Esztergom és Vidéke, 1887

1887 / 86. szám

lefogja a halálra ítéltet. Hanem azért minden Laczi-konyhának meg vannak a maga vendégei, sőt rendes alakjai is. (Néhány ilyen kitűnő vásári alak tanulniá nyozásáé rt rá fa.11yalodrain maga m is a poszáta czigánypecsenyére, melyet egv füstös kezű asszony deponált előt­tem a gyaliilatlan asztalra s nagy grá- cziával jó ápétiüst. kívánt hozzá. Nincs többet kolera, a ki ezt az eledelt be­veszi.) A Laczi-konyha után azok a vászon- humbugok következnek, melyeket pano­rámáknak hív a vásári szótár. Egymás mellé vannak kifeszítve ezek a hatal­mas látványosságok. Az elsőbe azért megy az ember, mert egy kegyetlen verkli operaáriái mellett lehet nyerni egy pár harisnyakötőt, vagy fésűt s ráadásul el lehet gyönyörködni Kóburg Ferdinánd bevonulásán. A másikba azért megyen az ember, mert ott két éktelen báb táneza mellett egy pár harisnyát, vagy másfél pakli gyufát osztogatnak s azonfelül megengedik, hogy belétekinthessünk Európába. A harmadikba azért megyünk, mert min­denki oda iparkodik. Egy több mázsás hölgy ragadja el ott a vásári publi­kumot. Olyan vastag karjai vannak, mint egy tengeri hajó árbocza és olyan izomereje, mint akárhány asszony nyel-« vének. A szörnyű termetű hölgy a meg­lehetős claire-obscure bódéban, vásári primadonna toilet teben, lerchenfeldi dialectusban iép elénk. Bocsánatot aka­runk kérni tőle, hogy nem gyöngéd­ségét jöttünk megbámulni, de az izmos delnő el kezdte rút mutatványait óriási vasgolyókkal. (Mégis csak szebb, mikor az asszonyka minket kér meg, hogy a mogyorót feltörjük neki és bizony ked­vesebb, mikor a keblén virágokat hord, sem mint férfiakat.) A publicum áinul- bámul s a rettenetes dáma többszörö­sen megsarczolja ezt az ámulást. Végre sikerül kiszabadulnunk s a legelső nőt, a kit észreveszünk, valóságos Aphrodi­tének találjuk az után a szörnyű óriásnő után, a ki épen azért olyan vissza- taszitó, mert a Góliáthokkal kon- kurrál. Mindjárt odakünn egy rendkívül szellemes alföldi játék folyik. Kipecz- kelt bicsakokra dobálnak karikákat a vásár fáradatlan nyereségvadászai. Belül a legezifrább bicsak mellett egy nyu­godt debreczeni pógár hajtogatja a bu- tojkát, mig a felesége nagy örömmel vesztegeti a karikákat. Egyszerre csak éktelen villanyos csengés hallatszik. Egy jámbor vásári zsidó kiabálja a kiváncsi fehér cselé­deknek, hogy oda menjen, a ki igazán szép akar maradni. Majd megvillanyoz- zák. És akad akárhány falusi atyafi, a ki elszánt vértanúi ábrázattal veszi ke­zébe a fene drótot s didereg akkorákat, mintha a hideg lelné. Hátha jó talál lenni az az orvosság a kólika ellen ! Ekkor megzendülnek a panorámák összes zenekarai. Uj előadás kezdődik egyszerre. Az egyik óriás kintorna ék­telen szenvedéllyel recsegi a Hunyadi indulót, mig az impreszáriók rekedt reklámokkal igyekeznek túlliczitálni a szomszédot, a hol csak csak azért is a Rigoletto nyakát tekerik ki és csen- getyúszóval, szuroklámpákkal és gyil­kosságoknál előforduló orditozásokkal csőditik be a publikumot. A több má­zsás hölgynek tizenkét elkeseredett fa­lusi trombitás csinál hűhót s a ször­nyű zenekar hat tagja az osztrák nép- hymnust s a másik hat tagja a Körösi lányt fújja egy tengeri viharra ele­gendő orkáni erővel. A ki meg nem akar süketülni, az elmenekül s a ki már elszédült, az beszédeiig valame­lyik bódéba. Nagy nehezen sikerült kimenekül­nöm a pokoli káoszból. A Laczi-kony­hák koválygó füstjében kornyikáló nc- gv ed fél szál czigányok népdalai valósá­gos élvezetet Ígértek szerencsétlen fü­leimnek. Itt, a vásár főboulevardján lehetett látni egész EsztergomoE Fiatal apák lovacskával és fe I eségecs kéj ö k ke I a hónuk alatt, leánytársaságok, hangosan nevetve a vásárfiának, amott egy ke­délyes urat egy óriási csu.órával, mely a csalódásig hasonlított az ő termeté­hez, itt néhány tréfás fiatal ember, a mint síró babát, nevető gólyát és tiisz- szentő ördögöt vásárol mosolygó angyal­káknak, távolabb egy csomó katona­tisztet vidáman élezőIődve. De a kaleidoszkóp kifogyhatatlan. Nemsokára megjelennek a vásár futó bolondjai, a kik éktelen kiabálással kínálnak mindenféle szalon gyufát és nem szalon madzagot, 'tovább egy erő­teljes részeg koldus szidja a kipusztult világot s még messzebb egy melanko­likusan nótázó házaspár énekli Sobri Jóska hőstetteit ingyen s árulja hozzá a tizenhárom szép képet öt krajezárért. Itt találtam magam az irodalom oázi­sában. A vándordalnokok épen Spanga megható históriájára gyújtottak, midőn a ponyvafüzetek között megtaláltam Toldy Miklós vitézi életét és szomorú halálát tizenkét énekben, tizenhárom szép képpel. Rögtön megvásároltam magamnak vásárfiának s tovább bo­lyongjam a tarka-barka sokadalomban. A felső Laczi-konyhák füstjéből egy nemzőii korteszászló lengett a szélben még mindig rendűiéi lenül éltetve Re­viczky Károlyt. Végre megelégeltem a nagy disz­harmóniát, az éktelen sürgés-forgást, a leghatározottabb oldalbaüteseket s a legnyíltabb karambolokat. Visszafelé konczentrálódtam. A vásár irodalmi oázisán a rekedt házaspár gépies szórakozottsággal kez­dett valami uj nótába. Az asszony Ar- gyirius királyfit énekelte s a férfiú Sólymosi Eszter véres históriáját egy­szerre. Mind a kettő akkurátusán rá­ment arra a nótára, hogy : Sárga a liba begye satöbbi. Odahaza azután olyan fáradtan, mintha legalább is három hétig nép- fölkelősködiem volna, neki estem a Toldy Miklós vitézi életének és szo­morú halálának s őszinte hazafiui rész­véttel sajnálkoztam szegény jó Toldy Miklós fölött, a ki Arany rámájából a párkányi ponyvára került. GASTON. HÍREK. — A herczegprimás november vége felé fogja a nagy magyar zarándoklatot Rómába vezetni. 0 Eminencziája kegye­letének legszebb példáját adja, midőn hajlott kora mellett tél elején ilyen útra vállalkozik. A magyar zarándok­latban rendkívül sokan fognak részt venni, köztük a prímás székvárosából is tömegesen. — Jubileumi kiállítás. XIII. Leo ő szentsége jubileumára a magyarországi emlék-tárgyak f. hó 28-tól 31-ig Buda­pesten nyilvános kiállításban lesznek közszemlére kitéve. A herczegprimás remek ajándéka is ki lesz állítva az érdekes jubileumi kiállításon. — Magyarok a pápánál. A pápa jubileuma ügyében a központi végre­hajtóbizottság Zichy Nándor gr. elnök­lete alatt értekezletet tartott, melyen a Rómába november 20-ára tervezett zarándoklat egyes részleteit beszélték meg. Zichy Nándor gróf az értekezlet elején bejelentette, hogy a napokban járt a herczegprimásnál a zarándokút tárgyában, ki megígérte, hogy ő maga fogja bemutatni a pápának a magyar zarándoklókat és kihallgatást fog ki­eszközölni számukra. A hódolati fel­iratot egy nagyobb közgyűlésen föl fog­ják olvasni a prímásnak. A bizottság a közgyűlés napjául november 20-iká: jelölte ki, felolvasási helyül pedig az uj városháza dísztermét. A központi végrehajtóbizot ság a jubileumi zarán­doklatban való részvételre fölszólítja, a katolikus magyarságot, annál is inkább, minthogy abban az utazás olcsóságánál fogva kevésbé vagyonosak is részi ve­hetnek. Felolvasták a központi női bizottság levelét is, melyben köszöne­tét mond a. végrehajtóbizottságnak a zarándokutra való meghívásért s Ígéri, hogy örömmel csatlakozik a zarándok­lókhoz. — Gyászünnep. Nagyszombatról a prímás pártfogása alatt fonálló tanitó- képző-intézet nem régiben elhunyt te­vékeny igazgatója 'gyászünnepe ügyében kaptuk a következő jelentést: Zelliger József jó barátunk síremlékének lelep­lezését határoztuk el f. hó 27-iki d. u. 3 órára azon kedvező alkalomnál fogva, hogy a nagyszombati vieariatus területén lakó r. k. tanítók egyesülete évi nagygyűlését e napon tartandja. Midőn tehát azon reményünknek adunk kifejezést, hogy azon egyesületnek —• melyet a boldog emlékű Zelliger J. alapított, szervezett és tapintattal ve­zetett — tagjai, tiszteletük- s kegye­letüket lerovandók a lehető legnagyobb számmal fognak a rendezendő gyász- ünnepélyre megjelenni, másrészről fel­hívjuk a t. Nagyszombat városi közön­séget, hogy volt polgártársuk iránt, ki mint képezdei igazgatótanár a város jó hírnevét emelte, tüntessék ki szerete­teket s jelenjenek meg szintén nagy számban a gyászünnepélyen. Az ünne­pély programmját ma még meg nem állapíthattuk, kivéve azon pontját, mely szerint a gyászbeszédet Dr. Komlóssy Ferencz, országgyűlési képviselő, a «Népnevelő» szerkesztője fogja tartani. A részletes programúi az ünnepély előtti napon a fővárosi napilapokban lesz közölve és az ünnepély napján Nagyszombat városában fog kiosztatni. Ez alkalommal egyúttal felkérjük t. barátainkat, kik a bo’dognlt síremlé­kére gyűjtenek, hogy a gyüjtőiveket e hó 25-éig a Népnevelő szerkesztőségé­hez beküldeni szíveskedjenek, mely nappal a gyűjtést bezárják. Fölkérjük ismételten a tanügy barátait, miszerint ezen utolsó alkalmat, melyet a boldo­gult emlékének a nyilvánosság előtt szentelünk, használják fel arra, hogy az ünnepély a boklogultnak érdemei­hez egyúttal méltó legyen. — Áz ezredes lemondása. Igen megbízható forrásból arról értesítenek, hogy Waldkirch ezredes ur, az eszter­gomi gyalogezred parancsnoka, beadta kérvényét nyugalmaztatása végett. A hírt azonban egyelőre csak föntartással közöljük. — Felhívás a Szt.-Istváu-társűlat tagjaihoz. A Szént-István-társulat kül­döttsége, mely 0 szentségének jubi­leuma alkalmából a társulat fiúi hódo­latát s üdvkivánatait tolmácsolja s sze- retotadományait nyújtja át, a f. hó 13-án tartott választmányi gyűlés ha­tározata szerint csatlakozik a nov. 21-én Rómába, induló országos zarándoklathoz, mely 0 Eminencziája Magyarország herczeg-primása vezetése alatt tiszteleg 0 Szentségénél. A pápai jubileum köz­ponti végrehajtó bizottságának szives intézkedéséből társulatunk .küldöttsége is részesül az utazás azon kedvezmé­nyeiben, melyeket e bizottságnak f. é. szept. 3-án közzétett programmja felso­rol. Tisztelettel felhívjuk tehát társu­latunk tagjait, vegyenek minél számo­sabban részt társulati küldöttségünk­ben s szíveskedjenek o czélból a tár­sulati titkári hivatalban (lövész-uteza 13. sz.) jelentkezni. Az országos za­rándoklat fényének emelésére szolgálna, ha küldöttségünk t. ez. tagjai f. é. nov. 20-án a Budapest uj városházá­nak (lisztermébon d. e. 11 órakor tar­tandó jubileumi nagygyűlésen is részt veimén ek. A Sz ént-Isiván-Társiilat al­el nők sége. — A párkányi vásár. Hídig, de verőfényes, fisz a őszi napok kedveztek az idei párkányi vásárnak, mely az öregek szerint már nem is hasonlít a harmincz-negyven esztendő előtti vásá­rokhoz. Az országos vásárok elburján­zott halmaza s a közlekedő eszközök változása persze el változtatta az összes vásárokat. Mindamellett messze me­gyékből idosereglettck az eladók s a vevők. A humbug valamivel nagyobb volt, mint az előző években. Koldus rendkívül nagy számban gyülekezett össze. Kisebb tolvajokon kívül a csend- őrség egy ismert lókötőt tartóztatott le, a ki már nem egy lovat kötött le a más fékéről. Vasárnap délután az egész esztergomi közönség átözönlött Párkányba, a hol rengeteg sok rosjsz gesztenye fogyott el ezen alkalommal. Ugyanekkor hire járta, hogy Vancsó Gyula primási gazdasági tisztviselő kis fia eltűnt a vásárban. Jobb fantáziával bíró vásárlátogatók különféle rémes históriákról kezdtek már beszélni. Re­géltek kificzamilott nyakú, lábú és kezű koldusgyerekekről, mig végre előkerült az el vészé rt fin s a róla szárnyaló ka­csákkal ekkor már el lehetett volna látni az összes Laczi-konyhákat, a hol egyébként közegészségi szempontokból senki se tudakozódott a kisütött ser­tések múltjáról vagy életrajzi adatai­ról. A vásárra Hazafi Verái János nemzeti bajnokköltő és országos nép­nevelő is meg akart jelenni, de Hont- megyében vasúti szerencsétlenség érte, a mennyiben egy goromba szolgabiró letartóztatta.- Társas-vacsora. A lövész-egye­sület tagjai vasárnap, (ok t. 30-án) maguk között a lövész-egyesület he­lyiségeiben társas-vacsorát rendeznek, melyre az összes tagokat megiuvitálja az elnökség. — Csebull utóda. A budapesti kőszén- és tégla-részvénytársaság Do- roglira Rádilc Károlyt nevezte ki in- spectornak, a ki ugyan nem magyar szü­letésű, de magyar érzelmű, humánus ember. Az uj inspector már el is fog­lalta a gyűlöletes emlékű Csebull hi­vatalát, — Az izsai választás. Az izsai tanitóválasztás kettős okból érdekel minket is. Először mert a herczegpri­más is érdeklődött iránta, másodszor meg mert az egyik jelölt esztergomi illetőségű. A választás lefolyásáról egyébként igen keserű hangon irt tu­dósítást kaptunk, mely az iskolaszéki elnököt, az esperest részrehajlással vá­dolja. Palásthy István tanító négy hó­napig mint segéd s hatig mint helyet­tes kántor működött Izsán. A tizenkét iskolaszéki tag közül Palásthyra hét s Paulovitsra öt esett. Ekkor a válasz­tás elnöke Palásthy jelöltségét érvény­telennek deklarálta s Paulovits Józse­fet megválasztott izsai kántortanitónak jelentette ki. A komáromi lapokban a következő sorokat olvassuk az érdekes izsai esetről : Izsán a róni. katli. kán tor-tan itó választása f. hó 18-án megtörtént. E választás megejtése már hónapok óta húzódott, s a megyében is szokatlan nagy port vert fel s ma­gában Izsa községében is a lakosok között kellemetlen izgalmat okozott. A nép a volt segédtanító Palásthy Istvánhoz ragaszkodott. Bámulatos volt e ragaszkodás! E fiatal ember számára nem egyszer pénzt gyűjtöttek, s ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom