Esztergom és Vidéke, 1888
1888-12-23 / 103.szám
szellem milliomosai szánakozva megvetik a szellem koldusait. Ott a test minden kívánsága, minden vágya megvalósul, itt a szellem minden édes óhaja megtestesül. Melyik felekezet használ többet a hazának ? Az-e, mely ragyogó kastélyban született, fényes palotákban dőzsöl, tündöklő élvezetekben dől ki s drága márvány alá temetkezik ; vagy az, a melyik nyomorban jön napvilágra, hónapos szobában lakik, küzd, vesződik, [ nélkülöz, dolgozik s oda veszti legszentebb érzelmeit és gondolatait a szereplő hülyeség táplálkozására, azután pedig elpusztul valamelyik kórházban, fehér apáczák puha karjai között s elássák tudományosan feldarabolt részletekben ? Bethlehem felmagasztalása óta a szellem ereje hatalmasabb az anyagénál. Jézus a szegénység, de a ragyogó szellem ruháját választotta. Istállóban született s nem márványpalotában; nem gyűjtött anyagi, hanem évezredekre szóló szellemi vagyont s meghalt a — keresztfán. Vigasztalódjanak az anyag koldusai. Még rongyaik is többet érnok, mint az anyag milliomosainak drága selymei, ha hülye lélek feszíti ki ostoba gőgjét a pompa alatt. Gr ASTON. OLVASÓ-ASZTAL. (E rovatban ismertetett művek lapunk kiadóhivatalában rendelhetők meg.) — Budapesti Hírlap. A «Budapesti Hirlap»-nak a hazai müveit olvasóközönség vetette meg alapját. A lap eleitől fogva megértette a magyar közönség szellemét ! minden pártérdek mellőzésével küzdött nemzetünk- és fajunkért, ez egyetlen jelszóval: magyarság ! A hazai sajtóban máig a legfényesebb eredményt a «Budapesti Hírlap* érte el; legnépszerűbb, legelterjedettebb lapja az országnak. Minden fontosabb bel- vagy külföldi esemény felöl rendes levelezőn kivül saját külön tudositó értesít közvetlenül ; a távirati szolgálat immár oly tökéletesen van berendezve, hogy elmondhatjuk : nem történik a világon semmi dolog a nélkül, hogy a «Budapesti Hirlap* arról rögtön ne adjon hű és kimerítő tudósítást. A «Budapesti Hirlap» politikai czikkeit Kaas Ivor báró, Rákosi Jenő, Grünvald Béla, Balogh Pál irják más kiváló hazai publicistákkal híven a lap független, magyar, pártérdekeket nem ismerő szelleméhez. Politikai hirei széleskörű Összeköttetések alapján a legmegbízhatóbb forrásokból származnak. Az országgyűlési tudósításokat a gyorsírói jegyzetek alapján szerkesztik. Magyarország politikai és közélete felől távirati értesülésekkel látnak el rendes levelezők, minőkkel minden városban, sőt nagyobb községben is bir a lap: a «Budapesti Hírlap* távirati tudósításai manap már teljesen egy fokon állanak a a világsajtó legjobban szervezett hírszolgálatával. Európa összes metropolisaiban Londontól Konstantinápolyig saját tudósítók vannak. A külföldi rendes tudósítókon kivül minden fontosabb esemény felől a szerkesztőség külön kiküldetésü tagjai adnak gyors és bő értesítést. A «Budapesti Hirlap* e czélokra havonkint oly összeget fordít, mint a mennyi ezelőtt 10 évvel még egy-egy hírlap egész költségvetése volt; de sikerült is elérnie, hogy ma a legjobban, leggyorsabban értesülő orgánuma a sajténak. A «Budapesti Hirlap» tárczarovata a lapnak egyik erőssége s mindig gondot fordít rá, hogy megmaradjon előkelő színvonalán. A napirovatokat kitűnő zsurnaliszták szerkesztik s a helyi értesülés ismert legügyesebb tudósítókra van bizva. — Rendőrségi és törvényszéki rovatai külön-külön szerkesztői a főváros sötét eseményeit is mindig oly hangon tárgyalják, hogy a «Budapesti Hírlap* helyet foglalhat minden család asztalán. A közgazdasági rovatban a magyar gazda, birtokos, iparos, kereskedő megtalálja mindazt, a mi tájékozására szükséges. A regénycsarnokban csak kiváló irók legújabb műveit közöljük. De ezúttal még egy kedves meglepetéssel is szolgálunk olvasóinknak. 1889 január első napján Jókai Mórtól kezdünk egy uj regényt, melyet koszorús írónk kizárólag a «Budapesti Hírlap* számára irt. Jókai Mór uj regényének a czime : «Aki a szivét a homlokán hordja*, s mint a költő maga mondja, «egy modern ezeregy éji mese». A regény egyike Jókai ama geniális, ragyogó alkotásainak, melyek már oly régóta az ő bűvös körébe vonták az olvasó közönséget, s Jókait oly népszerűvé, bálványozottá tették, a minő soha még niagjrár író nem volt. A regény eleje Magyarországon, a vége Mekkában játszik. Hőse egy nő. Jókai Mór uj regényének közlését 1889. január 1-én kezdjük meg. Az előfizetés föltételei : Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, negyedévre 3 frt 50 kr, egy hóra 1 frt 20 kr. Az előfizetések vidékről legczélszerűbben postautalványnyal eszköi zölhetők következő czim alatt: A «Budaj pesti Hírlap* kiadó-hivatalának, IV. kerület, kalap-utcza 16. szám. Hí 11 EK. — Boldog karácsonyi ünnepeket olvasóinknak és munkatársainknak ! — Tizenegyedik évfolyamunkra ez uton is felkérjük olvasóink szives pártfogását. Heten kint kétszer megjelenő lapunk előfizetési ára nem változik, hanem megmarad a régi. Az előfizetések a vidékről legczélszerűbben postai utalványon eszközölhetők. Mutatványszámokat bárkinek szívesen küld a kiadóhivatal. "üzérkedést, de azért még most is elég szilárd az irány és némely értékpapír nagyobb áremelkedést is mutat az előző héthez képest. Járadékok a Rotschild csoport vásárlásai és a pénzpiaca javulása következtében igen szilárdak és jelentékenyen emelkedtek. A többi befektetési értékek szintén nagyon szilárdak. Bankrészvények közül különösen az üzérkedési czéloknak szolgáló két hitelrészvény emelkedett jelentékenyen,de az utóbbi napokban ismét csökkenlek az árak. Közlekedési vállalatok részvényei csekély forgalom mellett meglehetősen változatlanok maradtak; csakis az osztrákmagyar államvasutak részvényei emelkedtek a Hirsch báróval történt megállapodás következtében. Iparvállalati értékek a csekély forgalom daczára szilárdabb, csakis néhány malom-részvény csökkent valamivel. Sorsjegyek emelkedtek, különösen a vöröskereszt-sorsjegyek javultak élénk forgalommal. Valuták és érczváltók valamivel gyengébbek. Esztergomi levél. (Milliomosok és koldusok) Azt mondja Széchenyi István, hogy »menné* magasabb a születés, mennél nagyobb a vagyon, annál jobb s hivebb szolgálatot vár a haza.» Csakugyan — vár. Vár pedig a legnagyobb magyar óta s gyakran hiába vár ; mert nem jár ugy mint a várt leány, a ki várat nyer. A nemzeti közéletet nem a nemzet milliomosai szolgálják meg szivük vére szerint, hanem a nemzet koldusai. Ezek az anyag koldusai s a szellem igazi arisztokratái, a kik a társadalomban olyan furcsa helyet foglalnak el s kiknek kabátját nem diszili egyéb kitüntetés, mint a munka verítékének nyoma. Ez a legtiszteletreméltóbb rend. Az anyag koldusai s a szellem milliomosai az anyag milliomosai s a szellem koldusaival örökös harczban állanak. Olyan óriásiak az ellenfelek, hogy leheletlen a békés megoldás. Egy felül önzetlen munka, a sziv és agy drága kincseinek tékozlása; másfelől ostoba veszteglés, de az élet gondtalanságainak teljes kiaknázása. Az anyag milliomosai fon héj ázó gőggel kinevetik az anyag koldusait s a Kendy még jobban megszorította az asszony karját s parancsoló hangon kérdé: — Hová tette, vezessen óda rögtön! Az asszony engedelmeskedett, megfordult arra a merről jött. Kendy nem eresztette el, nyomban követte. Alig mentek husz lépést, az asszony megállt. — Itt van, monda, mit akarnak vele, már úgyis meghalt . . . jobb is igy, minek is élne ily szerencsétlen teremtés . . . Kendyné kihúzta karját férje karjából s hó által megvilágított dombocskához futott, a mely alól egy tarka rongydarab látszott ki. Lázasan kaparni kezdte a havat s pár perez múlva egy rongyos szoknyába burkolt csecsemőt vett ki onnan, s a mint megtapogatta, a kicsiny testet, örömmel kiáltott fel: — Még él, még egész meleg! Aztán letisztogatta a vánkusról a havat, megtörülgette zsebkendőjével a gyermek arezocskáját, bundájával betakargatta, szivéhez szorította hogy felmelegedjen. S oh, az a sziv mint kezdett dobogni az eddig még soha sem érzett boldogságtól... A gyermek anyja némán nézta e jeleneiét. Végre megszólalt: — Hát nem halt meg? Milyen kár! — Maga egy gonosz teremtés, feleié neki Kendyné, mért akarta megölni gyermekét ? — Miért? Mert terhemre van. Mert nem tudok tő Le dolgozni, mert nincs miből eltartanom. Az Isten is kegyetlen, hogy szegény embereknek gyermeket ad, a kiknek «sa.k átok a gyermek . , , — Hát nincs férje, a ki keresne gyermekére ? — Nincs, meghalt. Mért nem hagyták meghalni e gyermeket, monda mérgesen, mit avatkoznak a más dolgába ? Ha fel nevelném is, mi lenne belőle ? Olyan nyomorult lenne, mint az anyja . . . Csak legalább fiu volna ... de leány, mi lesz az ilyen n3 r omorult anya leányából? . . . Mondom már, hogy adja ide, hagy végezzek vele, kiáltá indulatosan, legalább ha nem lesz, kereshetek annyit, hogy éhen ne vesszek . . . Kendyné még jobban szivére szoritá a szegény kis gyermeket s férjét pár lépésre félre híva, remegve kérdé: — Nem vehetnök-e mi magunkhoz e kis lelket? — Ha te akarod, én nem bánom. — De fogod-e ugy szeretni, mint ha a mienk volna? Mert lásd én már ugy szeretem. E pár perez óta, mióta szivemen melegszik^ olyan boldogságot érzek, a minőt még eddig soha nem éreztem ... S ha te nem szeretnéd, ez nagyon fájna nekem. — ígérem, hogy iparkodni fogok elfeledni, hogy nem a mienk s boldog leszek, ha téged boldognak láthatlak. — Köszönöm, ez is elég egyelőre. De most menjünk vissza s mondjuk meg az asszonynak, hogy gyermeke egy jobb édes anyát talált nálánál . . > De az asszony, mig ők beszélgettek, észrevétlenül tova osont. Nem volt látható sehol. — Most már mit tegyünk, kérdé Kendy nejétől. — Haza megyünk, feleié Kendjné örömmel, hogy kicsinyünkkel mielőbb melegbe jussunk. — De mégis, azt sem tudjuk hogy hívják, mikor és hol született? — Minek mind ezt tudni. Nem tudod, hogy minő nap van ma ? Nohát az angyalka küldte nekem ... ő az én «angyalfiam» ... Ez éjjelen kezdődik az ő élete ... a mit eddig élt az nem számit . . . hisz csak ma kapott ő édes anyát S Kendyné boldogan sietett férje oldalán, kisdedét oly forrón szorítva szivéhez, mint ha keblén a föld legdrágább kincsét vinné... BÁRTFAY RÓZA. A NÜKRÜL S A NŐKNEK. Szerelem szüli a féltést: gyermek túléli az anyját; az anya nem lát, gyermeke ezerszemű. * A nő csak akkor bocsát meg, ha hibás. * Csak uj divat van. Nevetséges divat nincs. * Az első divat a fügefalevél volt; de kiment a divatból, mert nagyon olcsó volt. * A bigámia: házasság két kötetben. * Harmincz esztendőn tul minden esztendőnek csak hat hónapja van. * Mivel bántjuk meg jobban a nőt? azzal-e, ha azt mondjuk neki, hogy nem láttunk még szebbet, vagy ha azt, hogy nem láttunk még rútabbat? ( — Mutatvány számul küldi meg a kiadóhivatal mai számunkat több helyre s kéri vállalatunk szives támogatását és pártfogását. — JÖVŐ számunk a karácsonyi ünnepek miatt nem csütörtökön, hanem vasárnap fog megjelenni. A csütörtöki szám helyett ma külön, tartalmas melléklettel kárpótoljuk olvasóinkat. — Karácsonyi mellékletünk tartalma : Karácsonyi ének Horváth Kálmántól, A munka apotheosisa. Kőrösy Lászlótól, Satyrák a diaetákról, Az agglegény, karácsonyi freskó K. Alfonstól, Babám babája Halász Jenőtől, Karácsonyi dalok Lévay Sándortól, Vad rózsák Prométheusztól, Emlékezés testvéremre L i th v a y Viktóriától, Az árva fiu karácsony estéje, fővárosi rajz Ozoray Árpádtól és Karácsonyfára való (eszmék a családi boldogságról.) — A segédlelkészek számára ötezer forintot osztatott ki a herczegprimás rendes évi segélyül ; egy-egy káplánra ötven forintnyi segély esik. — A fökáptalan előléptetett notabili fásait, valamint az uj kanonokokat holnap fogják ünnepiesen beigtatni. — Angyalfía. Ő Eminencziája a drinápolyi irgalmas nővéreknek karácsonyfára Kzáz forintot küldött. — A primási múzeum egy fölötte nagybecsű művel, Cranach Lukács régi német mester egy eredeti festményével gyarapodott. A ritka és értékes mú fára festett Madonnát ábrázol s 1526ból való. 0 Eminencziája a herczegprimás Regensburgból vásárolta meg folyton gyarapodó képtára számára. — Karácsonyfa. A kisdedóvó egyesület tegnap délután tartotta meg közgyűléssel egybekapcsolt karácsonyfa-ünnt-pét; ma délután pedig a kerektemplomi s a vízivárosi apácza-intézetekben ülik meg a karácsonyfa örömeit. — A főszékesegyház a nagyszabásu restauráló munkálatok következtében az idei szent karácsonyi ünnepek alatt zárva marad. A nagyszerű díszítési munkálatok talán még húsvétra sem készülhetnek el tökéletesen. — A Tarkaság negyedszázados fenállását egyrészről igen szépen üli meg azáltal, hogy 26-án este hét szegény városi tanulót ruház fel, másrészről, hogy Szilveszter napján hatalmas ovácziókat rendez a tíz óv óta elől ülő főfő asztal társnak.! — Dalegyesületünk nyitja meg az idei hosszú farsangot január első hetében. A próbák már igen szorgalmasan folynak. A dalegyesület vegyes kara, férfikara s magánénekesnői lelkesen készülnek a változatos programmra. Az estély kétségtelenül kitűnő nyitánya lesz az idei farsangoló saisonnak. — Halálozás. Tóth Mihálynó szüL Grábriel Etel a halotti szentségek felvétele után élete 24-ik évében meghalt. — A tornaegyesület minden előkészületet megtett a jégpálya megnyitásához. Kint van már a nevezetes bódé, a jégmesterek minden szükséges szerszámról gondoskodtak, most már uincs is egyébre szükség, mint egy kis — erős jégre. — Paraszt-dráma. Neszmólyen megrázó paraszt szerelmi tragédia játszódott le. Lévay P.parasztlegény ugyanis szerelmes volt a szép Hollósi Eszterbe, a ki szintén vonzódott a legényhez, de szülei ellenezték a házasságot. Egy napon a leány a Dunához ment vizet meríteni. Alig ment pár lépést, midőn előtte termett Lévay ós megragadván a kezét, maga után vonszolta. Eszter sikoltozásaira többen összefutottak és rákiáltottak a legényre, hogy bocsássa el a leányt. «Eleresztem, eleresztem*, hörgó ez és abban a pillanatban pisztoly lyal rálőtt a leányr a, a ki halva rogyott össze. Majd maga ellen ír ány
