Esztergom és Vidéke, 1890

1890-10-12 / 82.szám

Továbbá, mig tizenkilencz nyugateurópai országban átlag 27 év 8 hónap a közép életkor, nálunk: Erdélyországban 26 év 4 hónap, Horvátországban 25 év és 6 hónap és Magyarországban csali 25 év és 4 hónap, hazánkban tehát két évvel és négy hónappal rövidebb, mint 19 nyugot-európai népcsaládnál átlag véve — oly rövid életkor, mint a szerencsétlen nyomorult irlandi népnél volt a negyvenes években kiütött népesedés-mozgalmi krízis előtt, de még tizenhárom hónappal rövidebb, mint a minő a ma is nyomorúságos irlandi életkornak középtartama, most az említőit népesedési krízis ulán. Nálunk végül 12 inproduktiv évre 13V

3 produktív év esik, mig NyugatEurópában 12 évi és 5 havi inproduktiv korra jut 15 és egynegyed. Igy a produktiv időarányt könnyű megvonni. Es esik Francziaországban 3 fogyasztóra nyolcz termelő, nálunk pedik 3 fogyasztóra termelő csak öt. A közegészségügy, jelentőségét tekintve, országos ügy s mielőbb napirendre volna tűzendő. Ünnepi beszéd. (Haszkárak Schemini-Azeresz 5651. 1890. okt. 6.) Weisz dr. főrabbi ünnepi beszéde az aradi vértanuk emlékezetére egész terjedelmében a következő volt : I. »A te napod nem alkonyodik többé le, a te holdad nem fogyatkozik meg mert az Ur lészen neked örök világosságod és véget érnek gyászod napjai.« <Jes. 60. §.) T. h! áj. gy! Szép, magasztos, ugy a megalapító elődök, valamint az azt pontosan és gondosan követő és ápoló utódok hálás szeretete — és kegyeletes tiszteletéről fényesen tanúskodó szokás, hogy mi minden ünnepet, a komolyat és vigat egyaránt, drága halottainkról való megemlékezés — és lelki üdvökérti könyörgéssel (haszkoraszueschóm

ans) zárunk be. Örömünnepet ültünk most ós pedig a legkiválóbb örömünnepet, melyre a szt.-irás az »Örülj a te ünnepeden« parancsolatát háromszor ismétli ós ezen ünnepi öröm mai napon mint zárünnepen legmagasabb fokát, tetőpontját érje el, a mint bölcseink a »légy csupa öröra« szavakból következtetik ; és mi félbeszakítva az örömöt elzarándokolunk szellemben a szent hau (okhoz, hogy köuuyeinkkel megöntözve tömérdek sok hála tartozásunk egy részét leró hassuk •azok iránt, a kik jótéteményeikkel elhalmoztak, kik a zsoltáros szavaival {61. zs.) az Isten rendelte angyalokként fölöttünk őrködtek, szivükön és kezükön hordoztak, hogy lábuk ne botoljék, hogy baj ne érjen. És a mi e szokás jeleutőségét és magasztosságát emeli, hogy nemcsakj azokról emlékezünk meg, a kik testi szüleint valának, a kik a vérrokonság gyöngéd kötelékeivel voltak velünk -összekapcsolva, hanem azokról is, a kik szellembeu vezéreink és atyáink valának. Hogy nemcsak azokról nem feledkezünk meg, a kik szivök vérével tápláltak és önmegtagadó áldozatkészséggel ápoltak, hanem azokról sem, & kik vallási boldogságunk megalapítása és megszilárdításáért a legnagyobb áldozatot hozták, a melyre ember képes, saját életöket, a mint a megható, minden haszkorasz neschómusz alkalmával végzendő av herachmim imában mondva van; »Emlékezzék meg a Mindenható mindazokról, a kik tömegesen hullottak az Isteu neve megszenteltetéseért, azon szeretettek és kedvesekről, a kik az életben de még a halálban sem váltak el egymástól, a kik gyorsabbak mint a sasok, és erősebbek, mint az oroszlán az isteni akarat teljesítésében,« A hálás zsidó nép egy emléket állított ezáltal vértanúinak, mely maradandóbb érez- ós kőnél és az által, hogy az isteni lény legkiválóbb atributumával, az erkölcs és vallás legmagasabb fokát jelentő névvel illeti, t. i. hogy szentnek nevezi őket a legnagyobb kitüntetésben részesiti. De nemcsak háladatosságból, hanem mintegy önfeutartási ösztönből is teszi azt. A zsidó népnek szüksége vau ily megemlékezésre. Egy oly nép, mely egészben véve mar.lyr nép és pedig a legelső martyr nép a földön, egy nép, melynek története egy martyologia, melynek utolsó fejezete még most sincs megírva, hanem napról-napra, a jelen művelt század szégyenére és gyalázatára, uj meg véres lapokkal, gazdagodik, egy oly nép, melynek múltja a hazai szabadságköltő szavaival élve: »egy vérfolyam, mely ködbevesző szikláiból a hajdannak ered ki és egyhosszában szakadatlan foly le korunkig,« e nép szorul a megemlékezésre, hogy buzdítást merítsen a jövőre és a hűtlenségre csábító kísértéseitnek el leutál Ihasson. És e kísértések különféle alakban merülnek föl. Fölmerül az atyai szeretet alakjában, szólva, mint egykoron, a Midrasch legendája szerint az első ősapához : »Te öreg ember vagy te nem varhatsz, nem remélhetsz az élettől semmit, neked az élet már uem nyújthat többé semmi élvezetet, de mentsd meg legalább gyermekeidet szajbaditsd meg fiaidat attól a nyomasztó ! tehertől, a mely életök boldogságát és j örömét zavarja« ; — ha igy szólna, aKor áljának elő mindazon Ábrahámok, ja kikben a zsidó történelem oly gazdag, ja kik gyermekök boldogságát és életét j az isteni akaratnak alárendelték és buzdítsanak hűségre, kitartásra. És ha közeledik az ifjú nemzedékhez hűtlen1 ségre zászlóhagyásra csábító szavakkal j lépjetek ki abból a szűk körből, a , mely meggátolja, hogy tehetségeiteket ! érvényesíthessétek, »jöjjetek közénk, hol minden életpálya nyitva van előttetek és mi vezérekké teszünk, főnöI kökké, bírákká stb.« (Midras Sir-Hasirim) lakkor lépjenek elő mindazon Izsákok, a kik tántorithatlan hűséggel, saját életök föláldozásával ragaszkodtak ősi vallásukhoz. Vagy, ha a kísértés, mint a kígyó a paradicsomban az életöröm fájának kecsegtető gyümölcseivel közelednék a nőkhöz, akkor tűnjenek föl, mind azon spanyol hős nők, akik a legkegyetlenebb üldözések közepette férjeiket arra serkentették és buzdították, hogy el ne csüggedjenek, meg ne tántorodjanak, mert erősen élt bennök a hit, melyet a Midrasch oly találóan és elmésen e hasonlattal fejez ki. Ugyanis e vershez : »Csak a te világosságodban látunk világosságot,« a Midrasch azt jegyzi meg: »E szavakat Izrael mondja és ennek értelme a következő hasonlat által lesz világos. Valaki éjjel szűk utczákbau göröngyös utakon megy, kivesz egy gyertyát, meggyújtja, hogy megvilágosítsa a sötétet, de a szól elfújja, újra meggyújtja, de a szól újra elojtja, erre azt monja: »Minek fáradozzam hiába; inkább meg várom a nap fölkeltét, a melynek föl kell kelnie és várok mig a sötétségnek vége lesz.« Ez Izrael állapota, a szabadság, mely neki némely országban nyujtátik, csak gyertyavilág, melyet a legkisebb szél elolthat, az igazi szabadság napja még nem kelt föl, de azért erős a hit ós a remény, hogy az éjjnek végződnie kell ós hogy valahára fölkelend a nap, a mely alapigénk szavai szeriut: »többé nem alkonyodik le, többé nem fogyatkozik meg, mert az Ur lészen örök világosság és veget érnek gyászod napjai.« De áj, h ! a mai nap még más fontos kötelességet is ró ránk, a mai nap nemcsak vallási, hanem a haza és a szabadság szeretetének vértanúira is emlékeztet. A mai nap gyásznap hazánkra nézve, a melyen a tragicus kimenetű szabadságharcz véres drámájának utolsó jelenete folyt le és azon férfiakra irányozza figyelmünket, a kik e harczban kiváló szerepet játszottak ós ezen utolsó jelenetben a legkiválóbbak Azokról is mondhatjuk az av horachmim ima szavaival : » Odaadták életöket a haza- és a szabadságért, kedvesek és szeretettek, kik az életben együtt voltak es a halálban sem váltak el egymástól gyorsabbak, mint a sasok és erősebbek mint az oroszlán a legutolsó pillanatig*« A nemzet egy része látható emléket emel ma nekik és az egész nemzet különbség nélkül kő- és ereznél tartósabb, láthatatlan emléket emelt szivében, mely addig fog élni, mig a haza és szabadság szent szavak lesznek a magyar kebelben. De áj. h ! a régieknél a vértanuk halálozási napja nemcsak gyász, hanem öröm napnak is tartatott és nem halálozási napnak, hanem születési napnak nevezték alkalmasint azért, mert erősen hitték, hogy vérök nem hiába folyt és hogy verőkből azon eszmének győzelme fejlődik ki, melyért vivtak és elestek. Ezen felfogásnak nyomaira még a héber irodalomban is akadunk és pedig Koheleth könyvében, melyet mi e napokban olvastunk. »Jobb a jó név, mint az illatos olaj és a halálozási nap, mint a születési.» Oly hely ez, mely csak az emiitett gondolat világában érthető meg. Az illatos olaj a kitüntetés, kiváló társadalmi állásnak jelképe. Azoknál ez az értelme a mondatnak, a kiknél a jó név értékesebb, mint a kitüntetés, azoknál, kik kirnevöket, meggyőződésüket többre becsülik, mint a kiváló társadalmi állást, azokuál jobb a halálozási mint a születési nap, mert a születésök napja ez. És ha vannak vértanuk, a kiken ez igaznak bizonyult, akkor ezek azok, a kik halálának 41. évfordulóját ünnepli a nemzet. Vérök nem hiába folyt, sírjukból .a szabadság virága sarjadzott ki, a mely mai napon fény pompájával betölti az erszágot. Fölkelt a visszaállított alkotmány napja, a mely besugározza a hazát, teljesült rajtok az av horachmim ima szava, ki van engesztelve, ki van békülve a föld és a nép, a vértanuk megdicsőült szelleme a távol fényvirányból egy jobb, egy szebb hazára tekint, mint a milyen végső pillantásoknak mutatkozott. Mondjunk hálát azért a Mindenhatónak ós midőn mi lelki üdvökért mai napon imát mondunk, fohászkodjunk egyszersmind a Mindenhatóhoz, hogy áldja meg hazánkat, legyen kegyelmes iránta s ne fenyítse többé, kímélje meg minden veszélytől és megrázkódtatástól, ne engedje hogy a helyreállt béke ós egyetértés valaha megzavartassék és hagyja teljesedésbe menni hazánkon alapigónk szavát: »A te napod nem alkonyodik többé le, a te holdad nom fogyatkozik, mert az Úr lészen örök világosságod és véget érjenek örökre, mindörökre gyászod napjai. Amen ! HÍREK. — Paczka Ferencz ismert magyar képíró művész a napokban tartotta esküvőjót, melyed magyar és franczia jelentésekkel tudatott. A magyar jelentós szövege ez: Paczka Ferencz és Wagner Cornelia, Wagner Adolf titkos kormánytanácsos ós a berlini egyetem tanárának leánya, jelentik Rómában a' Santa Maria deli' Anima templomban mai napon történt egybekelésüket Róma, 1890. ocfc. 2-án. — Hálaadó istentisztelet. A vízivárosi nőzárda f. hó 15-én ünnepli alapításának 25. évfordulóját. Ez örvendetes esemény alkalmából jövő szerdán reggeli hét és fél órakor ünnepélyes istentisztelet lesz a vizivárosi zárdatemplomban, melyet Szilányi Ferencz apátkauonok fog fényes segédlettel tartani. Az ünuepi istentiszteletet t. olvasóink különös figyelmébe ajánljuk. — A szabadságharcz sokat szenvedett esztergomi kiváló hazafiakról emlékeztünk meg az aradi ünnep alkalmából Közlésünket ki kell még egészítenünk azzal, hogy Bartba Endre bold, megyei főszám vevőt, ki a szabadságharezot, mint őrnagy szolgálta végig, halálra ítélték s csak kegyelem utján kaoott tizenöt esztendős várfosrsásrot. — Kamrai titkár. A győri kereskedelmi és iparkamra titkárául a győriek közvéleménye Szávay Gyulát, a Győri Hirlap szerkesztőjét kandidálja, ki a titkári hivatalt kiváló tehetségeinél fogva méltó diszszel fogja betölteni s kinek lapja igen fontos tényező a kamarai ügyek föllendítésére nézve. — Halálozás. Balogh József fűszerkereskedő rövid be'egeskedés után, élete legszebb korában, typhusbau meghalt. ' — Kitüntetés. A fővárosi iskolaszerkiálliíás bíráló bizottsága Buzárovits Gusztáv könyvkiadóságát dicsérő oklevéllel tüntette ki. — A kaszárnya-ügy sorsa az elodázás. A csütörtöki Tárosi közgyűlésnek kellett volna igen döntő határozatokat hoznia a kaszárnya ügyben, de a közgyűlés plénuma nem volt határozatra képes s igy két hét múlva uj közgyűlést kell tartania kaszárnya líóvdÁsliAn — Veszett sertés. Esztergom város sertés állománya veszedelemben forog. Csütörtökön ugyanis Balogh József földműves disznaján veszel tség előjelei mutatkoztak a csordán s mielőtt ártalmatlanná tehették volna, habzó szájjal számos disznót megmart. A csordáról hazafelé futtában, az utezán is megtámadott nemcsak állatot, hanem embert is,, mig végre a Földmives - utczában tehetetlenül összerogyott. Ha a vizsgálat csakúgyau veszettséget állapit meg, ugy a kir. városi sertésállomány javarészben el fogr ousztulni. — A párkányi tüzek. A három egymásután beütött kazal tüzek között ós után több apróbb nagyobb tüzeset volt Párkányban különösen az u. n. ürge-városban, de ezeket sikerült könnyű szerrel elfojtani. Már most bizonyos, hogy gyujtogatókkal vau dolgunk, a kiket az erélyesen nyomozó csendőrség előbb-utóbb kézre fog keríteni, hogy megérdemlett büntetésüket megkaphassák. — Uj jövő vár azokra a fiatal emberekre, kik a pénzügyi pályára lépnek. Negyvenhárom pénzügyi fogalmazó, fog kelleni ujeszteudőtől kezdve, mert a legtöbb pénzügyi igazgatóság szervezete hiányosnak bizonyult. Aki tehát uj jövőt keres, az megtalálhatja a pénzügyek országában. — Nincs difteritisz járvány. Ez a hivatalos vigasztalás múltkori felszólalkozásunkra. De ez még sehogy sem jelenti .azt, hogy a torokpeuész ne szedué áldozatait. A difteritisz már nem járvány nálunk, hanem meghonosodott betegség, mely időközöukint megköveteli a maga áldozatait. — Horánszky és az opera. A pénzügyi bizottságban az opera dotácziójánál Horáuszky Nándor országgyűlési képviselőnk erős kritikát gyakorolt a drágalátos intézet fölött.. Kije-