Esztergom és Vidéke, 1887
1887 / 86. szám
olyan óriási könyves városban, mint az egyházi metropolisban, nagy gázdagu- ]ásnak nézne elébe. Egy kis alapgya- rapitással hozzáférhotővó lehetne tenni a legmodernebb művek megszerzését, is. Szóval gyümölcsöző, nyilvános, kis kincsesházzá lehetne azt változtatni s főleg az iparos és földműves osztályt érdeklő irányban fejleszteni. Néhány év mnlva Esztergom városa szépen virágzó iskolái mellett a könyvtár megnyitásával egy nj iskola nyílnék meg a felnőttek számára, különösen a földműves és iparos osztály számára Esztergomban. Hogy micsoda nagy szellemi előnyökkel járna egy ilyen nyilvános könyvtár díjtalan élvezete, azt külön kimutatni fölösleges munka lenne. Mikor a statistikai hivatal az összes magyarországi nyilvános- és magán- könyvtárakról szóló becses kimutatását kiadta, az esztergomi városi könyvtár miként használatáról nem volt adata. Azt a kérdést veti föl az említett könyv, hogy milyen irányban gyümölcsözik a könyvtár ? Hát mi úgy tudjuk, hogy eddig teljesen el volt zárva a nagy közönségtől s még nem is foglalkozott senki hivatalosan azzal a szép gondolattal, hogy miként lehetne ebből az elzárt kis titkos könyvtárból idővel az esztergomi kevésbé műveltebb osztályok számára nyilvános könyvtárat fejleszteni. Valóban itt lenne az ideje, ha a város közgyűlése, melynek nemes érzékét a kulturális ügyek iránt elvitatni nem lehet, az Esztergom város tulajdonát képező könyvtárat nyilvános jellegűvé változtatná s azt kellően kiegészülve és kibővítve a város iparos és földműves osztályának mielőbb megnyitná ! Fogyasztási adónk fölemelése. Esztergom’ okt. 26. Az összeépített négy várts mint fogyasztási terület bor, lins, czukor és sörfogyaszlási adója az 1888-ik évre feltétlenül, az 1889 és 1890-ik évekre nézve pedig feltételesen 35 ezer fo- riUiban vettetett ki. Ez a két évre vonatkozó feltételes hirdetés annyit jelent, mint a hogy ezt az eddigi tapasztalai ok nagyon is bőven beigazolták, hogy el lehelünk készülve, miszerint az utóbbi két évre ismét felveszik. Olykor egy-egy előadás alatt, a közönséggel mitsein törődve beszélgetünk egymással, a leányka nekem tetszik, de szerelmes nem vagyok belé ; ö azonban szeret, ennek már több félremagyarázhat- lan jelét adá s ettől nagyon tartok, mert elég hogy én szenvedek szerelmem miatt, nem akarom hogy más is szenvedjen. 1 Nincs más mód, mint a színházból végkép i elmoradnom. — De b'zonyos vagy-e benne, hogy a leány szerelmes? Azt hiszem: tapasztalhatod már, bogy a valódi szerelem ritka madár. — Hagyd el kérlek, egyszer éltem ábrándokban és eleget szenvedtem miatta, miért venném hát ismét magamra, önként! A leányka szerelmében pedig nem tévedek. A tegnapi előadásra kissé elkéstem, ők már ott ültek és Emma, — mert így hívták a! leánykát, — ezért szemrehányást tett, azt I monda; talán boldogtalannak érzem magam, mivel egész estén mellette kell ülnöm. Akaratom ellen is mentegetőztem, később bocsánatot kértem, ö kezet nyújtott, s kezemet megszorító, szemei köny- nyeztok. Megszántam a leánykát, s meleg kézszoritással feleltem. — Boldog-e ön mellettem ? — kérdező. — Mit felelhettem, szokásom akaratom] ellenére azt mondám: igefi. Hazudtam — és most szólj, hogy nem szerelmes-e? szólj, hogy mint becsületes embernek, szabad-e többé a színház-; ba mennem? — Mielőtt kérdésedre felelnék, nekem is kérdeznem kell tőled valamit. — Kérdezz, barátom. jobb emeltetik, mint a hogy felemeltetett a folyó évre szerződésileg meg- állapitott 32,500 frtról 35 ezer Útra. És az még a különösebb, hogy a kincstár képviselői önmaguk elismerték, miszerint a hús, czukor és sörfogyasztási adóösszeg fel nem emelhető, hanem a borfogyasztás után találják indokoltnak a felemelést s a tárgyalás során nem kevesebb, mint 3529 frt felemelést követeltek. Nem taglaljuk az okát, hogy a fogyasztási adó felemelését mi okozta, hiszen az köztudomású dolog. Hanem két kérdés áll előttünk, melyet a képviselőtestületnek kell legközelebb eldönteni. Az egyik az, vájjon a bor, hús, czukor és sör fogyasztási adónak évi 35 ezer forint bérösszeg melletti megváltása elfogadtassék-e, és másodszor mily intézkedésük teendők arra nézve, hogy ezen magas megváltási ősz- szeg beszedése biztosit!assék ? Tudjuk azt jól, hogy a négy város, nem nyerészkedési vágyból váltja meg a fogyasztási adót és nem is volt baszna belőle, hanem teszi csupán azon indokból, hogy a bortermelőket azoktól a zaklatásoktól, — a melyek a múltban oly sok keserűséget okoz ak — megmentse. De ezen a polgárok egy része iránti tekintetnek csak addig szabad nézetünk szerint helyt adni, a meddig ebből a polgárok összessége által fizetett s fen tartott közpénztárra veszteség nem háramlik. És annál komolyabban meggondolandó a bérletnek jelen alakjában fentartása, mert mint különös jelenségkép felemlítettük, csakis a bor- fogyasztási adóösszeg emeltetett. Előttünk fekszik a szomorú jövő, a phylloxerának romboló működése, alig egy-két év múlva ujjain kon fogjuk megöl vashatni azokat, kiknek az öreg hegyeken fekvő szeleik termést adnak, és ekkor bizonyára a borfogyasztás is tetemesen fog redukálódni. Mindezen szomorú jövő daczára azonban azon nézetnek adunk kifejezést, hogy a négy városnak a 35 ezer forint megváltási összeghez hozzá kell járulnia azért, mert a fogyasztási adókeze- lésnek szigorúbb és mégis igazságos Végrehajtásával a felemelt bérösszeg még biztosit ható s a bortermelők az egyes bérlők zaklatásaitól megmentbe tők. Mint halljuk, a fogyasztási adó kezelésére és felügyeletére hivatott igaz— Milyen a leány, művelt szellemes-e, nem tartozik-e azon mindennapi hölgyek közé, kiknek minden czéljuk csak a szív kalandja és semmi más; erre felelj! — Oh barátom, ez a leányka nagyon egyszerű teremtés, csinosnak lehet mondani, társalgási modora után művelt s ha kaczér lenne, azt félév óta észre kellett volna vennem., — Miklós barátom — viszonzám — neked ezentúl is színházba kell járnod, ez a leányka meggyógyít és te még boldog lehetsz. — Ugyan mit beszélsz ? Ez a lányka nőmmé soha sem lehet. Hiszen mindössze is : zsidólány . . . — Nem azt mondom, hogy nőd lesz, de azt, hogy meggyógyít, legyen szerelmes, te ne légy, lassan-lassan szoktasd ahoz, hogy legjobb barátja tudsz és akarsz lenni, légy vidám és szeretetreméltó. Egyforma modorodat a lányka meg fogja szokni, a szerelemről lemond, barátnőd, orvosod lesz, mert társaságában enyhítő szórakozást találsz. Ez az én tanácsom. Miklós nem felelt. Ajánlatomról látszott gondolkozni ; ebéd végével már mosolygott, mert nevetni nem tudott. Mi igen jól mulattunk. Ebéd után Miklós búcsúzni kezdett. — Sok dolgom van, mennem kell. Ez volt távozásának felvilágosítása. Mindnyájan hitték, hogy dolgai vannak, én pedig örültem, mert tudtam, hogy dolga van — a színházban. (Folyt, küv.) gató-választmány, már tanácskozásokat is tartott arra nézve, hogy a felemelt fogyasztási adóösszeg beszedése mily eszközökkel volna biztosítható. Nézetünk szerint a fogyasztó magánosokkal kiegyezés utján nagyobb ősz szeget a jelenleginél aligha leltet elérni, mert a múlt években történt emelés elérte azt a magasságot, a melyen túl menni aligha lehet. Nem is itt fogja feltalálni az igazgató-választmány a többletet, hanem fel kell találnia a korcsmárosok bordájában. Ebhez pedig semmi sem kell egyéb, mint az ügykezelési szabályzat 7. §. c) pontjának következő formulázása «A melléjük rendelt ügyérek eljárása felett olykép őrködni, miszerint köteles a pénztáros és könyvvezető felváltva lietenkint legalább egyszer egyik vagy a másik koresmáros pinczéjében a tormennyiséget meglepően megvizsgálni s ekként meggyőződést szerezni arról, vájjon az, az ügyérek által felvett s bejelentett bormennyiségnok meglelel-e.» Es ha ezen eljárás a pénztáros és könyvvezető részéről tényleg foganatba vétetik, és ha az igazgató-választmány egyik-másik tagja egy évben egyszer- kétszer ugyanezt megcselekszi, nem kell akkor sem jobban díjazott fő- ! ügyér, sem pedig — mint hallottuk — olyan forma intézkedés, hogy az ügyér állása hajszálon függő kardhoz legyen hasonló, mert ezzel éppen azt fogják elemi, hogy mindegyik saját zsebére dolgozik, jól tudván azt, hogy állása mától holnapig tarthat. Főbíró ur . . . Hét éve lesz, hogy segéddé neveztek, Hogy ily szerencsét mért reám az ég, Hét évig liordni ily súlyos keresztet, I Bizony-bizony pogánynak is elég; Reggeltől estig másolni, s ha szükség Javítani, hol mások vétenek — Főbíró ur ! az ég nevére kérem, Nevezzen ki jegyzővé engemet! Csak egy jegyzővé! Nincsen többre vágyam, S nem is születtem másnak, erezem ; Bölcsöm nem ringott fényes palotában, S kisé magasan hordom a fejem . . . Kezet csókolni, igaz nem tanultam, Az én falumba ilyet nem lehet — Főbíró urj az ég nevére kérem, Nevezzen ki jegyzővé engemet! Nincs pártfogóm ! hiszen csak lelnék Csak olyat is, mint ujjam, ur vagyok ; Nem jegyző, nem, alispán is lehetnék, S. kezet fognának velem a nagyok; 8 nem hordanám, mint hordom annyi éve Tározómba rejtve őszit, télimet — Főbíró ur! az ég nevére kérem, Nevezzen ki jegyzővé engemet! Ha jegyző leszek, dolgozom serényen, Mottolaként jár kezem a lapon, S mit le nem írtak eddig hárman, négyen, A tenger aktát magam lekapom ; S ha ez kevés, az akta más felére írok önről dicsérő verseket — Főbíró ur ! az ég nevére kérem, Nevezzen ki jegyzővé engemet! Négyszáz forint! — felével is beérem, Hiszen lesz földem, és úgy is akad Egy-két garas, s én összerakom szépen, Magam csépelem el a kazlakat; Es egy szobából oly lakást csinálok, Milyet nem laknak grófok, herczegek — Főbíró ur ! az ég nevére kérem, Nevezzen ki jegyzővé engemet! Milyen öröm lesz, hogyha nyomtatásban Olvassák otthon majd a nevemet, Hogy gratulál a sok rokon, a hány van, Es jó anyám is, ki rég beteg; Hát még Duduska! Oh, e gondolatra Szivem szorul és keblem felremeg — Főbíró ur ! az ég nevére kérem, Nevezzen ki jegyzővé engemet! Milyen szép lesz, ha egygyé leszünk ketten, Hisz olyan régen, régen várjuk ezt ; Hét éve lesz, hogy jegyesemmé tettem, Es a mama már zúgolódni kezd . . . Ha még soká jő a kinevezésem Máshoz adják e kedves gyermeket — Főbíró ur! az ég nevére kérem, Nevezzen ki jegyzővé engemet! Hálás leszek, oh én tudom azt régen, " Hogy nálunk ingyen semmi sem mehet, Ha jól emlékszem, épen a múlt héten Ünneplém meg a születésemet, S az én Dunduskám, mint azt hét év óta Teszi, szép papucscsal meglepett, S én önnek adom e drága jószágot, Ha jegyzővé nevez ki engemet! LÉVAI SÁNDOR. A párkányi vásár. Megint kihalt egy csodálatos emberfaj. Nem a mohikánokról van a szó, hanem a mokáiiv esztergomi révészekről, a kik gorombaság dolgában a legdurvább yankeeval is kiállották a versenyt. Ez a rettentő változatos káromkodásé és saját külön nyelven goromba skodó faj is kipusztult s helyét parasztruhába öltözött hivatalnokok foglalták el, a kik rendkívül nyájasan kinálgatják a «ezédulát.» Az első kellemes benyomásokkal áttartok Párkányba, a hová különben magával sodor az aradat. Gyönyörű, verőfényes őszi nap van s a hires párkányi sár legföljebb a panorámákban lesz látható tiz krajezárért, mint szörnyű staifage a muszka czár légbe- röpitóséhez. Odaát a «ezédulát» hasonló udvariassági! emberek szedik el. De mindjárt a párkányi hídfőnél már ingyen lehetett látni egy érdekes urat, a ki egész áldott nap egy helyben gyönyörködött a ezédulák óriási forgalmán. Fázott és mosolygott egyszerre, mint az igazi önfeláldozás, melyet mai nap- ság már nem lehet pénzen látni. Ez a nevezetes ember, a kiről aznap minden esztergomi szemlélő néhány megjegyzést koczkáztatott, a hidbérlő-tár- si.ság directora volt, a ki teljes életnagyságban mutatta be az önzetlenség és buzgalom jól talált arczképét. Éktelen zsivaj, szörnyű szag és hatalmas tömeg van odaát. A sérimorikáló sokadalmas közönséget első sorban is rekedt, de azért elég csúnya gesztenyés asszonyok iid- vözlik, erősen kinálgatva a piszkos vánkusokba takart sárgafekete «igazi, lángon sült, ropogós, forró geszkenyét.» Gusztus ós gyomor kell ehez a vásári csemegéhez ; de hát országos vásáron, nem szabad finnyásnak lenni. Huszonnégy csúnya asszony csöndes átka kisér, ha a huszonötödiktől megvettél egy staniczli eldobnivaló, ötven- szersült gesztenyét ; hanem azért néhány ezer karambol után szerencsésen megérkezel a Laczi,konyhák utczájába. Itt van ám még csak azután a hadd el hadd. Végei háj asodásbau kimúlt sertések hullái itt kerülnek részletekben elégetés alá. A Laczi-konyha falai rongyos zsákvászouból vannak építve. A teteje is rongy. Elül nincsen oldala, hanem azért ott siistörög a tűzhely, mely néhány tégla között egy agyaggal hetapasztott asztalon füstölög. A lángok körül ha nem is egészen tűzről pattant, de jól kifüstölt vásári szakácsnők rakják a tepszibe a legzsiro- sabb disznóságokat s a leggyamisabb hurkákat. Valódi czigány pecsenye az, vályogvetők ünnepsége. A siflikárius pecsenyét odateszik egy nevető czipóra az asztalra, mire a csaplárosné (a ki koránál fogva szintén biztosítva van minden szöktotési kísérlettől) lioz egy • öblös szájú üvegben valami italt, mely sziliénél fogva a tátrafürodi kefirre, illatánál a tatár kumiszra s izénél fogva arra a rabvallatóra emlékeztet, melynek teljes elfogyasztásához legalább is három ember szükséges. Egy a ki szenved, másik a ki önti, harmadik a ki
