Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 59. szám

előfizetési pénzek kezelését és az elő­fizetés utján megrendelt példányok szétküldését a Franklin-Társulat vál­lalta el. Az előfizetési pénzek tehát a «Sog its ég» számára a Franklin-Társulat kiadó-hivatalába (Budapest, egyetem- utcza 4. szám) küldendők. A megren­delések utánvéttel is eszközölhetek. A t. megrendelők kéretnek, hogy a megrendelésben világosan tüntessék ki, melyik kiadást (az 1, 3, 10, 100 Most) »és hány példányban rendelik meg. A sok gondot és munkát igénylő díszes emlékalbum július hó folyamán hagyja el a sajtót, s legkésőbb augusz­tus első napjaiban fog a megrendelők­nek szó! küldetni. A «Segítség» gyűjtő-iveinek és elő­fizetési összegeinek beküldését a Frank- 1 in-Társu 1 at kiadó-lii ratalához augusztus hó iö-ikéig kérjük. A «Segítség» emlékalbum szerkesz­tésére és művészi kiállítására két bi­zottság alakult: irodalmi és művészeti. A «Segítség» irodalmi bizottságában Jókai Mór főszerkesztőn és társszer­kesztőjén Nagy Miklóson kívül dr. Beöthy Zsolt, Rákosi Jenő, Szama Ta­más, Tors Kálmán, Vadnay Károly és, mint jegyző dr. Szádeczky Lajos mű­ködnek közre. A «Segítség» művészi bizottságának tagjai, a művészeti rész szerkesztőjén Roskovics Ignáezon kívül, még két művészünk : Vágó Pál és Zala György. A «Segítség» ügyében értekezhetni naponkint déli 12 és 1 óra közt a «Segítség» irodájában : Egyetem-tér 6. szám. * * * A «Segítség» emlékalbum által ki­tűzött, ezél előmozdítására ez irodalmi vállalattal kapcsolatban sorsjáték és népünnepély rendeztetik, a melyeknek jövedelme a tűzkárosultak és az árvíz által sújtott szegényebb lakosság kö- BOSKOi IQS IGNÁCZ, NAGó MIKLÓS, zött arányosan fog megosztatni, — a «Segítség» emlékalbum jövedelme azon­ban kizárólag azon czélra fog fordit- tatni, melyre c vállalat alapittatott, a három magyar város újra építésének előmozdítására. E jótékony vállalatok ügyében az említetteken kívül még több bizottság is alakul, melyekben közéletünk szá­mos kitűnősége vesz részt, jelesen : a «Segítség» ügyében a terjesztést vezető bizottság alakult, melynek tag­jaiul eddig felkérettek : báró Atzél Béla, gróf Bánffy Béla, Beniczky Fo­ronez, Berzeviezy Albert, Csávolszky Lajos, Darányi Ignácz, gróf Dessewffy Aurél, Gerlóczy Károly, Ivánka Imre, Jókai Mór, gróf Károlyi Gyula, gróf Károlyi István, Lévai Henrik, báró Lipthav Béla, Nagy Miklós, Boskovics Ignácz, gróf Teleki József, Tisza Ist­ván, gróf Tisza Lajos, Urváry Lajos, Vágó Pál, Visi Imre, Wekerle Sándor, Zala György, Zichy Antal. E bizottság még több taggal fog kiegészíttetni. Az augusztus 20-án rendezendő nagy népünnepély intézésére külön bizottsá­gok alakulnak gróf Károlyi István, báró Atzél Béla, gróf Teleki József és Gerlóczy Károly polgármester elnök­lete alatt. A «Segítség» emlékalbum számára, irodalmi dolgozatokat és emléksorokat küldöttek be eddig : Rudolf trónörökös főherczeg 0 Fen­sége, József főherczeg 0 Fensége, Ko- burg Fülöp kir. herczeg 0 Fensége után az egész mostani irodalom kép­viselői. Az emlékalbum számára Stephanie trónörökös főherczegné 0 Fensége, Ivlotild főherczegnő és két leánya Má­ria Dorothea és Margit főherczegnők s Koburg Luiza kir. herczegnő Ő Fen­ségeik s az egész ma.gyar művészvilág küldőitek rajzokat. Az irodalmi és művészi közreműkö­dők száma, midőn e sorokat Írjuk, még folyvást szaporodik, de már az eddigi fényes névsor kezeskedik arról, hogy a «Segitség»-hez belső becsre és művészi kiállításra hasonló emlékalbum a. ma­gyar irodalomban eddig még nem je­lent meg, s azoknak, kik megrendelé­sükkel a jótékony czélt előmozdítják, egyúttal szép és maradandó emlékül fog szolgálni. Bácsné Maar Júlia, Aszalai Rózában erőteljes drámai hévvel alakított s több jelenésével elragadta a közönséget, mely a. társulat kiüinő drámai primadonná­jának eddigi összes alkotásait nagy el­ismeréssel tüntette ki. Angyal IIus Aszalai Emíliában ara­tott szép sikert diskret játékával s mint mindig — gyönyörű megjelené­sével. Beezkóyné Teréz Aszalai Sárikában mutatta be először figyelemreméltó fi­nom komikai tehetségét, melylyel a kis fruskát átalános derültség mellett jel­lemezte. Fehérváry Ottó, mint Emília férje a a legkedélyesebben zsörtölődő férjet ép annyi szereteíreméltóságga 1 adta, mint a házas életében fölmerült ellenkezé­sekre az egész világtól őszinte tanács­keresőt. Andrássy Mihály Szántai Leóban, Róza férjében emelkedett ki. Az élénken csörgedező vígjáték Bács Károly ügyes rendezésében mindvégig összevágóan perdült le. * * * Nem mulaszthatjuk el már ebben a rovatban is kijelenteni, hogy jövő szem­lénk tárgya Kissné Hegyesi Mari lesz. A legszebb théma, melyet valaha szín­házi kritikus rámába foglalhat. Épen azért felhívjuk olvasóinkat, hogy He­gyesi Mari asszonyt necsak kritikáink­ból tanulják meg tapsolni. JÓKAI MÓR, szerkesztő. SZÍNHÁZI szemle. (10. Aszalai uram leányai.) A L’Arronge féle német vígjáték Uj- liázy Ede fordításában csütörtökön kö­zépszerű házat csinált ; pedig olyan összevágóan ment, mint a karikacsapás s olyan jól mulatott a közönség, mint ritkán. Aszalait Bács Károly mutatta be jó­ízűen s folytonos derültség közölt. A hálás színpadi alakot Bács humorrral s eredeti jellemzéssel még mulatságo­sabbá tudta tenni. A függöny mögül. (A szép Hegyesi Mari.) Mesésen szép, csodaszép asszony ! Gyönyörű alak ! De hideg- mint a jég ; nem tud játékába egy mákszomnyi ro­konszenves melegséget önteni, nem tud még értelmesen hangsúlyozni sem ; ennyi hiba mellett még Ízléstelenül is öltözködik, mozdulatai bátortalanok, taglejtése szögletes. Sohasem lesz még csak középszerű színésznő sem . . . * * Egy igen erős szavú debreczeni kri­tikus irta ezt a kemény bírálatot hat esztendő előtt. A kik már akkor is {csodálták a ritka szépségű nőt és saj­nálták a kezdetlegességgel megküzdeni nem biró fiatal színésznőt, azok annak a kemény kritikának igazat adtak. Mert la szép Hegyesi Mari sokat kapott ugyan a természettől, de művészetét vasszor­galmának, lázas igyekezetének s csodá­latos erejű akaratának köszönheti. Alig dementált még valaha csúnyább kriti­kát valaki szebben, mint ez a mi bájos művésznőnk. * * * Ki hiszi el mai napság, hogy ez a ritka tehetségű s mesebeli szépségű asszony, kinek ajakéról olyan igézete- sen ömlik a magyar szó, a ki az in­dulatok és szenvedélyek kitöréseit olyan hatalmasan fejezi ki, a ki a szerelem és szenvedés nyelvén olyan elragadóan tud beszélni, [tizenöt esztendő előtt még nem tudott magyarul ? Ki hiszi el ezt mai napság? * * * A saját erejéből ragyogó csillag most már a nemzeti színházé. Sokat kellett addig küzdenie, mig odáig jutott. De küzdelmei csak növel'ék szépségét, ere­jét, tehetségét s megerősítették szivét. A szív a művészek agyveleje, a szív a szenvedélyek és indulatok forrása, a szív a tehetségek és hatások lakása. A szép Hegyesi Marit pedig nemcsak szépséggel, de meleg érzésű szívvel is megáldotta az Isten, mikor jókedvében teremte;t remekét a magyar szinművé- szetnek szá ;ta. * Kissné Hegyesi Mari asszony kikép­zéséhez az esztergomi előkelő közön­ségnek is vau köze. A szép asszonyt Krecsányi hozta hozzánk egy kitűnő társasággal s nemsokára meghódította a mi közönségünket is. Jutalomjátéka virághullás s frenetikus ováczió volt. A szép művésznő nem bírt szóhoz jutni s mire a viharos lelkesedés le­csillapodott, akkor már nem a közön­ség miatt tudott szóhoz jutni. Talán tudta, hogy nincs elragadóbb látvány a világon egy mosolyogva síró asszony­nál, mert a közönség aztán perezekig tapsolta a legszebb szemekből kihullott gyémántokat. * * * Hét esztendő előtt Debreczenbon szerepelt a szép művésznő. Odahaza volt ő ott teljesen. Ünnepelték, sze­rették, csodálták. És ő mindig meg­őrizte nemes szerénységét s művészi természetét. Ekkor nagyon megbetege­dett. Két hónapig vergődött élet és halál között. Egy este az egész várost megrendítette az a kir, hogy a szép művésznő meghalt. A debreczeni lapok kiadták róla a nekrológot. Az egyik gyászdal igy kezdődött: Hajnal van, szép piros ha:nal, Halott van, szép fehér halott . . . kéregétől, zaklatásaitól pedig már évtize­dek óta meg van meg van kímélve a pol­gárság, — mer’ hát: rendnek muszájj lönnyi ! A boulevard végén vagyunk. Itt halad cl az esztergomi ördögárok, mely a Rozália kápolnától jön s tart a kis Dunáig. Jó karban áll ez is. Medre s ol­dalai köfalazottak, az egész folytonosan nemcsak tisztittatik és fertöztelenittetik, hanem gondoskodva van, hogy emberemlé­kezet óta gyakorlatban levő hagyományos illatárral töltessék be mellette a levegő. Menjünk visszafelé ! — AI in t látjuk a régiek helyén nagy buzgó- sággal történik, mert a háztulajdonosok intentiója, hogy Esztergomnak legalább e főutezája szépség tekintetében bármely nagy város utczáival versenyre kelhessen. Térjünk a városház-utezán be a Széchcnyi- térre ! Esztergom legtágasabb tere, szélein fa­sorral, a tér közepén emelkedik a szépségre páratlan szt. Háromságszobor. Öntött mű, — s a mellékszobrok összhangzatos csopor- tozata csak emeli a főszobor szépségét. Ezt az összes városrészek kath. hívői emel­tették, — s méltán megérdemli amaz elis­merést, melylyel az idegenek e szobor szép­ségének adóznak. A Széchenyitéren lefelé menve szebbnél szebb paloták között hal­iadunk s leérünk a szt. Lőrincz-utczába. »Szintén szép fasorral ellátott utcza. Végén találjuk a gyönyörű redoute-ot melyet több dúsgazdag esztergomi polgár emelte­tett. Rompás épület szin—házzal, tánoz- termekkel s kávéházzal. Az épület méltán ehet Esztergom kir. város büszkesége! A redoute mellett kellemes illat tölti meg már messziről szaglási készülékünket. — odább haladva egy regényes helyre érünk. Egy bővizű patak folydogál gyepes par­tok között, s ömlik csakhamar a közeli kisdunába. Rajta keresztül egy, a velenczei dogek uralmára emlékeztető hírneves vas- hid, az esztergomi sóhajok hídja vezet a túlsó városrészbe, melynek elöljárósága most fejt ki mintegy 1000 lóerönyi buz­galmat az anyavárosnak e városrészhez való kapcsoltatása iránt. A hévvizen van még egy igen csinos fővárosi mintára kézzült építmény, ez a kolera — és szagmentes vágóhíd. Eklatáns példája a t. városatyák gondolkodásmódjá­nak, midőn ennek is nemeskeblüleg való megtörése által azt akarják bebizonyítani ország-világ előtt, hogy daczára ez épít­mény unicum, város közepén való létezé­sének, — a kolera mégis évtizedek óta távoltartatik, mert hát — nem úgy van az épitvel! A hévviz mentén felfelé haladva nagy­szerű fürdő épületekhez érünk; — kelle­mes fürdője nemcsak az esztergomiaknak, hanem a nagyszámú idegeneknek is, kik t. i. évenként százával zarándokolnak csa­ládjaikkal együtt a fent elősoroltak által is oly kellemes tartózkodásává vált regé­nyes városba. * * :(c Csak ennyi, (lehetne még ennyi is, mert hol vannak még a. sok szép kirándulási s ! üdülő helyek a szigeteken, ligetekben stb?!) í a kir. városról ! 1 De miként méltassam a szomszéd váro­sokat, különösen Szenttamást és Szent- györgymezőt, mely utóbbiak a kir. várost modern intézkedésekben már századokkal megelőzte ? ! — Oh ! mindezek méltatására toliam képtelen ! Elég csak még annyit megjegyeznem, hogy igen dicséretreméltó a fentnevezett városrészek ama törekvése, mélynél fogva immár tűzzel-vassal dolgoznak azon, hogy velük a kir. város, ez anyavárosrész, kebe­lükbe felvétessék, hogy rigy ez is lépést tarthasson a leány városrészek modern előre haladásában. Csak előre! FIÚS. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. A szépség hatalma nagy s az Isten, mi­kor az első nőt teremtő, tudta, hogy azt elég erővel ruházta fel a kevély férfiúval szemközt. * Ne hasonlítsátok azt, a mi szép már­ványhoz, rózsához, liliomhoz ; a kö hideg, rózsa, liliom hervadó ; nem szép az, a mi csak a szemnek szép ! valami mélyebb rej­telem van a szépség fogalmában, a mit az emberek éreznek, de nem értenek. Jókai. * Hölgy, ki nem szeret Bennünket, vagy ki fényért, csillogásért Elád szerelmet és becsületet Nem érdemes, hogy megtiszteljük öt Fájdalmainkkal. Vörösmarty. De Kissné Hegyesi Mari nemsokára felgyógyult. Azt tartják, hogy a. ki a nekrológját még életében elolvassa, annak nagyon hosszú élete lesz. A szép asszonynyal is megtörtént ez az érdekes eset. Már most bizonyos lehet benne, liogy nagyon hosszú élete lesz — ha nem esik bele a halhatat- . lanságba. * *. * Hegyesi Mari Krecsányi iskolájából került ki. A kik a kitűnő direktor i»- kólájából valók, azok sohase fognak megfeledkezni az eszményi lelkesedés« mesterről, a ki a magyar vidéki színé­szetnek egyik elsőrangú apostola most is. A nemzeti színház deszkáin koro­názta meg Hegyési Mari eddigi tanul­mányait. A fővárosi kritika kezdetben j bizonyos merevséggel fogadta. Mert ha i valahol, éppen a budapesti napilapok­nál vannak bizonyos jelszavak. Igaz,, hogy a szép művésznő útjába kerül tűi egyéb hatalmas művésznőknek, a kik: jelszavakkal dolgoznak, de azért néhány: föllépés után meghódította a nemzeti; színház közönségét és kritikusait is. Sőt; szép votélytársnőit is. * * * Tegnap este mutatkozott be először az idén Esztergomban. A ragyogó csil­lagot megbámulta közönségünk s elra-i

Next

/
Oldalképek
Tartalom