Esztergom és Vidéke, 1890

1890-07-06 / 54.szám

képviselői (400-nál több tanító) által tartolt. nagy gyűlésén elhatároztatott hogy f. é. aug. havában az ország* fővárosában, Budapesten, egyet, tanitógyülés tartassák, melyen a hazai uópoklatásiigy szolgálatában álló Blinden tanító, tanítónő, a magasabb népoktatási tanintézetek tanárai., sot minden tanügybarát, egyenlő jogokkal és kötelezettségekkel részt vehet, E határozat alapján a III. egyetemes tanitógyülés végrehajtó-bizottsága, a magyarországi nép tani tók IV. egyetemes gyűlését Budapestre, 1890. évi aug, 2'0-ra egybehívta. Nem leket az egyetemes gyűlést vidéken tartani, mivel nincs Lazánkban a fővároson kivül város, hol a néptanító annyit láthatna, annyit tanulhatna rövid 3-4 nap alatt, mint Budapesten ; továbbá mivel a fővárost, a haza drága kincsét, a nemzet néptanítóinak, népnevelőinek kell első sorban megismerni és megszeretni, hogy ezt a szeretetet a nemzet reméuyeiuek a haza jövő polgárainak szivébe is beoltsák. A nagy Széchenyi, a »legnagyobb magyar « is azért akarta a fővárost emelni, azért áldoz rá milliókat az ország is, hogy Budapest az legyen a magyarnak, mije más müveit államnak nagyobb országnak saját fővárosa,. »Minden nemzetnek van egy szent városa«, — mondja Jókai Mór — »melyre kegyelettel és büszkeséggel gondol. Az angol büszkén beszél Londonjáról ; Párizsnál számítja a franezia a világ közepét s az orosz megcsókolja a földet, midőn Moszkvába lép ; — szabad legyen a magyarnak is édes örömet érezni, midőn Budapestre gondol.« Ki fogja azonban a nemzet közt ezen érzületet, melyre szükségünk van ébreszteni, fejleszteni s a hazaszeretetei fokozni, ha a néptanítók nagy része ezt maga sem bírta megszerezni? Maga, a halhatatlan Eötvös József báró is ellenezte, hogy a néptanítók egyetemes gyűlése a fővároson kivül tariassék. Ugyanazért a fővárosban létező népoktatási egyesületek és tantestületek az ország tanítóságának kérelmére — készséggel • vállalkoztak a IV. egyetemes tanitógyülés rendezésére, azon reményben, hogy — miként a múltban — móst is számithatnak a magas kormány és a, főváros áldozatkész h.ttóságáuak a támogatására. A vallás- és közoktatásügyi miniszter örömének adott kifejezést a tani lókhoz intézett magas leiratában, hogy a IV. egyet, tanitógyülést ez évi aug. havára egybehívták; »inert e gyűlés — úgymond — kitűnő tényezőként fog szerepelni a nagyobb jelentőségű paedagógiai és didaktikai eszmék tisztázására, a népoktatási ügy tovább fejlesztése , érdekében szükséges teendők szakszerű megbeszélésére, a néptanítói hivatás eszményibb felfogásának és ebbői kifolyólag a népiskola ügye iránti lelkesedésnek terjesztésére Ezért készséggel kilátásba helyezem támogatásomat és figyelemmel fogom kisérni a gyűlés működésót«. A végrehajtó-bizottság Hzon kérelmét azonban, hogy a negyedik egyetemes tanitógyülés rendezésével járó költségek fedezése czél jából 2000 frt államsegélyt engedélyezzen fedezet hiányában, nem teljesíthette. Ez a körülmény kényszeríti a rendezőséget arra, hogy a magyar lársadatom lelkes polgáraihoz forduljunk kérelmünkkel ; egyébként nem fedezhetnők a gyűlés rendezésével járó költségeket. Igy pl. a fel hi vasok, igazolványok, értesítések, meghívók, bélyegek, postabér, a gyűlés tartalma alatt napi »ertositö«, később »napló« szerkesztése és nyomtatása, gyorsírók ós szolgák díjazása, az iskoláknak háíó-termekül való berendezése, a tanszer-kiállítás felszerelése is tetemes költségbe kerül. Mindezek s egyéb nélkülözhetleu kiadások összege az 1874-ben tartott s 1528 tanító által látogatott egyetemes gyűlésen 5558 frtra rúgott. Ez évben oly nagy az egyet, gyűlés iránt való érdeklődés, hogy 2000-nél több tanító részvételére számithatni, ehhez képest a kiadás a fentebb említett összegnél kevesebb nem lehet. Budapest főváros hatóságának erkölcsi támogatása biztosítva vau ; de nem bizonyos, hogy támogathatja-e a mozgalmat pénzbeli segélylyel is. Ezért fordul a rendezőség bizalommal a nagy közönséghoz, a magyar nemzet lelkes polgáraihoz : ne vonják meg a nemzet legszerényebb napszámosaitól segitő kezeket, midőn azok a nemzet népóktatásügyének emelése czéljából gyűlnek össze a haza fővárosában. Most, midőn hosszú nehéz évek után ismét összegyűlnek, hogy uj életet teremtsenek a már-már zsibbadozó tanítói közszellem működése terein : nem habozva, nem aggodalmaskodva, de teljes bizalommal nyujija ki támaszt kereső kezét, mert a közoktatásügy s a uemzeti népnevelés nem lehet egyedül a tanítók munkája. Sokat, nagyon sokat kell még dolgoznia Magyarország tanítóinak a nemzetiét érdekében is ; se munkában a legnagyobb Ösztön az, ha erezik a tanítók, hogy nincsenek elhagyatva: mellettük van a magyar nemzet lelkes polgársága s buzdítja lelkesíti Őket a további küzdelemre. — A herezgprimás az esztergomi főegyházmegyébeu működő segédlel készek fölsególésóre ötezer forintot adományozott. — Udvari mr. Sterner Fülöp dr székesfehérvári püspök a herezegpritnáí látogatására. Esztergomba érkezett. — A Toegynazmegyeooi. unovanecz Mihály suránkai administrator élte 54-ik évében elhunyt. — Horánszky Nándor országgyűlési képviselőnk városunkba készül, hogy beszámoló beszédét elmondja. — Arany diploma. Feichtinger Sáu dor dr. jubileuma összes üdvkivá nataiuak koronája a budapesti kir. ma gyár Tudomány-Egyetem díszoklevele melyet elegáns kiállítással pompás ka zettben küldtek el. Az arany diploma hoz csatolt kisérő levél a következő Nagyságos kir. tauácsos ur. Egyeteinüul orvosi kara megemlékezvén arról, hogy az isteni Gondviselés megengedte érni fordulóját azon időnek, a melyben Nagy' ságod ezelőtt 50 évvel avattatott fe egyetemünkön orvostudorrá, valamiül arról is, hogy ezen hosszú idő lefolyás' alatt életét a közjóra és a szenvedi emberiség javára forditá, — elhatározta, hogy Nagyságodnak a jubiláris tudor oklevél kiszolgáltassák. Örömömre szolgál, hogy ezen oklevelot Nagyságodnak kiszolgáltathatom s midőn egyetemünk nevében is kifejezhetem szerencsekivánaíaimat, egyúttal óhajtom, hogy még hosszú évek során át legyen Nagyságodnak a Gondviseléstől megadva családja s a közjó javára működhetni, Fogadja Nagyságod kiváló tiszteletem nyilvánítását. Budapesten, 1890. jan, 25. Dr. Hajnik Imre rektor. — Érseki leanyarvahaz. A herczegprimás áldozatkészségéből Szentgyörgy mezöu emelt érseki leáuyárvaház f. ó. okt. hó 4-én, mint 0 Cs. és Kir. Felsége legmagasabb uevenapján fog ünnep iesen megnyittatni. — Adakozás. A méít. főkáptalan nemeskeblií tagjai évenkint tetemes segítségben részesitik a helybeli érseki tanítóképző növendékeit. Igy a jelen óv folyama alatt is több szegény sorsu ifjú nyert tőlük támogatást. A tanév végén pedig az arra legérdemesebbek közt 150 frtot osztottak ki a tanári kar által. Tetetemes segítségben részesiti a főkáptalan a tanítóképző tápláló intézetét is, amely az idén már 12 ifjúnak nyújthatott étkezést. — Oly nemes tettek, melyek dicsőítésre nem szorulnak s legfényesebben tanúskodnak arról, hogy fenkölt gondolkozású főpapjaink mennyire szivükön viselik népoktatásunk szent ügyét. — Köszönetnyilvánítás, A mai korban, midőn a más felekezetű tanulóifjúságnak vallásos érzületét vajmi kevesen tartják tiszteletben, sőt inkább azt a guuy czéltáblájává teszik, kettős örömmel konstatálom, hogy hazánkban még mindig vaunak lelkészek és tanitók, kik annak tudatában hogy mindnyájan egy atyának gyermekei vagyunk, hogy e hazának minden egyes polgára vallás különbség nélkül egy nélkülözhetleu kapocs a nagy épülethez, hogy az egyedüli szilárd oszlop, melyen azon nagy, annyi romboló elemektől körülvett épület — a haza — nyugszik, egymást fölülmúlják a rájuk bízott tanulóifjúság vallásos érzetének tisztelettartásában — a tolerancziában. Ezen derék lelkészek és tanitók táborába joggal sorozhatok Főt. Dr. Fehér Gyula sz. kir. v. lelkész ur és emiitett varosrósz leáuyiskolának derék tanítónői, kik mint buzgó katholikusok a felebaráti szeretet, a testvériség, az emberszeretet elvét követve, szóval szent nevelői hivatásuktól áthatva, a nevelésökre bizolt zsidó leánytanulók vallásos érzetét tiszteletben tartva, oly jutalomkönyvekkel tüntették ki őket, melyek a mainzi rabbitól szerkesztve, a zsidó vallást nagymértékben magasztaló, de egyszersmind minden felekezetű gyermekuek a saját vallásához való hű ragaszkodást megszilárdítani törekvő olvasmányokat tartalmaznak. Fogadják a zsidó szülők nevében legmélyebb köszönetemel. Isten tartsa meg e derék gyermekbarátokat még igen sokáig a leguemosebb ügy szolgálatában. Több izr. szülő nevében Esztergom, 1890. jul. 5-én Geiger Miksa tanító. — Az érseki tanítóképző ez evi állapotáról következő adatok bocsátata középkori magyar építés legalaposabb ismerője, a kisbényi templomot a legnevezetesebb magyar román templomok közé sorozza s habár harmadfélszáz középkori román templomunk közül még most is elég ismeretes, a kisbényit, az apátfalvi, jáki és lébenyi román temjomokkal állítja egy rangra. (Középkori Építészet. 1866. 32. lap.) A bényi román templom még 1217-ben épült. Ennél régibb román stílű templom csak egy van hazánkban és ez a lébényi, mely tiz évvel idősebb. A legszebb magyar román stilü templom, melyet még a német és franezia aesthetikusok is figyelemre méltatnak, a jáki, a tatárjárás után való időből, 1256-ból származik. A bényi templom tehát mindenesetre a legrégibb hazai műemlékekhez sorolható. Sajátszerüen vagyunk mi az épitéb művészetével. Európa nyugati nemzeteinél pl. az ó-románstil a XI. században az uj-román a XII-ben s az átmeneti stil a XIII. században fejlődött ki s mikor másutt már régóta gothikus templomokat építettek, nálunk még mindig a román stil uralkokodott. De a román stil is elkésve érkezett hozzánk, mert legelső templomaink még ó-keresztény stilüek voltak, holott akkor már mindenfelé román stílben dolgoztak. Szóval a magyar nemzetnek az építés művészetéhez s főkép annak nemzetivé tételéhez nem sok szerencséje volt, habár a román stil fejlődött is ki leginkább. Harmadfélszáz román stílű templomunk volt s ha a góth stil — szintén jól megkésve — be nem jön, akkor talán áz elterjedt s megkedvelt román építő stílből kifejlődhetett volna a magyar nemzeti stil, mely még mindig hiányzik. A bényi templom a legegyszerűbb román templomokhoz tartóink. Alapformája kereszt, de SKanktuáriuma nincs. Apsisában áll a főoltár s jobbra-balra a mellékoltárok. A két egyszerű, félkörös diszitésü román oszloppal díszített szerény kapun (mely különben barokk munka) belépünk a templom hátsó csarnokába, honnan már díszesebb román bolthajtás vezet a templom belsejébe. A bolthajtás félkörében meglehetős hétköznapi szobafestői ecsettel készült falfestmény Szcitovszky prímást ábrázolja térdelve, a mint a bazilika mintáját fölajánlja. A boldogult primás érdeme, bogy az ősi templomot restaurálták. Nagyobb dicséret illeti azonban a kőműveseket, a kik a megrongált bolthajtásokat javítgatták s az asztalosokat, kik a főoltárt s a szószéket készítették, mint a falfestmények alkotóit, a kik bizony épen nem művészi munkát végeztek s az ismert közönséges ezopf stilü falfestés szellemében, igen Ízetlen képeket cselekedtek. Az architektúra ornamentikáját is olyan munkások festették a kiknek sejtelmök sem volt a román stilü színezésről. Hat oszlop tartja a templom belsejében a végig hasadt boltozatot. Mindegyik oszlopnak más és más feje van, a mi a román stil leleménye és változatossága. Az apsis nem egészen félkörű s közönséges szines ablaküvegek szórnak be rajtok fényt a keskeny román ablakokon. A főoltár és a szószék románnak elég román mnuka, hanem a mellékoltárok s főkép szobraik a ezopf stil virágzó korszakából való alkotások, melyek sehogysem illeuek a szép kis román stilü templomba. Igen érdekes azonban a főoltár előtt leyö futó rács kovácsolt vasmunkája, mely nem közönséges mniparostól származhatik. A rikitó színezésű bolthajtás végigrepedt s előbb-utóbb restaurálást sürget, különben beomlik. Sírboltja nincs a templomnak, de udvara most is temető. Nem messze a főbejárattól áll a török időkből való mecset, melyet azóta kápolnává alakítottak át. A bényi templom anyaga átalában faragott terméskő. A vastagabb falak töltelékesek; kivül vannak ugyanis a faragott kövek, melyek közét idomtalan kisebbnagyobb kővel s vakolattal töltötték ki. A premontreiek monostorának romjaiból már alig látszik valami. Annál érdekesebb azonban a vasúti állomás alatt elvonuló hatalmas földhányás, mely félkör ivben rengeteg távolságra elhúzódik. Ez a foldsáncz itt-ott még érintetlen, de a Hazayféle birtokon már kultivált s igy ott múlófélben is van. Az ekevas-lassan lassan elsimítja az érdekes földmunkálatokat, melyeket sokan római, mások avar s ismét mások pogány-magyar földvárnak tartanak. Most csicsóka díszlik a nevezetes sánezokon s minthogy Esztergomnak nincs régészeti egyesülete, mely megóvhatná, a kegyeletet érdemlő földvár előbb-utóbb el fog enyészni. Nyolczadfél órakor már megint a kupéban ültem s mikor a vonat tovább dübörgött, sokáig néztem az ablakból a bényi ereklyéket. Síppal, trombitával, kiabálással, káromkodással sőt még némi gőzzel is haladtunk tovább. A hol a oonducteuröket egy kis villásreggelivel fogadták, azon az állomáson majd fél óra nőtt az öt perczből. Végre tovább zakatoltunk Nána felé s minden vasúti szerencsétlenség leszámítása után négy-öt óra alatt készen voltam az egész kirándulással. Ajánlom a bényi ereklyék megtekintését mindazoknak, a kik a mult idők emlékeit tisztelik s a rég lezajlott századok örökségéből kegyeletet, tanulságot és lelkesedést szeretnek meríteni. GASTON. — Visegrádi kirándulás. A kereskedő ifjak egyesülete ma a budapesti testvér-egyesület visegrádi kirándulásához csatlakozik, melyre a tisztelt közönséget ez uton meghívja. Indulás d. u. pont 2 órakor a »Kövesd« csavargőzössel ; visszaindulás este 9 órakor. Jegyek a csavargőzös állomásnál válthatók személyenként 60 krért; a jegy vissszautazásra is érvényes. A mulatság igen érdekesnek ígérkezik, lesz mezőgazdák verseuye szamarakon, melynél a legutosónak beérkező viszi el az első dijat; rendeznek továbbá társasjátékokat, lesz léghajók feleresztóse ós tánczmulatság a nagy vendéglőben a budapesti czigány zenekar mellett.