Esztergom és Vidéke, 1890

1890-12-28 / 104.szám

tudományukat kedves párbeszédekben s ügyes szavalatokban. Az óvodából az iskola egyik termébe vonult át a vendégsereg, hol a leányok csinosan felállított színpadon rövid, de tanulságos színdarabot adtak elö mondhatni sikerrel ; meglepő volt az egyszerű leánykák színpadi otthonossága. A színielőadást egy kedves előkép követte. A hit, remény ós szeretet voltak gyönyörűen jelenítve. Oly kedvesok voltak a kicsikék, ruháik oly csinosak, hogy ez élőkép díszére vált volna a legelőkelőbb intézetnek is. A ki ez ártat'an arc/okat szemlélte, annak szivében a bit, reméuyésszere 1 et bizonyára gyarapodott. A t. nővérek buzgó fáradságát teljes siker koronázta, méltán a legbensőbb elismerés illeti őket. A szülők ós a közönség hálája legyen legszebb jutalmuk lankadliatatlan fáradságaikért. Az előadás végeztével kövoikezett az ajándékok osztása gyennokek legnagyobb örömére. Rengő!

eg karácsonyfák állottak gazdagon megrakva a gyermoköröm legkedvesebb tárgyaival. Volt azokon mindenféle játék, füge, dió, alma ; de sok hasznos dolgot is hozott a kis Jézus a szegónysorsu gyermekeknek. Körülbelül 130 gyermek kapott részint teljes öltözetet, részint egyes ruhadarabot. Kiosztatott 75 egész öltözet, 28 pár csizma, 24 télikendő, 32 p. harisnya, 600 db játék, 80 baba. Nem hallgathatom azonban el azon jótevők neveit, kik adományaik által a gyermekeknek oly édes örömet szereztek ő Emja a bíboros főpásztor 25 pár csizmát és 500 db kalácsot volt kegyes ajándékozni. A jótékony egyesület 20 frtot, a takarékpénztár 25 frtot az iparbank 10 frlor, Bayer Ágoston ur 40 m. kelmét, Szik Inj Nándor ur több képeskönyvet és képet, Brutsy Gyula ur 16 p. harisnyát, Popper L. ur 6 kendőt és 6 p. harisnyát, Weisz Mihály ur 100 db. cserépedónykét, Finke József 1 p. czipőt, Szerencsés János és Nagy János 1 1 p. csizmát. Fogadják e nemesszivü jótevők a szülők és gyermekek nevében az őszinte hála kifejezését. Adományaik által nemcsak a gyermekeknek szereztek örömet, hanem megkönnyítették az élet nyomasztó gondjai alatt görnyedő szegény szülők terheit és sok könnyet felszántottak. A gyermeki szívnek hálájából fakadt buzgó imák égbe szállva, bőséges áldást harmatozzanak a jótevőkre! A vízivárosi zárda karácsonyestéje. (Decz. 23.) Nőnevelőintézetünk idei karácsonyi előadása egyike volt a legsikerültebbeknek azok közül, melyek e falak közölt lefolytak. Az érdekes programmot két színdarab, néhány ének és több zenedarab képez'e. A nagyszámú hallgatóság városunk előkelőségeiből sorakozott össze. Itt voltak : Sujánszky A, praelatus, Rosszival István dr., intézeti igazgató, Csernoch J. dr., Maszliighy és Czibulka kanonokok, az udvari papság, szemináriumi és benczós tanárok, valamint a helybeli papság egyéb tagjai. Jelen voltak továbbá Andrássy főjegyző, Rapcsák Imre dr. ós neje, özv. Hoffmann orvosné, Mattyasóvszky Lajos stb Az előadás 6 órakor vette kozdotét, miután Csernoch János oldalkanouok meghozta a főnöknőnek azon nagy sajnálkozással hallott hírt, hogy a bíboros herczegprimás ez alkalommal nem szerencséltetheti az előadást. Az előadást Ketterer »Grand Caprice Hongrois« darabja nyitotta meg, melyet Stambach Gabriella ós FischerCol brio Berta nagy szabatossággal és gyn k orlottságga 1 j átsző t, lak. Utána »Aquiliua« 3 felvonásos dráma következett az alábbi szereplőkkel: Aquilina Steinbach G. Aquila, anyja Moldoványi Emerentia társalgónő. . . Fischer Gizi Maxentia, Aquilina barátnője Fischer B. Eusebia, Aquilina barátnője Illés Ilon Thecusa pogány leány . . Steinbach F. Egy angyal Ti II mann M, Rabszolganő Krajna Anna Törvénys/.olga Scheda Ida »Aquiliua« komoly tárgyú, de előkelő kidolgozású darab ós nem kis próbára teszi a gyermekek alakítási ügyességét ós tegyük hozzá, — a begyakoilók — türelmét is. Czélja a gyermekek vallásos érzületének fejlesztése, szilárdítása ós e szempontból igen jól illik egy nevelőintézet színpadjára. Előadása igen sikerült volt és látható tetszéssel találkozott. A darab komoly benyomását kellemesen ellensúlyozták az összes növendékek által előadott élénk »Symphonia« Storchtól; valamint azon zongoradarabok, melyeket Vaskovits Gizella és Unger Irón (Die Corsikaneriu), Andrássy Mariska ós Prausz Teréz (Romeo és Julia), továbbá Wass Gizike és Pollinger Annácska (Ein Tänzcbeu im Freien) játszottak. A második színdarab: Grossmutters Geschichte« karácsouyi játék és egy elveszett leányka élettörténetét tárgyalja, melyet mig a »nagymama« komoly intelmek kíséretében beszél el a fonóban, addig az élőképek, melyek hatásosan voltak összeállítva, szépen szemléltetnek. Ugy Izeii darab énekrészletei, mint az összes énekek szabatossága Borovicska Adolf énektauitó ügyességét és fárad hatatja u ságát dicsérik, mig a darabok megválasztása, gondos begyakorlása, a jelmezek és díszítések a t. nővérek buzgóságának és finom Ízlésének tauuságai. Az előadás végén Fischer Ella szép köszönetet mondott a t. vendégeknek szíves megjelenésükért és az intézet hálás érzelmeit tolmácsolva a főm. bibornok hgprimás magas személye iránt, kívánta, hogy drága életének az intézet ós a haza még az évek leghosszabb során kerosztül örvendhessen. A jelenvoltak háromszoros éljonzéssel erősítették a leányka kivan ittál. Elcsendesülvén az éljenzés, az intézeti igazgató, dr. Roszival István kanonok kezdett szólani. Elmondta, mily örömmel és élvezettel hallgatták a jelenlevők az érdekes előadást, meleg elismerés hangján emlékezett meg a t. nővérek buzgóságáról, melylyel nemcsak elméjét, hanem szivét is iparkodnak a leánykáknak művelni, nemesíteni — gondosan ,elhintvén fogékony kebleikbe minden szépnek, jónak és nemesnek magvát. Buzdította végül a leánykákat, hogy szorgalmasan fordítsák hasznukra az ezen falak között töltött időt és igyekezzenek majdan az életben is értékesíteni ugy a szerzett ismereteket, mint a hallott üdvös oktatásokat. Végezvén szavait, a leánykák vidám hangon kívántak »Boldog ünnepeket« a t. vendégeknek, kik ezután azon terembe vonultak, hol a karácsonyi ajándékok voltak elhelyezve. A terem közepén szokatlan nagyságú karácsonyfa állott, alatta a jászol a kis Józuskával, körülötte pedig hosszú asztalok a krisztkiudlikkel. Minden leányka részére egy nagy tányér édesség és több ajándéktárgy volt elhelyezve, a melyek túlnyomólag ifjúsági diszművek, a női munkákhoz szükséges készletek és já tékok voltak. Képzelhetni a boldog arczokat, melyeket a leánykák mutattak, midőn tárgyaikat megpillantották! Csupa öröm, élet és elevenség volt mindegyik. Örüm tölthette el azonban a t, nővéreket is, kik a gyermekek boldogságában nemes feladatuk hű és tiszteletet érdomlő betöltésének legszebb jutalmát szemlélhették. HIRHK. — Utolsó Számunk oz az idei évfolyamban. Jövő számunk már a tizenharmadikat kezdi meg. Tisztelettol kérjük ez alkalommal olvasóinkat, hogy lapunkat az uj évben is támogatásukkal erősítsék. Változatlanul megyünk bele az uj esztendőbe. Munkatársaink és jóakaróink számát azonban még inkább meg fogjuk gyarapítani, hogy kitűzött czóljaink elérésében annál több sikerünk legyen. Hiven fogjuk szolgálni megyénk és városunk szellemi és anyagi érdekeit s mindenekfölött a kulturális fejlődést. A közügyek szolgálatában minden közérdekű felszólalkozásnak szíves készséggel helyet adunk, annál inkább elejét veszszük azonban a személyeskedéseknek. Csarnokunkban Esztergom történetére vonatkozó közlemémónyekefc adunk s a tárczában szépirodalmiakkal váltakozó magvasabb ismertetéseket is. Tónus dolgában irodalmi színvonalra iparkodunk, izetlenségekot s rémséges részleteket mellőzünk,, ugy hogy lapunk minden családi kör olvasó asztalán helyet foglalhasson.Még csak a kiadóhivatal kérelmét kell tolmácsolnunk, mely annyiban vau,, hogy szíveskedjenek a hátralékosak még újév előtt lehetségessé tenni az évi számadások lezárását hátralékaik rendezése által. Ugyancsak a kiadóhivatal kérelme az, hogy az uj előfizelések vidékről s helyből is legczélszertibben postautalványon küldhetők be. — Karácsony ünnepén a herczegprimás pont ifikált s huszonöt vendégnek díszebédet adott. — A pozsonyi hidrnegnyitasra meghívták a herczegprimást is, ki magát Boltizár József nagyszombati érseki helynökkel fogja képviseltetni. — A TOmegyeDQl. Csáktornyái Antal Komárom-kerületi al esperes, tanfelügyelő és csicsói plébános élte 71-ik, áldozársága 47-ik évében elhalálozott. — Knauz nanuor puspoK urat súlyos veszteség érte édes anyjának elhunyta által. A család a gyászesetről, melynek alkalmából mély részvétünket nyilvánítjuk, a következő jelentést tette : »Melyen elszomorodott szívvel jelentjük forrón szeretett anyánk, ill. napánk, nagyanyánk és dédanyánk özvegy Knauz Teréz szül. Obstmeyer asszonynak rövid szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után f. é. decz. hó 22-én, hétfőn délelőtti 10 órakor élete 82-ik évében történt gyászos kimultát. A boldogult hült tetemei f. é. decz. hó 24-én szerdán délutáni 3 órakor fognak a gyászházban (III. ker., Lajos-utcza 193-ik szám) a római kath. hitvallás szertartásai szerint beszenteltetni és azután a III. ker. sírkertben örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szt. mise-áldozat f. é. decz. hó 29-én, hétfőn reggeli 8 órákor fog az ó-budai plébánia-templomban az Urnák bemutattatni. Budapest, 1890. évi deczember hóban. Béke poraira! Knauz Nándor, Knauz Antal, Knauz Jakab, fiai. Knauz Anna férj. Schäfer, Knauz Ludmilla férj. Bohdaneczky leányai. Scbäffer János Bohdaneczky Adolf vejei, Pflieger Fran. férj. Knauz menye, összes unokái és dédunokái. — Karácsony. A kath. legenyegyesület szintén kivette részét a karácsony kedves örömeiből. Valóságos családi ünnepet ültek a legények karácsony napján az egyesületi helyiségben, a hová 9Sti 5 órakor gyűltek össze a fölállított karácsonyfa körül ós örömmel látták a körükben megjelent vendégek csak a legkitűnőbb gyüjteménynyel biró jelesebbeket is nehéz lenne itt elsorolni. A legelső és legszebb gyűjtemények egyike Daneendben, Hertfordshire-ben, Munden mellett Charles S. Chaunzey Essq. birtokán volt, — kinek leginkább köszönhető, hogy a rózsa-tenyésztés ezen grófságban oly virágzásnak örvendett. Az e birtokon alkalmazott Milne nevű kertész nevelte magról az általa »Beauty of Munden «-nek nevezett Bourbon rózsát. Néhány évvel korábban Hertfordshire Nort Münsben Sabina alakított egy rózsagyűjteményt, melynek fajait és változatait később nagy számban tenyésztették a chiswicki gazdasági egyesület kertjeiben. Ezek előtt 50 évvel, mint ismét Döll Vilmos irja, Hertfordshire Brookmansban Mistres Gaussen alakított »Rosarium«-ot, mely igen sok rózsát tartalmazott. Ez egy hosszas négyszögű terület volt kőfallal kerítve, melynek falazata futó rózsákkal és inás egyéb növényekkel volt befuttatva. A virágágyak különféle változásokban és finom ízléssel párosult szakértelemmel rendezvék, a rózsakertnek közepén egy kápolna állott, szintén rózsákkal befuttatva. Az egész kert egy széles borostyándomb által lévén eltakarva, ez által az érkezőre, a tulajdonképeni rózsakertbe lépés alkalmával igen kellemes meglepetés várt. 1855-ben Brorbourneburyban George F. Rosanquet Essq. birtokán találtak egy igen gazdag rozsagyüjteményt, hol a régi jeles fajok me-llett. az •ujabb fajok legtöbbje ís együtt volt. Angolország magán kertjei között ezt tartották a legjobbnak s legszebbnek. Németországról a rózsák régi tenyésztését illetőleg igen keveset tudunk. A régibb időben Kassel rózsái voltak híresek, a honnan állítólag az úgynevezett Rosa Perle d. Weissen stein is származik. Coburg parkját »Rosenau«-nak nevezik, és méltán, mert ott a rózsák igen nagy mennyiségben és nagy szeretettel tenyésztetnek. III. Frigyes Vilmos király Potsdam mellett a Paya szigeten gyönyörű rózsakertet alapított; a királynak igen kedves tartózkodási helye volt ez. Igen nagy bzámu rózsafajt vásároltak s gyűjtöttek ide össze, a rózsakert még 1855 ben is meg volt Fintelmann udvari főkertész kitűnő és különös gonddal való vezetése alatt. Düsseldorfban Aruznak és van Bärlenek volt kitűnő, talán a legnagyobb rózsa gyüjteményök Németországban ; sok szép alak került innen ki és mindkettőnek a Rosa gallica és változványai csoportjából sok, még mai nap is* nagyon kedvelt faj neveltetett. Különösen gazdag gyűjtemény volt Charlottenburg mellett Witzleben-ben, Deppe és Gera mellett Köstritzben Herger kertjében is, hol a rózsák Hadas végett igen nagy mértékben tenyésztettek. Hazánkban, már a legrégibb időkben, sok főrangú hölgynek kedves foglalkozása volt a rózsavirágzíis ideje alatt az erdők vadonában tenyésző vad rózsát (Rosa canina) felkeresve, — azt nemes rózsával beszemezni — beojtani. Honi költőink — a költészet legelső mozzanatával — már megénekelték a rózsa szépségét, és mai napig sincs tán egy költőnk se, ki a rózsát a tiszta szűzies erény nyel, az ártatlanság tündér bájaivá hasonlatba ne hozta volna; s kivált a jelenkor virágos irályában, különféle alakban ömlengése tárgyává ne tette volna. Hazánk vadon tenyésző rózsái, a csipkerózsa (R. canina) és a parlagi törpe rózsa, melyek egyszerüségökben is igen kedvesek. A csipkerózsa gyümölcseiből készült »hecsepecs« hazánkban már a legrégibb időben ismeretes volt. A legrégebben ismert és általánosan elterjedt nemes rózsafajok, melyek hazánkban tenyésztek, s ma is majd minden szerény házi kertecskében viritnak: a százlevelü rózsa (R. cintifolia) és a fehér rózsa (R. alba), melyek mint a főúri, nagyobb gonddal fentartott kertekben diszlö sok szép rozsagyüjtemény mmdannyia, külföldi kertekből drága pénzen hozattak be. Azon államokban, melyek műveltség — a tudományokban való előrehaladás — és a művészetek pártolásában minket sok évtizeddel megelőztek a rózsatenyésztés, a fentebb leirt módon haladt előre. Sok kertész nyereségvágy, a műkertészek szenvedélyből és hiúságból vetélkedtek egymással a rózsatenyésztés tökéletesítésén, hogy évről-évre ujabbat, szebbet, tökéletesebb fajtákat előállíthassanak, s igy többféle érdek működött közre, hogy a rózsák nagy gyűjteményeit, melyek ez idő szerint már hazánkban is óriási nagy számmal találtatnak, mai színvonalra emeljék. De méltán, mert még ma sem vitázhatjuk el igazságát Anakreon eme szavainak: »A rózsa a virágok legszebbike.* CZAPÁRT ALBERT. (Vége.)