Esztergom és Vidéke, 1890

1890-02-02 / 10.szám

Frázisok kora. Az üunnepi szánok, a gyötrelmek Te­rítékével homlokán, épen a hatodik kilo­méterbe fogott hatalmas beszédében, midőn az áhítatos szomszédok a nialacz­esontek fölölt szintén a szónoklás lá­zában vajúdlak s szenvedve váriák, hogy mikor zughatják el a kárörveudetes éljent. * Épen a tizedik beszéd járta. Vala­mennyi emeletes, pathetikus, fenszár­uyaló szónoklat volt. A hallgatóság minden tagja titkos szónok, a ki szíve­sen megéljenezte veszedelmes szomszéd­ját egy kis viszonzandó helyeslés fe­jében. Az ünnepelt férfi, az asztal főn, há­rom óriási virágcsokor között nyugodt megadással majszolta rossz fogaival a csemegét s ugy nézett a szónokra néha­néha, mintha az arabusul beszélne. Csakugyan arabusul beszéltek addig. Háromszáz esztendő óta olvasható két­ségbeejiő közhelyek, elcsépelt szólás­formák, a »magyarok istene*, »mint ha­zánk nagy koszorúsa monda«, »iit él­ned halnod kell« s az » emberi kor leg­végső határáig* szóló ismert mondások még az anyag classicus fordulataihoz j tartoztak. A szónok leül, éljenzik akár csak Apponyit, sőt olyan büszke akár csak j Pemosihenes, mikor valamelyik Philip-1 pikájár, fejez:e be, vagy Cicero, mikor Catiüuát végezte ki. Nem emlékezünk már az ilyen fo­lyékonyan locsogó ostobaságokra öt, perez múlva. A szecska nem fogamzik! meg memóriánk talajában s egyel len) egy tiszta buznszem, gondolat se csil­lámlott föl a rosszul megemésztett s nem is egészen jól fölfogott vezérczikkek fölmondásában. Kezdtem lemondani Ízlésemről és fogékonyságomról. Nem bírom már meg­ítél ni az igazi szónokot s nincsen már gyönyöröm az élő szó varázsában. A huszonnegyedik szónoknál kifogy­tak a hivatalos toasztok s kezdődtek a vadak. Ezekben volt legalább egy kis őszinteség, habár majd minden második ' inkább emlékeztetett egy kis macska­pecsenyére, mint nyulhusra. Még a vad toasztok ban sem bírtam teljes odaadás­sal gyönyörködni. Végre mikor már a kisegítő pinczé­rok, sőt a c/.igáuyok is meglepték a társaságo., egy-egy kitűnő beszéddel, akkor megkezdődtek a haj szik s jaj volt annak, a ki még csak egyszer sem beszélt. Ez a szörnyű sok nagyszerű szónok­iét, melyekben azonban egyetlen egy eredeti fordulat vagy eszme sem volt nagy szellemi influenza városunkban, nagy járvány s egyelőre gyógyiihatat­lan betegség. A sok kevésnek nagyobb értéke vau a kevés d rigagyön gyn él s a sok szónál kevesebbet ér nálunk az eszme, a gondolat s a tett. GASTON. Olvasó asztal. — A trónörökös irodalmi em lékéből, a monarchia leírásából az imén jelent meg a századik füzét, inel; Siína ismerietését befejezi. A tanul ságos füzet igen érdekes szinnyoniatbai ismerteti a stájer népviseletet. — A nyelvtörténeti szó tár Szarvas Gábor és Simonyi Zsig mond szerkesztéseben most kezdi mvf |a második kötetet. A nagybecsű vál jlalalnak nem szabad hiáuyzani egyet J len valamire való könyvtárból sem. Ár; 'egy frt. Megrendelhető Hornyánszkj Viktornál. I — A sziv küzdelmei. Tar­I ehet ti Hugo érzelmes regényét kaptuk meg az Egyetemes Regény tár V. év« ifolyamának VII. kötetében. Az érdeke* könyv ára 50 kr. — Nevezetesebb b ün t c­t é s e k czimmel a fővárosi kir. törvény­szék levéltárából Kosuiány Géza törvény­széki biró igen érdekfeszítő tanulnia­'nyokat ád ki. A nemsokára megjelenő kötet a belgrádi fejedelemgyilkosságot ismerteti. Előfizetési ára l frt. Meg­rendelhető Lampel R. (Wodianer és Fiai) könyvkereskedésében. Audrássy­ut 21. sz., hol Kosuiány első kötete Erny György meggyilkoltatása szintén egy forintért kapható. — A négy kir á 1 y czimü uj operettből, melynek szövegét Rákosi Jenő, zenéjét pedig Szabados Béla ina, tizenkét uj dal jelent meg. Ebből egy-egy füzet ára 1 frt 50 kr. Meg­jelent a Budapest Zenemű-kiadóhiva­talban. (Károly-mcza 3.) Farsangi levél. (Tiszti estély, febr. 1-én.) Carnevál berezeg tegnap este az esz­tergomi ezred Waffen rockja bau rukkolt, be az idei utolsó cs. és kir. estély re. És pompásan fölülmúlta várakozásait a terem igazi farsangi közönsége. A hölgyek hattyú pehelybon és hóköpeuy­kékben dideregtek a hideg teremben míg Carneval hurczeg meg nem ér kezelt. Hanem azonközben a katonai zene­kar iparkodott a közönséget gyönyör­k öd lelni. Na gy th ómák ra vál 1 al kozot t Bemutatta Bee*hoven Egmontja nyitá­nyát. A zu tán Weber tánezra kérését Í végül Wagner Taunhauseréből a pász­tordalt. Sok jóakarattal birkózott roe* a nagy mesterekkel és valóban dicsé­rétesen. Szívesen konstatáljuk, hogy Prsina karmester vezetése alatt olyan katonai zenekarunk van, mely a fővá­rosi igényeket is fe'jesen kieléíritheii, We bort és Beethovent még Terpsi­I chore hiveí is nagy gyönyörrel hall­gatták és tapsol:ák. Végre bevonult Carneval berezeg és Terpsichore ő fensége. Minden megvál­tozott. A concert komoly közönsége el­párolgott s helyébe lépett az igazi far­sarud vidámság. Ugyanazok a muzsikusok, a kik Beethovent cselekedték most S'ranss és egyéb tánezzenokirályok szolgálatába szegődlek. A fáradatlan tánczosuők névsorát a fáradatlanul virrasztó mamákkal egyo­temben a következő rendekben mutat­juk be : Adnifné és Adolf Mariska, Özv. Ács Flórisné és Anna, Bahiuszkyné Borbála, Bérén vi Gyuláné, Boronkay Lajosné, özv. Buda Jánosné és Aranka, Drágói Liviu^zné, EHinger Ödönné és Ilka, Epstein dr é, Foldván Is vánné, Helez Anna, Hulíiiyi Eel, Ivanovics Béláné, Kainerslorfer Stephanie, Krnplauicz Kálmánné és Aranka, Marosi Józsofué, IWezey Dénesné Gizella és Jusztin, Mi­hal ik Bálintit A és Irén, Munkácsy Ká­rolyné és Sarolta, Mórász Melanie, Nie­dermann Ágnes, Niederinann Ilka, Pit­íouiné, Sarlay Edéné, Sándor Anna. és és Auguszta, Schoiikiié, Schenk Pauline és Philippine, Spiszár Jánosné és Jea­nette, Szarkássy Antalué és Etel, Szecs­kay Corn él né, Szigetváry Desdemnna, Szlívyné és Mariska, Wagueiné, Wid­manné stb. A tegnapi vigalom az idei néptelen farsang egyik legsikerültebb eseménye! volt nemcsak sokadalom, de kitűnő ban­1 gulat és fáradatlan táuczkedv dolgá­ban is. HÍREK. — Az ujonan díszített főszékes­egyházat Prohászka Oitokár dr. ismer­teti a Sz. I. T. ez évi alinanachában. Az emelkedett hangú ismert elő közle­mén vt három ni illusztiáczió disziti. — Közgyűlés. A kai. iparosítják egyesiVeie febr. 9-én d. u. 3 órakor közgyűlést tart. Tárgyai : uz elnöki jelentés, mely a jegyzői, orvosi, és könyvtári ki mulat ásókat egyesi; i ; a számvizsgálók jelentése ; harinincz tagu választmány alakítása; írásban benyúj­tott iiwlii vánvnk birv.VM.lAxn. — Az influenza a hiva'alokban is megjelen s löinegeso.i lefoglalj i néhány napra a tisztviselőket. Igy járlak a napokban a megyei árvaszéknél, a hol alig leheolt intézkedő értekezletet tartani s így a városnál, a hol az egész pénztári személyzet kidőlt egy­— Bátorkeszin — mint egy terje­delmesebb közleményből tzutlul csak röviden jelentbe jük — jan. 26-án Fürst Adolf is kola széki elnököt tíz éves fáradozásai emlékére ovácziékbau rcsze­siiették. A latiilék részéről Kemény Simon üdvözölte, a tanulók a nemzeti hviniiuszi. énekelték s a meg tisztelt is­kolaszéki elnök bankettjére huszonötön gyülekeztek össze. - Önkénteseink bálja. A komáromi egyévi önkéntes osztálv a tiszti kaszinó lérmeiben febr. 13-án zártkörű önkéntes bált rendez, melynek rendező bizo tsága a köveikező: Horváth Tivadar, titkár. Halász Ferencz, bálbizo ! t4gi elnök. Farkas Géza, alelnök. Bellosics János, Bodó István, Bolemán Árpád, Bolemaii Sándor, Borcsányi Endre, Boronkay László, Hajdú Aladár pénz áros, Hajdú József, Hein Mihály, Horváth Gábor, Kiss Endre, Kun Aladár háznagy, Kusztrich János, Lazsánszky Oszkár, Nieriit Ferencz, Polgár Béla, Prisendor Ármin, Rudolf István, Sáudory Ferencz, Sv;»*ics Pál, Eőry Szabó Károly, Vauké Sándor ellenőr, Vörös Endre jegyző. Az »önkéntes-bál,« melyet a 33. had­osztály (4. gyalogezred) Komáromban levő egyévi ön kén lesei jövő hó 13-áu az uj tiszti-pavíllon ban elhelyezett tiszti kaszinó összes helyiségeiben tartanak, Komárom legelső báljának ígérkezik. A bál anya Arthold ezredesné, a 66. gyalog­dandár parancsnokinak neje, szül. Wimpfen bárónő. A félezernél több meg­hívó két nyelven küldetett szét. A — Helyes! helyes! kiált fel nevetve a kompánia, a pap perarnoremje. elhangzik a kárörvendő kaczaj közt — aloe felolvasztva, mindig van nálam egy üvegcsével! morogja a doktor. — Beadom én buzgólkodik a jegyző. — A vizit? — kérdi a visszatérő Hét­hársy. a fiatalság s a hölgyek ugy is a tiszttartóékboz mennek át, most már ismét az önöké vagyok, szerelem, játék, felváltva ez az él. Meg az ivás! — harsog a pati­kárus — a hölgyek elmentek, most már hangosabban mulathatunk! — Ugy, ugy, eleget játszottnnk! — mondja a bobiskolásból egyszerre fölébredt nagybácsi s kerül-fordul egyszerre boros fivérekkel s poharakkal telik meg az asztal. — Ürmössel kezdjük — kiált a patikárus közhelyeslés között. A jegyző töllöyet s Hétbarsy na k maga adja át a íegdjszesebb piros poharat. A hoppon maradt czigányok az ajtónál gyülekeztek. — Köszönöm, uraim, nekem ez is mind­egy, az ivásban is legyőzhetetlen a Hét­hársy nemzetség —egészségére, főtisztelendő ur, csak fenékig, mert én, a körömpróbát ,«gy Héthársy találta fel ? Ejnye, de keserű ez az ürmös, még egy­gyel kérek, hozd rá czigány, mit ácsorogsz ? dal, zene, szerelem a lovagok gyönyörűsége, uraim, csak ki vele, a köröm próbáig! Hej huj, azt a barnát szeretem! — csak azt hozd, bankót adok! — éljen a doktor! tele pohárt az egészségére! Hej, huj, szervusz bá­csikám! igyunk, koczezints méregkeverő ! \ Síit mond ez a nótárius, hogy én félig ; hagytam a poharat? öttel iszik ki ilyenkor. *gy Hétbársy*; egymásután ! Haj! ... 1 Etiyszerre a gyomrához kap, rettenés csi­karást érzett és belebalaványult az arcza. — Nos, mi a baj? — kérdek többen. — Roppant hascsikarást érzek — válaszolá fájdalmasan. A jegyző, a patikárus ijedtséget játszva futott, a doktor meg fontos képpel vizsgálta. — Ugy van, én is attól tartok — uioudá sötéten — hogy a helységünkben már elő­fordult szórványos koleratünetten van dol­gunk. — Kolera! óh! — Kolera! ordítottak a czigányok s ro­hantak kifelé. — Nem akartuk falunkat a rossz hirnek kitenni, de ugy latszik, mar jelentétit kell tennünk . . . — Óh, minden szentek, óh, Ábrahám, Jákob, Dávid istene! Héthársy ur gyomrát szorítva fekszik hanyatt a karosszékben. — De csitt! a szimptomák még nem mutatkoznak, még lehet segíteni, hamar ágyba, három dunyhát rá, hegyibe annyi bandát, amennyi van! — Igy is, munkára izzadt, még megölhetjük a kolera bacilu­8ait. Igyunk urak, a szegény paciens fel­gyógyulására! Héthársy kékült, zöldült, remegett, a foga vaczogott a félelemtől s a mellett iz­zadott rémségesen. A kompánia kaczayva nézett össze. A pap rosszalva vállat vont. — De hiszen jók ezek a szórványos ese­tek, ezek tartják vissza falunktól Savanyu Józsi bandáját. — Hej, pedig ha tudná, hogy most egy Héthársy vau köztünk, baj lenue, tóditá a jegyző. A páciens fogat hallhatólag vaczogtak: Savanyu Józsi? A hires, kegyetlen zsivány ! Hát miért bántana az engem? — Mert az ur Héthársy! — mordultra a doktor — s a Hétliársyak üldözése bö­szité föl e vidék sarezo'ására, jaj annak, kit a famíliából körmei közé keríthet! Ke­rékbe töreti, ólmot öntet fűiébe, tüskét veret körmei alá. Héthársy remegett mint a kocsonya, s izzadott mint télen az ablak-üveg. A jegyző a patikárussal összesúgva kiment a szobából, pár perez múlva lelkendezve rohant be: — Gyanús alakok * ház körül! Be kell tenni az ablak-táblákat! Be kell csukni az ajtót! Alig csukódtak be, mikor iszonyú dö­römbölés hangzik az ajtón, mintha puska­tussal vernék. — Föl kell nyitni! Nyissa­tok fel, ha nem akartok halál fia lenni. Én vagyok Savanyu Józsi! Hadd vágom ki annak a Hétbarsynak a hasát . . . Meg­hallottam, hogy itt van, azért jöttünk. Meg­bőszülöm magamat azon a kutya famílián. — Jól csinálja a dolgát a Jóska kocsis — susogta a jeyyzö s azután felkiált har­sány hangon: Ne hagyjuk maminkat, urak ! Elő a pisztolyokkal! Föl, Héthársy ur, mun­kára, bátran, mert most élet-halál a kérdés. Héthársy ur inkább halott volt mint élő, jajgatott — az isten szerelméért, mentsenek meg az urak! Nem vagyok én igazi Hét­hársy, én csak olyan ötven krajezáros va­gyok, nem vagyok én oly bátor, mint di­csekedtem, nagyon felek a zsiványoktól, itt van minden pénzem, adják neki, csak életemnek kegyelmezzen! — Hát igy vagyunk? s mértéktelén ka- I czagásban tört ki a kompánia. Isten büa- I tetése, — szólt kenetesen a pap. A jegyző! fogja a pénzt, kinyitó'ta az ablakot s ki­szólt: ne bolondozz Jóska, ez a Héthársy nem az igaziaktól való csak olyan pénzen váltott nevű piszlicsár! fogd ezt a pénzt a igyál egyet rajta! Kívülről hangzott a fe­lelet : ha igy van a dolog, akkor az isten­nek ajánlom az urakat! s elcsöndesült minden. — Elmentek a zsiványok? — kérdi aztán siránkozó hangon a csávába került ur. — El, hanem reggelre az ur is hordja el magát! ezzel nagy kaczagás közt rácsap­ták az ajtót. Még el sem tudta gondolni az egészet, mikor ismét nyílt az ajtó s bejött rajta a Jóska kocsis. — H Hja az ur, a jegyző nr izeni, hogy itt a pénze, fogja,, nincs ám itt kolera, s aztán én voltam a Savanyu Józsi, aztán máskor ne dicsekedjék, szemtelenkedjék ám, mert éppen ugy jár, mint itt, reggelre meg tisztuljon ám innét, mert istálló vil­lával dobom ki. Jójczakát! — Köllött az nekem, óh, én szamár! ezt sohajtoz a szüntelen hajnalig. Alig szür­kült, de el is párolgott a vidékről. NÉMETH IGNÁCZ. — Átvonuló katonák ellátás dija. A honvédelmi miniszier a hadniinisz­terrel egyetértőleg az átvonulandó ka­tonák számára a szállásadók állal adott ellátás diját, az őrmestertől kezdve le­felé 1890-ik évre a dunáututi részek­ben legónyeiuk I87g krajezárbau álla­pította meg.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom