Esztergom és Vidéke, 1890
1890-01-30 / 9.szám
seik nek ez I első sorban szerencsés határidő spokuláczióinak köszönhetik, tehát oly üzleti taktikának, a mely, ha a siker kedvez neki, m illető részvényesekre nézve ugyan igen örvendetes, dc az elért gyártási és üzleti eredmények megítélése körül mérőpálczát nem képezhet. És még egy körülmény, mely a mult és utolsó hónapjaiban a legtöbb malomnak érzékeny veszteségeket okozott: a váltó-árfolyamok folytonos esése első árnyékai a közel jövőben eszközlendő valutarendezésnek. A malomipar Magyarország egyetlen nagy kiviteli ipara, melynek anélkül is folytonos pusziiló háborút kell viselnie, hogy külföldi összeköttetéseit, finomliszt termelésének feleslege számára nélkülözhetlen elárusilási területeit megtartsa, válságos helyzetbe sodor'atuék, ha a valutaszabályozás oly módon foganatosi. tat nék, hogy a váltó árfolyamok további esése el kerül hetién lenne. A magyar malmoknak tehát idejében kell arról goudoskodniok, hogy a nemsok ára tart a ndó szak tanacskozmá ny okban, melyekben a nagy reform előkészítése felett fognak tanácskozni, az ő szavuk is meghalIgattassék és a malomipar érdekei figyelembe vétessenek. Egyesületi élet. (A batorweszi kaszinó.) Meisermann Ignácz bátorkeszi plébános, mint elnök a bátorkeszi polgári olvasókor fennállásának 12-ik évf<»rdulaii évi közgyűlésén jan. 26-án a következő beszédet mondotta : Isten és jóakaratú emberek előtt kedves jelenség az, midőn valamely közügynek szol gálát ában l anácskozásra többen összegyűlnek, hogy höicscségük buzgóságnk és odaadó munkásságuk által megfelelő lendületet adjanak azon ügynek, melynek felvirágzását és megszilárdítását; élénken óhajtják. Mi is kedves jelenséget mutatunk a világnak, midőn társadalmi és egyleti állásunk folytán ma itt, polgári olvasókörünk díszes és tágas nagytermében évfordulaii nagygyűlésre egybesereglettünk, hogy közművelődési egyesületünk ügyei fölött tanácskozva mult évi működésünkről számot adjunk és egyeténő akarattal oly határozatokat hozzunk, melyek annak anyagi és szellemi javára szolgáljanak. Tisztelt közgyűlés ! Kétségtelenül a legfontosabb tényező arra, hogy az ember ( üres idejében a pihenésre szánt órákban jól érezze magát és így kellemesen éljen : a társadalmi élet. Egyei len egy a mi társas életben is Ikülön csoportokat alkothat: a múvell:ség foka. Ks arra, hogy a műveltség fel;ünő különibségo az emberek között minél kisebb legyen, ismét a társasélet bir legnagyobb borderével. Az önképzésre, műveltségünk fokozására látkörünk tapasztalatunk itélő és társalgó képességünk minél nagyobb öregbítésére három főtényezőre van szükségünk: az utazásra, olvasás és társalgásra. Nagyon kevés embernek van azonban megadva az anyagi előny, hogy utazás által szerezzen magának bő tapasztalatokat. — A legtöbb embernél a folytonos munka, a napi kenyér megszerzése családjának társadalmi állásához! megkívánt tisztességes feniartása annyira igénybe veszi idejét, hogy alig-alig marad még az olvasásra is idő vagy legföllebb a napi események figyelemmel kisérésére és hazai irodalom termékeire) terjedhet ki. j És igy kétségtelenül a legjobban hozzáférheti s igy legfontosabb faktora a műveltség fokozásának: a társalgás. A társalgás és szórakozás legyen ! szép és nemes. I A hol igazán nemesen társalkodnak; és szórakoznak, a hol ki van fejlődve j a társas élet és indokolatlan gőg, ke-, vélység fenhéjázás, a kisebb ranggal; vagy társadalmi állással bíró előtt, nem: teszi lehetetlenné az úgynevezett jobbj körök között forogni pihenésre, szórako-( zásra szánt idejét itt tölteni el, akkor fölhasználhatja a legfőbb tényezőt, a társalgást és a műveltség a társadalmi élet e fokulléke oly arányban fog terjedni, hogy rövid idő alatt alig lehet a társaságokban külömbséget lenni a hivatalnok, kereskedő és iparos közt. Tisztelt közgyűlés! A jól, tervszerűen vezetett kaszinókra és olvasókörökre nagy szüksége van a vidéknek. Ne legyen az fészke a gyűlölködésnek pártoskodásnak, hanem éppen ellenkezőleg, legyen összehozója, összeszoktat ója a társadalom legel len tétesebb alkatrészeinek elemeinek a szellemben a művelődésben, társalgás és nemes szórakozásban. Tekintsen minden polgári család szive mélyére, szedje elő onnan a legszebb érzelmet, a szerotetet, irtsa ki a rangkór, az oktalan pöffeszkedés átkozott csiráját, ezzel erényt nyer hiba helyett es nemcsak magának s családjának szerez kevésbé feszes kellemes ismerősei közt bizalmas életet, hanem szent hazafiúi kötelességet is teljesít, mert hozzájárul hazájában a műveltség, a társadalmi élet terjesztéséhez; és a műveltség a polgárok bizalmas összetartása az a szilárd alap, melyen egy országnak boldogsága virágzó társadalmi élete nyu úszik. Mily sok nemes tettre volna képos egy ily észszerűen vezetett társadalom ! Ha, a haza ki vauja, vagy az emberiség vagy a szenvedők nyomora, az ily társadalom mindig egy kéz volna mely egyszerre » gyorsan nyújthatna. Mindenfelé szét vagyunk forgácsolva! A politika, nemzetiség, vallás, örökös fanatikus gyűlölséget szít közöltünk, melynek ha létre kerülne a dolog, mindig a közjólét inná meg a levét. Vágjuk le a százfejü kígyót ! Egyesüljünk, a saját és mindnyájunk művelődése érdekében tartsunk össze. Tisztelt közgyűlés! Korunk tulanyagias iránya külömben is nagyon apasztó Ing hat azon nemesebb érzelmekre, melyekből az önzetlen nemes tettek születnek pedig ha valakinek a világon bizonyosan fajunknak igen nagy szüksége van arra, hogy ápolja keblén az Összetartás ós nemzeti jellem azon vonásának Vesz fa tűzét, melynek köszönhetjük, hogy él magyar még. Ha ez !t tűz kialudnék, a közelgő millenium nem az élet záloga, hanem a halál ölőre vetett árnyéka lenne. Midőn ezen nézetünknek a tanácskozmányra egybesereglett helybeli és viléki köri tagok szino előtt élénk kifejezést adnánk és valamennyit szívélyes »Igten hozót t-t* I hazafias szeretettel 'gyúltál meleg részvéttel mindinkább növekedő sikert kívánunk polgári olvasókörünk vállalatához s kulturális törekvéseihez. Örülünk a közgyűlés látogatottságának melyben biztosítékát látjuk az egyesületi polgárok lelkesültségének és közművelődési buzgalmának, melyre oly nagy szükségünk van. Legyen Istennek segítő szent kegyelme és áldása ez évi nagygyü'ésünkön, melyet ezennel megnyit ottnak uyilvá[íituuk. (Éljen.) * Az elhunyt Hazai Ernő ur, volt országos képviselő és a bátorkeszi polg. >Ivasókör néhai védnöke helyett uj védnökül, lek. Kobek István helybeli nagybirtokos választatott meg egykangulag és felkiáltással ; és miután Tok. Kobok István ur eddig a kör igazgató választmányának tagja volt, mint uj védnök kilépvén a választmányból, helyébe egyhangúlag választmányi tagul közfelkiáltással nagytisztelolü Kovács Ghóza bátorkeszi reforma'us lelkész választatott meg ; az üresedésben levő Il-od jegyzőségre szavazattöbbséggel Kemény Simou tanító választató;t meg Tauber Mihály ellenében. A kör többi tisztviselői ugy a választmányi tagok is egyhangúlag njra megválaszt attak, illetőleg megmaradtak. A közgyűlésen 43 tag volt jelen, a 85 részint helybeli, részint vidéki tagokból. A NÖXRÖL A NŐKNEK. (B. Büttner Lina ) Nőt csak nő Ítélhet meg igazságosan, de természetesen nem az olyan, ki minden nőben félt vetélytársat és minden férfiban féltett imádót lát. * A sziv zsenialitása: a boldogság; az ész boldogsága: a zsenialitás. * A károkat, miket az ostobaság okoz a világnak, mindig az okosságnak kell megfizetni. * A szerelem oly varázs szó, melynek hallatára a legbárgyúbb ember is sokat mondón vigyorog, mintha igen jól tudná, mi az; — pedig a mit ő ért, az egészen más, mint szerelem. Mert, a ki ismeri az igazi értelmét, — az sóhajt és szomorúan hallgat. * A büszkeségnek erény az alapja, a gögnek mindig hiba. A büszkeség önmagától mindig sokat követel, másoktól keveset. A gőg önmagának mindent megenged, másoknak semmit. * Vannak férfiak, a kik azt hiszik: a nők csak arra valók, hogy rászedjék őket. üJs ezek a férfiak azok, kiket egész éíetökön át folyton rászednek az asszonyok. A szegénj' ember, ha büszke, kétszeresen szegény. !Mki:k. - Főpapok avatása. A berezegprímás szombaton, febr. olsején avatja fel palotája házitemplomában Czibulka Nándor drt, Csáky Károly grófot, Mally János drt és Lukács László kanonokot, az esztergomi főkáptalan tagjait apátokká és prépostokká s ugyanekkor díszíti fel őket a mes'felelő jelvényekkel. — Adakozás. A herczegprimás a helybeli szí. Ferenczeseknek adósságuk törlesztésére száz frtot adományozott. — majiatn byorgy groT megyénK főispánja 50 frt adoinánynyal a Tornaegyesület alapító tagjai sorába lépett s egyidejűleg 10 írttal járult a jan. 11-iki thea-estély jövedelméhez. — Majlath György grof elnöklete alatt kedden közigazgatási bizottsági ülés, tegnap pedig megyei közgyűlés volt. A főispán tiszteletére hétfőn Majer István püspök és érseki helyettes, keddeu pedig Sujánszky Antal praelatus estélyt adott. — Az uj székesfehérvári püspök, Steiner Fülöp dr. ma teszi le a püspöki hii vallomást a bécsi nunczius előtt Sujánszky Antal esztergomi praelatus és Cseruoch János dr. kanonok és érseki irodaigazgató jelenlétében. Az uj püspök kinevezése a hivatalos lap egyik legközelebbi számában fog megjelenni. — Az influenza betege lett városunk polgármestere Helcz Antal dr., a ki már napok óta szobáját kénytelen őrizni. — Takács Géza, városunk főjegyzője, mint részvéttel értesülünk, súlyos betegen fekszik. Betegsége még a mult évben kezdődött, mely ellen Pöstyénben keresett orvosságot. Kezelő orvosa, Feichtinger Sándor dr. városi főorvos Nem tanitotta, nem oktatta, nem rontotta, nem javította öntudata ujjá ébredésénél senki és mégis táborozott énjében a a bú összes árnyalata. Nézte a napot, a felhőt, a vizet s a szép felfogásával összeölelkezett a kíváncsiság s ezek átérzése élvezetes volt, ruhája romjai borzadálylyal töltötték el szivét, megismerte a rutát is. öntudata fejlődött, kebléhez szorította karjait, majd ölelte a légürt s ajakát csókokkal forrasztotta a fák törzseibez, arcza kigyúlt s idegei kellemesen zsibongtak. E fűzfa törzsénél magához hasonló korú rongyos gyerköczöt pillantott meg, aki a Dunában horgászott. A siheder száraz gályákból tüzett rakott. Kata odaszaladt, dermedt kezeit a tűzre tartotta, arczát simogatta kezeivel, majd azt kérdi a sihedertől: látod? A fiu nem volt rosz szivü. Mindjárt felismerte, hogy kit lát? Egy szerencsétlent, de egyúttal boldogot, ki a világot nem ngy járja, hogy tudná: hol jár. — Hogy hívnak? kérdé. A leány régen nem hallott olyan emberi hangot, mely szivig terjedne. A rendőrök, kik csavargás miatt bevitték, nem ilyen hangon beszéltek vele. A csavargótárs nyájas tekintete megvilágította emlékezését s vissza kezdett térni beszélőképessége is. Először is régi dalt énekelt, ahol a szavakat elfeledte, csak dndolt. A dal végén megcsókolta a fiút. óh, he régen nem élvezte ez is a csókot. Az ö anyja, az ö apja csak ugy a börtönben ülnek, mint a leányé, ő már többször volt a rendőrségnél, nagy bűne volt. Nem tanították a jóra, nem járt iskolába, éhezett egy zsemlyét lopott. Becsukták és pár napra elkergették. A hu a börtönből keserű gyűlöletet hozott ki azok ellen, kik esznek, laknak és ruhájuk is van. Kényes léptekké] haladt el mellettük a rend őri őrjárat, kényelmes, jó bundában voltak a gondviselés földi képviselői. Rájuk néztek, pár rosz élezet mondtak, sőt az egyik odakiáltott: — No, Péter, mióta van feleséged ? Hát te, Kata, mióta mentél férjhez ? Mikor az őrjárat tovább haladt, Kata megkérdé: mi az a férj és feleség? Péter ugy, ahogy tudta, megmagyarázta, aminek lényege körülbelül az lehetett, hogy a legény meg a leány együtt laknak, együtt dolgoznak és csókolják egymást. — Nohát, legyünk mi férj és feleség. Akarod ? — Nem bánom. Megszorították egymás kezét és elcsattant az első csók. A nap mintha hevült volna ezen a jeleneten, kétszeres erővel tortát a felhőkön s bemelegítette a téli tájat... A két fiatal szívben tavaszi tűz gyúlt ki. Fejeik fölött vigan csicseregtek a madarak, megáldották őket és frigyüket s azután tovább repültek, hirül vinni a felhőnek, a mindenségnek, hogy a legnagyobb ur a szerelem. Kata nézte, nézte a tova repülő madarakat és enyelegve kérdi Pétertől; — Látod? A közel templomban karácsonyi imára hivta a harang az embereket. ERDÉLYI GYULA. J s szive fölmelegedett, először eleteben sajgott át ezen a fajdalom ... Az első perozek öntudata visszatértével szomorúak voltak. Megsiratta a széttépett babát. Miről előbb csak homályos fogalmat alkotott, most már tudta, hogy mi történt. A fájdalom elbénult szivében s a bosszú ébredett ott fel. Hirtelen fadarabot ragadott' fel s a játék-baba foszlányain viaskodó ebeket verni kezdette. Az ebek csak tréfára vették a dolgot. A helyett, hogy elfutottak volna, nagy komédiát űztek, nevetségesen szöktek ideoda, telboritgatták egymást.. Mintha most kezdené a létet, minden érzés átfutott idegein. Nevetett, sirfc s azután belevegyült a játékba. Mikor elfáradt, üzemei álomra csukódtak, ledőlt, aludt és álmodott. Ismeretlen képek ringatták álmát s a hiúság vágya is megrezegtette agysejtjeit, szép, gyönyörű ruhában látta magát. Annyi ruhát próbált, hogy reggelre ébredve, egészen ki volt merülve. Fölkelt s nagy idő óta először, nem ösztöne indította útjára, de gondolkozni kezdett: merre? Nézett jobbra balra s amint tekintete a Dunára tévedt, sebes léptekkel futott arra s partjára érve, nézte magát tükörében. Hová lettek álma fényes köntösei? Körülnézett s amint a járó-kelő nők reá néztek, foszlányait tépve szólt: látod ? Azok nem vették figyelembe, hogy az irigység fészkelte be magát a leány lényébe. Piszkos, rongyos csavargó. Az Ítélet beszélt, a részvét hallgatott. Most már Kata egészen hasonlított az emberekhez, sirfc, nevetett részt vett, hiu folt és irigykedett. '
