi tagok dijainál 10 frt helyett 21 frt 50 kr. És igy néha a kiadási rovatoknál elkerülhet4 len tulkiadás is fordul elő, de viszont némely tételnél megiakaritás mutatko­zik, a pénztári számadás 827 frt 54 kr bevétel, 608 frt 30 kr kiadás mel­lett az előirányzott 171 frt 50 kr helyett 219 frt 24 kr, vagyis 47 frt 74 krral nagyobb pénztári maradvány­nyal zárától t. Az olvasókör és választmányának múlt évi működését mulatják a jati. 26-ki közgyűlés, máj. 16-ki és decz. 14-ki választmányi gyűlések jegyző­könyvei. A levelezést feltüntető jegyzői iktató 27 számmal végződött. A kölcsönös érintkezés a tagok közt mindenkor az illem határai közt maradt, sőt anuak az együvé tartozás tudatából kifolyó egymás iránti tisztelet, becsülés és szeretet képezte mindig az alapját. miliői. — Rekviem. Tegnap tartotta meg a fő káptalan második nagy rekviemét a prímás temetése óta a főszékesegyház- ban, hol Csernoch János kanonok vé­gezte infnlával a gyászistentiszteletet. — A prímás halála. Néhány fő­városi lap a prímás hagyatékában ta­idegenek közül nem ugrik-e föl valaki, ha Görgei leül ? Végre azonban még is rádőlt egy kőpár­kányra. De mig a tudós a fotográfiái készüléket igazgatta, azalatt Görgei észrevétlenül fél- reforditotta az arczát, úgy hogy a képen semmit se láthatni belőle . . . Vájjon mit érezhetett a büszke, nagyra- törő Görgei a néma rezignáczió e pillana­tában ? . . . RUDNYÁNSZKY GYULA. P' ' ' ^ ‘ A rongyos koldusokat nem szerette a föpásztor. Végrendeletében is meghagyta, hogy csak tisztességes szegények közt osz- szák ki hagyományát. Egy alkalomkor a sok rongyos kéregető közt egv lefátyolozott, fekete ruhás nő volt. A prímás legelőször annak adott ala­mizsnát. De a mint az távozott, a többi kéregető zúgolódva suttogott együtt. A prímás észrevette ezt s ezt mondta nekik: — Tudom, most azt mondjátok, hogy ennek többet adtam, mert islájer»-ja van. Igazatok van ; de tudj átok-c miért? Azért, mert ez a szegény özvegy, a kinek kis gyermekei vannak otthon, kenyeret vesz a kapott pénzen, rnig ti — pálinkát vesz­tek s a gyermekeiteket éhezni hagyjatok. II. A hciczegprimásnak kitűnő emlékező tehetsége volt. A kit egyszer látott, azt múltán is felismerte. Egyszer egy asszony sírva könyörgő ti alamizsnáért nála. Arra kérte a főpapot, fizetné ki házbértartozását, mert máskép az utezán kell hálnia. Mint mondá, ő még soha sem volt kérni s nem is jön el többé, csak most az egyszer segítsen rajta. A fő- pásztor kifizette a házbért. Alig múlt el azonban két hét. az asszony már ismét ott volt, kendőjébe burkolva ar­czát, bogy a prímás fel ne ösmerje. A se­gélyosztásnál a többi k érege tők közé állt s várta mig reá kerül a sor. A prímás legelőször hozzá lépett s ingerülten mondá: — Hát te már ismét itt vagy ? Miért nem mégysz dolgozni, hisz erős és egész­séges vagy ? — Nem kapok munkát — felelte a meg­szeppent asszony. — No hát adok én neked munkát. Menj haza és foltozd meg a szoknyádat, mert már két hét előtt is rongyos volt, láttam rajtad, a mint itt voltál . . . BÄRTEAY RÓZA. — A nagy álarezos bál ügyében a buzgó rendezőség áldozatot nem ki­méivé mindent elkövet, hogy kellemes estét szerezzen a részt vevőknek. A dí­szes álarezos jelmezok már 6-án meg­érkeznek és reggel 9-töl 12-ig valamint; d. u. 2-től 4-ig megtekinthetők a Fürdő 12. és 13. sz. szobájában. A logdiszo- sebb álarezos nőnek szállt arany kar­perec« Scheiber Rezső kirakatában köz­szemlére van kitéve. Iáit s lelettár szerint felsorolt pénz- íiomüekrő! olyan forma tudósítást kö­zöl, mintha azokra az óriási kincsekre csak tegnap bukkantak volna; holott azok már a halál napja, után ismerete­sek voltak. Ilyen útbaigazítás mellett már most átadhatjuk a helytelenül da­tált anyagot az olvasónak : A lierczeg- pi'imás irodájának egy falba vájt szek­rényében »eddig nem is sejtett« kin­csekre bukkant a pénzolvasó bizottság. Bankjegyekben 343,496 forintot talált, takarékpénztári könyvekben 790,093 (Ttot, továbbá 4508 darab aranyat és körülbelül 700 frtnyi ezüst pénzt.« A primási palota legújabb eseményeiről jelenthetjük, hogy Boncza Fereucz köz- alapítványi igazgató, a kiküldőit mi­niszteri biztos kedden érkezett meg Fábián számtanácsossal s rögtön meg­kezdte az érsekség számvevő hivatalát különféle körrondeletok kiadásával. A miniszteri biztos tegnap egészité ki hivatalát Rajnor kanonokkal, Mészáros primási ügyészszel és Váczy érseki in­tézővel, mint végrendeleti végrehajtók­kal, továbbá Mattyasovszky Lajos pri­mási számvevő igazgatóval, Magoss já- rásbiróval, Rosszival és Greffel kano­nokokkal, mint a főkáptalan képvise­lőivel és nehány becsüssel. A szám­vevő hivatal a miniszteri biztos veze­tése alatt azonnal megkezdte a palota hagyatéki leltározását, azután az összes gazdasági épületek és felszerelések, va­lamint a kegyúri építkezések föl vételét. Mi ni hogy minden primási uradalom tü­zetes szemle alá kerül, a felvétel mun­kája hosszabb időre terjedhet. A pa­lota háztartása nem oszlott föl a pri- j más halála után. Az udvari papok lo- 'vább vezetik hivatalukat az uj érsek I kinevezéséig. A primási palota átél le­nében ismét gyász volt. Simor rokona és főpénztárosa, Zubcsek Mihály halt meg több esztendei szenvedés után. Ötvenhárom éves volt; hivatalát már évek óta nem szolgálhatta. Reviczky Győző főszolgabíró is nagy beteg; a primás temetésén meghűli, s azóta fek­szik. A főkáptnlan megbízta Walter Gyula főszékesegyházi könyvtárost Si­mor berezegprimás életrajzának meg­írásával. Az életrajz a február 20-diki 'nagy rekviemre jelenik meg. Thurn- Taxis Albert lierczeg és neje Margit főherczegnő, gyönyörű pálmakoszorut küldött R<jgonsburgból a berezegprimás sírjára, a ki őket a budavári kápolná­iban megeskette. A koszorú aranyrojlos vörös-kék-fehér szalagján magyar fölirás Jván. A primás rokonsága együtt marad (s együtt élvezi a reá szállott óriás Iörökséget. Az esztergomi elmaradt vi- Jgalinakat farsang utolsó napján sorra megtartják. A városbeli szegények közt ezer forint osztattak szét a végrendelet értelmében. A temetés körülbelül husz- ezor forintba került. — Rajner Lajos kanonoktól meg­jelent a következő predikáczió : Szent beszéd, mondotta a hold. Sz. Mária szeplőtelen fogantatása ünnepén 1890. é. decz. 8-án Esztergomban a vízivárosi irgalmasnénók templomában Rajner La­jos esztergomi kanonok. Rajner kano­nok egyházi beszédeit választékos stil, emelkedett gondolatok s a berendezés művészetónek teljes tudása jellemzik. f Zubcsek Mihály. A boldogult primás rokonainak ismét gyászuk van. Zubcsek Mihály, Simor János érsek leg­idősebb nőtestvérénok, Simor Annának, özv. Rapcsák György ne veje halt meg. Zubcsek valamikor a társadalmi élet egyik kiváló alakja volt. Betegsége már évek óta megtörte. Az olevőn halottat a Ili tv ősi szeretet teljes föláldozásával ápolta neje. Ravatalát nem álták körül utódok. Gyászjelentése a következő : Zubcsek Mihály né szül. Rapcsák Anna saját és az Összes rokonság nevében fájdalomtól sújtott, szívvel jelenti folojt­hetleu jó férj- szerető rokon- es önzet­len jó barátnak Zubcsek Mihály urnák a primási uradalmak főpénziárnokánalc f. h. 2-án, hosszas szenvedés és a hal­doklók szentségeinek áj latos felvétele után, életének 53-ik, boldog házassá­gának 20-ik évében történi gyászos ol- hiinytát. A boldoguItuak bűit, teteme f. hó 4-én d. u. 4 órakor fog a vízi­városi sirkertben örök nyugalomra he­lyeztetni. Az engesztelő szent mise- áldozat pedig f. hó 5-én d. e. 8 óra­kor fog a vízivárosi plébánia templom­ban,. a Mindenhat ónak bemutat tat ni. Esztergom, 1891. febr. 3. Az örök világosság fónyeskedjék neki ! A meg­boldogultat Kovács Albert temetkező vállalata temette. Reviczky Győző főszolgabíró a primás temetésének főrendezője buzgó- ságának áldozata lett. A főszolgabíró ugyanis meghűlt és megbetegedett, úgy hogy orvosa egész egy hónapot vet felgyógyulásának. — Monstre deputácziót vezetett Horn Károly dr. Andrássy János megyei főjegyzőhöz. Az elégedetlen magyar- szölgyéniek kérték ugyanis vagy har- minczan, hogy a mostani elöljáróság választást semmisítené meg a megye. ­— Jubileum. Az esztergomi izr. betegsegitő egyesület f. hó 1-én tar­totta meg 27. évi közgyűlését id. Wallfisch Henrik oluüklete alatt, ki ez évben töltötte be 25. évi elnöki tisztségét. Ennek emlékére a jubiláns jelentékeny összeget adományozott az egyesületnek. A 70 éves jubilánst méltó megtisztelletésbeu részesítették a jelenlevők. Wallfisch Henrikről ez alkalommal meg kell említenünk, hogy ő már 1866 óta az egyesület elnöke. 1887 febr. 26-án a jótékony egyesület az által rótta le háláját, hogy tevékeny elnöke arczkópót megfestette s ünnepi ovácziók közölt leleplezte. — Gyászjelentés. Özv. Specziár Sándomó szül. Jankovics Mária mint neje és gyermekei : Béla, Mariska férj. Plank Kálmánná, Ida, Angyal, Sándor és Imre; Specziár Lajos plébános test­vére, Plank Kálmán veje, Specziár Belánó szül. Farkas Janka menye, Specziár Zoltánka unokája és az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik a felejthetetlen jó férj, atya, testvér, nagyatya és rokonnak Specziár Sándor primási nyugalmazott , gazdatisztnek jan. 31-én este 7 óra- ■ kor, életének 74-ik, boldog házassága- ■ nak 38 évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után végelgyengülés a i következtében történt gyászos elhuny- - lát. A boldogultunk hült tetemei f. h. f. 2-áu d. u. 4 órakor fognak a kir. rá- - rosi sirkertben örök nyugalomra tó- - telni; az engesztelő szent mise-áldozat 3 pedig f. li. 3-án d. e. 10 órakor fog ^ a sz. Ferencz-rendiek templomában a : i Mindenhatónak bemutattál ni. Esztergom, , 1891. febr. 1-éu. Béke lengjen porai i felett. — Halálozás. Alulírottak fájdalom- , - tói megtört szívvel jelentik úgy maguk, ■ f- mint az összes rokonság nevében fe- - 1 ejthelet.leu hű férjnek, forrón szeretett 3 atyjuknak, nagyatyjuknak és apósuk- - nak Bohátka Mátyásnak f. hó 2-án d. .J o. fél 11 órakor, életének 77-ik, raá- -j sodilc boldog házasságának 12-ik évé- -< ben a halotti szentségek ájtatos felvé- -< tele után sorvadas következtében tör- tónt gyászos elhunytét. A boldogult- . -j nak hűlt tetemei f. hó 4-én d. u. 3 8 órakor fognak a kir. városi sirkertben n örök nyugalomra tétetni ; az engesztelő öl szent mise-áldozat pedig f. hó 5-ón d. .t e. 9 órakor fog a sz. Ferencz-rendiek A templomában, a Mindenhatónak bemutat- -j látni. Esztergom, 1891. b’fobr. 3-án. .u Béke lengjen porai felett! Bohátka an Mátyásáé szül. Halász Katalin neje. m özv. Teicliert Klcmentuó szül. Bohátka n

Next

/
Oldalképek
Tartalom