Esztergom és Vidéke, 1890

1890-10-05 / 80.szám

KSZnaWiOM Ul ÉVFOLYAM. 80. SZÁM. VASÁRNAP, ,1890. .OKTOBER 5. B S Z ^ 0 ^""^ . _______ 1 ! Városi s megyei érdekeink közlönye. , , j MívciiíLHiMiK MP:,TH:I ii< INT Kfrrsrrcn"' S Z E rTlxTsTfTs É G : HIRDETÉSEK. VASÁRNAP ESJjSÜTORl OKON. PFALZ-HÁZ, FÖLDSZINT I. HIVATALOS IIIIMH»M'I*JSI«;K ;MJ MA<ÍÁN.IÍII<I)KTR,SKI. lilI.^H'T/li'/riiliSI Á 1! : tmirii » líip u'/«l)»i)»i rÁH'/.tH iil(.t"» kö/.l(.»iMHiv«lí IfiililumlKli. 1 szótól 100 K/ÓJJÍ - fit ?"> kr.iII ""ipílliipoibÍH szt'lint lugju évi,, 6 fit - lu. l/IAnmnWATAI . jiOÜ-áOUig . I fit 50 kr.i j táu.v«»HH.I.1.!U. i(öy.r»ll«fuel(. íji évié 3 í.t - ] £l-. : KIADÓHIVATAL : 301» suxMg . t«t^M .— iit.gyei.ev«* I fit SO kr. |j SZÉX'I U<!I 1Y I-Tíj.R 'VM - SZÁM. %t\ kr. | ! NYII/míK 8»ra Síp kr. _J'. __ _fiIH aru 7 hr. !; | 1(IV ,', !( ^ hivn.WilOH H ÍImagán liii <U|.és<M, a nyilUérlie s/.ául. kii/.- '•. ; . !l j[ lüiudiiyuk, ÜIŐIÍ/.OIÚHÍ uáui^k «H r _ ^ I» unt I ;'i su It iiif-ÓKiiinlök. | Okt. 6. Bb7.tergom, okt. 4. Tegnap verőfényes ünnepet ültünk, Iiolnap setét gyászu ünnepre virradunk. Tegnap a legelső magyar ember, a király névnapját ünnepeltülc szivben­• 'lélekben, templomban, iskolában, csa­ládi körben egyaránt. Ma az aradi ti­zenhárom vértanú országos emlékünne­pét üljük szintén szivben-Iólekben, tem­plomban, iskolában, esaládi körben egyaránt. Mi a király szeretete, ha nem a hazafiság legszebb virága? Mi a leg­nagyobb hazjifiak szeretete, ha nem a szív első kötelessége? Hazafiság ez is az is; az egyik sem csorbítja meg a másikat a nemes szivü magyarnál. Nem kötelesség egyik sem, hanem sokkal több : természet. Az aradi tizenhárom vértanú emlé­két holnapiéi kezdve diszes magyar szobormű csoportozat hirdeti Aradon. Az akasztófák gyalázalát fölváltja a meg­dicsőülés emléke. Az egész ország vi­rágot és koszorút, sóhajt és áldást küld Aradra tizenhárom hős vértanújának, a kik meghaltak a hazáért, megdicsőültek azon eszméért, a melyért éltek s föl­támadlak, hogy örökre éljenek és buz­dítsanak a hazaszeretetre. Esztergomi koszorú is lesz az érezbe Öntött emléken. Esztergom kegyelete is a holnapé s nekünk legszentebb kö­telességünk ezt az érzelmet kinyilat­koztatni és megörökíteni. Nem a bitófán kimúlt vértanuk gyá­szát viseljük ma szivünkben, hanem a nemzet hálája és elismerése által föl­magasztalt nagy hazafiak ragyogó eré­nyeit ünnepeljük. És ez az, a mi szi­vünket föloldja a fájdalmaktól és ez az a mi fényes glóriába foglalja az aradi tizenhárom vérlanu emlékezetét. Üljük meg a holnapi nemzeti ün­nepet lelkesen és emelkedett érzel­mekkel. A megdicsőült tizenhárom szellem kö­zöttünk lesz s meg fog tanítani a haza hősi szeretetére. %Ü} Küldjünk azután forró imát a magyarok Istenéhoz az aradi vértanuk lel Ke üd­veért, drága hazánk s bonszeroímünk gyarapodásáért! Fővárosi levél. Budapest, okt. 4. Már csak néhány hét választ el bennünket az országgyűlési tárgyalások szakadatlan foly látásától. A hosszú szünet alatt az ellenzéki pártokon min­denféle súrlódások, magyarázgatások, sőt feloszlási tünetek is mutatkoztak, melyekkel érdemes foglalkoznia anuak, a ki bele akar nézni a jövőbe. A kormány semmikép sem érzi ma­gát érintve a pártokban előfordultak által. Ha egyes miniszterek mint haza­fiak, mint politikai barátai vagy ellen­felei a pártok evolutiói által közelebb­ről talált férfiaknak, a bekövetkezett mozgalom iránt az egyik vagy másik irányban többé vagy kevésbbé élénken érdeklődnek is, összességükben csak egy czélt tartanak szemeik előtt: be­csületes, lehetőleg gyors fogauatositá­sát a gróf Szapáry Gyula által a mi­niszterelnökség elfoglalásakor az or­szággyűlés előtt kifejtett kormány­programmuak, melyre nézve bírja a nagy szabadelvű párt egyhangú, fel­téllen helyeslését, sőt az ellenzék egy részének csak gyengén megklauzulált hozzájárulását is. A kormány nem ismeri félre sem azt a nagy nyereséget, mely Ugrón fellépésének lesz a következménye a törvényesen fenálló közjogra, sem amaz intellectuális erők jelentőséges becsét, melyekkel gróf Apponyi és barátai já­rulnak a reform ügyéhez, midőn a kormány javaslataival szemben igazsá­gos, objectiv álláspontra helyezkednek. És nemcsak a kormánynak, hanem az egész szabadelvű pártnak csak kellemes és szívesen fogadott lesz, ha a reform­viták alkalmából a mérsékelt ellenzék lagjai lassanként beláiják, hogy mily szükségtelen, sőt illetéktelen további megmaradásuk az ellenzéken s levonják ebből a consequentiákat. De ez okból valamely fuzionális aetiót életbe hivni va,gy csak előmozdítani is, egyszerűen felesleges lenne. Mindenkinek, a ki a belépést kéri, nyitva áll a szabadelvű párt, hacsak liberálisan gondolkozik és a mint kitünteti magát a pártban, ugy kijut neki a megérdemelt suly magától. Mü kőszén. A mi kőszénvidékünk közönségét bizonyára érdekelni fogja az a legújabb gyártmány, melynek műkőszén a neve. Svédországban tudvalevőleg csupán Hö­ganasban fekvő Schoneuben (Malmö közelében) léteziiek kőszéntelepek, me­lyek terjedelme korántsem felel meg az ország szükségletének, a miért is Angliából tetemes mennyiségben szállí­tanak kőszenet Észak felé. Mi természetesebb tehát, mint hogy egy a kőszenet pótolható anyng fölfede­zése képezi jelenleg a nevezett országra nézve a legégetőbb kérdés tárgyát. Azonban más államokban is osztatlan örömmel fogadnák a drága kőszén ol­csóbbitását eszközlő konkurrenst, külö­nösen pedig most, a midőn az árfelcsi­gázások és a sztrájk fenyegető kisérte­teteinek ineg-megjelenése van napiren­den és álmatlanná (eszik nem egy — sok kőszenet fogyasztó — gyáros éj­szakáit. Ha a »Smoland A11 eb an dá « 4>ó 1 jövő hirek valóknak bizonyulnak, akkor ugy látszik, sikerült, eme fontos tüzelőanya­gok pótlására nézve az első lépés. A tőzeg kihasználása tüzelési ezé lókra az által lesz drága, hogy éppen tavaszkor, a mikor a munka igen drága, kell a telepekből kivenni, hogy nyáron át szárittassék; hátránya még az is, hogy nem a szabiidban, hanem kizárólagosau fedél alatt kell száradnia, hogy nagy térfogata a továbbítást hosszú útra úgyszólván lehetetlenné toszi és hogy a tőzegszodés lehetősége az időjárástól függ, mert egy esős nyár ezt esetleg teljesen kérdésessé teheti. Még az is számba vohető körülmény, hogy a kő­szónkályiiák tőzegtüzelésre nem alkal­masak. Hogy azonban a található nagy­mennyiségű tőzeg hasznavehetővé tétes­sék, szükséges, hogy neki oly alakot ALTATÓ.* A napba néztem. Es szemem világa Megtört legott és elhomályosult. Az égbe 1 voltam és csak pusztaságra Lelek a földön s lelkem elborult. Búmat, mely fölsír az eget keresve, Mint gyermeket a dajka, ringatom: Te vészes óczeán, szivem keserve, Csitulj el, ó ringasd el őt, dalom! Nem birod el az élet zord borúját, Ha lelked egyezer csüggött hőbb egen : Eldobni vágyói fonnyadt koszorúját, Vándor vagy e sárgömbön, idegen. Hijába ápolod szép ideálod'! Mások csupán kaczagnak álmodon . . . ' Kétség, mely körmedet szivembe vágod, Csitulj el, ó tépjed ki őt, dalom! Börtönt lel itt viszont, ki égbe 1 járt már, Lélegzeni itt néki már iszony, Eltépni ég az élet rabi jármát, Megfojtja őt isten szerel mi szomj. Hol lelsz te írt, kit zaklat szertelen vágy És óriás fájdalmak súlya nyom? . . . Te szörnyű kín,me)y megpihenninemhágy Csitulj el, ó kiáltsd túl őt, dalom ! Látod; fölél s rád tör, mit halva hittél, Gyötör, csigáz, marczangol, eltapos? * Mutatvány a „Homályból" cz. sajtó alatt levő köteti) (51. Dicsőbb világba is hijába hinnél, A kínok árja elborítja most. Ki tartja fel, hogy végkép el ne rontson ? A vészharangok zúgnak. Irgalom! Hogy békezászlót haldokolva bontson, Túlzengni őket birja-e dalom? Felém rohan a gyilkos ár sodorva, Már rémesen fölzúgnak a habok, Zajongva tör reám a vizi horda, Erőtlen', kétségb'esve lankadok . . . Kiöntöm szivem' egy végső sikojban. Szivrázó jaj legyen hattyúdalom! Halálos kedvemet iszonyba fojtom, Ha nincs a dalban többé hatalom. Nem, mégse, nem! Dalomból élet árad, A habokon túlárad a szivem, Hétszinü lobogóm az égi házat Belengi újra tisztán és hiven. Hullám, megállj! Nem félem én hatalmad'! Dalom tiszta összhang, nyugalom; Elringatom, eltörlöm a siralmat, Túlzengi őt, túléli őt dalom ! KOMJÁTHY JENŐ. Uttn-ntféltn. (XX. Róma híresebb templomai.) ErrÖl a szép thémáról is már külön köny­veket irtak s-a legszellemesebb és legtanul­tabb utleirók versenyeztek egymással. Nagy bátorság kell tehát hozzá, hol a dús iro­dalmu római templomokról épen az irjon, a ki először volt Rómában. De hiányos vázlatot teremtenék, ha mindamellett ki­hagynám római útirajzaimból a híresebb templomok méltatását. Valamennyi római templomot, mind a háromszázbatvanótöt, még az sem látta, a ki éveken keresztül tartózkodott Rómá­ban s igy csak a legfőbbeket lehet meg­szemlélnie annak, a ki rövidebb ideig tar­tóz kod hátik az Örök városban. Annyi azonban bizonyos, hogy Róma legutolsó temploma is valóságos istenháza, mert stíljében keresztényi. Az első templomok ó-keresztény bazili­kák, melyeknek hajóit oszlopsorok választ­ják el s melyek tetőzete nem boltozott, hanem gerendás. A bazilika ennélfogva sajátszerű benyomást tesz reánk. Nincsen meg benne a román stil változatossága és barkasága, a bizauti modor kupolás és fülkés részletezése, a góth stil nyugtalanító égbetörése s a renaissance előkelő és dús­gazdag pompája. Egyszerű eszközökkel, egyszerű motívumokkal éri el a fönség ha­tását: a nagyszerűséget. Képei mozaik- vagy freszkó-müvek, pad­lózatuk gondosan rakott márvány mű, osz­lopaik antik pogány templomok néhai ékességei s szentélyok dúsgazdag díszítésű. Az olaszoknál sohasem fajult el atemplom­stil, mint egyebütt, mikor a renaissance kimerült s a barokk stil kezdett uralkodni. Róma építőművészei még elfogadták a pa­zar fényű s festői hatású barokk építkezést, de a későbbi elfajulást, a czopf-stilt, már nem követték. A mi mult századbeli templo­maink nagy része czopf-.-Uilü s igy a re­naissance legnagyobb hanyatlásának szo­morú alkotásai. Csak a legújabb időben kezdünk ismét stílszerű templomokat épí­teni, mert a föumaradt román és gó'th műemlékek kiáltóan figyelmeztettek egyház stílünk sülyedésére. Legújabb templomainkhoz a motívumokat jórészt Rómából veszik építőművészeink, mert az örök város telve van örök becsű mintákkal s igy a művészetek fejlődésére s nemesítésére is örök befolyást fognak gyakorolni. (Kóma hét temploma) Amint Nagy Constantin a keresztény­séget államosította s a tanács terméből Victoria istennő oltárát eltávolította, a ma­kacs római aristokratia is megadta magát s fölvette az uj vallást. Ekkor a régi pogány­templomok anyagának nagy részét uj ke­resztény templomok építkezésénél használ­ták fel s igy keletkeztek az ó-keresztény stilü bazilikák, az első állami keresztény templomok. Már az V-ik században Rómának 28 plébánia temploma s öt patriarchális szé­kesegyháza volt, melyeknek főpásztorát, magát a pápát valamennyi hivő az egyház fejedelmének ismerte el. Ez az öt székes templom: a S. Giovanni in Laterano, a S. Pietro in, Vaticano, a S. Paolo fuori, a S. „ Lorenzo fuori és a S. Maria• Maggiore. Ezen az öt templomon kivül a hivek kiváló 'ájtatosságát látta még az ősi katakombák fölé épült S. Croce in Grerusalenime és á S; Sebastiano. Ez ,az a hét templom Rómában, melyet a zarándokok most is egymásután fölkeres­nek s melyek már hosszú évszázadok ota, Róma leghíresebb egyházai. (1. S. Giovanni in Laterano.) Omnium urbís et Orbis ecclesurum ma­ter et caput. Feje és anyja a világ min den

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom