Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 12. szám
KODALIWI LEVÉL. („JrodiJom.“) Ez a. cziine egy új kritikai, irodalmi, művészeti és társadalmi közlönynek, mely Tolnai Lajos szerkesz ésében njév- tol jelenik meg. Régóta érzi a magyar közönség, mely látta egykor a Vörösmarty »Athenneom«-ál, az Erdélyi János »Kritikai Közlöny«-ét, hogy nincs ma egye len szemlénk, mely szakavatott részletezett, klikk- és pár.szempont októl ment objektiv kritikát gyakoroljon, fönt mint •'lant egyaránt. Ezelőtt pár évvel a Petőfi-Lirsaság nyolcz-'.íz tagja, kik egyszersmind részint az akadémiának, részint a Kisfaludy-! ársaságnak is tagjai, bizalmas értekezletre gyűltek össze, hogy az irodalom e súlyos állapotát megvi ássák. Egyhangúlag kimond a az érte kezdet, hogy mindenek fölöt egy függő len irányú kri.ikai közlönyre van szükség, s hogy e közlönyt oly alapokra kell fektetni, mely alapok mellett a lap fennállása biztosítva legyen. Rendkívüli erőfeszítések után íme sikerült egy oly közlönyt teremteni, mely úgy anyagilag, mint szellemileg, irodalmunk és közéle ünk legkiválóbb férílaira támaszkodik. Közlönye akar ez lenni minden szabad és független gondolkozáséi esz hetikusnak, tudósnak; közlönye különösen Magyarország feltörekvő ifjúságának, ama bátor és nemes elemnek, mely lelkesedésével, férfias moráljával egyedül képes megfordítani a felkapott, elaljasodott szenzál- irányt. Közlönye akar lenni e lap a hazai és külföldi irodalom legkiválóbb mozgalmainak, a művészetek, irodalom és társasélet képének. Az »I rod a lom « 18 8 7. j an uá r 1 -j éve 1 indult és hetenként kétszer jelen meg, minden csiuör ökön és vasárnap, a legdíszesebb kiállításban a »Pallas« könyvnyomda részvénytársaságnál. Közöl esz he ikai tanulmányokat, könyvismertetéseket, még pedig nemcsak a szépirodalom és művészet terén, hanem a tudományos irodalom minden ágából. Közöl elbeszéléseket, rajzokat, kisebb regényeket, költeményeket de csak eredetiben. Figyelemmel kíséri, sőt erről állandó rovatot fog vezetni, színházaink működését; akadémiától, Kisfaludy és Pe ‘ őfi-1 ársasá g ró 1, művészeti intézetein Ívről időről időre tüzetes tudósítást hoz Program injába vette, hogy a körülményekhez képest arczképmellékletet is ad a politikai élet, irodalom, művészet és a tudomány legújabb kimagasló jelenségeiről. Oda törekszik, hogy oly lapja legyen a magyar olvasó közönségnek, mely ugyanakkor, midőn a .jelzet1: kóroka orvosolni akarja, egyszersmind az irodalom egészségesebb világához is mindent elkészítsen. Örömmel ajánljuk műveltebb olvasóink szives figyelmébe az érdekes vállalaté’, mely kiváló közleményeivel nemcsak az Ízlést nemesíti, de közönséget teremt a magosabb színvonalon álló irodalomnak. A nagybecsű vállalat ára negyedévre 2 frt 50 kr s meg- rend elhető ki adói) i v atal mik ban. A NŐKRŐL S A NŐKNEK. Kikerülni a posványt nem nehéz ; de kivánszo rogni belőle már nagy dolog. * Önzés nélkül nincs siker. Mert az önzés a becsvágy lelke, a becsvágy a munkásság rugója, a munkásság pedig minden siker alapja. * Hiú az, a ki szereti hallani mikor dicsérik. Méa hiúbb, a ki maga magát dicséri De a leghiúbb, a ki önnönmagát ócsárolja. * Joliban- megbánjuk, ha egy alkalmat föl nem használtunk, mintha százat rosszul használtunk volna föl. * Csak az szeretetreméltó, a ki mindig az. * Ha igaz volna, hogy akarni annyi, mint bírni, akko” keresni arnyi volna, mint találni. * Életkedvünk csak azon alapul, hogy nem ismerjük jövő sorsunkat. * Az igazságos meggyőződése, a bölcs tapasztalatai az ifjú illúziói s a bolond vágyai szerint Ítél. Városi közgyűlés. (Január 31-én és febr. 1-én.) I. Körülbelül egy hét óta a kaszinó, kávéházak és magánkörökben megbeszélés tárgyát képező polgármesteri fizetés .javi;ás 62 szavazattal megoldás, nyert. A nagy közönség részéről nyilatkozó azon közóhajnak, hogy dr. Helcz Antal polgármester fizetése mogjavittassék, a képviselő testület eleget tett. És bizonyára nem lesz egy ember is, aki »Balde Jakab a nagy német latin költő.* Győr 1859. R e V i c z k y M i há 1 y hittudor, plebá nos Nyergesúj falun. Született 1790. fölszel) elletett 1813. meghalt 1852. Irodalmi működése: Több nyelvészeti czikk. 1835-ben a.rnbs nyelven írt költeménynyel üdvözlő Doroghon az átutazó A elunod török követet. E költemény a Tudományos Gyüj.emény- ben megjelent. S z k a 1 k a Kandid szent Benedek rendű áldozár és gymnasiumi tanár Esztergomban 1823—1835. Született 1793. okt. 28. Párkányban. Ál- dozárrá szenteltetett 1823. szept. 19. meghalt 1875. Irodalmi műve: »Az esztergomi ki r. városi templomban 1835. év husvét napján mondott beszéde«. Beimel J. betűivel. »Iskolai ifjúsághoz classificatio olvasása alkalmával tar.ott beszéd.« Esztergom 1833. Irt még számos alkalmi költeményt. E g y h á z p a k a i A n d r á s s y József Esztergom megye követe. Irodalmi műve : »A m. kir. udvari can cell áriához titoknokká való kinevez íetésekor 1836. pünkösd hava 31- én a megye közgyűlésén tar,ott beszéde. Megjelent Beimel J. belliivel. Becker Ne p. János 1837— 1849-ig esztergomi kanonok. 1837-ben BudánTsz. Is.ván napján mondott beszéde megjelent nyomtatásban. K o p á esi József esztergomi érsek, szül. 1775. máj. 30. Pappá szenteltetett 1798. Veszprémben. Különböző egyházi hivatalokban töltött működése után 1822ben fehérvári, J 825-ben veszprémi püspökké lön. 1838-ban az esztergomi érseki székre emeltetett ; meghalt 1847. szept. 18. 1801-ben mint veszprémi seminariumi tanár Fleury apátnak »Az izraeliták és keresztények szokásairól és erényeiről« írt művét magyarra fordító’ta. 1809-ben Ambrus főherczeg Magyar- ország prímásának gyászülinepélyén Pozsonyban feltűnést keltett gyászbeszéde felsőbb kivána ra nyomtatásban is megjelent. Hasonló ékesszólással lépett föl 1812-ben szent István király, 1813-ban Győrben Vili püspök dicsőítésére. Min: püspök és érsek jeles munkák kiadására nagy összegeket költött. így Kéza Simon, Szent István király és a Chro- nicon Budense czimű munkák az ő bőkezűsége által lettek kiadva. PERGER LAJOS. hanem azt a sok ékszert, mely rádásul vele Veszett. A társaság még mindig feszült figyelemmel hallgatta a jövevény regényét. — Gombház. Pe azért nem esem kétségbe s megbosznlom az asszonyt, mert nem kutatok utána. Ha valamikor haza talal vetődni, akkor felfogadom irgalomból cselédnek. Ez lesz az én bőszéin. A milyen nyugodtan veszem az egész történetet, olyan nyugodtan kötöttem ma három nagyobb üzletet, a miből anyagilag megint rehabilitálva vagyok. Nem az első esetem ez már nekem. Kaczagva koczintott az ámulókkal. — Mert az én feleségeim csak utitárs- nöim. Egyáltalán nem veszem az életet egyébnek egy kis utazásnál, a miből a szép asszony könnyen csinálhat egy kis kéjutazást. Nem találtam érdemesnek a megnősülést arra a rövid időre, míg orvosaim nézete szerint egy szép napon megüt a guta. Veszedelmesen neki indultam a hízásnak. De hát igyunk uraim és nevessünk egy nagyot. Karcsi nagy érdeklődéssel nézte a ná- bobot, a kinek meg se kottyan az ilyen drága kaland. — Hanem már most micsoda baj hozta magukat ide Újpestre? Mert hogy valami bajos dolgokban törik a fejüket, azt leolvasom az arczukról. Kara bácsi fohászkodva felelte. — Nem tudunk mi ilyen jó kedvvel túlesni a mi bajunkon. A mi terveink eddig mind rosszul sültek el. — Es azért mégis itt vannak ? — Hát hol lennénk! — Ne értsenek kérem félre. Én is tudok ám képletes nyelven beszélni. Ez a szó például gabonakereskedő mást is jelenthet ám Újpesten. Nem értették meg. — Nekem is vannak terveim. Csináljunk szövetséget és közös terveket. — Hogy érti uram ? — Hát csak úgy, hogy tartsunk össze. Jól van legyen úgy, Bcveszszük a kompániánkba! — kiáltott fel Pócsy Gábor uram. — Majd ha egészen magunkra leszünk, akkor beavatjuk titkainkba — félete Fe- rencz ténsúr. — Újpesten találkoznak az okos emberek ! — kaczagta vidáman a jövevény, a ki megint képletes nyelven beszélt. Zsiga odasűgta Karcsinak: — Ez az ember nagyon gyanúsnak tűnik fel előttem. Ez a betörők nyelvén kezd beszélni velünk. — Megesküdném rá, hogy nem is gabonakereskedő. A jövevény tiz forintot vetett a czigány- nak s néhány pillanatra a szomszéd szobába sietett, a hol súgott valamit a vendéglősnek. Majd megint visszaszerződött az asztalhoz. Egy kis pezsgőt akartam rendelni, de nincs. Hanem ha terveink sikerülnek, lakkor majd odaát Pesten kárpótolni fogjuk magunkat. Igyunk azt, a mi van. Hol termett ez a kitűnő bor? — Istenhegyi termés. Istenhegyi? Milyen pompás képletes beszéd! — és olyan ördögi kac/.agassal kezdett kaczagni a különös jövevény, hogy az egész társaság ajkára fagyott a mosoly. # — Éljen a szövetség! — kiáltotta azután és sorba kocczintott a borozókkal. Karcsi már megelégelte a jövevény modorát es szeretett volna valamikép egy kicsit összetűzni vele, hogy elrobbantsa a társaságból. — Hát mire szövetkezünk? — kérdezte élesen — csak nem az ékszerek meg az ezrek visszatérítésére ? — De bizony arra édes öcsém, — kaczagta az idegen — hanem beszéljünk erről majd csak magunk között. — Nekünk nincsenek titkaink.-— Mától kezdve. — Nekünk egyátalán nincsenek titkaink mások számára — vetette oda Karcsi kra- keller hangon. — Ezt szeretem én. Titkaink közösek. A szövetség nem fog elárulni egyet sem. Éljen a szövetség ! Kara bácsi csak nézte egy ideig a czi- helődést, azután úgy elhagyta az asztalt, mintha visszatérne. De nem tért vissza. A jövevény constatálta először, hogy Kara ur eltűnt. — Hová mehetett a szövetség feje. — Neki külön járata van — felelte Kolumbus Zsiga. — Külön járata ? Hát a közös bizalom ? Uraim, mi nem vagyunk elegendő őszinteséggel egymáshoz ! — Senkinek semmi köze a mi őszinteségünkhöz — vetette oda Karcsi kihívó hangon. — No csak félre ne értsük egymást ezt a határozHIöt — mely tisztán és kizárólag a közérdek szempontjából Ítélendő meg, — fellebbezés uíján meg- váltóztatni avagy megsemmisíteni óhajtaná. Azok, kik henne éltek a in ült el nökösködésben s ezt a representálást összehasonlítják a jelenlegivel, csukott szemmel is óriási különbséget fognak alálni. Büszke önérzettel emlékezünk vissza a jubiláns ünnepek azon napjára, amelyen e város po'gármestere az ész és szív hangján szólva Magyar- ország jeles főpapja elő t Esztergom város közönségének becsületet szerzett. Ember kell nekünk a gátra, aki tekiiiiélvével és tehetségével a napirendre jövő fontos kérdések megoldását a közérdeknek megfelelőleg végre is tudjá haj ani. Hanem amidőn ezt megköveteljük, viszont az a kötelezettség hárul a közönségre, hogy a megélhetési gondoktól megszabadítsuk éppen a közügy érdekében. A fizetés javítással nem a polgármos: er, hanem bizonyára a közügy fog nyerni. A polgármesteri fizetés javitása kérdésének napi rendre tűzése következtében az elnöki széket Keményfy Janos tanácsnok foglalta el, aki meg- nyi ván d. e. 9 órakor a közgyűlést, a tárgysorozat első két tárgyra, mely szerűi Horn Mór- Szenttamási Béla ügyvéd, a takarékpénztárát ped'g Reusz József titkár fogja mint megbízott képviselni, tudomásul vétetett. Brenner József és iársainak indítványa a po'gármesteri fizetés felemelése tárgyában Földváré István al- ügyész indítványára a 800 frt pótlék megszavazására vonatkozó határozat névszerinti szavazással döntetett el, s kimondatott, hogy csakis birtokon kívül fel lebbezlie i ő. (Yége köv.) EGYESÜLETI ÉLET. (A bátorkeszi polgári olvasó-kör ) Esz ergommegye ez elsőrendű Olvasókörének alapszabályait 1878. jun. 8-án crősi ették meg, de a régi jegyzőkönyvek tanúsága szerint az olvasókör már ugyanazon év febr. 9-én meg- ar ot a alakuló közgyűlését; eszerint az olvasókör élete az 1878. év első napjától számi ható s így a lefolyt 1886. év fennállásának 9. éve ; a jovalahogy édes öcsém. Vagyok olyan legény mint akárkicsoda közületek. De megragadom az alkalmat, hogy a szövetség fejének egészségére poharat emeljek. Ö most a szövetség érdekében néz körül. Isten éltesse Kara bácsit, neked pedig szervusz öcsém. Karcsi nem bírta tovább az ellenállást; megitta az idegennel a barátság poharát s két hatalmas csókban pecsételte meg az uj fordulatot. — .Okosabb lesz . összetartani! Hanem már most csak mégis szeretném tudni, hogy merre jár az öreg? — kérdezte még egyszer a sajátszerű ember, a ki mindenkit le bírt fegyverezni. Ferencz ténsúr arra a hat idegenre mutatott, a ki épen most ért a vendéglőbe s a szomszéd asztalhoz telepe lett. — Hát titok? — kérdezte halkan a kiváncsi jövevény. — Persze hogy az. Ha sikerül, majd megtudja, Hanem azért senkise tudta, hogy hová lett az öreg. Abban tisztában volt az öt mámoros ember, hogy Kara bácsi a, nyomokat egymaga kutatja, de azt senki- sem sejtette, hogy merre. Még Kolumbus Zsiga sem, a ki már nyugtalankodni kezdett, hogy egyedül engedte útra kelni a járatlan öreg urat. Három óra múlt el egymás után. Kara bácsi még mindig nem tért vissza, A borozó társaság kedve egészen lelohadt, vontatva ment a. beszéd, kimaradtak az élozelödések s a. telt poharak sem akartak megüresedni. Egyszerre csak megszólal Zsiga:
