Esztergom és Vidéke, 1890

1890-05-22 / 41.szám

fLBjTbírfi ok, a néptanítók szegények, liánom inkább igenis szegény szellemszegény s nyomorult az oly nép és nemzet, amely tanítóit hagyja, engedi elhagyatottság és szegénységben tengeni. * — Barátom körjegyző vagyok! Letettem a vizsgát s van körjegyzői diplomám. — J. d. No még az a comissio is komiszul meglehetett szorulva betű dolgában s nagy szűkében lehetett az ö betűnek az a bizottság a melyik neked körjegyzői diplomát adott. J. d. a hazánkban elterjedt azon általános áldomásozásokra, a melyek minden társadalmi kulturális s egyéb mozgalmaknak majdnem egyedüli eredményét szokták képezni, azt szokta volt találóau mondani : — Ha annyit tudnánk tenni Mint a mennyit enni, S annyit tudnánk kivinni, Mint a mennyit kiini, mi volnánk a legboldogabb natio a föld kerekségén! — És ezzel bizonyára több van kifejezve, mint gr. Széchenyi azon agyoncsépelt mondásával, hogy t. i. »Ma gvarország nem volt, hanem lesz !« * örökös satyrája marad minden művelődési törekvésnek, hogy mig egy jockey »Trinkgeldje« szerencsés napon 1000 frtra is fölmegy : addig a néptanítók egy némelyike még az ötvenes bankó felől is csak a nyit tud, hogy valaha hírét halottá, mint a katona a kávénak. * P rozód i a: A halál két neme ál előttem, <S nem tudom, hogy melyiké leszek. Nem tudom, pedig szeretném tudni: Éhen vagv szomjan halok-e meg? Petőfi. Paródia: Az élet két neme áll előttem S nem tudom, hogy melyiké legyek. Nem tudom, hogy vájjon vénségemre Lopni-e vagy koldulni megyek? J. d. * Quem dii voere, paedagogum íesere, idest: Gyűlölték azt az istenek, Kit tanítóvá tettének ! Olvasó asztal. — Daudet r e g é n y e. A közkedveltségü »Egyetemes Regény tár« legújabb (V. évfolyam 13—14) kötete Daudet Ernőnek egyik legérdekesebb regényét »Az elitélt leánya* cziműt hozza. Szigethyné Szalay Erzsi ismert szép szabatos magyar fordításában. — Daudet szellemes tollát ismertetni felesleges, de annyit mindenesetre megjegyezhetünk, hogy ezen, ugy eseményekben, mint pedig jellemfestós és érzelem tekintetében kitűnő regényben ujabb bizonyságát látjuk, hogy Daudet nemcsak az olvasó érdeklődését tudja lebilincselni, de a szivek meghódításában is nagy mester. Az önfeláldozó gyermeki szeretet, az ártatlauul vádolt becsület, valamint a tiszta magasztos szerelem diadalomaskodása egyiráut érvényre jut »Az elitélt leányá«-ban. A regény két kötetet képez, s ára díszes piros egész vászonkötésben 1 frt. — Kiadja Singer és Wolfner könyvkereskedése. Színházi szemle. (33. 34. Náiii.) Hegyi Aranka szombati és vasárnapi vendégjátékai óriási közönséget vonzottak az arénába, mely mogint frenetikus tetszésnyilatkozatoktol harsogott. A kiváló müvészuő először adta Nánit, az érdekes sváb leányt annyi találó vonással, hogy játéka valódi gyönyört nyújtott. Pompás csokorral lepték meg kilépte alkalmából s minden kiváló jelenését viharosan tapsolták. Az előadáson jelen volt Bartók Lajos is, a ki versenvt tapsolt a közönséggel. Bokody K reuczer M

;

chlben s Aranyosi Szepiben és Horkai a jogászban elégítették ki teljesen a közönség várakozását. A sváb famíliáról, Hegyi Aranka Nánijáról, Bokody Mich Íjáról, és Arauyosi Szepijáról Kádas műtermében fölvételeket csináltak s igy az esztergomi közönségnek alkalma lesz Hegyi Arankáról kedves emléket is szerezni. (35. Haluska Benedek.) Bartók Lajos darabja hétfőn Németh József vendégjátéka alkalmával a kimerítő vendégelőadások után nem vonzott olyan nagy közönséget, amilyenre a kitűnő komikus fölléptével méltán számítani lehetett. Maga a darab budapesti bohózat olyan alakokkal és czélzatokkal, melyeket a vidéki közönség nem ismer s igy nem is élvez. Hanem annál jelesebb és élvezhetőbb alakot mutatott be Németh József Haluska Benedekben. Jóizü humor, jellemzetes alak és kaczagtató szellemesség volt minden jelenésében. A közönség sokat tapsolt neki s derűs kupiéit számtalanszor megújrázta. Németh József. A Népszínház kitűnő tagja utolsó vendégföl léptével záródik be ma a színházi saison. Kettős ok szolgál arra, hogy a mai utolsó előadást meglátogassuk. Németh József, a Népszínház Vízvárija s maga a búcsúzó színtársulat, mely negyven estén keresztül szórakoztatta a város közönségét. Németh József azon színművészeink közé tartozik, a kik teljesen tisztában vannak hivatásuk nagy kötelességeivel s azoknak nemcsak tehetségekkel, de minden ambicziójukkal és szorgalmukkal meg is felelnek. Egy maga Németh József is megérdemli, hogy mai julalomjátéka mennél fényesebb közönséget lásson. De megérdemli másrészt Bokody is, a ki valamennyi eddigi direktoron túltett nagy színházi események előkészítése által. Bokody érdeme, hogy Hegyi Aranka hatszor, Vízvári Gyula négyszer, Csillag Teréz és Vízváriné egyszer s most Németh József háromszor lépett föl Esztergomban, hol egy saison alatt sohasem szeropelt ennyi kitűnő vendégművész. Adjuk meg tehát ma neki azt, a mit megérdemel. A vidéki színészet életo úgyis nehéz küzdelem. Édesítsük meg legalább valahogy ezt a küzdelmet s bncsúzzunk el Németh József sok élvezetet igérő jutalomjátékán a társulattól rokonszenvvel s kiérdemelt jóindulattal. HÍREK. - Az esztergomi papnevelő óriási épülete a herezegprimás rendeletére teljesen helyreállittatik. A munkák már javában folynak Sinka Ferencz építőmester felügyelete alatt, ki egyidejűleg a bajtai templom helyreállításával is megbízatott. — A novendekpapok felvétele az esztergomi főegyházmegyében július 2-án lesz. Pályázhatnak bármely ales fogy muasiumi IV, V, VI, VII, és VIII-ik osztálybeli tanulók, kik jeles és példás bizonyítványt tudnak előmutatni. Az összeírás és orvosi megvizsgálás előtte való napon lesz a papnevelő egyik nagyobb termében. — Feichtinger Sándor dr. félszázados tudori ünnepségét szombaton este fogja Esztergom városa megülni. Tegnap délután tartott ez ügyben értekezletet a Fürdő vendéglő kertjében egy rendező bizottság, moly az ovácziókat a következő programmba foglalta. Csütörtökön, f. hó 29-én este 8 órakor lesz a Füdővendéglő kertjében a társas vacsora, melynek teritéke 1 frt 50 kr. A rendezőség tagjai gyűjtői veket tartanak s a résztvevőket jegyzik. A banketten hölgyek is részt fognak venni. • — Üdvözletek. Feichtinger Sándor dr. Nagy-Kőrösön érte meg félszázados orvosi jubileuma forduló napját. Ez alkalommal ugy a polgármester, mint a reáliskola, a dalegyesület, az iparbauk s számos tisztelője táviratban fejezte ki szerencsekivánatát. A legfelsőbb kitüntetésekben részesült városi főorvos ma érkezik vissza városunkba. — Fényes lakodalmat ültek kedden délután a Fürdő vendéglő nagytermében Stux érsekújvári gazdag kereskedő leánya esküvője alkalmából. A vőlegény "Win f erstem Alfréd budapesti nagykereskedő volt. Hatvannyolcz vendég vett részt a nagy lakodalmi ünnepségen, melyben még a kincstárnak; is öröme volt, amennyiben százhatvannégy üdvözlő sürgöny érkezett a szélrózsa minden irányából. — Fővárosi vendégek. A budapesti kereskedő-ifjak egyesülete az esztergomi társegyesület pünkösdi majálisára testületileg fel fog rándulni. A népes vendégséget nagy előkészületekkel várja és fogadja az esztergomi kereskedői fjak egyesülete, melynek pünkösdi mulatsága a jelek szerint fényes sikerűnek igézkezik. — BÚCSÚZÓ. Bokody Antal színigazgató a következő nyílt köszönetet intézte városunk és megyénk közönségéhez : Midőn az esztergomi színházi saisont bevégezve, az uj surányi arena megnyílására pályázunk, hálás köszönetet mondok Esztergom kedves közönségének, mely törekvésemet méltány1 at ban s iparkodásomat elismerésben részesítette. Hálás köszönettel tartozom azoknak is a kik jóakaratokkal, bizalmukkal, és barátságukkal tüntettek ki s társulatom összes tagjai nevében minden jóindulatért, melylyel ügyeinket és személyünket felkarolták, hálás köszönetet mondok, jó emlékébe ajánlván magunkat a kedves esztergomi közönségnek. Télies tisztelettel Bokodv Antal. — A dalegyesulet közgyűlésen Ivanits István pénztáros helyibe Zsiga Zsigmondot választották meg, egyebekben a tisztikar és választmány a régiben maradt. Perényi Kálmán dr. szép titkári jelentése, melyet Obert Gusztáv olvasott fel, átaláuos tetszésben részesült. , — A pünkösdi kirándulás. A kereskedőifjak pünkösdi kirándulására a következő meghívó jelent meg; MeghivÓ. »Az esztergomi kereskedő-ifjak önképzőés betesrseííitő egyesülete« é. r. bizotta vaskapun, a park egyik elhagyott fasorában megpillantotta őt, amint fedetlen fővel, izgatott gyorsasággal, s halványan, minta kisértet, fel s alá járt. Feléje sietett. Irén meglepetve állott meg megpillantásakor. — ön még itt van? — kérdezte zavartan. — Igen, grófnő, még néhány óráig. Nem alkalmatlankodtam volna, ha a kötelesség nem parancsolja, hogy ide jöjjek. Irén kérdő csodálkozással nézett reá. Ugy látszott, mintha nem örülne ez ujabb találkozásnak. Jenő némi zavarral küzdve, de a lehető legkíméletesebb modorban előadta neki a történteket és a jövetele czélját. — Nagyon örülök, hogy önnel találkoztam, grófnő. Tudom, hogy az atyja nagyon szereti és épen ezért fel akarom kérni, hogy kedveskedjék közbenjárni nála a szerencsétlenek érdekében. Az ön szava bizonyára hatni fog nála. Irén szomorúan rázta a fejét. Csendes lemondó keserűség rejlett a feleletében. — Téved Zarándi ur! Ha uj paripát, vagy wj ruhát kérek tőle, bizonyosan megadja. De ha egyszer kimondott valamit, senki kedveért meg nem változtatja. Azért meg nem kisértem a kérelmezést. — Pedig meg fogja változtatni parancsát. Van reá egy biztos módszerem. Emlékezik talán, hogy tegnap egy setét titokról szólottam, amelyet a véletlen a kezembe játszott? Atyját érdekli az. Ha tudomására adom, hogy ismerem, s hallgatásom feltételéül parancsa visszavonását kérem, egy perczig «em habozbatik engedni nekem. De tegnap azt mondottam, hogy e titkot jsirba visxem magammal s nem fogom ellene ! felhasználni soha. Megengedi, hogy felhasználjam ? Irén nyugodtan válaszolt. — Amit ön tesz, jól van téve. Nincs is jogom valamit megengedni vagy megtagadni önnek. De arra magam kérem, hogy minden lehetőt elkövessen e szegény emberek érdekében. — Köszönöm szavait. De még mindég habozom, mert bármi lesz is a fellépésem eredménye, annyi bizonyos, hogy azután áthatlan mélvség fog elválasztani az atyjától és mindenkitől, a ki hozzája tartozik. Menjek? . . . — Menjen ! — szólott s szomorúan hozzátette: — Minket ugy sem választhat el semmi sem jobban egymástól, amint már el vagyunk választva. És a mélység úgyis meg van közöttünk. Szélesebbé, nagyobbá már nem válhatik. Menjen csak atyámhoz. Jenő szótlanul meghajtotta magát s felment a grófhoz, a ki szokott nyájas modorával és édes udvariasságával fogadta. — Ej, már azt hittem, hogy el is utazott. A leányom fecsegett ilyesmit ma délelőtt. Haragudtam is erősen magára. Bizonyosan a köszönetünk elől akart menekülni, amelylyel önnek bátor fellépése után tartozunk. Hej, sorsát senki el nem kerülheti, édes barátom. Valóban soha kellőképen meg nem tudom hálálni szép tettét. — De igen gróf ur. Kereskedő szellemű ember vagyok, nem teszek semmit sem ingyen. Máris viszonzást akarok kérni. — Ej, ej, halljuk hát! . . . Szívesen adok »carte blauche«-t önnek. — Vonja vissza, méltóságos uram, ama rendeletét, amelylyel elbocsátotta a bányászait. Hiszen a legnagyobb nyomorba vannak űzve általa. — Ugyan hogy jut az eszébe ilyesmit kérelmezni? . . . Sohasem akar felhagyni néppártoló szerencsétlen elveivel ?... Ugyan kérem hagyja ezt a csőcseléket a maga utján, nem érdemes beszélni róluk. Legalább megtanulnak vigyázni ezentúl s nem esinálnak másutt ilyen felesleges illnmminácziókat. — Méltóságos uram, hagyjuk máskorra a tréfát. Nagyon komoly ez a dolog, számos emberre nézve életkérdés. Újra ismételem a kérelmemet. A gróf türelmetlen mozdulatot tett a kezével. — De hát mit csináljak velük? Annyi pénzem nincsen, hogy valamennyinek palotát és birtokot vásároljak. Amit pedig egyszer kimondtam, meg is szoktam tartani. Jenő kezdett kiesni a nyugalmából. — De végre is ők nem okai semminek. Hiszen jártak a gróf urnái a munka beszüntetését kérelmezni! Méltóságod tagadta meg a kérésüket . . . A gróf hirtelen felegyenesedett. Enyelgő hangja élessé és hideggé változott. — Tisztelt barátom, mióta van önnek joga az én tetteimet megbírálni? Kicsoda ön, hogy igy beszél velem? . . . Ugy látszik a szívességem nagyon sokra bátorítja fel. Megmondottam, hogy hajthatatlan vagyok. Hiába való minden szó, rendeletemet meg nem változtatom. Jenő setéten reánézett. — De meg fogja változtatni. — ön, ugy látszik, beteg lázban van. De egy betegtől sem engedem magamat sértegetni. Ha beteg, menjen haza; ott bátran félrebeszélhet. Tudja az utat hazafelé. Nem szeretném, ha nekem kellene megmutatnom azt. Jenő visszafojtotta fellobbant indulatát s lehető nyugalommal válaszolt: — Az- ajtót magam is meg fogom találni, hanem előbb egy rövid történetkét mondok el a méltóságos urnák. Hallgasson meg kérem. Körülbelül tiz hó előtt egy súlyos beteghez hivtak a fővárosban, aki az én utczámban lakott. Az utolsó perczekben érkeztem hozzája s mert pap nem volt jelen s mert a beteg maga is érezte, hogy orvosra már nincsen szüksége, arra használt fel, hogy meggyónjon nekem. A gróf hevesen vágott közbe. Mit érdekel az ön unalmas története engemet! . . . Azt hiszem, mi befejeztük az ügyünket. Elbúcsúzhatunk egymástól. — Azonnal, méltóságos uram. De a történet egy kissé mégis érdekelni fogja önt. Mert az a haldokló a Szihalomy Lothár gróf öreg komornyikja volt, aki nagyon szerette az urát, de még jobban annak ócscsét, akit gyermekkorában térdein ringatott, járni tanított; jobban szerette a becsületénél. Tudta, hogy az ura kitagadja öcscsét s hogy segítsen rajta, mikor az öreg gróf súlyosan megbetegedett, sürgönyzött neki, hogy jöjjön azonnal haza. És az öcscs hazajött. Mikor a haldokló szobájába belépett, csak az öreg szolga volt az ágy mellett. Mikor Lothár gróf megpillantotta öt, eltorzult az arcza s bár megkékült ajkai szóílani nem bírtak, a