Esztergom és Vidéke, 1890

1890-06-15 / 48.szám

vessző zöldojtása (1 krral) 51 frt 20 kr. földforgatás.... 64 „ — „ vagyis egy hold szőlő : 137 frt 60 krba kerülvén, a fent leirt módokhoz arányítva : A egy holdjánál 272 frt — kr. M „ „ 560 „ — „ K „ „ 243 „ 20 Í 1

J » » °3 » 12 „ vagyis az országban idáig elpusztult 55,615 kataszt. holdnál : A szerint 15.127,280 frt M „ 31.144,400 „ K „ 13.514,445 „ P „ 2.947,595 „ megtakarítást ád és a kimutatott könnyű, gyors és legolcsóbb beállítás mellett azon eredmény . éretik el, hogy az igy eszközölt egyszeri ültetés örökidőre azaz a vadvessző életképessége tartamáig terjed. És ha holdak szerint egy-egy finom fajjal ojtunk, a mai kor igényelte haladás mellett a legjobb szőlőt adja és szőlő felújítás végett uj ültetést tenni nem leend szükség, mert a bármi okból elpusztult nemesített tőke az anyáról lehúzandó szál vesszővel mindig pótoltathatván, a szőlők jó kezelés mellett, tőkehiányosak nemcsak hogy nem leendenek, hanem a beojtás után már egyszer elbujtatott, az első termés éréséig bizonyára begyökeresedett ojtványokat. ha t. i. a fajjal megelégedve nem volnának vagy uj fajjal ojtott szőlőt kívánnak, szüret után levágva helyben, vagy kiszedve másutt önállósíthatjuk, az anyalőkéket pedig a nyerendő szálveszők utján minden 3-ik esztendőben más faja termő-szőlő előállítására fordíthatjuk. Egyesületi élet. (A. bátorkeszi tüzoltó-egyesűlet működése.) II. Az ez évi költségelőirányzat leglényegesebb pontja egy 600—700 frtos uj négykerekű szivattyúnak részletfizetésre leendő beszerzése. Figyelemmel van azonban a költségelőirányzat a tűzoltók iránt is, a mennyiben egy éjjeli őr fizetése, füst szemüvegek és szivacsok, uj lámpások beszerzése szintén előirányoztatott. A leltár, mely 49 pontban magában foglalja az őrtanya, szerek és szerelvények becsértékét 1068 forint 42 krajczárt tesz. Tartatott 1889-ben 1 közgyűlés, 1 felügy, bízott mányi és 1 századgyülés; a levelező iktató pedig 55 számmal záratolt. A működő tagok tevékenysége őrségi szolgálat teljesítésben, gyakorlatokon való megjelenésben, tűzoltásban és d iszkivonu fásokbaíi »yert nyilvánnlásí. Gyakorlat tartatott a lefolyt évben 7; tüzeset csak egy volt. Decz. 17-ke gyászos emlékezetű tűzoltó-egyesületünkre. E napon hunyt el nagys. Hazay Ernő ur, ki minden szép és jó ügynek, különösen pedig egyesületünknek nemes és nagylelkű támogatója, tűzoltóságunknak áldozatra kész megalapiiója, jól te vő jo volt. Miként lehetett volna tehát, hogy kötelességünknek ne ismerjük, a mély gyászba való részvétünkkel legbensőbb hálánkat leróni ? Azért is decz. 18-ki értekezleten megállapittatott, miszerint: a temetésre a tűzoltók egyenruhában kivonulnak ; a rava'afra a tűzoltó-testület koszorút helyez e felirattal: »A bátorkeszi önk. tűzoltó-testület felejt be leu alapif ójának ;« továbbá, hogy a gyászoló családhoz részvétirat nyujtassék ; a kivonuló tűzoltók gyászkars/.alagoi. viseljenek. A dls/ns koszorút és részvUiratot decz. 19 én d. u. 4 órakor adta át tek. Koty'k Isiván urnák Nemesik Dániel, Bitter Tódor, Csulyak Sándor és Piffko Imre tűzoltókból álló bizottság. A részvétirat következő volt: Nagyságos Asszonyunk, mélyen tisztelt gyászoló Család ! Lesújtva a végtelen fájdalomtól jelentünk meg a nagy ha'otr. ravatalánál, lolmácsolni a bátorkeszi Ónk. tüzoltó-tesíület részvétét. Nagyságos asszonyunk mindenét, gyászoló csa ládja Palriárcháját vesztette. De nem igen csekélyebb édes hazánknak, az emberiségnek, leginkább pedig testűiéiül) knek vesztesége, midőn az isteni gondviselés a hazát kitűnő fiától, az emberiséget egy — annak javára munkálkodó tagjától, testűié, ünkot első alapiiójálól, humánus intézményünket szerető szivvel támogató párttogójától fosztotta meg. Isten ugy akarta! Nyugodjunk meg szent akaratán ! Enyhítse Nagyságodnak és családjának végtelen fájdalmát az általános részvét! Adjon az isteni gondviselés bánattal telt sziveikbe, nem ugyan feledést, — mert ez, jól tudjuk, lehetetlen — de szent hitünkből merített meguyugvást! — Decz. 2-án d. u. 1 órakor a temetési gyászszertartáshoz kivonult Bit

1 er Tódor fő vezénylete alatt a gyászlobogóval 53 tűzoltó. Ezen szomorú esemény leipsa után meg kell még emlékeznem néhány oly ténykedésről, melyben egyesek képviselték testületünket. Első helyen kell itt emiilenem, miszerint Kobek István főp. ur költségén Nemesik Dániel alp. és Bitter»Tódor sgt. résztvett az aug. 20, 21, 22-én megtartóit székesfehérvári orsz. tűzoltó-nagygyűlésen, tüzoHószer kiállításon, segélyalap-gyűlésen, díszgyakorlaton, s/ivaffynpróbán stb. Nem lehet feladatom e jelentés szűk keretébe foglalni a szerzett tapasztalatokat. Annyit azonban jeleznem kell, hogy az ily országos gyűlések, különösen kiállítással kapcsolatban, igen tanulságosak, a testületi szellemet nagyban emelők, a tűzoltóság és ítizojtók érdekeinek hathatós támaszai, eíőmoz'diíói, szóval a lüzol óügy hal.dásának I hatalmas tényezői ; az azokon való megjelenés minden tűzoltóra nézve ajánílatos. Olvasó asztal. — U j zene m ű. A »Hököm Mátyás* a népsziliház nagy látványosságának összes dallamai és dalai egy diszes 18 oldalra terjedő füzetben megjelentek. Könnyű modorban az ifjúság számára zongorára két kézre letéve a »Harmonia« zeneműkereskedés kiadásában A »Hököm Matyi« számainál az énekhang és szöveg is a zongora rész fölé vaunak nyomatva. A diszes kivitelű czimlap a. darab egyes jeleneteit ábrárolja. Miután ily fajta gyűjtemények a hazai zene-irodalomban még egyáltalán nem léteznek a zongorázó ifjúság bizonyára örömmel fogadja e füzetet, melynek ára daczára a nagy terjedelemnek és diszes kiállításnak csak egy forint és kapható Budapesten a »Harmonia« zenemükereskedésben (vácziutcza 9.) és vi léken minden könyvkereskedésbon. Az uj jzenemű idehaza került sokszorosítás alá. — Uj zeneművek: »A pillangó cz. a. Szabados B. fiatal zeneszerzőnktől igen dallamos keringő jelent meg énekhangra vagy zongorára. Ara 90 kr. Linka Camillo országosan ismert és kedvelt leringő-szerzőnktől jedig gyönyörű cziinlappal ellátott keringő »Tündér-keringő« cz. a. jelent meg. Mindkettő a Budapesti zeneműkiadóhivatal (Weinwurm Antal) kiadta. HIltEK. — Baleset. Griviesics.ezredes lova az országúton a kőhordó kocsiktól megbokrosodván, gazdáját; levetette. A daliás termetű férfiú oly szerencsétlenül zuhant le a lóról, hogy eszméletlenül terült el a földön. Súlyos de nem veszélyes zuzódásl szenvedett a fején, ugy hogy kocsival kellett lakására szállítani, hol gondos ápolásban részesitik. A nép szerű ezredes balesete városszerte ősziute sainálkozást kellett. — Felhívás. Az »Orsz. kath. tanítói segítő alap« t. tagjait van szerencsém kérni, hogy segítségért vagy vagy ösztöndíjért benyújtandó neíáni folyamodványaikat legkésőbb jul. 10-ig alulírotthoz beküldeni szíveskedjenek. Esztergom, 1890. jun. 14. Dr. Walter Gyula, a helybeli gy. biz. elnöke. — Értesítés. A kir. város és a szomszédozo városok ipariskolájában az évzáró vizsgálatok jun. 22-én reggel 8 órakor fognak megtartatni. Esztergom, 1890. június 14. Major János, igazgató. — vasműim, AZ uj ionuuieiei, meiy az óvadék letété és a törvénybeigtatás óla vasú tu liknál beállt, azt nemcsak Komárommegye már említett határozata, hogy 50.000 frital fog hozzájárulni, bizonyítja, de szép jele annak az is, hogy Tokod községe mult vasárnapi üL seben eddigi hozzájárulását megduplázván, 30.000 frt tőkéi, 50 évi megfelelő járadékban, szavazott meg a vasút ezé íjára. Szivünkből üdvözöljük a de'vk községet, mely ugyan az »Eszakmagyaro rszá gi k őszé 11 bá n y atá rsu 1 a 11 a l« o 1 y sz erű szerződést kötött, hogy a társulat a községnek, melynek kőszéntelepeit kibérelte, a fűzi tői vasút megnyitásától kezdve éven kin' l ízen egyezer irtot fizet, igy tehát Tokod közs ge csak a maga érdekében látszik cselekedni, ha a vasút kiépítését hozzájárulásával sietteti, de azért mégis dicsérendő Tokod lelkes példája, mely többi közt Nyergesujfalura, mint szintén kőszén tulajdonosra, is ráragadhatna. De Nyergesuj falu ugy tesz, mintha e vasút a holdba menne. Végre még azt az örvendetes hirt is hozhatjuk, hogy Komárom városában is szellőztetik a hozzájárulás kérdését és valósz'nüleg 10.000 frtot fognak megszavazni, hogy Esztergom városával is sűrűbben érintkezhessenek. A komáromiak valóban aránylag még többet tesznek, mint Esztergom városa tett, ha ez újra neki nem buzdul. bocsát, ha a kíváncsiság engem is gyötör s tudni szeretném . . .« »Soha se kérdezzél, ki vagyok, honnan jövök s kitől származom!« monda közbekiáltva s az ujjával tréfásan megfenyegetve. »Ah, vagy ugy ! Ismerjük Lohengrin meséjét!? Nem adok rá semmit. A szép lovag akkor is elhagyta volna valószínűleg Elzát, ha egyáltalában nem kérdezősködik.« »Aggodalmak szülője a — kutatás* folytata egy kissé komolyan. »Nincs bennem félsz! Lehet, hogy illetlen dolog azon hölgygyei szemben, ki egy szegény írót kegyes volt szerény szobájában meglátogatni, a vizsgálóbíró szerepét játszani, de megjelenése s eltűnése múltkor oly sajátságos, oly rejtélyes; egész lénye oly légies, hogy . . .« »Minden áron s talán még akkor is tudni akarod, ki vagyok, ha tudtodra adom, hogy az esetben többé nem látsz ?!« »A mint látod, még személyes szabadságod ellen is merényletet követtem el.« »Nos tehát, balga te, tudd meg, hogy reám nézve nem létezik sem zár, sem bilincs, sem parancs, sem könyörgés, mert én — a Hangulat vagyok! A »Hangulat!« E szó villámcsapásként hatott rám. Abban & pillanatban tisztában valék helyzetemmel s tudtam, hogy védangyalomat, nem, istennőmet, a ki nélkül üres és színtelen az élet, hatástalan a művészet, kiűztem szentélyemből. Itt nincs remény a bocsánatra, összeroskadtam az önvád súlya alatt. Ő megmozdult, »0h kegyes Istennő!« rebegem összetett kezekkel, »hallgass meg, mielőtt elhagysz. Nem magamért, hanem a felebaráti szeretet s a tud vágy nevében esengem, mondd meg, létezik-e a föld kerekségén valami, a mivel Téged vissza lehet esengeni ?« »Nem létezik semmi!« válaszolá ő ridegen. »Nein tagadom, hogy a leányka igéző mosolya, a lelkesedő ifjú szemének villáma, a templom karénekének visszhangja, a bokrok lakóinak suttogása, a nap előtt haladó rózsaszínű hajnali felhő, a középkor mohos, folyondáros erkélyei, a harangok összhangja, a szabadság magasan lengő zászlój habzó, sziporkázó pezsgöpohár, a csatadal s a gyászinduló, a szép nő hajába tűzött rózsa, az árva kakukszó s a lombokat gyöngéden ringató szellő: nagyon kellemesen hatnak reám, de ne hidd, hogy mindezek s e/er egyéb dolgok csalhatatlan büvszkrek, a melyeknek engedelmeskednem kellene. Én akkor jövök, a midőn kedvem telik és akkor távozom, a midőn nekem tetszik. És most, Isten veled! Kutass utánam, ha tetszik, avagy tanulj meg nélkülözni !« ,^Az ablak feltárult magától, ő — ellebegett! III. Három évig vágyódtam utána; három évig kerestem nyomát — eredménytelenül. Műveim töredékek valának, a valódi szenvedély, hangját nem bírtam többé eltalálni, a lelkesedés üres hordóként kongott hőseimből. Száz tervet, szaz mesét szőttem s ngyananny't semmisítettem meg. Végre, hosszú elkeseredett küzdelmek és ezé Italán kísérletek titán beismerem, hogy szellemileg tönkrejutottam. Végrendeletem volt az utolsó mű, a melynek megírására még képesnek éreztem magamat. Reménytelenségemben és kétségbeesésemben elhatároztam, hogy a jövő nemzedék okulására leirom gyászos sorsomat, s ime, midőn az alkony óráiban, mély barázdákkal a homlokomon, bánat-őszitett fejjel az íróasztalomhoz ültem, tekintetem még egyszer átsiklott a lombhullató fák között s a zajgó Dunára esett, a mely fölött sivítva rohant tova a szél s pitiéként kergette a magasban a sápadt hold alatt a felhőfcszlányokat. A közeli sziget zárda-romjai közül áthallatszott hozzám a bagoly méla huhogása s tagjaimban egyszerre meleget éreztem ismét. Csodás alakok s rémes temetői képek tolongtak kísértetiesen közvetlen közelébe és a képek közül, ah ! kidomborodott ismét az ö alakja. Igen, ő itt van, Ő megjelent! A szeszélyes istennő ugyanazon pillanatban szállott le hozzám, a melyben örökre lemondtam a viszontlátásáról. Oh áldott pillanat! S arcza mily átszellemült, mily halovány. Tagjait fekete bársonyruha fedi. Oh értem, ő a kétségbeesés hangulata most s én ujongva igyekszem megragadni s az ajkaimhoz szorítani ruhája szegélyét, de ö — felkaczag, a szegély egy darabját jobb kezemben hagyja s eltűnik, eloszlik, mint a pára és az én szivem . , . »A test még meleg;« mondja fölöttem v.daki »de élet már nincs benne. Szívszélhűdés érte.« »A jobb keze egészen fekete!* mondja fölöttem más valaki. »Halalküzdelmeben felfordította a téntatartot!« feleli az első hang, »S leöntötte végrendeletét!« fejezi be a másik hang. Az én lelkem pedig azon tudattal száll az ismeretlen tájak felé, hogy leghangulatteljesebb munkám is, a mely halhatatlanná tette volna nevemet, tönkrement. Vájjon érdemes volt — élni?! BRANKOVICS GYÖRGY. — A zeneiskola záró vizsgái következő napokban lesznek: jun. 18-án d. u. 4 órakor az első és második hegedüoszfály és az I. és II. zongoraoszt; jun. 19-én d. u. 3 órakor III. és IV. hegedű osztálynak ; III. és IV. zongoraosztálynak és az énekosztálynak; 22-én fél 12-kor Te Deum és mise a belvárosi templomban. — Vágóhíd. Városunk hirhe^t vágóhídja a legujabb ostromra azzal felelt, hogy restaurálódni kezdett. Rá is gyújtottak a szenttamási sansculotteok azóta a következő nótára : Zsindelyezik a vágóhíd tetejét, Piros vérrel meszelik ki belsejét; Bii«zke lehet rá a város örökre, Azért vette a szép házat örökbe. Kikövezik az utczáját remekül, Ha idegen szem is látja, megörül; Büszkeségünk ez a dicső intézet; A ki bántja, még megbánja, ugy lehet. — - A tanulók juniálisa tegnap meglehetős udvariatlan időjárású napra esett. Hideg szél járta egész nap, porzivatarral, olykor esővel, ugy hogy a kitűnő sikerűnek Ígérkezett erdei mulatságot a kovács-pataknál meghiúsította,